Homlokzat kialakítása – különleges védelem
A fehérre vakolt külső falaknak ugyan nagy hagyománya van, egyes esetekben mégsem jöhetnek számításba. Pl. olyankor, amikor a ház homlokzatait (pl. a szeles tengerparti területeken) az eső és vihar ellen különleges védelemben kell részesíteni, vagy akkor, amikor igazán egyedi homlokzatot szeretnénk. Ebben az esetben választhatjuk pl. az elé falazott homlokzatot vagy a szerelt fahomlokzatot, esetleg a kettő kombinációját.
Az épületenergetikai tanúsítvány bevezetése egyébként is fokozott hővédelmet ír elő, ez az építkezőt arra is kényszerítheti (ha külső falait vékonyra akarja készíteni), hogy a falazaton kombinált hőszigetelő rendszert helyezzen el. A következőkben a homlokzat kialakításának ezt a három változatát (vagyis az elé falazott téglahomlokzatot, a faburkolatot és a kombinált hőszigetelő rendszert) fogjuk bemutatni.
Természetesen azt is pontosan megmutatjuk, hogy mire kell az amatőr kivitelezőnek ügyelnie. Mindhárom bemutatott változatnál egyaránt fontos a gondos kivitelezés, ami nem csak a hővédelem, de a nedvesség elleni védelem biztosításának is feltétele, hiszen a lecsapódó kondenzvíz különben komoly károkat okozhat!
A nyerstégla burkolat új házon is jól mutat
Aki már járt pl. Észak-Németországban, az tudja, hogy milyen varázsa van a vörös nyerstégla homlokzatnak. Nemcsak esztétikai okai vannak azonban annak, hogy ma is szívesen alkalmazzák az elé falazott nyerstégla homlokzatburkolatokat.
A szélsőséges időjárási feltételek szükségessé tehetik a kettős héjú falazatokat. Magyarországon jellemzőek a nagy hőingadozások, ezért is előnyös egy árnyékolt homlokzat. Ennek különböző kiviteli változatait ismerjük: a falazat készülhet légréssel a két héj között, légréssel és hőszigeteléssel vagy légrés nélküli hőszigetelő maggal.
Ha a falazott homlokzatburkolat és a mögötte lévő, teherhordó fal között szellőztetett légrés marad, akkor a teherhordó falba még a legerősebb viharban sem tud esővíz behatolni.
A habarcs feleljen meg a tégla nedvszívó képességének
Az anyag megvásárlása előtt az építőanyag-kereskedésben ismerkedjünk meg a rendelkezésre álló sokféle burkolótéglával. Ezek burkolótégla, klinkertégla és mészhomok tégla néven kaphatók. Vásárláskor az egész házhoz szükséges anyagot egyszerre rendeljük meg, ezzel kizárjuk a színárnyalatok keveredését. A különböző raklapokról való téglákat célszerű keverni, így színeltérés esetén is homogénebb mintázatot kapunk.
A téglákat külső megjelenésük mellett elsősorban nedvszívó képességük különbözteti meg egymástól, ami a „nem szívó” fokozattól (keramikus klinkertéglák) egészen az „erősen szívó” (mészhomok tégla, égetett tégla) fokozatig terjedhet. Fontos, hogy a falazóhabarcsot az alkalmazott téglaanyag nedvszívó képességének figyelembevételével kell megválasztani. Vásárláskor mindjárt kérjünk ajánlatot a megfelelő habarcsra is.
Ha városban építkezünk, olyan típusú burkolatot válasszunk, amely illeszkedik a környéken már meglévő épületek stílusához. Az engedélyezési tervben szerepelniük kell az alkalmazott burkolatoknak, felületkezeléseknek. Egyes esetekben elő is van írva (pl. műemléki környezet), hogy milyen burkolatot lehet használni.
A szerkezetbe hőszigetelés kerül
Az elé falazott burkolat elkészítése nagyon időigényes és nehéz feladat (a magasság bemérése, a téglák beállítása, amelyeket esztétikai okokból nem kívánatos darabolni).
A munka megkezdése előtt az első téglasor alá (kifelé lejtő) szigetelőréteget kell elhelyezni, amelynek célja, hogy a belső héjazat talapzatát megvédje a nedvességtől. A szigetelőrétegen lévő illesztéseket és csatlakozásokat vízhatlanul össze kell ragasztani. A szigetelést a fal mentén legalább 15 cm magasan fel kell hajtani. A falazás megkezdése előtt gondoskodni kell arról, hogy az előtétfal ne tudjon elcsúszni a tartófelületen. Ennek a felületnek természetesen kellően teherbírónak kell lennie.
Először a sarkokat jelöljük ki
A munkát az épület sarkainál kezdjük. Sokat segít, ha mérőléceket állítunk fel, amelyeken pontosan meg van jelölve minden téglasor, valamint az áthidalók helyzete. Az első saroktéglákat azok a rozsdamentes huzalhorgonyok (rögzítő pálcák) tartják a kívánt helyzetben, amelyeket már a teherhordó fal falazásakor elhelyeztünk. A huzalhorgonyok vízszintesen legfeljebb 50 cm, függőlegesen legfeljebb 75 cm távolságban legyenek egymástól. Ezenkívül a szabadon álló széleken, épületsarkokon és a tágulási hézagok mentén méterenként 3-3 huzalhorgonyt kell elhelyezni. Egyidejűleg legalább négy téglacsomagból dolgozzunk, így természetes hatású, kissé eltérő színárnyalatú elemekből álló felületet készíthetünk. A nedvszívó burkolótéglákat előzetesen nedvesítsük meg.
Speciális habarcsot érdemes használni (készhabarcsot, amelyet már csak vízzel kell elkeverni), amely akkor sem „szakad le”, ha kinyomódik a fugából. A többi habarcstípusnál előfordulhat, hogy a lefolyó anyag bepiszkítja a téglákat, és ezeket többé szinte lehetetlen megtisztítani. Feltétlenül II. vagy Ha habarcscsoportba tartozó habarcsot használjunk. Arra is gondoljunk, hogy a szakszerűtlenül elkészített fuga ki-virágzást és átnedvesedést okozhat.
A fekvőhézagok (vízszintes fugák) 1,2 cm vastagok legyenek, az állóhézagok vastagsága mintegy 1 cm.
Ha a habarcs alkalmas arra, hogy a falazást és a fugázást egy munkafolyamatban végezzük (ez a normális eset), akkor a kitüremkedő anyagot a vakolókanállal húzzuk le. Amikor a habarcs már megkötött, fugázó vassal, fadarabbal vagy tömlődarabbal alakítsuk ki a fugát. A fuga a látható felülettől legfeljebb 2 mm-rel beljebb, egyenletesen simuljon hozzá a tégla felületéhez. Megakadályozhatjuk a friss fugázóhabarcs túl gyors kiszáradását, ha vízzel többször óvatosan megpermetezzük. A fuga színét döntően az befolyásolja, hogy milyen volt elsimításkor a habarcs állaga. A fugát ezért mindig azonos mértékben megkötött állapotú habarcsban alakítsuk ki.
Az előtétfal anyaga ennyire különböző lehet: a kézi formázású tégla…
…és a burkolótégla színe ugyan hasonló, a háznak mégis teljesen más jelleget ad.
Ennél a klinkertégla típusnál az eltérő színárnyalatok élettelivé teszik a felületet.
A burkolótéglákhoz és klinkertéglákhoz sokféle idomtégla kapható, amelyek a homlokzat…
…tagolt kialakítását teszik lehetővé. Az előtétfal a feladatát csak akkor tudja maradéktalanul ellátni, ha…
…az idomtéglák alá egészen a teherhordó falig benyúló szigetelőréteget helyezünk el.
Az előtétfal talapzatánál, továbbá az ablakokhoz és ajtókhoz kialakítandó megszakításoknál számos fontos részlet,…
…pl. a szigetelőréteg, a szellőzőnyílások és a fugatömítések helyes kialakításáról kell gondoskodni.
Az előtétfalnál alkalmazható legegyszerűbb technika: futósoros kötés fél téglányi eltolással.
Amikor a sarkok helyét kitűztük, „szárazon” rakjunk ki egy sort, hogy meghatározzuk az állóhézagok egyenletes szélességét.
A ház két sarka között feszítsük ki a kitűző zsinórt. A fekvőhézag habarcsát a fal…
…felső síkjára hordjuk fel, az állóhézag habarcsát viszont az új tégla csatlakozó felületére.
A végleges fugakiosztást „száraz kirakással” határozzuk meg
Miután az első saroktéglákat odafalaztuk, az előkészített tartófelületen (ez rendszerint a pincefödém előreugró része) rakjuk le az előtétfalazat első téglasorát. Így a hosszirányú eltéréseket könnyen ki lehet egyenlíteni és harmonikus fugakiosztást kapunk. Ha minden a helyén van, jöhet a habarcs. A munkát egyszerűbbé teszi, ha feltöltjük a munkagödröt.
Legfeljebb kétszintes háznál a 12 cm vastag burkolótéglák vastagságuk 1/3 részével a felfekvő felület elé nyúlhatnak, oromfalat pedig 4 m magasságig szabad készíteni. Az előtétfalat futósoros kötésben, fél téglányi eltolással falazzuk. Ez a legegyszerűbb technika. Mindig használjuk a kitűző zsinórt!
A DIN 1053 előírásai szerint a külső héjazatban alul és felül (továbbá az ablakpárkányok alatt és az ablakáthidalók felett) szellőzőnyílásokat kell elhelyezni. Ezek a nyílások nagyon elegánsan kialakíthatók, ha az állóhézagokba nem teszünk habarcsot. Az alsó szellőzőnyílások ezenkívül a víz (pl. a kondenzvíz) elvezetését is lehetővé teszik.
20 m2 falfelületen (ebbe az ablakokat és az ajtókat is bele kell számítani) a szellőzőnyílások együttes keresztmetszete 75 cm2 legyen. A fugák szélessége ne legyen nagyobb, mint 1,5 cm.
Jó tanács
Áthidalók
Az ablakok és ajtók fölé kerülő burkolótéglákat többféle módon el lehet helyezni. Az előre gyártott, klinkerborítású, komplett áthidaló beépítése aránylag egyszerű, ezt azonban a gyártónak minden méretre egyedileg kell elkészítenie. Ha viszont az élére állított burkolótéglákat tartódeszka segítségével egyenként akarjuk felfalazni, ehhez már komoly tapasztalat szükséges.
Érdemes trasszcement-habarcsot használni, ez a téglák között különösen jó tapadást képez. Elkerülhetetlen, hogy a külső és belső falazat az ablakok és ajtók környezetében érintkezésbe ne kerüljön egymással. Itt vizet át nem eresztő szigetelőréteget kell beépíteni, amelyet az áthidalók fölött is legalább 15 cm magasan rá kell hajlítani a belső falra.
Fugázás
Ha az alkalmazott habarcs a falazat elkészítésére ugyan alkalmas, fugakitöltő anyagnak azonban nem felel meg, akkor a fugákat nem lehet az előtétfal felhúzásával egyidejűleg, rögtön elsimítani. Ehelyett a fugákat az előtétfal építésének szüneteiben 1,5-2 cm mélyen ki kell kaparni és az így keletkezett hézagokat fugázóhabarccsal kell kitölteni (először a vízszintes, azután a függőleges fugákat). Az erősen nedvszívó téglákat előzőleg be kell nedvesíteni.
Az utólag végzett fugázásnál nagyon vigyázzunk arra, hogy a falban ne keletkezzenek üregek (ezekben összegyűlhet a víz, ami megfagyva leválásokat okozhat). A szellőzőnyílásokat a fugák kitöltése során sem szabad elzárni!
A külső héjazatban függőleges tágulási hézagokat kell kialakítani. Ezeknek a dilatációs hézagoknak a helyzete és egymástól való távolsága az éghajlati viszonyoktól, az épület alaprajzától (a falsíkok tájolásától) és a külső héjazat anyagától függ. A fugák kérdését ezért feltétlenül szakemberrel kell megbeszélni!
A dilatációs hézagokat poliuretán tömítőmasszával (vagy tömítőszalaggal, beszorítható tömítőprofillal) töltsük ki. Tömítőmasszánál a fugákat a kinyomó patronon lévő használati utasításnak megfelelően elő kell készíteni!
Ha speciális (száraz keverék formájában kapható) habarcsot használunk, a falazást és fugázást egy munkamenetben végezhetjük.
Az utólagos fugázás türelemjáték. A fugát előzőleg 2 cm mélyen kaparjuk ki.
A klinkerborítású áthidalókat rendelésre egyedileg készítik el. Az áthidalót kétoldalt…
…rá kell támasztani az előtétfalra. Az áthidalók helyszíni elkészítése nagy tapasztalatot igényel.
Szerelt fa homlokzatburkolat
A fa évszázadok óta a homlokzatok ideális anyaga. A légréssel készített kéthéjú külső falazathoz képest a legnagyobb eltérést az jelenti, hogy a szerelt fahomlokzat felépítése lényegesen könnyebb. A teherviselő alapot a dübelekkel felerősített lécekből álló tartószerkezet alkotja, amely egyben a faburkolat hátsó szellőzéséről is gondoskodik. Erre csavarozzuk vagy szegezzük az időjárás ellen védő külső héjazatot. A könnyű, vékony falhomlokzattal szemben ugyanazokat a követelményeket lehet támasztani, mint a tömör, felfalazott előtéthéjazattal szemben.
Mindenekelőtt a faburkolat fajtáját kell eldöntenünk: lambériát, fűrészelt felületű vagy gyalult deszkát, esetleg zsindelyeket alkalmaznánk-e? A csaphornyos deszkákon kívül különböző, tömör fából készített homlokzati rendszerek is kaphatók. Ezek profilos (egyes esetekben felületkezelt) faelemek, amelyek különösen gyorsan szerelhetők és még mostoha időjárási viszonyok között is használhatók. A fa homlokzatburkolatok minimális vastagsága 20 mm. Homlokzatok burkolására az évszázadok során különösen három fafaj bizonyult alkalmasnak: az erdeifenyő, a lucfenyő és a cédrus (vörös cédrus).
A faburkolat tervezésének első lépéseként azt kell átgondolnunk, hogyan akarjuk a homlokzaton elrendezni a deszkákat: vízszintesen, függőlegesen vagy átlósan. Érdekes hatást érhetünk el ezek kombinációjával is.
A vízszintes burkolat előnye: ha az esőnek kitett részeken, a lábazatnál a burkolóelemek tönkremennek, a vízszintes deszkákat könnyebben ki lehet cserélni, mint a függőleges elemeket. A megfelelő megoldást a külső vakolásnál már megismert, bevált módszerrel biztosan megtaláljuk: a tervezés során készítsünk több másolatot a ház homlokzatairól és azokra rajzoljuk fel az összes változatot.
El kell döntenünk, hogy mely falrészeket burkoljuk fával. A külső falakat teljesen fába akarjuk-e öltöztetni, vagy azoknak csak egy részére szánunk faburkolatot? Utóbbit indokolhatja, hogy így a külső vakolásnak kisebb mezőket alakítunk ki, amelyekkel könnyebben meg tudunk birkózni. Faburkolat elhelyezhető pl. az ablakok felett vagy alatt, de az is lehet, hogy csupán az oromfalat burkoljuk fával.
Fával megoldható a homlokzat egyes részleteinek (pl. erkélyek) kiemelése is. A fal többi részét vakolhatjuk, de klinkertéglával is burkolhatjuk.
Ha a burkolódeszkákat vízszintesen helyezzük el, egyetlen, függőleges alaplécezet elegendő.
A tömörfa homlokzatburkoló rendszer profilos deszkái vízorral is kaphatók.
Függőlegesen felszerelt deszkaburkolat tartószerkezete: tartólécezet és keresztlécezet.
Alternatív megoldás függőleges deszkáknál: hátsó szellőzést lehetővé tévő lambéria elemek.
A burkolást a külső ablakbélésfalnál kezdjük
A szerelt homlokzati faburkolat és az ablakok közötti átmenet elkészítése nem egyszerű feladat. Itt különösen megmutatkozik, hogy munkánkat gondosan végeztük-e.
A célszerű sorrend: először a bélésfalat burkoljuk be, majd az itt elhelyezett faelemek homlokoldalát a homlokzatra kerülő deszkákkal takarjuk el. Így megakadályozzuk, hogy a szerkezetbe bejusson az esővíz. Egy másik lehetőség: a bélésfalat bevakoljuk, a faburkolat deszkáival pedig szorosan ahhoz csatlakozunk. A ház sarkain speciális sarokprofilokat lehet a burkolatra szerelni.
Az összes deszkát vágjuk méretre és szükség esetén csiszoljuk is meg azokat. Távolítsuk el a csiszolásnál keletkezett port, és nitrohígítóval mossuk le a gyantacseppeket.
A homlokzati burkolóelemek vízszintes felrakásának az az előnye, hogy a különösen veszélyeztetett, lábazat környéki deszkákat könnyebben ki lehet cserélni, ha azok tönkremennek. Nem szükségszerű, hogy a homlokzat nagy felületű deszkaburkolata vidékies jelleget adjon a háznak!
A szerkezeti favédelem jobb, mint a kémiai
A fát az ultraibolya sugárzás, a nedvesség, a gombásodás és a kártevők elszaporodása ellen védeni kell, hogy az még évek múlva is épen maradjon. A kémiai favédelemnek c téren azonban már régóta nincs olyan jelentős szerepe, mint azt sokan még gondolnák. Az erősen túlnyúló tetőkkel, a vízorr kialakításával és a hátsó szellőzés megoldásával a fa felületét szerkezeti védelemben részesítjük. Fontos, hogy a talajszint felett legalább 30 cm távolságot hagyjunk szabadon (a víz ilyen magasra fröccsen fel). Ez is szerkezeti favédelemnek minősül. A lábazatot vakolni kell.
Mindig egyedileg kell mérlegelni, hogy mindezen túlmenően milyen mértékű kémiai védelemre van még szükség. Sok, több száz évet megért faház áll ma is anélkül, hogy favédő szerrel valaha is érintkezésbe került volna.
A megfelelő bevonószer megtalálása nem könnyű feladat. Egyrészt bizonyos technikai követelményeknek kell megfelelnie (legyen víztaszító, tegye lehetővé a páradiffúziót), másrészt egészségünket védendő nem szívesen vállalkozunk arra, hogy mérgekkel (ilyenek az élő fakártevők ellen való kémiai favédő szerek) dolgozzunk. Legjobbak a biocideket nem tartalmazó, nyitott pórusú, festékpigmentekkel (ultraibolya sugárzás elleni védelem) dúsított lazúrok.
Vegyszeres (megelőző) impregnálásra csak különlegesen igénybevett fahomlokzatnál van szükség. A bevonóanyagot először a deszka hátoldalára, majd az első oldalára hordjuk fel. Ennek teljes száradása után következhet a kiválasztott lazúrral való két-háromszoros átkenés. Tartsuk be az egyes rétegek közti száradási időt (ez a használati utasításban megtalálható). Ha szükséges, az egyes rétegek felhordása után (az utolsó kivételével) a felületet 200-as szemcsefinomságú (vagy annál finomabb) csiszolópapírral csiszoljuk át.
Hőszigeteléssel kiegészített fahomlokzat: az alaplécezést úgy szereljük fel, hogy a lécek közé…
…a szokásosan használt méretű szigetelőlapok pontosan beférjenek. A szigetelés fölé ne feszítsünk ki fóliát.
A faburkolat alsó lezárását vízorral alakítsuk ki.
A lábazatot fedhetjük pl. valamilyen szokásos lábazati vakolattal (cementvakolat).
Ablakbélésfal 1: a burkolódeszkák eltakarják a bélésfalra szerelt faelemek homlokoldalait.
Ablakbélésfal 2: ha nagyon munkaigényesnek találjuk a bélésfal burkolását, azt vakolhatjuk is.
A tartószerkezet lehetővé teszi a hátsó szellőzést
A szerelt homlokzat magvát a (24 x 48 vagy 30 x 50 mm keresztmetszetű) lécekből készített, megbízható tartószerkezet alkotja. Ha a deszkákat vízszintesen akarjuk felszerelni, akkor a léceket függőlegesen kell felerősíteni a falra. Függőleges deszkázatnál pl. úgy lehet megoldani a szellőzést, hogy a vízszintes tartólécekben eltoltan elhelyezett szellőzőnyílásokat képezünk. A tartószerkezet léceit keret dübelekkel és csavarokkal erősítjük fel a falra (dübel átmérő 10 mm, dübel távolság 50 cm, léctávolság 40-60 cm).
Ha az egész házat függőleges deszkákkal burkoljuk, akkor a hátsó szellőzést úgy is megoldhatjuk, hogy a függőleges tartószerkezetre vízszintes léceket szereltünk (a léceket minden kereszteződési pontban két csavarral erősítsük össze). Ez a megoldás a tetőfedéshez hasonlóan teszi lehetővé a hátsó szellőzést.
Előnye: keresztlécezet alkalmazása esetén elhagyható az eltolt szellőzőnyílások fáradságos kialakítása, amelyre akkor van szükség, ha a falazatra csak vízszintes tartólécek kerülnek. Egyes homlokzatburkoló rendszerekhez (függőleges deszkázathoz alkalmazható) ún. hátsó szellőztetőprofilok is tartoznak. Ezek kereszt-lécezet nélkül is lehetővé teszik a hátsó szellőzést.
Fontos, hogy a tartószerkezet ne „hasasodjon ki”, a falak egyenetlenségeit kis fadarabokkal (ékekkel) egyenlítsük ki és a tartószerkezet felületét szintvonalzóval ellenőrizzük. Az ablakáthidalóknál a hátsó szellőzéshez 2-4 cm széles réseket kell hagyni. Ez természetesen az ablakpárkány alatti részekre és a tetőtúlnyúláshoz való átmenetre is érvényes.
A tartószerkezetben szigetelés is elhelyezhető
Ha a külső fal nem kellően hőszigetelő, akkor a tartószerkezet lécei közé szigetelőlapokat (keményhabot, ásványgyapotot) kell elhelyezni. A hőszigetelő anyagot speciális, tárcsás dübelekkel vagy ragasztással erősítjük a teherhordó külső falazatra. A munkát megkönnyíti, ha az alaplécezet léctávolsága pontosan megfelel a szigetelőanyag szélességének (ez általában 50 vagy 62,5 cm). A szigetelőanyag vastagságát is a tartószerkezet figyelembevételével kell megválasztani: a szigetelés és a fahomlokzat között maradjon legalább 2 cm légrés.
A horony lefelé nézzen
Végre eljutottunk a lényeghez: megkezdhetjük a homlokzatburkoló deszkák felrakását. Ha a csaphornyos deszkákat vízszintesen helyezzük el, a hornyok mindig lefelé mutassanak (ha felfelé néznének, azokban összegyűlne a víz, ami előbb-utóbb korhadáshoz vezetne).
A fa az időjárás hatására deformálódhat. A deszkákat ezért csak úgy szabad a tartószerkezethez erősíteni, hogy egymás mozgását ne akadályozzák. Az átlapolásokat a repedésveszély miatt ne szegezzük át.
Csak horganyzott vagy rozsdamentes acél kötőelemeket használjunk (a rozsdásodó szegek csúnya foltokat hagynak a fán). A csavarokat csak olyan mélyen csavarjuk be. hogy fejük a fa felületével egy síkba kerüljön. Lambéria kapcsokat ne használjunk!
A faburkolat szerelése a tartólécezet dübelekkel való felerősítésével kezdődik.
Az összes méret pontos meghatározása után méretre vághatjuk a deszkákat.
A következő lépés az éleknek és a fa felületének a megcsiszolása.
Vegyszeres impregnálásra csak különösen erős igénybevétel esetén van szükség.
Az átlapolásokon átmenő csavarokat vagy szegeket mellőzzük.
A munkaigényes fahomlokzatnak a külső vakolattal szemben az a nagy előnye, hogy munka közben bármikor szünetet lehet tartani: nem elhanyagolandó szempont az amatőr építkezőnek!
Fazsindelyek
A fazsindelyek tágulása kisebb, mini a hosszú deszkáké, ezért repedésre is kevésbé hajlamosak. Egy teljes homlokzat egyenként felerősített zsindelyekkel való burkolása azonban a hatalmas mennyiségű falapocska miatt rendkívül időrabló tevékenység.
A munka megkönnyítésére előre gyártott paneleket fejlesztettek ki. így egyetlen művelettel több, akár 50 zsindelyt fel lehet erősíteni. Először itt is tartószerkezetet kell készíteni. A tartólécek távolságát a zsindelyeknek megfelelően válasszuk meg.
A fahomlokzatok gondozása
A fahomlokzatok ajánlott karbantartási időközei: a nyugati homlokzaton 2-3 évenként, a többi oldalon az igénybevételtől függően 5-10 évenként frissítsük fel a bevonatot. A hibás részeket előzőleg csiszoljuk át.
Hőszigetelő vakolatrendszer
Németországban a felhasznált energia egyharmadát az épületek fűtésére fordítják. Értelemszerűen nagy a környezet ebből származó terhelése is. Az energia ilyen célú felhasználásának csökkentését a törvényalkotó környezetvédelmi adókkal és az energiatakarékossági rendelettel is ösztönözni igyekszik.
A Németországban lévő összes lakóépületnek 2050-ig ki kell elégítenie a „kis energiaszükségletű ház” mai szabványában foglalt előírásokat. Ez azt jelenti, hogy 1 m2 lakó- és hasznos terület fűtésére évente 75 kW – h energiát (75 kW * h/m2 * év) szabad felhasználni.
Ma még vannak olyan öreg épületek, amelyekben akár 400 kW * h-t is elfűtenek! 1 L fűtőolaj és 1 m3 gáz ugyanakkor mintegy 10 kW * h-t „tartalmaz”. Magyarországon az uniós előírások miatt szigorodtak az épületekkel szemben támasztott hőtechnikai követelmények. Az új, valamint a régi épületekre is energiatanúsítványt kell készíteni. A tendencia az, hogy egyre jobb hőszigetelő képességű szerkezeteket használunk részben a hatósági előírások betartása, részben a növekvő energiaárak miatt.
A ház a fűtési energia legnagyobb részét külső felületén át veszíti el. Egy régi épület felújításakor általában a tető vastagabb szigetelést kap (többnyire az egyébként is esedékes felújítással egybekötve), korszerű ablakokat építenek be, a külső falakon pedig hőszigetelő vakolatrendszert alakítanak ki.
A rendszer komponensei: szigetelőanyag (keményhab vagy ásványgyapot lapok), ragasztó és tartóprofilok, üvegszövet-betétes stabilizáló habarcs, egyes ásványgyapot szigetelőlapokhoz és problémás alapokhoz szükséges speciális dübelek, valamint a végső bevonatot képező nemesvakolat.
A szigetelést kívül helyezzük el, így az a külső falat is melegen tartja. A belső szigetelés kedvezőtlen, mert a hideg külső falon páralecsapódás alakulhat ki.
Amennyiben a pénztárcánk nem engedi, hogy komolyabb külső szigetelést valósítsunk meg, úgy javasoljuk a hővisszaverő, hőszigetelő kültéri bevonatok alkalmazását, mely 30 éves garanciával védi a homlokzatunkat legyen szó családi házról vagy társasházról. Mi erre a Protektor hőszigetelő termékcsaládját javasoljuk.
Vissza a régi méretekhez: a „harmincas külső fal”
Míg a tömör külső falak szabványos vastagsága 10 évvel ezelőtt még 30 cm volt (ezt nevezte a szakzsargon „harmincas külső falnak”), a kis energia-szükségletű ház fogalmának megjelenése után azokat egyre gyakrabban 38 cm vastag külső falak építésével igyekeztek kielégíteni. Az energiatakarékossági előírások további szigorítása még vastagabb falakat tenne szükségessé.
Úgy tűnik azonban, hogy a téglából és kombinált hőszigetelő rendszerből álló, kettős héjazatú konstrukcióval a jövőben ismét el lehet érni az egyrétegű fal régi méreteit: vissza tehát a „harmincas falhoz”. Különösen a következő két kombináció látszik egyértelműen esélyesnek: 24 cm fal és 6 cm szigetelés vagy 17,5 cm fal és 12 cm szigetelés. Számítások azt mutatták, hogy a hőszigetelő rendszerek 12 cm vastagságig tekinthetők gazdaságosnak.
Nézzük meg, hogyan lehet saját kezűleg hőszigetelő vakolatrendszert kialakítani! Az alapnak teherbírónak, portól és régi festékbevonattól mentesnek, fagymentesnek és tisztának kell lennie. Régi épület felújítása esetén a festék- és műgyanta bevonatokat vágótárcsával nagyjából 30 cm-es közönként rácsszerűen vágjuk fel (ez javítja a fal diffúziós tulajdonságait).
Régi épületeknél a munka kezdete előtt vizsgáljuk meg, hogy az ablakpárkányok, tetőtúlnyúlások és az esővízcsatornák levezetőcsövei a hőszigetelő rendszer felszerelése után is „működnek-e”. A homlokzatszigetelési munkákat szintén előzetesen kell elvégezni.
A szigetelés a lábazati profilon „áll”
A homlokzatra először a lábazati profilt erősítjük fel, mintegy 30 cm-rel a terepszint fölé. Az alapban lévő egyenetlenségeket távtartókkal egyenlítsük ki. Ezután a fúrógépbe fogott keverőszárral keverjük meg a ragasztóhabarcsot és a 10 mm-es fogazatú fogazott simítóval hordjuk fel a szigetelőlapokra.
Ha az alap nem egyenletes, a ragasztóhabarcsot külön-külön sávokban és csomókban helyezzük el a lapok hátoldalán (feltétlenül tartsuk be a gyártó előírásait). Ezután a szigetelőlapokat, alulról kezdve, egyenként ragasszuk fel a falra.
A lapok felragasztásánál a következőket kell figyelembe vennünk:
- Munka közben a hőmérséklet legalább 5 °C legyen.
- Ügyeljünk az illesztések eltolására. A második sort az első sor végén megmaradt darabokkal kezdjük. Kerüljük az átmenő hézagokat.
- A házsarkoknál a sorok váltakozva érjenek túl a merőleges házfal síkján.
- Az illesztésekbe nem szabad ragasztót tenni! A lapok szorosan érjenek egymáshoz, így hőhidaktól mentes szigetelőréteg alakul ki.
- Munka közben hosszú szintezőléccel gyakran ellenőrizzük, hogy a szigetelőlapok felülete pontosan egy síkot alkot-e. A keményhab lapok egyenetlenségeit csiszolódeszkával munkáljuk le.
- A lapok esetleges hibahelyeit tömjük be hőszigetelő anyaggal vagy töltsük ki szerelőhabbal.
- Ajtók és ablakok sarkainál lapillesztéseket ne helyezzünk el! A sarkokat mindig egyetlen lapból kell kivágni.
- Ajtók és ablakok bélésfalaiban a szigetelőréteget egészen az ajtó- vagy ablaktokig visszük. A sarkokat ugyanúgy alakítjuk ki, mint a ház sarkait: a lapokat váltakozva vezetjük ki a merőleges fal síkjáig.
- Az ásványgyapot szigetelőlapokat általában dübelekkel erősítjük fel (kivételt képeznek a réteges lapok). Tartsuk szem előtt a gyártó által megadott dübel kiosztást. Ezek olyan homlokzati rajzok, amelyeken az összes dübel helyzete fel van tüntetve.
- Problémás alapoknál az egyébként csupán ragasztandó keményhab szigetelőlapokat dübelekkel is biztosítsuk.
- Az ablakokhoz és ajtókhoz való csatlakozást fugatömítő szalaggal alakítsuk ki. A szalagot úgy tegyük be az épületelem és a szigetelőlap közé, hogy a szigetelőlap felületével egy síkba kerüljön, majd nyomjuk a lap oldalához.
- A vakolat felhordását legkorábban a szigetelőlapok szerelését követő 24 óra elteltével lehet elkezdeni. Erősítsük fel a stabilizáló üvegszövetet és húzzuk fel a speciális vakolatot. A ház sarkainál használjunk csatlakozó üvegszövettel is ellátott sarokvédő síneket. A csatlakozó üvegszövet sávokat legalább 10 cm átlapolással helyezzük el. Ajtó- és ablaknyílások sarkainál átlósan is tegyünk be szövetcsíkokat.
- A stabilizáló vakolat (alapvakolat) felhordása után következhet a fedővakolat.
Többféle strukturált vakolat közül választhatunk: simított vakolat, kapart vakolat vagy a szabadon strukturálható vakolat. A vakolóhabarcsot közvetlenül a száraz stabilizáló rétegre hordjuk fel.
A strukturált vakolatok sokféle színben kaphatók.
Csak egy gyártótól származó, komplett rendszereket használjunk. Hőszigetelő rendszereket különböző termékekből ugyan magunk is összeállíthatunk, ez azonban rendkívül kockázatos vállalkozás. Mindenképp fontos rendszerben gondolkodni (garancia stb.).
A hőszigetelő rendszer új tagja:
A piacot eddig a polisztirol és kőzetgyapot rendszerek uralták, a hőszigetelő rendszerek új generációjával azonban egy további termék is megjelent, amely a kétféle korábbi anyag előnyeit egyesíti.
Ezek a pórusbetonhoz hasonló kőzethab lapok nem éghetők és rostokat sem tartalmaznak. Ugyanúgy alkalmazhatók, mint a többi hőszigetelő rendszer, a 045 vagy 040 hővezető képességi csoportba (λ = 0,045-0,40) tartoznak és éppen olyan jók, mint a megszokott szigetelőanyagok.
A hőszigetelő rendszer elkészítésének munkálatait a lábazati profil felszerelésével kezdjük, ezt a terepszint felett mintegy 30 cm-re kell elhelyezni.
A fúrógépbe fogott keverőszárral keverjük meg a ragasztóhabarcsot és 10 mm-es fogazatú fogazott simítólappal hordjuk fel a szigetelőlap hátoldalára.
Ha az alap nem egyenletes, a ragasztóhabarcsot külön-külön sávokban és csomókban helyezzük el a lapok hátoldalán. Ilyenkor feltétlenül tartsuk be a gyártó előírásait!
A szigetelőlapokat alulról kezdve egyenként ragasszuk fel a falra. Az illesztési hézagokba ne tegyünk ragasztóhabarcsot, hogy a szigetelőréteg folytonosságát ne szakítsuk meg.
A ház sarkainál a szigetelőlapokat úgy rakjuk fel, hogy azok váltakozva érjenek túl a merőleges házfal síkján. A túlnyúló részeket azután éles késsel („vonalzó” mentén) vágjuk le.
Munka közben hosszú szintezőléccel gyakran ellenőrizzük, hogy a szigetelőréteg felülete pontosan egy síkot alkot-e.
Következő lépések a lapok felszereléséhez
Ajtók és ablakok sarkaihoz nem kerülhetnek lapillesztések.
A hőszigetelő lapok felerősítésére speciális, műanyag tárcsás, becsavarható dübeleket használunk.
A polisztirol keményhab lapokat általában dübelezés nélkül lehet felszerelni.
A keményhab lapokat csak a nem kellően teherbíró alapokhoz (ragasztásra alkalmatlan felületekhez) kell dübelekkel is hozzáerősíteni.
Az élek megbízható kialakításáról üvegszövettel ellátott sarokvédő sínek gondoskodnak.
Ablakok és ajtók sarkainál átlós üvegszövet csíkokat is helyezzünk el.
Hőszigetelő vakolatrendszer felvitelének lépései
Hordjuk fel a falra a csomómentesre és jól kenhető állagúra megkevert stabilizáló habarcsot.
A friss masszába ágyazzuk bele a lábazati profil bekötéséhez szükséges üvegszövet csíkot.
A stabilizáló habarcs felhordásához fogazott simítólapot használtunk, ez lehetővé teszi, hogy utána nagy felületekre felragasszuk az üvegszövet hálót és azt különösebb erőkifejtés nélkül be is ágyazzuk a habarcsba.
Az üvegszövet beágyazásához jól használható a széles spatula („pillangó”).
Amikor az alapvakolat megszáradt, felhúzhatjuk a fedővakolatot.
A házon kívülről egyáltalán nem látszik, hogy a homlokzatot hőszigetelő rendszerrel burkoltuk.