• előszoba

Előszoba, előtér és lépcső a házban

Előszoba

Az első benyomás nagyon sokat számít, az előszoba pedig döntő szerepet játszik egy lakás megítélésében. A külső ajtó rekeszti ki a külvilágot, sokszor az esőt és a hideget is. Nagyon kellemes, ha az ajtó előtt van egy kis fedett rész és egy polc, ahová letehetjük a csomagunkat, amíg előkotorjuk a kulcsot.

Az ajtó önmagában is fontos: a súlyos faajtó a ház biztonságát jelképezi, de van, aki a nyitottságot és a fényt szereti, ezért részben üvegezett, vagy modern, fényes, sima ajtót szerel fel. Bármilyen ajtót válasszunk is, egyszerre kell szem előtt tartanunk a biztonságot és a stílust. Olyan ki­lincset, kopogtatót, csengőt használjunk, amelyik illik az ajtóhoz és a házhoz.

Az eredeti ajtót üvegajtóra cserélték. Az erős fa- és vasajtóra emlékeztető szerkezet jól illik a házhoz, amely kolostornak épült a XVI. században.

Belül legyen annyi hely, hogy levehessük a kabátot, illetve hogy üdvözölhessük az érkező vendégeket. Még a zsúfolt elő­szobában is hagyjuk szabadon az ajtó kö­rüli teret; a fogas az előszoba távolabbi részén kapjon helyet. Az ajtó mellett föltét­lenül szereljünk föl villanykapcsolót. A be­járat mellé tegyünk egy kis asztalt a leve­leknek és a kulcsoknak. Ha van elég hely, tartsuk itt a csizmákat, a kerékpárt, az esernyőt.

A dél-spanyolországi parasztház előszobájában a padlót téglalapokkal burkolták. Jól illik a környezetbe a nagy halom kertészkalap és a közeli Gibraltár múlt századi látképe. A cserépedények színe harmonizál a szoba színeivel.

Szerencsés esetben az ajtó mellett ab­lak van, melyen természetes fény árad be (és látjuk, hogy ki csengetett). A mester­séges fénynek több irányból kell érkeznie – semmiképpen se használjunk közvetlen megvilágítást -, hogy az alakok ne vesse­nek sötét árnyakat. De a barátságos elő­szoba is csak átmenet a külvilág és a la­kás között. A nyitott lakásajtóból nem kell mindent látni, különben a bentieket min­den hívatlan érkező megzavarná.

Nagyvonalú egyszerűség egy 1930-as években épült házban. A természetes fény és a sima faajtó kiemeli a mozaikburkolat szépségét. Az ívelt lépcsők ékesen bizonyítják az anyag alakíthatóságát. Az építészeti megoldások remekül érvényesülnek az üres térben.

Nagyon tartós burkolatot kell használ­nunk, hiszen az előszobába mindenki be­hordja a vizet, a sarat és a havat. Tegyünk jókora lábtörlőt az ajtó elé. A kőburkolat és az impregnált fapadló kiváló. Ha ragaszkodunk a szőnyeghez, könnyen tisztítható anyagot válasszunk, és a minta rejtse el a piszkot. Rendszerint a fal alsó része sem kap sok kíméletet: a nagy bútorok, a csiz­mák és a kerékpárok könnyen leverik a fes­tést. Viktória korában csempével vagy fa­lapokkal borították ezt a sávot. Mi már te­herbíró, mosható tapétát is használhatunk.

Az előszoba gyakran furcsa alakú, ám ebből erényt kovácsolhatunk. Hangsúlyozzuk a különleges építészeti megoldásokat, és olyan elemekkel egészítsük ki őket, amelyekkel egységes egészet komponálhatunk. Íme, néhány példa.

Gondosan helyreállított, egysze­rű bejárat. A falakat márványosra festet­ték, a fát mésszel fehérítették és fé­nyezték. A parkettát a tompa, zöld szőnyeg ellenpontozza. A természetes és mesterséges anya­gok kiegyensúlyozott kompozíciója érvé­nyesül.

XVII. századi holland ház. A fáradt látogatók felfrissítésére szánt ivókút és a nemes anyagok különleges hangulatot árasz­tanak.

Előtér

Az előtér vagy hall, ha nem vesszük szo­baszámba, a lakás kihasználatlan helye marad. Természetesen senki nem tartóz­kodik sokat az előtérben, hiszen elsősor­ban arra szolgál, hogy az egyik helyiség­ből átmenjünk a másikba. De ha akarjuk, a ház fontos részévé léphet elő.

Az előtérbe főként fénnyel, lehetőleg természetes fénnyel lehelhetünk életet. Ha nincs rajta ablak, nyissunk rajta ajtót vagy belső ablakot, amely a ház világos szobái­ra néz. Az előtér mesterséges megvilágítá­sával a különbségeket kell kiemelnünk: az egyenletes fényárban úszó, hosszú előtér majdnem olyan rossz, mint a homályos át­járó. A lámpákat inkább a székekre, a köny­vespolcokra, a telefonra és a képekre irá­nyítsuk.

Ezek a tárgyak az előtér rangját is eme­lik: levehetünk egy könyvet a polcról, tele­fonálhatunk, megnézhetünk egy képet, amikor erre járunk. De az előtér továbbra is átjáró, ezért ne zsúfoljuk tele, és semmi­képpen se veszélyeztessük a biztonságos jövés-menést. Ha egy asztal mellett csak oldalazva férünk el, nincs ott a helye.

A régi, meghitt bútor otthonossá varázsolja az előteret. Szép tárgyaival felhívja magára a figyelmet, és tárolásra is alkalmas.

A kis lakásban az előteret gyakran szo­bának használják. A lépcső alatt, az alkóvban vagy az üres sarokban talált helyből dolgozószobát vagy teakonyhát alakítha­tunk ki. Az előtérben könyveket, de akár kerékpárt, szerszámokat, kabátot és cipőt is tarthatunk.

A forgalom miatt a burkolatnak ugyan­olyan tartósnak kell lennie, mint az előszo­bában. A padlóburkolat jelezheti, hogy mi­lyen szerepet szánunk az előtérnek. Ha a padló megegyezik a szomszédos szo­báéval, az előtér nem külön helyiségnek, hanem a szobák meghosszabbításának látszik. Ha viszont az előteret el akarjuk választani a szobáktól, használjunk eltérő padlóburkolatot (vagy csukjuk be az aj­tókat).

A modern épület tiszta vonalú, elegáns előteréhez hagyományos anyagokat és formákat használtak. A kőburkolat, az ajtó és a pihenő rácsa határozott geometriai alakzatot követ. Az építészeti terv adott ötletet a süllyesztett, lefelé világító lámpa elhelyezéséhez: az erős fény mediterrán hangulatot kelt.

Sok régi lakásban az előteret az első szobából választották le. Gondoljuk meg, hogy biztosan szükségünk van-e rá. A vá­laszfal nélkül nagyobb és talán használha­tóbb lesz a szoba. Az előtér és a szoba közé üvegezett falat és ajtót tehetünk: a vi­lágos előtér többé-kevésbé a szoba foly­tatása.

Az előtérben ebédlőt is berendezhetünk. Ebben a házban ügyesen kihasználták a helyet – és a látvány sem utolsó.

A feltűnően szép beosztású, pompás előteret gondosan restaurálták, és erőteljes hatású, modern festményekkel díszítették.

Lépcső

A lépcső a ház legizgalmasabb részei kö­zé tartozik. Jövés-menés közben össze­akadunk a családtagokkal, szokatlan szög­ből látjuk a szobákat. A lépcsővel létreho­zott szintváltozás önmagában is mozgal­massá teszi a teret. A biztonságos lépcső tervezése azonban komoly feladat elé ál­lítja az építészt.

A lépcsőt ugyanúgy a ház szerves ré­szének kell tekintenünk, mint az előteret. A nyitott lépcső például bepillantást en­ged a szobákba, a különböző szintekbe. Nyitottabbnak érezzük a lépcsőt, ha mind a két szintet látjuk róla, és föntről termé­szetes fény árasztja el.

Ott, ahol zárt lépcső fut alacsony mennyezet alatt, ha egy mód van rá, igyekez­zünk a nyitottság illúzióját kelteni: oldalt tár­junk látványt a közlekedő szeme elé, hasz­náljunk világos színeket, esetleg törjük ki a lépcső melletti fal egy részét és helyette­sítsük üveggel. Akármelyik megoldás mellett döntünk is, a mesterséges megvilágítás nagyon fon­tos. A gyenge fény csak akkor biztonsá­gos, ha a lépcsőfok vízszintes és függő­leges lapja jól megkülönböztethető egymástól.

A folyosó belsőépítészeti megoldását az égbolt inspirálta. A ferde egyenes vonalak egyhangúságát a falfestés és egy-két egyszerű díszítőelem bontja meg

A lépcső puha, árnyékmentes megvilá­gítása a lehető legrosszabb megoldás. Nem könnyű elhelyezni a fényforrásokat a lépcsőházban: vigyázzunk, hogy a spot-lámpák ne vakítsák el a felfelé és lefelé igyekvőket. A lépcső nem csak közlekedésre szol­gál. A lépcső alján, a széles lépcsőfoko­kon szívesen üldögélünk és beszélgetünk, vagy csak nézzük, hogy mi történik a ház többi részében.

Az anyagok kiválasztásakor a bizton­ság legyen az elsődleges szempont. A fé­nyes falépcső szép ugyan, de a gyerekek, az idősek, a zokniban járkálók könnyen megcsúszhatnak rajta. A festett falépcső is ugyanilyen veszélyes. A hagyományos shaker stílusú falépcső, amelynek függő­leges lapja mintás, festett, vízszintes lap­ját pedig súrolással tisztítják, kevésbé ve­szélyes.

Az egyszerű teret és a néhány vonallal határolt nyitott lépcsőt fa- és üvegtárgyak teszik változatosabbá

Sokan szőnyeget tesznek a lépcsőre. Ide is olyan könnyen tisztítható szőnyeg való, mint az előszobába: az anyagot és a színt gondosan válasszuk meg. Ha a futó­szőnyeg mellett döntünk, használjunk szőnyegrudat (ez a Viktória korban igen nép­szerű volt) vagy tegyünk a szőnyeg alá csúszásgátló anyagot.

A lépcső természetesen nemcsak fából készülhet. Néhány modern házba beton­lépcsőt építenek, ám ez burkolat nélkül rideg, kemény és kényelmetlen rajta járni. A hagyományos mediterrán módszer sze­rint kerámialapot tesznek a kő- vagy újab­ban a betonszerkezetre, és a lépcső élét fával borítják. A nagy melegben a burkolat kellemesen hűvös, emellett szép, tartós és könnyen tisztítható.

A bordáslemezből hajlított fémlépcső – amely hőkezeléssel nyerte el a színét – szokatlanul légies.

Ha a lépcsőfokok tükrös függőleges lap­pal vagy függőleges lap nélkül készülnek, az egész lépcső szinte lebeg. Van, aki a fémlépcső mellett dönt, sokan a XIX. szá­zadi kertekben kedvelt öntöttvas csigalép­csőt használják, ám ott, ahol kisgyerek van, keressünk más megoldást.

Kovácsoltvas kerti kapu zárja le a pihenőt az acél csigalépcső aljában.

A látvány és a megvilágítás szempont­jából egyaránt kitűnő, ha a lépcső mentén ablakok vannak. De mással is változatos­sá tehetjük a lépcső környékét. A pihenőn kisebb íróasztalt, könyvespolcot, virágo­kat helyezhetünk el. A tágasabb lépcső­forduló egyben nappali vagy tárolóhelyi­ség is lehet. Kiugró tárgyak (például tá­rolószekrények, könyvespolcok) csak na­gyon széles lépcső fala mentén férnek el, de képeket, fotókat, kisebb polcokat min­denütt felakaszthatunk.

Készen vett berendezési tárgyak jóvoltából érdekes sarkokat alakíthatunk ki, és a térrel is ügyesen gazdálkodhatunk. A színfoltok felélénkítik az egyhangú falat.

A fényes sötét falépcsőt az alsó, termé­szetes betonlépcsővel ellenpontozták.