• hőhíd
• hőszigetelés

Homlokzati falak hővesztesége, hőhíd keletkezés, hőszigetelése

Az épületek határoló szerkezetei a külső és a belső, eltérő hőmérsékletű és nedvességtartalmú tereket választják el. A határoló szerkezetek lehetnek belső és külső elhatárolások, de hőtechnikai szempontból a külső tértől elválasztó határoló szerkezetek a mértékadók. Ezért cikksorozatunkban a szabad légtérrel érint­kező fűtött és fűtetlen terek közötti hő­szigetelésekkel foglalkozunk (2.4 ábra).

2.1 ábra. Az épületben a hőtermelők által leadott 100% hőmennyiségből a hatá­rolók hőveszteségei a hagyományos építéstechnológiával épült házaknál különböző módon oszlanak el.

2.2 ábra. Hagyományos fal-, illetve hatá­roló szerkezetű emeletes lakóház kor­szerű hőtechnikai kiegészítői, az alaptól a tetőig 1 beltéri, eltérő hőmérsékletű helyiségek mennyezet- és falszigetelése; 2 fűtött, illetve fűtetlen helyiségek közötti padozati hőszi­getelés; 3 padló/falcsatlakozás, ütközőperem hőszigetelése; 4 pincefal függőleges (külső) hőszigetelése, mely egyben a talajvíz elleni vízszigetelés mechanikai védelmét is adja; 5 pince padozati hőszigetelés; 6 tetőterasz (burkolt) peremszigetelés, vízmentes lezá­rással; 7 attikafal dilatált perem-, illetve mell­védszigetelése; 8 expandált hablemez (táblás) homlokzati hőszigetelés; 9 előre (vagy helyszínen habosított kitöltő hőszi­getelés „vizes” berendezéseknél; 10 csapadék elleni vízszigetelés; 11 lapostető hőszigetelő rétegei zárcellás polisztirol („extrudált”) habosított elemekkel; 12 monolit (vakolt) homlokzati hőszigetelés; 13 használati melegvíz-tárolók hőszigetelő burkolattal; 14 energetikai (fűtés/meleg víz) szállító­vezeték (csőhéj) szigetelése; 15 tekercses (vékony) lemezszigetelés; 16 szálas (ásvány­gyapot) homlokzati hőszigetelés; 17 extru­dált, zártcellás lábazati, illetve pincefal külső hőszigetelés; 18 szálas (tekercses) ásvány­gyapot hőszigetelés; 19 középkeménységű lépésálló (táblás) hőszigetelők; 20 extrudált hornyolt elemes (táblás) polisztirol hőszi­getelés alsó szendvicsburkolati réteggel.

2.3 ábra. Előregyártott vagy szerelt fa­vázas épület példája hőszigetelő anyagú határolókkal 1 lábazat; 2 látszó burkolati réteg; 3 kereszt­váz; 4 hordozó váz; 5 szellőztető légrés; 6 expandált polisztirol hőszigetelés; 7 szálas hőszigetelő (táblás); 8 párazáró réteg; 9 gipszkarton vagy egyéb belső önhordó felületi réteg; 10 tetőváz, szaruzat; 11 látszó burkolat; 12 párazáró réteg; 13 „félkemény” expandált polisztirol hőszigetelő; 14 kemény­táblás hőszigetelő; 15 ellenléc; 16 szellőz­tető légrés; 17 tetőlécezés a héjazat alá.

Falak hőszigetelése

Hazánkban az ezredforduló épületál­lományának közel fele még a hatvanas évek előtt készült.

Az ezt követő időszak épületeinek:

• 15%-a tömör falazótéglából,
• 20%-a üreges téglából,
• 5%-a vasbeton panelekből,
• 8-9%-a korszerű falazati rendszerben készült, és csak 1-2%-ánál alkalmazták a korszerűbb hőtechnikai megoldásokat.

A régi tömör falazatú, idősebb épüle­tek hőtechnikai szempontból legfeljebb az alapkövetelményeket elégítik ki. Min­den anyag, amelynek bizonyos tömege van és valamelyest légzáró, az már hőszigetel is, és fél évszázaddal ezelőtt ez volt a kívánalom.

A hatvanastól a nyolcvanas évekig a falvak, városok épületei üreges téglák­kal épültek. Ekkortájt jelent meg az első hőtechnikai szabvány. A nagy „városépítési programok” vasbeton panelekből emeltek lakótelep nagyságú emberkaptárokat. Ezek hőtechnikai mutatói nem a legjobbak, sem a falak, sem az ablakok vonatkozásában. A kilencvenes években már többé-ke­vésbé energiatudatos módszerekkel folytak az építkezések, alkalmazva a legkorsze­rűbb technikákat (2.5-2.6 ábrák).

2.4 ábra. A lakó- és egyéb huzamos emberi tartózkodásra alkalmas épü­leteknél a hőszigetelés szükséges­sége a jó komfortérzet kialakításá­hoz ma már nem vitatható, ezzel együtt az épületfizika törvényei által szabott energetikai előírások is szi­gorúan betartandók. A példaábra a táb­lás polisztirol hőszigetelés sokolda­lú alkalmazását mutatja be, az alaptól a tetőig 1 pincefal külső hőszigetelése talajvíz elleni szigetelés védőfalaként, külső szalagcsöves víztelenítéssel; 2 feltöl­tésre készült padozati rétegeltolt (dup­la) hőszigetelés; 3 külső határoló fal jól lélegző táblás polisztirol hőszigetelés­sel és burkolati fallal; 4 pince és lá­bazati fal folyamatos hőszigetelése, felületi rétegekkel kapcsoltan; 5 köz­benső födém felső hőszigetelésének csatlakozása magasabb páratartalmú (fürdők, mosók) helyiség belső önhor­dó (táblás és hornyos) hőszigetelő­jével és teljes rétegszerkezet kialakí­tásával; 6 tetőzet szaruzati szint alatti táblás-hornyos polisztirol elem hőszi­getelése; 7 lapostető attikafallal, teljes rétegrenddel; 8 lapostetős épület hozzáépítése magasabb házhoz (a dilatá­ciós mozgáson túl, a víz- és hőszigetelés az épületfizika összes kívánal­mainak megfelel.

2.5 ábra. Hagyományos téglafalból épülő házaknál a 38 cm-es falvastagságot egy méter fölé kellene növelni a hőtechnikai előírások kielégítésére, viszont a pára-áteresztés és (vagy) a külső csapadék­védelem további kellemetlen kérdéseket vetve fel 1 csapadékkal érintkező külső téglafelület; 2 belső tégla faltömeg, mint hőtároló közeg; 3 fuga, habarcsréteg.

2.6 ábra. Korszerű anyagú téglafal, ha­gyományos vakolati réteggel kielégíti az alapvető hőtechnikai követelményeket.

Magyarországon az építőanyag-ipar javarészben átállt az üreges falazóelemek gyártására, amelyeknek több előnyük is van. Például azonos térfogatú falszer­kezethez jóval kevesebb falazóelem szükséges, mint tömör tégla esetén; a kisebb fajlagos térfogat miatt az elemek kiégetéséhez kevesebb energia kell, hőszigetelő képességük pedig legalább másfélszerese és kétszerese a hagyomá­nyos téglák hőszigetelő képességének (annak ellenére, hogy a nagyobb üregek kevésbé jó hőszigetelők, mint az apró pórusok). A bekevert szerves és szervet­len adalékok (fűrészpor vagy polisztirol gyöngy) égetéskor kiégnek, így a falazó­elem pórusosabb lesz, ami hőtechnikai szempontból további előnyöket jelent (2.7-2.8 ábrák).

2.7 ábra. Korszerű ütközőperemes, üreges és porózus anyagú falazati elemmel a hőtechnikai alapkövetelmények jól teljesíthetőek.

2.8 ábra. Hőáramlás hosszabbított útja az üreges falazótéglában: 1 téglában a középbordázat „kiterített” hossza a falátmérő többszöröse; 2 a falazóelem köpenyfalának hossza nagyobb a tégla hosszánál; 3 köpenyfal bordákban és azok „tömör” habarcskitöltésében a hőáram útja azonos a téglafal vastagságával. (Szakmai szempontok alapján az 1-2-3 vizsgálati pontot a tégla egészére, falba beépítve kell számításba venni. Ez pedig együttesen adja a „k” hőátbocsátási értéket. Például a POROTHERM 38 kézi falazóblokk fajlagos hőátbocsátása k = 0,53 W/(m2-K) (hőszi­getelő falazóhabarccsal készítve: 0,45)

A pórusos, üreges falazóelemekből legfeljebb 2-3 szintes épületek épít­hetők, ennél nagyobb épülethez már csak teherhordó vázas épületek kitöltő falazataként használhatók. Az utóbbi évek fejlesztési eredmé­nyeinek köszönhetően megjelentek a hőszigetelő rétegbetétes, különböző márkanevek alatt forgalmazott, nagyjá­ból azonos hőtechnikai és szilárdsági tulajdonságokat mutató kerámia anyagú falazóelemek.

Az egy- vagy kétsorosán elhelyezett polisztirol gyöngy lemezbetét jelentő­sen megnöveli a fal hőszigetelő képessé­gét. A falazat természetesen hőszigetelő betét nélkül is megépíthető, azonban hőszigetelő képessége is rosszabb lesz. A falazatok hőtechnikai jellemzői a szer­kezet külső vagy belső oldalán elhe­lyezett pótlólagos hőszigetelő réteggel még kedvezőbbé tehetők. A számtalan megoldás közül azonban csak a pára­technikai követelményeket is kielégítő rétegfelépítések jöhetnek szóba. A leg­tökéletesebb megoldás a kéthéjú fal hőszigeteléssel, elterjedését azonban gátolja magas költsége: ára jelenleg kb. másfélszerese az egyhéjú, külső hőszige­teléssel ellátott falszerkezetnek (2.9-2.12 ábrák).

2.9 ábra. A POROTHERM 38 kézi falazó-elemeknél az álló fugák – a 2.8 ábra 3-as vizsgálati pontján – alternatív módon képezhetőek ki a szerkezeti igénybevétel függvényében 1 üres, száraz ütközésű álló fuga; 2 üres középfuga; 3 üres oldal-horonnyal; 4 oldal­horony habarcskitöltése; 5 álló – oldal – fuga habarcskitöltése; 6 polisztirol betét; 7 két­oldali vakolat „k” értéke, normál habarccsal falazva.

B eset 0,53 W/(m2∙K)
C eset 0,50 W/(m2∙K) *
D eset 0,47 W/(m2∙K) *
(* érték; becsült)

2.10 ábra. Különböző anyagú és hézagképzésű épülethatároló falszerkezetek hőhidassága a tömör vasbetonfalhoz viszonyítva a) vasbeton fal, illetve kiváltó; b) tömör téglafal; c) üreges téglafal; d) blokk tégla­falak;e) falazóblokk; f) emelt sormagas­ságú téglafal; g) YTONG falazóblokk (az ábrákban a vízszintes fugahézag + téglaborda adja a hőhíd %-os nagyságát, az egy sor falazathoz mért 100%-os értéken belül, az adott „v” vastagságú falszerkezetben).

2.11 ábra. Korszerű labirinthorony illesztékű téglafal a szerkezeti minőséget és a hatékony hőszigetelést hézag­tömítés nélkül is biztosítja.

2.12 ábra. Hagyományos falazati rend­szerű határolófal; fagyálló tégla lábazattal és YTONG pórusbeton körítőfallal és ki­egészítő hőszigeteléssel 1 YTONG falazóelem; 2 vakolat; 3 alsó sorkiosztást kiegészítő, kezdő téglasor; 4 polisztirol hőhídmegszakító; 5 vízszige­telés; 6 vízorrlemez; 7 téglafal; 8 fagyálló tégla; 9 vasbeton koszorú; 10 alap; 11 hát­fal; 12 járda/faltő kavicstöltés.

Amennyiben a külső oldali hőszigete­lés elkészítése bármilyen ok miatt nem lehetséges (pl. kész vagy védett megje­lenésű homlokzat, túlzott állványköltség stb.), szóba kerülhet a belső oldali hőszigetelés. Ez azonban nem igazán ad jó eredményt, hiszen téli fűtésnél a belső hőszigetelés megakadályozza a határoló fal hőtároló képességének kihasználását, ami azt jelenti, hogy a fűtés leállásakor azonnal hűlni kezd a belső tér is. Nyáron a Nap sugárzási energiáját a külső fal betárolja, és az éjszaka folyamán a belső hőszigetelésnek köszönhetően kissé tom­pítva ontja a meleget befelé.

A kétoldali hőszigetelés elvileg ideá­lis lehetne, de a viszonylag bonyolult szerkezet az esetleges pontatlan kivitelezés miatt a valóságban sok bosszúságot okozhatna, ezért készítése nem célszerű (2.13-2.17 ábrák).

2.13 ábra. Hagyományos téglafal kéthéjú rendszerben, ahol a belső fal a szerkezeti és hőtechnikai, a külső héjazati fal pedig az esztétikai igényeket elégíti ki és el­viseli a meteorológiai terheket.

2.14 ábra. Tégla anyagú határolók hőszigetelő teljesítményét javító tényezők a) „ragasztott” külső burkolati fal; b) egy­oldali ragasztott hőszigetelés; c) falazótégla elemeibe helyezett polisztirol betét; 1 tégla­fal; 2 vakolat; 3 burkolati fal; 4 homlokzat­vakolat; 5 kapcsolt táblás hőszigetelés; 6 polisztirol betét.

2.15 ábra. Épület külső határoló szer­kezeteinek kiegészítő hőszigetelései a) táblás hőszigetelés, ragasztott felület réteggel; b) kettős fal közé épített hő­szigetelés; c) kéthéjú fal, tartófalhoz kap­csolt kiegészítő hőszigetelés.

2.16 ábra. Kéthéjú hőszigetelt, hátszel­lőzött falszerkezet favázas burkolati hordozóval a) váz közötti hőszigeteléssel; b) váz alatti hőszigetelővel; c) váz alatti és közötti hőszi­geteléssel; 1 főfal; 2 vakolat; 3 hőszigetelő réteg; 4 kiegészítő hőszigetelés; 5 szellőző légrés; 6 szerelőheveder; 7 tartóváz; 8 burkolat.

2.17 ábra. Kéthéjú hőszigetelt falszerke­zetek vízszintes metszetei a) főfal/féltégla fal; b) főfal/kőlap burkolat; c) főfal/szerelt lemezburkolat; 1 főfal; 2 hő­szigetelés; 3 légrés; 4 belső vakolat; 5 nyers­tégla burkolati fal; 6 kőlap; 7 táblás műbeton lemez; 8 horogelem; 9 cseppkorong; 10 beépítő horony; 11 kőcsap; 12 dübel; 13 kapcsoló fémheveder.

A következő részekben ismertetett hőszigeteléseket a szakirodalomban és a terveken többféleképpen jelölik, de a hőszigetelés típusára nem utalnak a jelölések. Ezért a rétegek elnevezéseinek felsorolásából vagy a mellékelt műszaki leírásból kell tisztázni a hőszigetelés anyagát, illetve fajtáját (2.18-2.21 ábrák).

2.18 ábra. Hőszigetelő anyagok jelölése általános terveken a) szálasanyagú; b) mikrocellás (pl. polisz­tirolhab); c) cement- vagy műanyagkötésű faréteg közé sajtolt mikrocellás (polisztirol-) hab: HERATEKTA; d) szálas cementkötésű faforgács vagy egyéb kemény lapok (HE-RAKLITH); e) helyszínen vakolatszerűen felhordott hőszigetelő réteg (perlit; polisz­tirol gyöngy; fűrészpor stb.).

2.19 ábra. Falazott rendszerű téglafal kapcsolt hőtechnikai és homlokzati burkolati fallal 1 téglaburkolat; 2 kapocselem; 3 ragasztó­habarcs; 4 főfal.

2.20 ábra. Kapcsolt kéthéjú falszerkezet közbenső maghőszigetelővel 1 téglaburkolat; 2 kapocselem; 3 szorító­tárcsa; 4 hőszigetelő réteg; 5 főfal.

2.21 ábra. Kéthéjú falszerkezet szellőztetett légréssel 1 téglaburkolat; 2 kapocselem; 3 cseppkorong; 4 szorítótárcsa; 5 főfal; 6 hőszige­telés; 7 légjárat.

A hőszigetelések legfontosabb jel­lemzői:

• halmazállapot és testsűrűség (kg/m3),
• járható vagy nem járható,
• táblás vagy paplanszerű,
• páratartalomra, nedvességre, vízre való reagálás,
• nedvességtartalom,
• hővezetési tényező,
• kémiai ellenálló képesség (pl. polisz­tirol lemez esetleg nem alkalmazható),
• tűzállósági (éghetőségi) besorolás,
• felületi tapadószilárdság (ragasztás és rögzítés miatt),
• rétegelválási szilárdság (szálas­anyagoknál),
• bedolgozhatóság,
• várható zsugorodás, alakváltozás,
• vághatóság, alakíthatóság, hajlít­hatóság,
• hangelnyelő és hangszigetelő képesség,
• csomagolási és szállítási jellemzők,
• gyártási és pihentetési idő (időpont),
• tárolási követelmények,
• bedolgozási (alkalmazási) leírások, munkavédelmi követelmények,
• van-e esetleg utóbomlás és ezzel kapcsolatos tennivalók.

Az itt felsoroltak egy részét a termékgyártók ugyan feltüntetik a termékismer­tetőkben, előfordulhat azonban – tartva a kedvezőtlen gazdasági következmé­nyektől -, hogy a kevésbé előnyös anyagjellemzőket az ismertetőből egy­szerűen „kifelejtik”. Másfelől arra is számítanak a gyártók, hogy nem minden felhasználó érti vagy értelmezi a közölt adatokat helyesen, a célnak megfelelően.

A határoló falak között legrosszabb hőtechnikai jellemzői az egyrétegű, betonból és hagyományos tömör téglá­ból épülő, nem kellő vastagságú falszer­kezeteknek vannak, amelyeknél az egy-vagy kétoldali vakolat némileg javít ugyan a helyzeten, de csak elenyésző mértékben. Szerencsére ilyen falaza­tokkal ma már egészen ritkán épülnek házak, legfeljebb időszakos tartóz­kodásra szolgáló, fűtetlen épületek (2.22-2.27 ábrák).

2.22 ábra. Külső hőszigetelő alapvakolattal javított hőtechnikai keresztmetszetű ha­tároló fal 1 határoló főfal; 2 belső vakolat; 3 gúzolás, fröcskölés; 4 hőszigetelő alapvakolat; 5 kiegyenlítő alapvakolat; 6 nemesvakolat.

2.23 ábra. Perlitrabic homlokzati réteggel minőségjavított határoló szerkezet 1 főfal; 2 belső vakolat; 3 rabicháló; 4 rögzítő kampószeg; 5 perlitrabic; 6 ki­egyenlítő alapvakolat; 7 nemesvakolat.

2.24 ábra. Épület külső hőszigetelése táblás pontonként ragasztott hőszigetelő lemezzel 1 főfal; 2 belső vakolat; 3 ragasztó és pára­szellőző réteg; 4 hőszigetelő (pl. expandált polisztirol) lapok; 5 alapvakolat; 6 strukturált felület; 7 tartóprofil; 8 talajpára elleni szigetelés.

2.25 ábra. Épülethatároló fal külső hő­szigeteléssel. Intenzív sarok-hőszigetelés esetén, a belső sarokfelületen a páraki­csapódás és penészedés megakadá­lyozható.

2.26 ábra. Heraklith és Heratekta lemez­zel burkolt épülethomlokzati fal hőszi­getelése jó minőségben feljavítható, ha a rétegsorrendet megfelelően alakítjuk ki, megakadályozza a külső falvakolat repedezését.

2.27 ábra. Heraklith vagy Heratekta homlokzati kiegészítőre felhordott felületi réteg a tartóacél hálótól a dörzsölt felületig biztosítja a kapcsolt szerkezet repedésmentességét és javítja a hőszigetelő minőséget.

A kétrétegű falak jóval kedvezőbbek az előzőeknél. A kettőzött (egyhéjú) fal­szerkezetek a teherhordó határoló fal külső felületének burkolásával készülnek. A mikró üreges falazótéglából épülő teherhordó falak már önmagukban is jobb hőszigetelő képességűek, amelyet a külső burkolati fal, valamint a belső fal és a burkolati fal, továbbá a belső fal és a burkolat közé helyezett hőszigetelő réteg még tovább fokozhat.

Rideghabok (vagy a zárt cellás ha­bok) közbeiktatása nem célszerű, mert akadályozzák a páradiffúziót, és emiatt a falszerkezet átnedvesedhet. A falszer­kezetben az akadályozott páradiffúzió miatt lejátszódó párakicsapódás okozta nedvesség a szálasanyagot azonban gyorsan tönkreteheti. A folyamat vége a szervetlen szálasanyagok tartós átned­vesedése, leépülése (elporladása), a szer­vesek gombásodása, korhadása. Jól megtervezett rétegfelépítésnél kifelé haladva egyre kisebb a rétegek párave­zetési ellenállása. Segít a gondon, ha a fal helyiség felé eső oldalán párazáró vagy méretezett párafékező bevonatot vagy ré­teget (szintetikus festék, műanyag tapéta stb.), illetve a párafékező réteg előtt páranyomás-kiegyenlítő légrést, szel­lőzést alkalmazunk.

Készülnek olyan rétegrendű szerke­zetek, ahol a pára vagy be sem kerülhet a szálasanyagú hőszigetelő rétegbe, vagy gyengén átszellőztetik a hőszigete­lő réteget. A lényeg az, hogy olyan megoldást kell választani, amelynél a bejutott nedvesség még pára vagy gőz halmazállapotban eltávozhat a szerkezetből. A megoldások azonban könnyen elronthatok a kivitelezéskor, nagy szakmai ismeretet, céltudatosságot és pontossá­got követelnek. Némely megoldások egyszerűek, költségkímélőek, mások pedig meglehetősen sokba kerülnek.

Nedvesség és penész

Falnedvesedést és penészedést okoz­hat az általános vagy helyi hőszigetelési elégtelenség, a hőhidasság, amikor a falfe­lület egésze vagy egy része a harmatponti hőmérséklet alá hűl, ami +20 °C szobahőmérséklet esetén 13-14 °C falfelületi hőmérsékletnél következik be. Ilyenkor szinte csurog a víz a falról, födémről, padlóról, és tetemes átnedve­sedést okoz. Nem mindegy az sem, hogy milyen a hőhíd környezete. Ha a hőhidat körülvevő szerkezetek jó hőszigetelők, akkor a hőhíd veszélyesebb, mintha a környezet jó hővezető anyag, például beton lenne. A jó hővezetésű környezet ugyanis „felfűti” a hőhidat, a rossz hőve­zetésű pedig nem. Mindennek megítélé­sét szakemberre kell bízni.

A szerkezeti és épületfizikai szem­pontokat, valamint költségüket és kivi­telezhetőségüket tekintve a leggazdaságosabban az egyhéjúak kategóriájába tartozó külső, utólagosan is felhordható hőszigetelések készíthetők el. Az utólagos hőszigetelés készítése alatt az épület általában zavartalanul lakható.

Akár helyszínen felhordott (monolit) kész hőszigetelő alapvakolattal, akár perlites, rabicolt rétegekkel, akár táblás lemezekből ragasztva készül a hőszige­telés, nagyon fontos a fedő- és záróréteg megfelelő lezárása, hogy a csapadék ne juthasson be a szerkezet belsejébe, ugyanakkor ez a záróréteg ne akadályoz­za a kiszáradást és a páratranszportot. A következőkben a kettőzött vagy kéthéjú falszerkezeteket mutatjuk be, összevetve és értékelve hőtechnikai jellemzőiket.

Falak kettőzése

A legközönségesebb megoldás, ha – a teherhordó főfal külső oldalánál egy légréteget hagyva – a falat egyszerűen megkettőzik. Zárt légcellák kialakítását azonban kerülni kell, mert azokban a pára hideg felületet találva lecsapódik. A falazatnak átszellőztetett légréteggel kell készülnie, úgy, hogy a külső köpeny egyrészt mint „légterelő” burkolat mű­ködjék, másrészt kívülről védje a falat. Az átszellőztetett légréteg nyáron hűti a falfelületet, télen védi a széltől, páraki­egyenlítő hatásának köszönhetően pedig megakadályozza a szigetelő réteg idő előtti tönkremenetelét.

Noha a külső héj belső oldalán páralecsapódás várható, ezt a résben áramló levegő rendre leszárítja. így a téglaburkolat nem fagy le, a burkolatot tartó fémváz nem kor­rodál, a falváz pedig nem gombásodik. A kéthéjú falak burkolt változatánál a főfalakra ragasztott (vagy egyéb módon rögzített) hőszigetelésre – légréteg köz­beiktatásával – függőleges és vízszintes irányú vázra szerelt elemes vagy táblás burkolat kerül. A burkolati köpenyfal mögötti légrés kiszellőztetésénél a ki-torkollás (kiszellőzés) nyílása, illetve nyílássávja ne kerüljön az ún. csüngő ereszek alá, mert a szellőztetés in­tenzitása így a minimumra csökken (2.28-2.30 ábrák).

2.28 ábra. Belső oldali hőszigetelés (kevésbé ajánlott megoldás, megfonto­lással alkalmazandó) 1 főfal; 2 homlokzatvakolat; 3 ragasztó réteg; 4 táblás hőszigetelés; 5 belső vakolat.

2.29 ábra. Belső kőszivacs burkolat, csekély hőszigetelő értékkel 1 főfal; 2 alapvakolat; 3 nemesvakolat; 4 ragasztás; 5 kőszivacs lap; 6 kampózás; 7 belső vakolat.

2.30 ábra. Kombinált, előnyösebb belső burkolati fal 1 főfal; 2 alapvakolat; 3 nemesvakolat; 4 ragasztás; 5 táblás, habosított hőszige­telés; 6 válaszfallap burkolati fal; 7 kampó­zás; 8 belső vakolat.

A falak belső oldali hőszigetelése – a már említett hőegyenleg kedvezőtlensége, valamint a fal- és födémcsat­lakozások hőszigetelési nehézségei miatt – viszonylag ritkán fordul elő. A lehető legrosszabb megoldás a táblás hőszigetelést közvetlenül a falazatra ragasztani, ennél csak némileg jobb a kőszivacs lappal való burkolás.