Hőszigetelés előnyeivel kapcsolatos tévhitek [MÉRNÖK]
Németország, a költők és szigetelők hazája? Épp ellenkezőleg: az épületkorszerűsítés erőteljesen a kritika középpontjában áll. Ezért a legtöbb háztulajdonos lemond arról, hogy a falakat utólagosan szigetelje.
Az építészet alapjaiban nem változott olyan sok minden azóta, amióta az emberiség a korai kőkorszakban elkészítette az első építményeket. Hogy az épület belsejében hogyan érezzük magunkat, az elsősorban az épület külső burkától függ. Ezen keresztül jön be a fény, ez tartja az épületen kívül a szelet és a rossz időt, az épületen belül pedig a meleget.
A kezdetekben a fa, az agyag és a kő gondoskodott a komfortérzetről, később a tégla és a beton. Időközben azonban annyira megnövekedtek a hőszigeteléssel szemben támasztott elvárások, hogy a hagyományos építőanyagok gyakran már nem elegendőek az építtetők számára. Az új épületek esetében ezért napjainkban szabványosnak számít a külső falak polisztirollal történő kiegészítő szigetelése – már önmagában azért is, mert a politika szigorú előírásokat szab meg az új épületek energiafogyasztására vonatkozóan.
Ezzel teljesen ellentétes képen mutat a meglévő ingatlanállomány
A Német Energiaügynökség (dena) úgy becsüli, hogy a hetvenes évek végéig készített épületek közel kétharmadánál nincsenek szigetelve a külső falak. A nyolcvanas és kilencvenes években épült házak esetében a szigetelőanyag-réteg többnyire csupán néhány centiméter vastag. Általános kötelezettség nincs előírva az utólagos kiegészítésre vonatkozóan. Ehelyett tájékoztató kampányok és pénzügyi támogatás motiválja a tulajdonosokat arra, hogy javítsák az ingatlanaik hőszigetelését.
Eredmények
De ezek kevés sikert hoznak – évente még minden századik épületet sem korszerűsítik energetikailag. A homlokzati szigeteléssel kapcsolatosan ugyanis olyan hiedelmi ellentétek tombolnak, amelyek számos háztulajdonost elbizonytalanítanak. Az ellenzők érvek egész seregét mozgósítják: a külső falak utólagos szigetelése nem térül meg, nő a tűz- és a penészveszély, és a későbbiekben hulladék megsemmítési probléma keletkezik. De igaz-e a kritika?
„A szigetelés nem térül meg”
A szigetelés hazugsága: ha egy háztulajdonos szigetelni szeretné a homlokzatot, akkor bizony mélyen a zsebébe kell nyúlnia! Négyzetméterenként 80 – 150 euróba kerül a falak polisztirolba, vagy ismertebb márkanevén sztiroporba történő becsomagolása. A Haus & Grund nevű tulajdonosi szövetség egy felújításra szoruló családi ház segítségével kiszámolta, hogy 51 évig tart a befektetés amortizációja. A Német Energiaügynökség (Dena) saját számokat állít szembe ezzel, amelyek alapján egy tipikus hetvenes évekbeli családi ház homlokzati szigetelése már 14 év múlva megtérül.
Kinek van igaza?
Dirk Mobers, az Észak-Rajna-Vesztfáliai Energiaügynökség munkatársa az ilyen jellegű számításokat az eredménytől függetlenül nem tartja túlságosan kifejezőnek.
„Ahhoz, hogy a gazdaságosságot megítélhessék, mindig az adott egyedi esetet kell figyelembe venni”
mondja a szakértő. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy elsősorban azoknál a házaknál, amelyek az 1977-es első hőszigetelési rendelet hatálybalépése előtt épültek, számos esetben megéri a homlokzatok utólagos szigetelése –
„feltételezve, hogy ezeknél mindenképpen állványt kell felállítani például festési munkálatokhoz vagy a vakolat kijavításához”
mondja Mobers. A bérlők viszont legtöbbször ráfizettek a szigetelésre, mivel a tulajdonosok – ahogy az jelenleg a törvény szerint még megengedett – éves szinten tizenegy százalékos korszerűsítési költségeket számítanak fel a bérleti díjon felül.
„A mai energiaárak mellett a bérleti díjak emelése csak nehezen kompenzálható a rezsiköltségek megtakarításaival”
így Mobers. Mindazonáltal utal arra, hogy a homlokzati szigetelés emeli a kényelmi szintet.
„A falfelületek hőmérséklete emelkedik, így a helyiségek komfortérzete növekszik. Így a bérlők számára növekszik a lakhatás értéke.”
„Megnő a tűzveszély”
Legtöbbször ártalmatlanul kezdődik, például egy égő szeméttárolóval. Pár perccel később hirtelen az egész homlokzat lángokban áll. Az elmúlt évek során olyan esetek kerültek címlapra, ahol egy aprócska lángból veszélyes óriástűz keletkezett, mivel a lángok átterjedtek a szigetelésre. Holott a polisztirolt tűzgátló anyagokkal kezelik, aminek meg kellene akadályoznia az ilyen eseteket. Száz százalékos védelmet mégsem nyújtanak ezek az anyagok – egyébként az üveg- vagy ásványgyapot szigetelőanyagokkal szemben, amelyek nem éghetőek.
A homlokzattüzek mégis viszonylag ritkák, ahogy az a Környezetvédelmi Minisztérium számaiból látható. Ezek alapján éves átlagban országszerte csupán hat polisztirollal szigetelt homlokzat ég – az összesen 160 000 – 200 000 lakás- vagy háztűzből.
Ráadásul a Német Építéstechnikai Intézet néhány hónapja a tagállamok építésügyi minisztereinek konferenciáján hozott határozat értelmében megszigorította a tűzvédelmi előírásokat. Így a többemeletes épületeket most kiegészítő tűzzárókkal kell – többek között a homlokzat lábazati részénél – ellátni, amennyiben oda új hőszigetelés kerül. Ezek akadályozzák meg, hogy a tűz alulról a teljes homlokzatra átterjedjen.
„Ez jelentős mértékben növeli a biztonságot”
mondja Peter Bachmeier, a müncheni tűzoltóság tűzvédelmi igazgatója.
A korábban szigetelt épületeknél azonban legtöbbször hiányoznak a homlokzat alsó részén lévő tűzzárak. Ezeket utólagosan meg kellene csináltatni a tulajdonosoknak?
Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie”
mondja Bachmeier.
„Amennyiben a hulladéktároló edények pár méter távolságra helyezkednek el a háztól, és autókkal vagy motorkerékpárokkal sem parkolnak közvetlenül a holmokzat előtt, akkor ezt nem tartom égetően szükségesnek”.
„A szigetelt házak penészesednek”
A penész egy kellemetlen albérlő. Csúnya foltokat képez a szobák falain, ezen kívül allergiát és betegségeket okozhat. Penészgomba akkor képződik, amikor a helyiség nedves levegője lecsapódik a hideg falfelületen. A homokzati szigetelés ezt erősíti, hiszen korlátozza a légcserét, érvelnek a kritikusok. Dirk Mobers szerint ez nem igaz:
„A homlokzati szigetelés megemeli a falak felszínének hőmérsékletét, ennek hatására ott nem tud lecsapódni a nedvesség.”
A szigetelés biztosítja, hogy a falak ne lehessenek 17-18 foknál hidegebbek. „A nedvességtartalomnak huzamosabb ideig hetven százalékon vagy afeletti értéken kellene lennie ahhoz, hogy ott még penész előfordulhasson”, mondja az Észak-Rajna-Vesztfáliai Energiaügynökség szakértője. A szigetelés ezért nemhogy növeli, hanem csökkenti a penészképződés kockázatát. Ez azonban csak arra az esetre érvényes, ha a mesteremberek pontosan dolgoztak. A szigetelőtáblák felragasztásakor arra kell ügyelni, hogy ne keletkezzenek hőhidak.
„Problémát jelent a megsemmisítés”
A polisztirolból készült szigetelőanyagokat sok esetben egyszerűen a külső falakra ragasztják. Ez gyors és könnyű, viszont lehetetlenné teszi az elhasználódott szigetelőtáblák újrahasznosítását, mivel azok szennyeződnek a felvitt ragasztóanyagok miatt. Így nem marad más választás, mint hulladékégetőben elégetni. Erre vonatkozóan még nincsenek kikötések – holott a polisztirol-gyártók a szigetelőtábláikat röviddel ezelőttig az ember és a környezet számára is problémát jelentő HBCD nevű tűzgátló anyaggal kezelték.
Ez azonban most változni fog: a hulladékjegyzékről szóló rendelet kiegészítő jogszabálya értelmében az egyenlőre még meghatározandó határértéknél nagyobb koncentrációjú HBCD tartalmú termékek a jövőben veszélyes hulladékként kerülnek besorolásra.
„Ezeket a hulladékokat ezután már csak az erre a célra jóváhagyott hulladékégetőkben szabad fűtőanyagként hasznosítani illetve megsemmisíteni”
magyarázza a környezetvédelmi minisztérium egyik szóvivője. A régi polisztiroltáblákat tehát ezután veszélyes hulladékként kell elégetni. A megsemmisítés így jelentősen drágább lesz. A minisztérium közlése szerint a rendelet még idén tavasszal életbe fog lépni. A napjainkban kapható termékek azonban nem esnek az új előírás hatálya alá, mivel a gyártók időközben kevésbé veszélyes tűzgátló anyagokat használnak. Így elébe mennek a HBCD betiltásának.
„A homlokzaton algák szaporodnak”
A betonnal vagy téglával ellentétben a polisztirolból készült szigetelőanyagok nem képesek tárolni a napenergiát. Ezért a külső felületük az éjszaka folyamán erőteljesebben kihűl. Ezen kívül a házak belseje felől is kevesebb meleg jut kifelé. Azonban minél hidegebb a homlokzat, annál gyorsabban csapódik ki a nedvesség a szigetelőanyagon lévő vakolaton.
Ennek következtében ott algák telepedhetnek meg – piszkos-sötét nyálkás élőlények, amelyek miatt az új épületek már néhány év elteltével is lepusztultnak látszanak. Ezért a vakolóanyagokat és a festékeket biocid anyagokkal dúsítják, amelyek célja az algaképződés megakadályozása.
Svájci tudósok néhány éve megállapították, hogy ezek a méreganyagok az eső által fokozatosan kimosódnak a vakolatból. Az algák elleni védelem tehát folyamatosan gyengül. Ezen kívül a biocid anyagok a talajvizet is szennyezik, mivel a szennyvíztisztítók nem tudják őket kiszűrni a szennyvízből. Az építőanyag-gyártók ugyan már régen piacra vittek olyan vakolatokat és festékeket, melyek nem tartalmaznak biocid anyagokat, a környezetbarát alternatívákat azonban mégis csak ritkán használják, mivel drágábbak a hagyományos termékeknél.
Forrás: sueddeutsche.de/geld/daemmen-sinnvoll-oder-ueberfluessig-1.2867318