Az otthon díszítése – Biztos stílusérzék
A díszítőminták tervezése látszólag távol esik a lakberendezéstől, de közös bennük, hogy nehéz és elvont fogalmak (szín, egyensúly, harmónia, stílus) gondos mérlegelését kívánják. Időm legnagyobb részét – csoportunk többi tagjával együtt – idestova több mint húsz éve azzal töltöm, hogy mintákat válogatok és festek. A tervek megfestése és a színkombinációk kiválasztása rengeteg időt és alapos elmélyülést követel.
Ha hosszabb ideig kísérletezünk, a gondolatok lassan formát öltenek, és életre kelnek! Mire meghozzuk a végleges döntést, egyszerűnek, a napnál is világosabbnak tűnik – ösztönszerűen érezzük helyesnek. Ha nem jut idő arra, hogy az ötleteket alaposan megrostáljuk – esetleg aludjunk rájuk egyet -, munkánk nem lesz személyes és sikeres.
Ugyanez érvényes a legtöbb alkotótevékenységre – természetesen lakásunk berendezésére is. Otthonunkat életvitelünkkel összhangban kell megterveznünk. Fontos tehát, hogy mielőtt nekilátnánk az átalakításoknak, sorra vegyük: a teendőket.
A lakás berendezésén tanakodva bizonyára adódnak olyan pillanatok, amikor megbénít bennünket az a gondolat, hogy képtelenek vagyunk dönteni. Talán pontos elképzeléseink voltak róla, hogy milyen legyen a szobánk, most azonban a külső hatásoktól elbizonytalanodtunk. Félünk a külvilág kritikájától, és belső kétségek is feszítenek. Döntésképtelenségünkben sokszor másokhoz fordulunk megerősítésért: mérlegeljük, mások hogyan csinálták, mit írnak a könyvek és a folyóiratok? Ezzel megtörik kezdeti lendületünk, és nem bízunk már saját ötleteinkben.
Akkor válik tudatossá, hogy mi is tetszik nekünk, ha kifejlesztjük magunkban a környezet pontos megfigyelésének képességét, és benyomásainkat tudatosan értékeljük. Tegyünk próbát azzal a szobával, amelyben most ezt a könyvet olvassuk: nézzünk körül, és jegyezzük meg az első öt dolgot, amely tetszik – egy ablakot, egy ládát, egy színt… Ezután mérlegelés nélkül írjuk össze azt az öt dolgot, amely nem tetszik – egy beázás nyomát, egy ajtókilincset, a rendetlen könyveket, egy színt, egy bútorfelületet. Ha tudatosan reagálunk a látottakra, már meg is indultunk azon az úton, amely a lakásbelsőkről vallott elképzeléseinktől elvezet a megvalósításig.
A napfény üvegtéglákon át szűrődik be ebbe a visszafogott hangulatú szobába, mely a falikárpit és a szokatlan rózsaszín zsúrkocsi miatt hűvös, de nem hideg.
Alakítsuk ki magunkban azt a szokást, hogy valahányszor belépünk egy helyiségbe, feltesszük a kérdést: tetszik vagy nem? Mit találunk kellemesnek? Mit le-hangolónak?
Próbáljuk meghatározni egy-egy helyiség legfontosabb tulajdonságait. Mi alakítja ki a hangulatot, a légkört? Nem elég, ha csak annyit mondunk, hogy „stílusos” vagy „kellemes” – kivéve persze, ha pontosan tudjuk, hogy mit jelöltünk ezekkel a szavakkal. Amikor megtetszik egy szoba, mely például lehet „hívogató”, „elegáns”, „rusztikus”, „laza” vagy „mediterrán”, keressük meg azokat az elemeket, amelyek hozzájárultak benyomásaink kialakításához: ezek saját lakásunk berendezéséhez is ötleteket adhatnak.
Személyes kincsekkel teli szoba. A kézi munkával készült takaró, a hímzett párnák, az elnyűtt szőnyeg és a kényelmes arányok melegséget sugároznak.
Könyvek és folyóiratok, kirakatok és tévéműsorok is adhatnak ösztönzést: mindezek rendszerint a napi divat elemeit hordozzák. Az új divat mindig izgalmas, és ahogy a divatok jönnek-mennek, ahogy új építő- és díszítőanyagok, új bútorötletek és új belsőépítészeti hangsúlyok jelennek meg, ráébredünk a változtatás szükségességére.
Milliószám záporoznak ránk a lehetőségek, és ennek megvan az az előnye, hogy szinte bármilyen belsőépítészeti megoldást megvalósíthatunk, és- paradox módon – az a hátránya, hogy a választás sokkal nehezebbé vált, mint valaha.
Fél szuterén egy Anna királynő korából fennmaradt londoni házban: érezhető a meleg égövi utazások hatása. A padló nagy kerámiacsempéinek hűvössége, a meszelt falak egyszerűsége mediterrán jelleget ad a rusztikus szobának.
Fontos, hogy döntéseink személyesek legyenek, és ne a ravasz reklámok által éppen divatosnak kikiáltott megoldások uralkodjanak rajtunk. Tudatosítsuk magunkban, mire akarnak rávenni minket, és döntsünk önállóan – válasszuk ki a divatnak azt az elemét, amely tetszik, és bátran használjuk is fel. Személyes ízlésünket csak önmagunk formálhatjuk meg. Mielőtt otthonunk átalakításába fogunk, tudnunk kell, hogyan reagálunk a részletekre, tárgyakra, textúrákra, mintákra, színekre és terekre.
Ez a finom, aranyozott gipszöntvényékkel díszített, tiszteletet parancsolóan szimmetrikus szoba inkább elegáns, mint előkelő; azzá teszi a klasszikus Matisse-féle kagylószékek, a vászon bevonatú padló, a kígyólábú kisasztal és az áramvonalas üveg-asztal szellemes együttese.
A minimalista szobákban nincs szerepe a véletlennek. Minden szín, alak és arány gondos mérlegelés eredménye, egyetlen tárgyat sem tartanak szem előtt. A tulajdonosok életformája bizonyára hasonlóan visszafogott.