• hőszigetelés
• panelház

Mivel hőszigeteljünk panel épületet? Hogyan működnek?

A jó szigetelőanyag legfontosabb tulajdonsága a porozitás (levegő­megtartás), mivel a levegőnek nagyon alacsony a hővezető képessé­ge.

Igen sokféle szigetelőanyag létezik, és mindegyik meg kell, hogy feleljen a következő alapvető feltételeknek:

• alacsony hővezetés,
• alkalmazási hőmérséklet-függetlenség,
• az anyagon belüli optimális hőeloszlás,
• optimális sűrűség,
• alacsony égés- és robbanásveszély,
• jó fizikai jellemzők (legyen elég erős, hogy szerelés során ne sé­rüljön),
• magas vízállóság és páravezetési ellenállás,
• tartósság (az anyag ne zsugorodjon vagy ne veszítsen tulajdon­ságaiból az időjárás vagy rovarok hatására),
• kémiai ellenállóság,
• ne legyen ártalmas az egészségre.

A gyártónak meg kell adnia az anyag tűzzel szembeni viselkedé­sét, mégpedig az európai osztályzásnak megfelelően. Külön meg kell jegyezni, hogy a mai hazai és külföldi gyakorlat­tól eltérően a hőszigetelő anyagok testsűrűség-értékét általánosság­ban nem követelmény megadni, de azokban az esetekben, ahol egyértelmű összefüggés van a megkövetelt tulajdonság és a testsűrűség között, ott az felhasználható a gyári ellenőrző vizsgálatokra.

Az általános gyakorlat szerint hőszigetelő anyagoknak tekinthetők azok az anyagok és termékek, amelyeknek (+ 10°C középhőmérsék­leten mért) hővezetési tényezője nem haladja meg λ =0,15 W/(mK) értéket.

Hatékony hőszigetelő anyagnak tekinthetők azok az anyagok, amelyeknek (+ 10°C középhőmérsékleten mért) hővezetési tényező­je λ=0,06 W/(mK) értéknél alacsonyabb. A hővezetési tényező és a testsűrűség összefüggése látható az 1. ábrán.

1. ábra: A különböző hőszigetelő anyagok hővezetési tényezőjének változása a testsűrűség függvényében.

A leggyakrabban használt hőszigetelő anyagok

Hőszigetelő habarcsok és vakolatok:

A hőszigetelő habarcsokat és vakolatokat a hagyományos habar­csok és vakolatok továbbfejlesztésével alakították ki, különböző hő­szigetelő adalékok hozzáadásával. Hőszigetelő könnyű habarcs- és vakolatadalékként általában kétféle anyagot alkalmaznak.

Ezek:

• duzzasztott perlitet, testsűrűségük 400-600 kg/m³, hővezetési tényezőjük: λ=0,12-0,16 W/(mK) vagy
• polisztirolgyöngyöt, testsűrűségük 200-300 kg/m³, hővezetési tényezőjük: λ=0,08-0,10 W/(mK).

Könnyűbetonok:

Polisztirolhab-gyöngyökkel vagy őrleménnyel kényszerkeverőben, míg cementtel bevont polisztirolhab-gyöngyökkel vagy -őrle­ménnyel már hagyományos keverőgépben is előállítható a könnyű­beton. A cementbevonatnak köszönhetően a polisztirol-gyöngyszemcsék a keverés során nem „úsznak fel”, jobb a víz és a cement tapadása, valamint a keverés teljes folyamata érzéketlen a légmoz­gásra is.

Az általában alkalmazott könnyűbeton-testsűrűségek: 300-700 kg/m³, hővezetési tényezőjük: λ=0,08-0,16 W/(mK).

Fagyapot:

A fagyapot lemezek gyártása során a hosszú faforgácsszálakat ce­ment- vagy magnezit kötéssel kapcsolják egymáshoz. A faforgács szálakból álló fagyapot lemezek szilárdak, ugyanakkor rugalmasak, hajlíthatok. A szálak közötti légtér miatt a lemezek páradiffúziós el­lenállása igen csekély, tehát átszellőztethetők. Beépítve, a szerkeze­tekben, a gőznyomás levezetés/kiegyenlítés funkcióját képesek ellát­ni. Testsűrűségük 200-300 kg/m³, hővezetési tényezőjük: λ=0,08-0,10 W/(mK).

A fagyapot lemezeket egyéb hőszigetelő anyagokkal társítva is gyártják.

Expandált polisztirolhab:

Az expandált habok habosítóadalékot tartalmazó gyöngypolimer­ből többnyire gőzöléses eljárással két lépésben készülnek. Először a habosítható polisztirolgyöngyök gőz hatására eredeti térfogatuknak mintegy négyszeresére duzzadnak. A hő hatására a polisztirol meglá­gyul, és a szemcsék belsejében lévő habosítóadalék tágulása követ­keztében a gyöngyszemek felfúvódnak. Második lépésben a megfe­lelő ideig pihentetett előhabosított gyöngyök ismételt gőzöléssel adott formának megfelelő zárt térben expandálódnak, összetapadnak. A formázás történhet blokkformázással, folytonos lemezgyártási vagy formasajtolási eljárással.

A testsűrűség alapvetően a gyártáshoz felhasznált alapanyag mole­kulasúlyától, granulometrikus összetételétől, hajtóanyag-tartalmától függ. Testsűrűsége általában 10-40 kg/m³ között változik, hővezeté­si tényezője: λ=0,032-0,042 W/(mK).

Extrudált polisztirolhab:

Az extrudált habok habosítóadalékot nem tartalmazó polisztirol granulátumból készülnek. A megömlött polisztirolhoz a gyártás fo­lyamán adják a habosítóadalékot, és miután az anyag elhagyja a szer­számot, az adott matricának megfelelően felhabosodik.

Az extrudált polisztirolhabok nedvességáteresztő képessége ki­sebb, a mechanikai tulajdonságok és a hőszigetelő képesség kedve­zőbb az expandált polisztirolhabokhoz képest. Az anyagszerkezeti kialakításból adódóan az extrudált polisztirolhab benyomódásra nem érzékeny, felülete folytonos, sima tapintású, fagyálló anyag. Testsű­rűsége általában 25-45 kg/m³ között változik, hővezetési tényezője az alkalmazott habosítógáztól függően: λ=0,028-0,040 W/(mK).

Szálas ásványgyapot:

Szilikátszálas hőszigetelő anyagok, illetve termékek mindazok a szervetlen szálas és ezekből továbbfeldolgozással előállított gyárt­mányok, amelyeket különböző szilikátolvadékból, különféle szálképzési eljárással állítanak elő. A mesterséges, szervetlen szálas­anyagok közé tartoznak a kőzet- és üveggyapot termékek.

Kőzetgyapot:

A kőzetgyapot a természetben előforduló, főként vulkanikus és üledékes eredetű kőzetek keverékének – mint például a bazalt, diabáz, mészkő stb. – megolvasztásával és szálazásával előállított, üve­ges szerkezetű, szervetlen szálas anyag. Testsűrűsége általában 30-200 kg/m³ között változik, hővezetési tényezője: λ=0,032-0,040 W/(mK).

Üveggyapot:

Az üveggyapot jó minőségű, megfelelő finomságúra előaprított üveg nyersanyagok: pl. homok, földpát, szóda, nátrium-szulfát, bári­um-szulfát, folypát és bórax (vagy más bórtartalmú ásvány) homo­gén keverékének megolvasztásával és szálazásával előállított, üve­ges szerkezetű, szervetlen szilikátszálas anyag. Testsűrűsége általá­ban 10-120 kg/m³ között változik, hővezetési tényezője: λ=0,032-0,045 W/(mK).