• biztonságos otthon
• otthon

Otthonunk vagyonvédelme

Egy mindenre elszánt betörőt a legdrá­gább zár vagy riasztó sem tart vissza, de a hangos riasztójel és a jól látható bizton­sági berendezések elriasztják az alkalmi tolvajt, aki mások gondatlanságát vagy nemtörődömségét próbálja kihasználni. A jó minőségű, helyesen beszerelt zárak és a jó riasztó megéri a befektetést: a biztosító által fizetett összeg nem kárpótolja a pó­tolhatatlan, szívünkhöz nőtt tárgyakat.

A biztonság nagyrészt közismert intéz­kedésekkel teremthető meg:

Ne hagyjunk pénzt vagy értéket jól látható helyen, ne tüntessük fel címünket a kulcscsomónkon, ne tartsuk a kulcsokat a kézitáskánkban a személyi okmányok mellett, ne hagyjuk a kulcsot a lábtörlő alatt, ne lógassuk be zsi­nóron a levélszekrénybe vagy más rejtek­helyre: a tolvajok pontosan ismerik az ilyen lehetőségeket. Azzal se áltassuk magun­kat, hogy értékeink oly csekélyek, hogy nem is érdeklik komolyan a betörőket, hiszen éppen a mindennapos használati tárgya­kat (fényképezőgép, tévé, rádió vagy más elektromos gép) a legkönnyebb értékesí­teni. Készítsünk leltárt értékeinkről, írjuk fel a készülékek gyári számát, vagy fényké­pezzük le az értékesebb darabokat.

Az UV-lámpa alatt látható, foszforeszkáló festékkel készített jelzés kevésbé jó meg­oldás, mert a festés idővel elhalványul, és néhány hónaponként újra el kell helyezni a jeleket. Biztosításunk legyen értékkövető és terjedjen ki új beszerzéseinkre is. Hasz­nos, ha a biztosítóval úgy állapodunk meg, hogy az ellopott tárgy új árát térítse meg, hiszen ez tükrözi a valódi ráfordítást. Ter­mészetesen betörés esetére is biztosítsuk magunkat.

Minden lakásnak máshol vannak a gyen­ge pontjai, ezért érdemes olyan bűnmeg­előzési szakember vagy biztonságtechni­kai szakértő véleményét kikérni otthonunk biztonságáról és a leghatékonyabb véde­kezési módszerekről, aki mindjárt felvilágo­sítással szolgál a várható költségekről is, hiszen ez alapvetően fontos szempont. Nincs értelme drága lakatot tenni a fészer­re, ha csak néhány virágcserepet őrzünk ott, és felesleges három zárat tenni a lakás­ajtóra, ha gyenge az ajtókeret. Ellenőrizzük azt is, hogy a biztosító milyen intézkedése­ket ír elő – ha ezt elmulasztjuk, megtörtén­het, hogy a biztosító nem fizet.

Sebezhető pontok

A biztonság fokozásának két alapvető módja van: megne­hezítjük a sebezhető pontok el­érését, illetve igyekszünk elke­rülni a potenciálisan veszélyes helyzeteket. A gyenge pontok megkereséséhez gondoljuk át, hogyan jutnánk be a házba vagy a lakásba, ha kizárnánk magunkat. Be lehet mászni egy szénledobó csúszdán, egy rosszul világított pinceablakon, vagy egy nyitva felejtett tető­ablakon? A tolvajok rendsze­rint a legcsendesebb behato­lási útvonalat keresik: egy gyen­ge ablakot a ház hátsó falán, a lapos tetőn vagy a tűzlépcsőn.

A külső ajtók és ablakok nyil­vánvalóan gyenge pontok:

Kü­lönösen azokra ügyeljünk, ame­lyek kiesnek a szomszédok és a járókelők látóteréből, és azok­ra, amelyek az ereszcsatorná­ról, egy fáról vagy a lapos tető­ről könnyen elérhetők. Sok se­bezhető pont észrevétlen és védtelen maradhat: egy búvóhelyet kínáló sövény vagy bo­kor a ház mellett, egy kerti ka­pu, a garázs vagy a fészer, amelyből belső átjáró vezet a házba, egy-egy elöl hagyott esz­köz vagy alkalmatosság, ame­lyet a betörő felhasználhat. Gon­doljunk arra, hogy egy baba­kocsiban egy tévét is el lehet szállítani észrevétlenül.

A gyenge pontok vizsgálata során gondoljuk át napirendün­ket és azokat a helyzeteket, amelyek a betörőnek kedvez­nek. Próbáljuk álcázni, sőt: ész­revehetetlenné tenni, hogy mi­kor vagyunk rendszeresen tá­vol, hiszen az szinte vonzza a tolvajokat. Ne feledjük, hogy a legtöbb betörés napközben történik. A ház sose tűnjék üres­nek: az üzenetrögzítő ne keltse azt a benyomást, hogy elutaz­tunk, csak annyit, hogy az adott pillanatban nem tudunk be­szélni.

Legalább egy családtag min­dig tartózkodjon otthon, ha kül­ső ember dolgozik a lakásban. Ellenőrizzük az ablaktisztítók, szerelők, egyenruhás emberek személyazonosságát – kétség esetén hívjuk fel munkaadó­jukat vagy a megfelelő hatósá­got. A költözést megbízható céggel végeztessük, tárgyain­kat biztosítsuk lopás és törés ellen, és készítsünk leltárt ró­luk. A lakás felújításával, festé­sével és hasonló munkákkal megbízott embereket körülte­kintően válasszuk ki, hiszen hosszabb időre bejárásuk lesz a lakásba. A munkák végezté­vel érdemes a kulcsokat kicse­rélni.

Ha kulcsainkat ellopják, azon­nal értesítsük a rendőrséget, cseréljük ki a zárakat, vagy sze­reljünk fel újabbat a meglévő mellé. Gondoljunk arra, hogy a kulcsokat akkor is lemásolhat­ták, ha végül megkerülnek. Bi­zonyos típusú zárak kulcsait a gyártó cég nyilvántartja, és csak saját kezű aláírásra készít róluk másolatot: ez persze nem garancia arra, hogy a kulcsot máshol nem másolták le.

Hosszú távollét

Ha egész napra vagy estére elmegyünk otthonról, gondo­san zárjunk be minden ajtót, ablakot, és ha sötétedés után térünk haza, állítsuk be a vilá­gítás időzítő kapcsolóját. A be­vált módszer szerint ilyenkor a kutyát be-, a macskát pedig ki­zárjuk.

Ha hosszabb időre maradunk távol, hagyjuk értékeinket egy bank széfjében, mondjuk le az előfizetett újságokat, ne húzzuk össze a függönyöket, hagyjuk a redőnyöket félig nyitva, állítsuk be a világítást kapcsoló programot naponta más-más időre, és hagyjuk be­kapcsolva a ház külső világítá­sát. Hagyjunk jelöletlen pótkul­csot a szomszédnál vagy egy barátunknál, jelentsük be a rendőrőrsön, hogy elutazunk, és mondjuk meg, kinél van a kulcs. Ha meg tudjuk állni, ne meséljük széltében-hosszában, hogy utazni készülünk. Megkérhetjük a szomszédot, hogy közölje a rendőrséggel, ha gyanúsat tapasztal, vegye ki a postaládában összegyűlt leveleket, és estére húzza össze a függönyöket.

Ha kulcsunkat ellopják, míg távol vagyunk, telefonon azon­nal figyelmeztessük a szom­szédokat.

Különleges óvintézkedések

Ha a lakásban kisgyerek, idős vagy mozgáskorlátozott felnőtt lakik, vagy ha valaki egyedül vagy elhagyatott környéken él, különleges óvintézkedésekre van szükség. Ha kisgyerek van a családban, a külső ajtó zárjá­nak olyan magasan kell lennie, hogy a gyerek ne érhesse el, de a kémlelőnyíláson kinézhessen és a biztonsági láncot kiakaszt­hassa. Az a legjobb, ha a gye­reket megtanítjuk, hogy senkinek se nyisson ajtót. Ha a gye­rekek nélkül megyünk el este, a pótmamának vagy a legidő­sebb gyereknek pontosan ma­gyarázzuk el, hová megyünk és hogyan érhet el minket. Hagy­juk a telefon mellett a címet és a telefonszámot – a szomszéd te­lefonszámával együtt – arra az esetre, ha valami gyanús törté­nik. (Mutassuk meg a pótma­mának azt is, hogyan jut ki a házból tűz esetén.)

Idős, mozgáskorlátozott vagy magányos helyen lakó embe­rek szereljenek fel kukucskálót az ajtóra olyan megvilágítással, amelyet belülről tudnak kapcsol­ni. Ha erre nincs lehetőség, használjunk biztonsági láncot az ajtón, és mindig ellenőriz­zük a csengető személyazo­nosságát. Tartsuk a szomszédok és a rendőrség telefonszá­mát a telefon közelében, és ne féljünk a rendőrséget hívni, ha valami gyanúsat látunk vagy hallunk. Idős vagy mozgássé­rült emberek számára érdemes házi telefont szerelni a szom­szédhoz vagy a rendőrséghez.

Ha egyedül élünk, ne írjuk ki nevünket a csengőre és a ka­putelefonra, vagy ha mégis, adjunk meg két nevet. A sze­mélyi védőeszközök – sípok és elektronikus riasztók – olcsók és elférnek a zsebben.

Zárak és reteszek

Minden külső ajtónak és ab­laknak zárhatónak kell lennie. A gyenge vagy rosszul felsze­relt zár nem elég hatékony, ezért megéri, ha egy szakértő lakatossal átvizsgáltatjuk és megerősíttetjük az ajtó- és ablakkereteket és a zárakat. Ha a zár szorul, ne olajat, hanem szilárd kenőanyagot hasz­náljunk.

Ha csak lehet, az ablakokat kulccsal zárjuk, hogy ne tudják kinyitni őket az üvegbe vágott kis nyíláson át. Olyan csavaro­kat használjunk, amelyek az üveg kitörése után sem hajtha­tók ki. A fémből és a fából ké­szült ablakot más-más zárral, kilinccsel és retesszel kell el­látni. A fémkeretes ablakon a zár a keretet vagy a fogantyút rögzíti, de biztonsági okokból belülről könnyen nyithatónak kell lennie. A fakeretes vagy tolóablakoknál másféle zárra van szükség.

Kétféle ajtózár típus van:

A bevésett és az ajtóra szege­zett zár. A bevésett zár tégla­test formájú kivágásba kerül, és az ajtón kívülről mindössze a kulcslyuk látszik. A betörő nehezebben férhet hozzá, de csak megfelelő vastagságú (legalább 5 cm-es) ajtón haté­kony. A rászegezett zárat az ajtó felületére szerelik, ezért vékonyabb ajtókon is használ­ható.

Mindkét típusból olyat érde­mes választani, amely mindkét oldalról zárható, de kulcs nél­kül egyik oldalról sem nyitható vagy zárható, és nem lehet az ajtó és a tok közé csúsztatott műanyag lapocskával vagy más egyszerű eszközzel kinyit­ni. Ez különösen akkor fontos, ha az ajtó üvegezett, vagy a zár elérhető a levélbedobó-nyílásból, esetleg ablak van az ajtó fölött. Ha a tolvaj más úton jutott be, de zsákmányával az ajtón át szeretne távozni, ne könnyítsük meg a dolgát egy óvatlanul elöl hagyott kulccsal. Belső ajtók esetében a szállo­dákban használt zármegoldás is alkalmazható, bár rendsze­rint elég csúnya.

A biztonság fokozására toló­ vagy rúdzárakat is használha­tunk, ajtón és ablakon egy­aránt. A felületre szerelt retesz éjszakára megfelelő védelmet nyújt, és előnye, hogy belülről könnyen nyitható, ha gyorsan akarjuk elhagyni a lakást (pl. tűz esetén). A kulcslyukat rézből vagy krómozott anyagból készült le­mezzel fedjük le, de megtehet­jük azt is, hogy a borítólemezt az ajtó színére festjük.

Ajtó

A külső ajtónak fémből kellene készülnie – bár ilyet rendsze­rint csak olyan házban látunk, amely eredetileg nem lakás céljára épült. Jó a keményfa ajtó is, ha vastagsága legalább 5 cm, szorosan zár (nincs olyan rés az ajtó és a tok között, ahová beilleszthető egy feszí­tővas), és három erős, belső, egymástói elég távol fekvő zsanér van rajta. Az ajtónak és a keretnek egyformán erősnek kell lennie.

A fő-, oldal- és hátsó bejá­ratnak különösen erősnek és jól megvilágítottnak kell lennie: két bevésett zár és egy rásze­gezett automata zár jó megol­dás (ha elég távol esnek egy­mástól). Alul és felül egy-egy, éjszakára zárható reteszt sze­relhetünk fel. A biztonsági lánc legyen elég hosszú ahhoz, hogy kinézhessünk. Lánc hiányában egyszerű ideiglenes megoldás­ként az ajtót faékkel is megfe­szíthetjük.

Az ajtó zár körüli részét acéllemezzel erősítsük meg: ez legyen legalább 2,5 cm széles, 4 cm vastag és 25 cm hosszú. Az ajtóra keresztrudakat is szerelhetünk: ezek csú­nyák, de nagyon biztonságos­sá teszik az ajtót. A társasházak kapuját és közös helyisé­geit nyitó kulcsokat szigorúan csak a lakók kapják meg. A kö­zösen használt előtérben és lép­csőházban a világítás kapcso­lója az ajtó mellett legyen.

A belső ajtókat éjszakára – vagy távollétünk esetére – csuk­juk, de ne zárjuk be. Legfel­jebb az erős, tömör ajtókkal te­gyünk kivételt. A lezárt belső ajtó elriaszthatja a tolvajt, aki bejutott a lakásba, de utalhat rejtett értékekre is. Ügyeljünk arra, hogy veszély esetére a me­nekülési útvonalak szabadon maradjanak. Ha a lakás vala­melyik része különösen sebez­hető, és nem vezet át rajta me­nekülési útvonal, zárjuk kulcs­ra az ajtaját.

Ablak és üvegezett ajtó

Az ablakkeret záródjon ponto­san, készüljön jó minőségű fá­ból, acélból vagy alumínium­ból, és az üveg legyen mélyen a keretbe ágyazva. A ritkán vagy sosem használt ablakokat csa­varozzuk a tokhoz. Felszerel­hetünk nyíláshatárolót, hogy az ablakot csak résnyire lehessen kinyitni. A fakeretes tolóablak mindkét oldalára kell zár. Jó ötlet ütközőt felszerelni – különösen, ha kisgyerek van a lakásban -, így szellőztetéskor az ablak csak a biztonságos mértékig nyitható.

Ha az ablakon belső zsalu van, szorosan illeszkedő fém­rudazattal kell biztosítani. A ré­seket, amelyeken át a rudakat ki lehetne feszíteni, zárható re­tesszel védjük az ablak alján és tetején. A vasrudak és rá­csok nem szépek, de haszno­sak a földszinti és alagsori ab­lakokon, de ha igazi biztonságot akarunk, akkor belülről zár­ható fémtáblával is lezárhatjuk az ablakot. A külső rácsokat gyakran ellenőrizni kell, hogy nem rozsdásak-e, és a téglá­ban vagy a betonban szilár­dan állnak-e. Ha az ablak kife­lé nyílik, belső rácsot használ­hatunk: ha ez harmonikaszerűen csukódik, használaton kí­vül a függöny mögé rejthetjük. Sok régi rács nagyon dekora­tív, ezért – pl. festéssel – hang­súlyozzuk.

Az üvegezett tolóajtók alu­míniumkeretén különleges zá­rakat használunk az alsó és a felső futósín mellett. Az erkély­ajtóra vagy a franciaablakra három bevésett zárat tegyünk – alulra, középre és felülre.

A huzalbetétes üveg, az akril- vagy polikarbonát lapok fokozhatják a veszélynek kitett ajtók és ablakok biztonságát. A huzalbetétes üveg kevésbé biztonságos, mert az üveg ki­törése után a huzalok elvághatok. Az akrilüveg könnyű, és csaknem tízszer erősebb az üvegnél, ezért erős keretbe szerelhető – bár nagyon drága, könnyen karcolódik és tűz­veszélyes. A polikarbonát szin­te törhetetlen, de mivel a teljes ablakfelületre kell felcsavaroz­ni úgy, hogy körben 1-1 cm-rel túlérjen a nyíláson, olyan he­lyeken használják, ahol nem zavaró, ha nem lehet az abla­kot nyitni.