Kültéri munkák

Homlokzat kialakítása – különleges védelem

A fehérre vakolt külső falaknak ugyan nagy hagyománya van, egyes esetekben mégsem jöhetnek számításba. Pl. olyankor, amikor a ház homlokzatait (pl. a szeles tengerparti területeken) az eső és vihar ellen különleges védelemben kell részesíteni, vagy akkor, amikor igazán egyedi homlokzatot szeret­nénk. Ebben az esetben választhat­juk pl. az elé falazott homlokzatot vagy a szerelt fahomlokzatot, esetleg a kettő kombinációját.

Az épületenergetikai tanúsítvány bevezetése egyébként is fokozott hővédelmet ír elő, ez az építkezőt arra is kényszerítheti (ha külső falait vékonyra akarja készíteni), hogy a falazaton kombinált hő­szigetelő rendszert helyezzen el. A következőkben a homlokzat ki­alakításának ezt a három változa­tát (vagyis az elé falazott téglahomlokzatot, a faburkolatot és a kombinált hőszigetelő rendszert) fogjuk bemutatni.

Természetesen azt is pontosan megmutatjuk, hogy mire kell az amatőr kivitelezőnek ügyelnie. Mindhárom bemutatott változatnál egyaránt fontos a gon­dos kivitelezés, ami nem csak a hővédelem, de a nedvesség elleni védelem biztosításának is feltétele, hiszen a lecsapódó kondenzvíz különben komoly károkat okozhat!

A nyerstégla burkolat új házon is jól mutat

Aki már járt pl. Észak-Németor­szágban, az tudja, hogy milyen varázsa van a vörös nyerstégla homlokzatnak. Nemcsak esztéti­kai okai vannak azonban annak, hogy ma is szívesen alkalmazzák az elé falazott nyerstégla homlok­zatburkolatokat.

Homlokzat

A szélsőséges időjárási feltételek szükségessé tehetik a kettős héjú falazatokat. Magyaror­szágon jellemzőek a nagy hőingado­zások, ezért is előnyös egy árnyékolt homlokzat. Ennek különböző kiviteli változatait ismerjük: a falazat készül­het légréssel a két héj között, légréssel és hőszigeteléssel vagy légrés nélküli hőszigetelő maggal.

Ha a falazott homlokzatburkolat és a mögötte lévő, teherhordó fal között szellőztetett légrés marad, akkor a teherhordó falba még a legerősebb viharban sem tud esővíz behatolni.

A habarcs feleljen meg a tégla nedvszívó képességének

Az anyag megvásárlása előtt az építőanyag-kereskedésben ismerked­jünk meg a rendelkezésre álló sokféle burkolótéglával. Ezek burkolótégla, klinkertégla és mészhomok tégla néven kaphatók. Vásárláskor az egész házhoz szükséges anyagot egyszerre rendeljük meg, ezzel kizárjuk a színárnyalatok keveredését. A különböző raklapokról való téglákat célszerű keverni, így színeltérés esetén is homogénebb mintázatot kapunk.

A téglákat külső megjelenésük mellett elsősorban nedvszívó képességük különbözteti meg egymástól, ami a „nem szívó” fokozattól (keramikus klinkertéglák) egészen az “erősen szívó” (mészhomok tégla, égetett tégla) fokozatig terjedhet. Fontos, hogy a falazóhabarcsot az al­kalmazott téglaanyag nedvszívó képes­ségének figyelembevételével kell meg­választani. Vásárláskor mindjárt kér­jünk ajánlatot a megfelelő habarcsra is.

Ha városban építkezünk, olyan típusú burkolatot válasszunk, amely illeszkedik a környéken már meglévő épületek stílusához. Az engedélyezési tervben szerepelniük kell az alkalma­zott burkolatoknak, felületkezelések­nek. Egyes esetekben elő is van írva (pl. műemléki környezet), hogy milyen burkolatot lehet használni.

A szerkezetbe hőszigetelés kerül

Az elé falazott burkolat elkészítése nagyon időigényes és nehéz feladat (a magasság bemérése, a téglák beállí­tása, amelyeket esztétikai okokból nem kívánatos darabolni).

A munka megkezdése előtt az első téglasor alá (kifelé lejtő) szigetelőré­teget kell elhelyezni, amelynek célja, hogy a belső héjazat talapzatát meg­védje a nedvességtől. A szigetelőréte­gen lévő illesztéseket és csatlakozáso­kat vízhatlanul össze kell ragasztani. A szigetelést a fal mentén legalább 15 cm magasan fel kell hajtani. A fa­lazás megkezdése előtt gondoskodni kell arról, hogy az előtétfal ne tudjon elcsúszni a tartófelületen. Ennek a felületnek természetesen kellően te­herbírónak kell lennie.

Először a sarkokat jelöljük ki

A munkát az épület sarkainál kezdjük. Sokat segít, ha mérőléceket állítunk fel, amelyeken pontosan meg van je­lölve minden téglasor, valamint az át­hidalók helyzete. Az első saroktéglákat azok a rozsdamentes huzalhorgonyok (rögzítő pálcák) tartják a kívánt hely­zetben, amelyeket már a teherhordó fal falazásakor elhelyeztünk. A huzal­horgonyok vízszintesen legfeljebb 50 cm, függőlegesen legfeljebb 75 cm távolságban legyenek egymástól. Ezen­kívül a szabadon álló széleken, épület­sarkokon és a tágulási hézagok mentén méterenként 3-3 huzalhorgonyt kell elhelyezni. Egyidejűleg legalább négy téglacsomagból dolgozzunk, így termé­szetes hatású, kissé eltérő színárnyalatú elemekből álló felületet készít­hetünk. A nedvszívó burkolótéglákat előzetesen nedvesítsük meg.

Speciális habarcsot érdemes hasz­nálni (készhabarcsot, amelyet már csak vízzel kell elkeverni), amely akkor sem „szakad le”, ha kinyomódik a fugából. A többi habarcstípusnál előfordulhat, hogy a lefolyó anyag bepiszkítja a tég­lákat, és ezeket többé szinte lehetetlen megtisztítani. Feltétlenül II. vagy Ha habarcscsoportba tartozó habarcsot használjunk. Arra is gondoljunk, hogy a szakszerűtlenül elkészített fuga ki-virágzást és átnedvesedést okozhat.

A fekvőhézagok (vízszintes fugák) 1,2 cm vastagok legyenek, az állóhéza­gok vastagsága mintegy 1 cm.

Ha a habarcs alkalmas arra, hogy a falazást és a fugázást egy munkafo­lyamatban végezzük (ez a normális eset), akkor a kitüremkedő anyagot a vakolókanállal húzzuk le. Amikor a habarcs már megkötött, fugázó vassal, fadarabbal vagy tömlődarabbal ala­kítsuk ki a fugát. A fuga a látható felülettől legfeljebb 2 mm-rel beljebb, egyenletesen simuljon hozzá a tégla felületéhez. Megakadályozhatjuk a friss fugázóhabarcs túl gyors kiszá­radását, ha vízzel többször óvatosan megpermetezzük. A fuga színét dön­tően az befolyásolja, hogy milyen volt elsimításkor a habarcs állaga. A fu­gát ezért mindig azonos mértékben megkötött állapotú habarcsban alakít­suk ki.

Az előtétfal anyaga

Az előtétfal anyaga ennyire különböző lehet: a kézi formázású tégla…

A burkolótégla színe ugyan hasonló, a háznak mégis teljesen más jelleget ad.

…és a burkolótégla színe ugyan hasonló, a háznak mégis teljesen más jelleget ad.

Ennél a klinkertégla típusnál az eltérő színárnyalatok élettelivé teszik a felületet.

Ennél a klinkertégla típusnál az eltérő színárnyalatok élettelivé teszik a felületet.

A burkolótéglákhoz és klinkertéglákhoz sokféle idomtégla kapható, amelyek a homlokzat

A burkolótéglákhoz és klinkertéglákhoz sokféle idomtégla kapható, amelyek a homlokzat…

Az előtétfal a feladatát csak akkor tudja maradéktalanul ellátni

…tagolt kialakítását teszik lehetővé. Az előtétfal a feladatát csak akkor tudja maradéktalanul ellátni, ha…

Az idomtéglák alá egészen a teherhordó falig benyúló szigetelőréteget helyezünk el.

…az idomtéglák alá egészen a teherhordó falig benyúló szigetelőréteget helyezünk el.

Az előtétfal talapzatánál, továbbá az ablakokhoz és ajtókhoz

Az előtétfal talapzatánál, továbbá az ablakokhoz és ajtókhoz kialakítandó megszakításoknál számos fontos részlet,…

A szigetelőréteg, a szellőzőnyílások és a fuga­tömítések helyes kialakításáról kell gondoskodni

…pl. a szigetelőréteg, a szellőzőnyílások és a fuga­tömítések helyes kialakításáról kell gondoskodni.

Az előtétfalnál alkalmazható legegyszerűbb techni­ka

Az előtétfalnál alkalmazható legegyszerűbb techni­ka: futósoros kötés fél téglányi eltolással.

Amikor a sarkok helyét kitűztük

Amikor a sarkok helyét kitűztük, „szárazon” rakjunk ki egy sort, hogy meghatározzuk az állóhézagok egyenletes szélességét.

A ház két sarka között feszítsük ki a kitűző zsinórt

A ház két sarka között feszítsük ki a kitűző zsinórt. A fekvőhézag habarcsát a fal…

Felső síkjára hordjuk fel

…felső síkjára hordjuk fel, az állóhézag habarcsát viszont az új tégla csatlakozó felületére.

A végleges fugakiosztást „száraz kirakással” határozzuk meg

Miután az első saroktéglákat odafa­laztuk, az előkészített tartófelületen (ez rendszerint a pincefödém előre­ugró része) rakjuk le az előtétfalazat első téglasorát. Így a hosszirányú elté­réseket könnyen ki lehet egyenlíteni és harmonikus fugakiosztást kapunk. Ha minden a helyén van, jöhet a habarcs. A munkát egyszerűbbé teszi, ha feltöltjük a munkagödröt.

Legfeljebb kétszintes háznál a 12 cm vastag burkolótéglák vastagságuk 1/3 részével a felfekvő felület elé nyúlhatnak, oromfalat pedig 4 m magasságig szabad készíteni. Az elő­tétfalat futósoros kötésben, fél téglányi eltolással falazzuk. Ez a legegy­szerűbb technika. Mindig használjuk a kitűző zsinórt!

A DIN 1053 előírásai szerint a külső héjazatban alul és felül (továbbá az ablakpárkányok alatt és az ablakát­hidalók felett) szellőzőnyílásokat kell elhelyezni. Ezek a nyílások nagyon elegánsan kialakíthatók, ha az álló­hézagokba nem teszünk habarcsot. Az alsó szellőzőnyílások ezenkívül a víz (pl. a kondenzvíz) elvezetését is lehetővé teszik.

20 m2 falfelületen (ebbe az abla­kokat és az ajtókat is bele kell szá­mítani) a szellőzőnyílások együttes keresztmetszete 75 cm2 legyen. A fu­gák szélessége ne legyen nagyobb, mint 1,5 cm.

Jó tanács

Kéthéjú falazat: A légréssel készített külső falazat teherhordó belső héjból és egy attól 6-15 cm távolságban felfalazott külső héjból áll. A külső héj vastagsága 9-12 cm. A kéthéjú falazat előnye a különlegesen jó eső elleni védelem. A keletkező nedves­ség a szellőzéssel eltávozik, a belső héj pedig garantáltan száraz marad.

Kéthéjú falazat
A légréssel és a belső héj külső olda­lán elhelyezett szigeteléssel készített kéthéjú külső falazat a nedvesség elleni fokozott védelem mellett a hő- és hangszigetelést is javítja. A légrés legalább 4 cm széles legyen. A szigetelőmaggal készített kéthéjú falazatnak nincs légrése. Az alkalmazott hőszigetelő anyagoknak olyanoknak kell lenniük, amelyeket építészeti célra engedé­lyeztek. A külső (minimálisan 12 cm vastag) héjat nem szabad a külső mázréteg vagy egyéb okok miatt nagy páradiffúziós ellenállással rendelkező téglákból falazni.

Áthidalók

Az ablakok és ajtók fölé kerülő bur­kolótéglákat többféle módon el lehet helyezni. Az előre gyártott, klinkerborítású, komplett áthidaló beépítése aránylag egyszerű, ezt azonban a gyár­tónak minden méretre egyedileg kell elkészítenie. Ha viszont az élére állított burkolótéglákat tartódeszka segítségével egyenként akarjuk felfalazni, ehhez már komoly tapasztalat szük­séges.

Érdemes trasszcement-habarcsot használni, ez a téglák között különösen jó tapadást képez. Elkerülhetetlen, hogy a külső és belső falazat az ablakok és ajtók környe­zetében érintkezésbe ne kerüljön egy­mással. Itt vizet át nem eresztő szige­telőréteget kell beépíteni, amelyet az áthidalók fölött is legalább 15 cm ma­gasan rá kell hajlítani a belső falra.

Fugázás

Ha az alkalmazott habarcs a falazat elkészítésére ugyan alkalmas, fugaki­töltő anyagnak azonban nem felel meg, akkor a fugákat nem lehet az előtétfal felhúzásával egyidejűleg, rögtön elsimítani. Ehelyett a fugákat az előtétfal építésének szüneteiben 1,5-2 cm mélyen ki kell kaparni és az így keletkezett hézagokat fugá­zóhabarccsal kell kitölteni (először a vízszintes, azután a függőleges fu­gákat). Az erősen nedvszívó téglákat előzőleg be kell nedvesíteni.

Az utólag végzett fugázásnál na­gyon vigyázzunk arra, hogy a falban ne keletkezzenek üregek (ezekben összegyűlhet a víz, ami megfagyva le­válásokat okozhat). A szellőzőnyílá­sokat a fugák kitöltése során sem szabad elzárni!

A külső héjazatban függőleges tágulási hézagokat kell kialakítani. Ezeknek a dilatációs hézagoknak a helyzete és egymástól való távolsága az éghajlati viszonyoktól, az épület alaprajzától (a falsíkok tájolásától) és a külső héjazat anyagától függ. A fugák kérdését ezért feltétlenül szakemberrel kell megbeszélni!

A dilatációs hézagokat poliuretán tömítőmasszával (vagy tömítőszalaggal, beszorítható tömítőprofillal) tölt­sük ki. Tömítőmasszánál a fugákat a kinyomó patronon lévő használati uta­sításnak megfelelően elő kell készíteni!

Habarcs

Ha speciális (száraz keverék formájában kapható) habarcsot használunk, a falazást és fugázást egy munkamenetben végezhetjük.

Az utólagos fugázás türelemjáték. A fugát előzőleg 2 cm mélyen kaparjuk ki.

Az utólagos fugázás türelemjáték

A klinkerborítású áthidalókat rendelésre egyedileg készítik el. Az áthidalót kétoldalt…

Rá kell támasztani az előtétfalra

…rá kell támasztani az előtétfalra. Az áthidalók helyszíni elkészítése nagy tapasztalatot igényel.

Szerelt fa homlokzat­burkolat

A fa évszázadok óta a homlokza­tok ideális anyaga. A légréssel készített kéthéjú külső falazathoz képest a legnagyobb eltérést az jelenti, hogy a szerelt fahomlokzat felépítése lényegesen könnyebb. A teherviselő alapot a dübelekkel felerősített lécekből álló tartószer­kezet alkotja, amely egyben a faburkolat hátsó szellőzéséről is gon­doskodik. Erre csavarozzuk vagy szegezzük az időjárás ellen védő külső héjazatot. A könnyű, vékony falhomlokzattal szemben ugyan­azokat a követelményeket lehet támasztani, mint a tömör, felfa­lazott előtéthéjazattal szemben.

Mindenekelőtt a faburkolat fajtáját kell eldöntenünk: lambériát, fűrészelt felületű vagy gyalult deszkát, esetleg zsinde­lyeket alkalmaznánk-e? A csaphornyos deszkákon kívül különböző, tömör fából készített homlokzati rendszerek is kaphatók. Ezek profilos (egyes esetekben felületkezelt) faelemek, amelyek különösen gyorsan szerel­hetők és még mostoha időjárási viszo­nyok között is használhatók. A fa hom­lokzatburkolatok minimális vastagsága 20 mm. Homlokzatok burkolására az évszázadok során különösen három fafaj bizonyult alkalmasnak: az erdei­fenyő, a lucfenyő és a cédrus (vörös cédrus).

A faburkolat tervezésének első lépéseként azt kell átgondolnunk, hogyan akarjuk a homlokzaton elren­dezni a deszkákat: vízszintesen, függő­legesen vagy átlósan. Érdekes hatást érhetünk el ezek kombinációjával is.

A vízszintes burkolat előnye: ha az esőnek kitett részeken, a lábazatnál a burkolóelemek tönkremennek, a víz­szintes deszkákat könnyebben ki lehet cserélni, mint a függőleges elemeket. A megfelelő megoldást a külső vako­lásnál már megismert, bevált módszer­rel biztosan megtaláljuk: a tervezés során készítsünk több másolatot a ház homlokzatairól és azokra rajzoljuk fel az összes változatot.

El kell döntenünk, hogy mely fal­részeket burkoljuk fával. A külső falakat teljesen fába akarjuk-e öltöztetni, vagy azoknak csak egy részére szánunk faburkolatot? Utóbbit indo­kolhatja, hogy így a külső vakolásnak kisebb mezőket alakítunk ki, ame­lyekkel könnyebben meg tudunk bir­kózni. Faburkolat elhelyezhető pl. az ablakok felett vagy alatt, de az is lehet, hogy csupán az oromfalat burkoljuk fával.

Fával megoldható a homlokzat egyes részleteinek (pl. erkélyek) kiemelése is. A fal többi részét vakolhatjuk, de klinkertéglával is burkolhatjuk.

Ha a burkolódeszkákat vízszintesen helyezzük el

Ha a burkolódeszkákat vízszintesen helyezzük el, egyetlen, függőleges alaplécezet elegendő.

Tömörfa

A tömörfa homlokzatburkoló rendszer profilos deszkái vízorral is kaphatók.

Függőlegesen felszerelt deszkaburkolat tartó­szerkezete

Függőlegesen felszerelt deszkaburkolat tartó­szerkezete: tartólécezet és keresztlécezet.

Alternatív megoldás függőleges deszkáknál

Alternatív megoldás függőleges deszkáknál: hátsó szellőzést lehetővé tévő lambéria elemek.

A burkolást a külső ablakbélésfalnál kezdjük

A szerelt homlokzati faburkolat és az ablakok közötti átmenet elkészítése nem egyszerű feladat. Itt különösen megmutatkozik, hogy munkánkat gon­dosan végeztük-e.

A célszerű sorrend: először a bélésfalat burkoljuk be, majd az itt elhelyezett faelemek homlok­oldalát a homlokzatra kerülő deszkák­kal takarjuk el. Így megakadályozzuk, hogy a szerkezetbe bejusson az esővíz. Egy másik lehetőség: a bélésfalat be­vakoljuk, a faburkolat deszkáival pedig szorosan ahhoz csatlakozunk. A ház sarkain speciális sarokprofilokat lehet a burkolatra szerelni.

Az összes deszkát vágjuk méretre és szükség esetén csiszoljuk is meg azokat. Távolítsuk el a csiszolásnál ke­letkezett port, és nitrohígítóval mos­suk le a gyantacseppeket.

A homlokzati burkolóelemek vízszintes felrakásának az az előnye, hogy a különösen veszélyeztetett, lábazat környéki deszkákat könnyebben ki lehet cserélni, ha azok tönkremennek. Nem szükségszerű, hogy a homlokzat nagy felületű deszkaburkolata vidékies jelleget adjon a háznak!

A szerkezeti favédelem jobb, mint a kémiai

A fát az ultraibolya sugárzás, a ned­vesség, a gombásodás és a kártevők elszaporodása ellen védeni kell, hogy az még évek múlva is épen maradjon. A kémiai favédelemnek c téren azon­ban már régóta nincs olyan jelentős szerepe, mint azt sokan még gondol­nák. Az erősen túlnyúló tetőkkel, a vízorr kialakításával és a hátsó szellő­zés megoldásával a fa felületét szer­kezeti védelemben részesítjük. Fontos, hogy a talajszint felett legalább 30 cm távolságot hagyjunk szabadon (a víz ilyen magasra fröccsen fel). Ez is szerkezeti favédelemnek minősül. A lábazatot vakolni kell.

Mindig egyedileg kell mérlegelni, hogy mindezen túlmenően milyen mér­tékű kémiai védelemre van még szük­ség. Sok, több száz évet megért faház áll ma is anélkül, hogy favédő szerrel valaha is érintkezésbe került volna.

A megfelelő bevonószer megta­lálása nem könnyű feladat. Egyrészt bizonyos technikai követelményeknek kell megfelelnie (legyen víztaszító, tegye lehetővé a páradiffúziót), más­részt egészségünket védendő nem szívesen vállalkozunk arra, hogy mér­gekkel (ilyenek az élő fakártevők ellen való kémiai favédő szerek) dolgoz­zunk. Legjobbak a biocideket nem tartalmazó, nyitott pórusú, festék­pigmentekkel (ultraibolya sugárzás elleni védelem) dúsított lazúrok.

Vegyszeres (megelőző) impregnálásra csak különlegesen igénybevett fahomlokzatnál van szükség. A bevonóanyagot először a deszka hátolda­lára, majd az első oldalára hordjuk fel. Ennek teljes száradása után követ­kezhet a kiválasztott lazúrral való két-háromszoros átkenés. Tartsuk be az egyes rétegek közti száradási időt (ez a használati utasításban megtalál­ható). Ha szükséges, az egyes rétegek felhordása után (az utolsó kivételével) a felületet 200-as szemcsefinomságú (vagy annál finomabb) csiszolópapírral csiszoljuk át.

Hőszigeteléssel kiegészített fahomlokzat: az alap­lécezést úgy szereljük fel, hogy a lécek közé…

…a szokásosan használt méretű szigetelőlapok pontosan beférjenek. A szigetelés fölé ne feszítsünk ki fóliát.

A faburkolat alsó lezárását vízorral alakítsuk ki.

A lábazatot fedhetjük pl. valamilyen szokásos lábazati vakolattal (cementvakolat).

Ablakbélésfal 1: a burkolódeszkák eltakarják a bélésfalra szerelt faelemek homlokoldalait.

Ablakbélésfal 2: ha nagyon munkaigényesnek találjuk a bélésfal burkolását, azt vakolhatjuk is.

A tartószerkezet lehetővé teszi a hátsó szellőzést

A szerelt homlokzat magvát a (24 x 48 vagy 30 x 50 mm keresztmetszetű) lé­cekből készített, megbízható tartószer­kezet alkotja. Ha a deszkákat vízszinte­sen akarjuk felszerelni, akkor a léceket függőlegesen kell felerősíteni a falra. Függőleges deszkázatnál pl. úgy lehet megoldani a szellőzést, hogy a vízszin­tes tartólécekben eltoltan elhelyezett szellőzőnyílásokat képezünk. A tar­tószerkezet léceit keret dübelekkel és csavarokkal erősítjük fel a falra (dübel átmérő 10 mm, dübel távolság 50 cm, léctávolság 40-60 cm).

Ha az egész házat függőleges deszkákkal burkoljuk, akkor a hátsó szellőzést úgy is megoldhatjuk, hogy a függőleges tartószerkezetre vízszin­tes léceket szereltünk (a léceket min­den kereszteződési pontban két csavar­ral erősítsük össze). Ez a megoldás a tetőfedéshez hasonlóan teszi lehetővé a hátsó szellőzést. Előnye: keresztlécezet alkalmazása esetén elhagyható az eltolt szellőzőnyílások fáradságos kialakítása, amelyre akkor van szükség, ha a falazatra csak vízszintes tartólé­cek kerülnek. Egyes homlokzatburkoló rendszerekhez (függőleges deszkázat­hoz alkalmazható) ún. hátsó szellőztetőprofilok is tartoznak. Ezek kereszt-lécezet nélkül is lehetővé teszik a hátsó szellőzést.

Fontos, hogy a tartószerkezet ne „hasasodjon ki”, a falak egyenetlen­ségeit kis fadarabokkal (ékekkel) egyenlítsük ki és a tartószerkezet felületét szintvonalzóval ellenőrizzük. Az ablakáthidalóknál a hátsó szellő­zéshez 2-4 cm széles réseket kell hagyni. Ez természetesen az ablak­párkány alatti részekre és a tetőtúlnyúláshoz való átmenetre is érvényes.

A tartószerkezetben szigetelés is elhelyezhető

Ha a külső fal nem kellően hőszigetelő, akkor a tartószerkezet lécei közé szi­getelőlapokat (keményhabot, ásvány­gyapotot) kell elhelyezni. A hőszigetelő anyagot speciális, tárcsás dübelekkel vagy ragasztással erősítjük a teherhor­dó külső falazatra. A munkát meg­könnyíti, ha az alaplécezet léctávolsága pontosan megfelel a szigetelőanyag szélességének (ez általában 50 vagy 62,5 cm). A szigetelőanyag vastagságát is a tartószerkezet figyelembevételével kell megválasztani: a szigetelés és a fahomlokzat között maradjon legalább 2 cm légrés.

Figyelem: a hőszigetelésre ne te­gyünk párafékező réteget (fóliát), ezen a hideg rétegen ugyanis lecsapódna a meleg falból származó nedvesség! Ennek következménye a szigetelés át­nedvesedése lenne.

A horony lefelé nézzen

Végre eljutottunk a lényeghez: meg­kezdhetjük a homlokzatburkoló desz­kák felrakását. Ha a csaphornyos deszkákat vízszintesen helyezzük el, a hornyok mindig lefelé mutassanak (ha felfelé néznének, azokban össze­gyűlne a víz, ami előbb-utóbb korhadáshoz vezetne).

A fa az időjárás hatására defor­málódhat. A deszkákat ezért csak úgy szabad a tartószerkezethez erősíteni, hogy egymás mozgását ne akadályoz­zák. Az átlapolásokat a repedésveszély miatt ne szegezzük át.

Csak horganyzott vagy rozsdamen­tes acél kötőelemeket használjunk (a rozsdásodó szegek csúnya foltokat hagynak a fán). A csavarokat csak olyan mélyen csavarjuk be. hogy fejük a fa felületével egy síkba kerüljön. Lambéria kapcsokat ne használjunk!

A faburkolat szerelése a tartólécezet dübelekkel való felerősítésével kezdődik.

Az összes méret pontos meghatározása után méretre vághatjuk a deszkákat.

A következő lépés az éleknek és a fa felületének a megcsiszolása.

Vegyszeres impregnálásra csak különösen erős igénybevétel esetén van szükség.

Az átlapolásokon álmenő csavarokat vagy szegeket mellőzzük.

A munkaigényes fahomlokzatnak a külső vakolattal szemben az a nagy előnye, hogy munka közben bármikor szünetet lehet tartani: nem elhanyagolandó szempont az amatőr építkezőnek!

Fazsindelyek

A fazsindelyek tágulása kisebb, mini a hosszú deszkáké, ezért repedésre is kevésbé hajlamosak. Egy teljes hom­lokzat egyenként felerősített zsinde­lyekkel való burkolása azonban a hatal­mas mennyiségű falapocska miatt rendkívül időrabló tevékenység.

A munka megkönnyítésére előre gyártott paneleket fejlesztettek ki. így egyetlen művelettel több, akár 50 zsindelyt fel lehet erősíteni. Először itt is tartószerkezetet kell készíteni. A tartólécek távolságát a zsindelyek­nek megfelelően válasszuk meg.

A fahomlokzatok gondozása

A fahomlokzatok ajánlott karbantar­tási időközei: a nyugati homlokzaton 2-3 évenként, a többi oldalon az igénybevételtől függően 5-10 éven­ként frissítsük fel a bevonatot. A hibás részeket előzőleg csiszoljuk át.

Hőszigetelő vakolat­rendszer

Németországban a felhasznált energia egyharmadát az épületek fűtésére fordítják. Értelemszerűen nagy a környezet ebből származó terhelése is. Az energia ilyen célú felhasználásának csökkentését a törvényalkotó környezetvédelmi adókkal és az energiatakarékos­sági rendelettel is ösztönözni igyekszik.

A Németországban lévő összes lakóépületnek 2050-ig ki kell elégítenie a „kis energiaszük­ségletű ház” mai szabványában foglalt előírásokat. Ez azt jelenti, hogy 1 m2 lakó- és hasznos terület fűtésére évente 75 kW – h energiát (75 kW * h/m2 * év) szabad felhasználni. Ma még vannak olyan öreg épületek, amelyekben akár 400 kW * h-t is elfűtenek! 1 L fűtő­olaj és 1 m3 gáz ugyanakkor mintegy 10 kW * h-t „tartalmaz”. Magyarorszá­gon az uniós előírások miatt szigorod­tak az épületekkel szemben támasztott hőtechnikai követelmények. Az új, valamint a régi épületekre is ener­giatanúsítványt kell készíteni. A ten­dencia az, hogy egyre jobb hőszigetelő képességű szerkezeteket használunk részben a hatósági előírások betartása, részben a növekvő energiaárak miatt.

A ház a fűtési energia legnagyobb részét külső felületén át veszíti el. Egy régi épület felújításakor általában a tető vastagabb szigetelést kap (több­nyire az egyébként is esedékes felújí­tással egybekötve), korszerű ablakokat építenek be, a külső falakon pedig hőszigetelő vakolatrendszert alakíta­nak ki.

A rendszer komponensei: szige­telőanyag (keményhab vagy ásvány­gyapot lapok), ragasztó és tartópro­filok, üvegszövet-betétes stabilizáló habarcs, egyes ásványgyapot szigetelő­lapokhoz és problémás alapokhoz szükséges speciális dübelek, valamint a végső bevonatot képező nemesvakolat.

A szigetelést kívül helyezzük el, így az a külső falat is melegen tartja. A belső szigetelés kedvezőtlen, mert a hideg külső falon páralecsapódás alakulhat ki.

Vissza a régi méretekhez: a „harmincas külső fal”

Míg a tömör külső falak szabványos vastagsága 10 évvel ezelőtt még 30 cm volt (ezt nevezte a szakzsargon „har­mincas külső falnak”), a kis energia-szükségletű ház fogalmának megjele­nése után azokat egyre gyakrabban 38 cm vastag külső falak építésével igyekeztek kielégíteni. Az energiatakarékossági előírások további szigorítása még vastagabb falakat tenne szüksé­gessé. Úgy tűnik azonban, hogy a tég­lából és kombinált hőszigetelő rend­szerből álló, kettős héjazatú konstruk­cióval a jövőben ismét el lehet érni az egyrétegű fal régi méreteit: vissza tehát a „harmincas falhoz”. Különösen a kö­vetkező két kombináció látszik egyér­telműen esélyesnek: 24 cm fal és 6 cm szigetelés vagy 17,5 cm fal és 12 cm szigetelés. Számítások azt mutatták, hogy a hőszigetelő rendszerek 12 cm vastagságig tekinthetők gazdaságos­nak.

Nézzük meg, hogyan lehet saját kezűleg hőszigetelő vakolatrendszert kialakítani! Az alapnak teherbírónak, portól és régi festékbevonattól mentes­nek, fagymentesnek és tisztának kell lennie. Régi épület felújítása esetén a festék- és műgyanta bevonatokat vágó­tárcsával nagyjából 30 cm-es közön­ként rácsszerűen vágjuk fel (ez javítja a fal diffúziós tulajdonságait).

Régi épületeknél a munka kezdete előtt vizsgáljuk meg, hogy az ablakpár­kányok, tetőtúlnyúlások és az esővíz­csatornák levezetőcsövei a hőszigetelő rendszer felszerelése után is „működ­nek-e”. A homlokzatszigetelési munká­kat szintén előzetesen kell elvégezni.

A szigetelés a lábazati profilon „áll”

A homlokzatra először a lábazati profilt erősítjük fel, mintegy 30 cm-rel a terepszint fölé. Az alapban lévő egyenetlenségeket távtartókkal egyen­lítsük ki. Ezután a fúrógépbe fogott keverőszárral keverjük meg a ragasz­tóhabarcsot és a 10 mm-es fogazatú fogazott simítóval hordjuk fel a szige­telőlapokra.

Ha az alap nem egyenletes, a ra­gasztóhabarcsot külön-külön sávokban és csomókban helyezzük el a lapok hátoldalán (feltétlenül tartsuk be a gyártó előírásait). Ezután a szigetelő­lapokat, alulról kezdve, egyenként ragasszuk fel a falra.

A lapok felragasztásánál a követ­kezőket kell figyelembe vennünk:

  • Munka közben a hőmérséklet lega­lább 5 °C legyen.
  • Ügyeljünk az illesztések eltolására. A második sort az első sor végén meg­maradt darabokkal kezdjük. Kerüljük az átmenő hézagokat.
  • A házsarkoknál a sorok válta­kozva érjenek túl a merőleges házfal síkján.
  • Az illesztésekbe nem szabad ra­gasztót tenni! A lapok szorosan érje­nek egymáshoz, így hőhidaktól mentes szigetelőréteg alakul ki.
  • Munka közben hosszú szintező­léccel gyakran ellenőrizzük, hogy a szi­getelőlapok felülete pontosan egy síkot alkot-e. A keményhab lapok egye­netlenségeit csiszolódeszkával mun­káljuk le.
  • A lapok esetleges hibahelyeit töm­jük be hőszigetelő anyaggal vagy tölt­sük ki szerelőhabbal.
  • Ajtók és ablakok sarkainál lapillesztéseket ne helyezzünk el! A sarkokat mindig egyetlen lapból kell kivágni.
  • Ajtók és ablakok bélésfalaiban a szi­getelőréteget egészen az ajtó- vagy ablaktokig visszük. A sarkokat ugyan­úgy alakítjuk ki, mint a ház sarkait: a lapokat váltakozva vezetjük ki a me­rőleges fal síkjáig.
  • Az ásványgyapot szigetelőlapokat általában dübelekkel erősítjük fel (kivételt képeznek a réteges lapok). Tartsuk szem előtt a gyártó által megadott dübel kiosztást. Ezek olyan homlokzati rajzok, amelyeken az összes dübel helyzete fel van tüntetve.
  • Problémás alapoknál az egyébként csupán ragasztandó keményhab szige­telőlapokat dübelekkel is biztosítsuk.
  • Az ablakokhoz és ajtókhoz való csatlakozást fugatömítő szalaggal ala­kítsuk ki. A szalagot úgy tegyük be az épületelem és a szigetelőlap közé, hogy a szigetelőlap felületével egy síkba kerüljön, majd nyomjuk a lap oldalához.
  • A vakolat felhordását legkorábban a szigetelőlapok szerelését követő 24 óra elteltével lehet elkezdeni. Erő­sítsük fel a stabilizáló üvegszövetet és húzzuk fel a speciális vakolatot. A ház sarkainál használjunk csatlakozó üveg­szövettel is ellátott sarokvédő síneket. A csatlakozó üvegszövet sávokat lega­lább 10 cm átlapolással helyezzük el. Ajtó- és ablaknyílások sarkainál átló­san is tegyünk be szövetcsíkokat.
  • OA stabilizáló vakolat (alapvakolat) felhordása után következhet a fedő­vakolat.

Többféle strukturált vakolat közül választhatunk: simított vakolat, kapart vakolat vagy a szabadon strukturálható vakolat. A vakolóhabarcsot közvetlenül a száraz stabilizáló rétegre hordjuk fel.

A strukturált vakolatok sokféle szín­ben kaphatók.

Csak egy gyártótól származó, komp­lett rendszereket használjunk. Hőszi­getelő rendszereket különböző termé­kekből ugyan magunk is összeállítha­tunk, ez azonban rendkívül kockázatos vállalkozás. Mindenképp fontos rend­szerben gondolkodni (garancia stb.).

A hőszigetelő rendszer új tagja: A piacot eddig a polisztirol és kőzetgyapot rendszerek uralták, a hőszigetelő rendszerek új generációjával azonban egy további termék is megjelent, amely a kétféle korábbi anyag előnyeit egyesíti. Ezek a pórusbetonhoz hasonló kőzethab lapok nem éghetők és rostokat sem tartalmaznak. Ugyanúgy alkalmazhatók, mint a többi hőszigetelő rendszer, a 045 vagy 040 hővezető képességi csoportba (λ = 0,045-0,40) tartoznak és éppen olyan jók, mint a megszokott szigetelőanyagok.

A hőszigetelő rendszer elkészítésének munkálatait a lábazati profil felszerelésével kezdjük, ezt a terep­szint felett mintegy 30 cm-re kell elhelyezni.

A fúrógépbe fogott keverőszárral keverjük meg a ragasztóhabarcsot és 10 mm-es fogazatú fogazott simítólappal hordjuk fel a szigetelőlap hátoldalára.

Ha az alap nem egyenletes, a ragasztóhabarcsot külön-külön sávokban és csomókban helyezzük el a lapok hátoldalán. Ilyenkor feltétlenül tartsuk be a gyártó előírásait!

A szigetelőlapokat alulról kezdve egyenként ragasszuk fel a falra. Az illesztési hézagokba ne tegyünk ragasztóhabarcsot, hogy a szigetelőréteg folytonos­ságát ne szakítsuk meg.

A ház sarkainál a szigetelőlapokat úgy rakjuk fel, hogy azok váltakozva érjenek túl a merőleges ház­fal síkján. A túlnyúló részeket azután éles késsel („vonalzó” mentén) vágjuk le.

Munka közben hosszú szintezőléccel gyakran ellenőrizzük, hogy a szigetelőréteg felülete pontosan egy síkot alkot-e.

Ajtók és ablakok sarkaihoz nem kerülhetnek lapillesztések.

A hőszigetelő lapok felerősítésére speciális, műanyag tárcsás, becsavarható dübeleket használunk.

A polisztirol keményhab lapokat általában dübelezés nélkül lehet felszerelni.

A keményhab lapokat csak a nem kellően teherbíró alapokhoz (ragasztásra alkalmatlan felületekhez) kell dübelekkel is hozzáerősíteni.

Az élek megbízható kialakításáról üvegszövettel ellátott sarokvédő sínek gondoskodnak.

Ablakok és ajtók sarkainál átlós üvegszövet csíkokat is helyezzünk el.

Hordjuk tel a falra a csomómentesre és jól kenhető állagúra megkevert stabilizáló habarcsot.

A friss masszába ágyazzuk bele a lábazati profil bekötéséhez szükséges üvegszövet csíkot.

A stabilizáló habarcs felhordásához fogazott simítólapot használtunk, ez lehetővé teszi, hogy utána nagy felületekre felragasszuk az üvegszövet hálót és azt különösebb erőkifejtés nélkül be is ágyazzuk a habarcsba.

Az üvegszövet beágyazásához jól használható a széles spatula („pillangó”).

Amikor az alapvakolat megszáradt, felhúzhatjuk a fedővakolatot.

A házon kívülről egyáltalán nem látszik, hogy a homlokzatot hőszigetelő rendszerrel burkoltuk.