Homlokzat burkolásának előkészítése, homlokzati kerámialap vágása
A homlokzatburkolás előtt ki kell építeni az eltakarandó vezetékeket és a kapcsolódó szerkezeteket. A burkolás megkezdésekor ellenőrizni kell a meglévő vezetékek állagát és minőségét, szükség esetén gondoskodni kell a védelemről. A vezetékek a hálózati vezetékrendszerbe csak burkolás után köthetők be, de az esetleges hibák felderítésére próbaüzemelésekre van szükség. A nyomáspróba szakszerű elvégzése a szerelő feladata, aki azután az észlelt hibákat is kijavítja. Burkoláshoz csak minőségileg kifogástalan vezetékek, ül. védőcsövek esetén adható át a munkaterület.
Az elektromos vezetékrendszer működését szintén ellenőrizni kell, különösen, ha a vezetékek nem védőcső rendszerbe kerülnek, mert míg a csőrendszerbe húzott vezeték utólag is javítható, addig a szabadon szerelt műanyag vezeték cseréje vagy javítása a burkolat bontása nélkül lehetetlen. A homlokzatburkolatok és a nyílászáró szerkezetek (ajtó, ablak) kapcsolatainál gondoskodni kell a nyílások pontos beállításáról és védelméről. A burkolatok általában a nyílászárókhoz is csatlakoznak, ezért a lapok vágását, illesztését ezeknek megfelelően kell elkészíteni. Ha a nyílászárók tokszerkezete nincs pontosan beállítva, a burkolás előtt helyre kell azokat igazítani.
Amire figyelni kell: a beépítési sorrend!
Az anyagok és szerkezetek előírt beépítési sorrendjének megváltoztatása a minőség, sőt a használhatóság rovására is mehet. A már elkészült szerkezetek védelmét mindig tartsuk szem előtt. A burkolás megkezdésekor először a munkafolyamatok sorrendjét kell végiggondolni. Előfeltétel tehát a falba kerülő (eltakart) vezetékek beépítése, a nyílászárók pontos beállítása, de számolni kell a vakolt felületek elkészítésével is.
Azokat a felületeket, amelyek burkolatát hagyományos burkolási eljárással, cementhabarcs ágyazattal rakják fel, nem kell vakolni. Ha viszont ragasztott falburkolat készül, a teljes felületet simára kell vakolni. A technológia tehát visszahat a munkák védelmére is, hiszen utólagos vakolás esetén a burkolatot kellene megvédeni, tehát mindenképpen a vakolást kell előbb elvégezni. Helyes sorrendben végzett munka mellett a burkolatot utólag sem védeni, sem tisztítani nem kell.
A lapok szabása
A lapok a vídiavágóval és lapvágó géppel darabolhatok. A legegyszerűbb eszköz a vídiavágó, amely a máztalan lapok vágásához könnyen használható, mázas kerámialapokhoz azonban már nagyobb gyakorlat szükséges. A lapot a vídiával be kell karcolni, majd kézzel határozottan megfeszítve, a bekarcolás mentén szétválik. A bekarcolást a lapok mázas oldalán, folyamatosan, széltől szélig, vezetősín vagy derékszög mentén kell végezni. Ha a burkolólapból kisebb sávot kell levágni, ezt a karcolás mentén, fogóval csípjük le.
A törési éleket csiszolókővel vagy nagyobb keménységű csiszolóvászonnal simára kell csiszolni. Egyszerűbb a lapokat vágógéppel elvágni, amelyekből többféle is van forgalomban. A géppel végzett munka mindig pontosabb és tökéletesebb, amellett gazdaságosabb is, igen kevés selejt keletkezik.
A vezetékek átvezetése, a szerelvények, a berendezések felszerelése miatt a burkolatokon gyakran kell lyukakat fúrni. A kisebb lyukak fúrása kézi vagy gépi fúróval végezhető, ennek híján a lyuk hegyes kalapáccsal is kifaragható. A faragást mindig a mázas oldal felől, a mázréteg kívánt nagyságú eltávolításával kell kezdeni. A munkafolyamat lassú, fárasztó, és számos esetben sikertelen. Legcélszerűbb fúrófejjel ellátott vágógépet használni, amellyel mindkét munka, a vágás és a fúrás is elvégezhető.