• csapadék elleni szigetelés
• lapostetők szigetelése

Csapadék elleni szigetelés műanyag lemezekkel

Műanyag lemezeket már több évtizede alkalmaz az épí­tőipar vízszigetelésként, mert szigetelési szempontból szá­mos előnyös tulajdonsággal rendelkezik. Régebben azonban a műanyag lemezek más anyagokkal való gyakori össze­férhetetlensége miatt nem használták széles körben. Az anyagok és a technológiák folyamatos fejlesztése követ­keztében napjainkban azonban a műanyag lemezszigetelé­sek már az egyik legkorszerűbb csapadék elleni szigetelési módnak tekinthetők. Ebből adódóan alkalmazásuk is egyre szélesebb körű.

A műanyag lemez csapadék elleni szigetelések rendsze­rint egy rétegben készülnek (2.27. ábra). Ebből adódóan fo­kozottan sérülésveszélyesek, hiszen a teljes rétegvastagság legfeljebb 2 mm.

2.27. ábra. Egyhéjú, egyenes rétegrendű tető általános rétegfelépítése, mechanikusan rögzített műanyag lemez csapadék elleni szigeteléssel
1. műanyag lemez csapadék elleni szigetelés; 2. védő-elválasztó réteg; 3. mechanikai rögzítés; 4. hegesztési varrat; 5. méretezett hőszigetelés (lejtésadó); 6. párafékező réteg; 7. méretezett vasbeton födém

A mű­anyag lemezek főbb típusai: a hőre lágyuló (plasztomer) műanyag lemezeket, valamint a gumiszerű (elasztomer) mű­anyag (vagy műkaucsuk) lemezeket. A műanyag szigetelőlemezek beépítése esetén még ma is különösen ügyelni kell a különböző anyagok összeférhe­tetlenségére. Nem összeférő anyagok (pl. PVC-polisztirol; PVC-bitumen) közé minden esetben – a gyártó utasítása­inak megfelelően – védő-elválasztó réteget kell beépíteni.

A műanyag lemez típusa meghatározza az alkalmazható szigetelési technológiát. (Ezt az egyes termékek esetében a gyártó által kiadott alkalmazástechnikai útmutató adja meg.)

A műanyag szigetelőlemezek aljzathoz való rögzítése történhet:

• ragasztással (teljes felületű, sávos vagy pontszerű);
• mechanikai rögzítéssel;
• leterheléssel;
• ezek kombinációjával;
• öntapadós lemez alkalmazásával.

Az építési gyakorlatban a műanyag lemezeket elsősor­ban mechanikai rögzítéssel, valamint leterheléssel rögzítik. A ragasztás általában nem jellemző. (Az öntapadós mű­anyag lemezszigetelés hazánkban még kevésbé ismert és elterjedt.)

A műanyag szigetelőlemezek fektetése során követendő általános szabályok a következők:

• a lemezek fektetését mindig a tetőfelület-rész legala­csonyabb pontján kell kezdeni;
• a lemezek közötti átlapolások szélessége min. 5 cm, mechanikai rögzítés esetén min. 10 cm, az átfedések mindig lejtés irányú rátakarással készülnek;
• hossztoldásoknál az átlapolás min. 10 cm;
• egymást keresztező lemezkapcsolatok (átlapolások) nem keletkezhetnek;
• egymásra helyezett rétegek esetén azonos irányú átla­polások nem kerülhetnek egymás fölé;
• három lemezrétegnél több nem kerülhet egymás fölé;
• az egymás melletti lemezsávok hossztoldásai nem es­hetnek egy vonalba.

A műanyag lemezek kétféle módon hossztoldhatók:

• végütközéssel: ilyenkor a csatlakozó lemezek között nincs átlapolás, él mentén érintkeznek, A hossztoldást külön lehegesztett 10 cm széles műanyag lemezsávval takarják le (2.28/a. ábra).
• végátlapolással: a korábban megismert módon lejtés­irányú rátakarással min. 10 cm széles átlapolásokat alakítanak ki (2.28/b. ábra).

2.28/a. ábra

2.28/b. ábra

A műanyag szigetelőlemezek átlapolásokban történő összekapcsolása (felületfolytonosítása) a lemezek típusától (anyagától) függően többféle módon végezhető:

1. Hőre lágyuló (termoplasztikus) műanyag lemezek esetében az átlapolás lemezrészeinek összekapcsolása történhet:

• oldószeres (hideg-) hegesztéssel;
• forró levegős hegesztéssel;
• nagyfrekvenciás hegesztéssel.

2. Gumiszerű műkaucsuk szigetelő lemezek esetében:

• kontaktragasztóval;
• tömítőszalaggal;
• meleg vulkanizálással (üzemben).

Oldószeres (hideg-) hegesztés

A műanyag szigetelőlemezek felületét a gyártó által meg­határozott oldószerrel fellágyítják, majd a két lemezrész erőteljes összenyomásával, áthengerelésével zárt homogén kapcsolatot hoznak létre. A varratot közvetlenül az átlapolás külső széle mentén kell kialakítani. A varratszélesség min. 3 cm. A hideghegesztés során az oldószert az erre a célra alkalmas készülékkel egyenletesen adagolják, az átlapolás mentén haladva (2.29. ábra).

2.29. ábra. Műanyag szigetelőlemezek oldószeres hegesztése

Forró levegős hegesztés

A műanyag szigetelőlemezek felületét forró levegővel megolvasztják, majd a két lemezrész erőteljes összenyomá­sával, áthengerelésével zárt, homogén kapcsolatot hoznak létre. A varratszélesség min. 3 cm. A hegesztést kézi forró­levegős készülékkel vagy forrólevegős automatával végzik (2.30. ábra).

2.30. ábra. Műanyag szigetelőlemezek forró levegős hegesztése
a) kézi hegesztőkészülékkel; b) hegesztő automatával

Kontakt ragasztós kapcsolás

A vegyszerrel előre megtisztított műanyag szigetelőle­mezekre adott vastagságban ragasztóanyagot hordanak fel, majd a két lemezrészt az előírt „szabadon hagyási” idő után nyomással egymásra simítják. A ragasztás szélessége min. 5 cm. A szabadon hagyási idő a léghőmérséklettől függ. A ragasztás során kizárólag a szigetelőlemez-gyártó által meghatározott, erre alkalmas tisztítószer és ragasztó alkal­mazható!

Tömítőszalagos kapcsolás

Az előre megtisztított műanyag szigetelőlemezek felüle­tei közé min. 4 cm széles, mindkét oldalán tapadó szalagot helyeznek, majd a két lemezt összenyomják és lesimítják (2.31. ábra).

2.31. ábra. Műanyag szigetelőlemezek tömítőszalagos kapcsolása

Tömítőszalagos kapcsolást az építés helyszínén és üzemekben egyaránt alkalmaznak. Üzemi előregyártásnál a tömítőszalag felső oldali védőfóliáját fent hagyják, és csak később, a helyszíni összekapcsolásnál távolítják el.

Meleg vulkanizálással történő kapcsolás

Üzemben előállított műanyag szigetelőleplek (lepedők) készítésénél alkalmazott végtelenítési mód. A gumiszerű műkaucsuk lemezek a helyszínen nem vagy alig formálhatók, az alkalmazott kapcsolási módok pedig meglehetősen kényesek. Ezért gyakran olyan, üzemben elő­állított, nagy méretű lepleket (lepedőszigeteléseket) készíte­nek, melyeket a helyszínen kiterítve egyszerűen és gyorsan kialakítható a szigetelés.

Ragasztott műanyag lemezszigetelések

Ragasztott műanyag lemezszigeteléseket elsősorban ak­kor készítenek, ha egyéb rögzítési móddal (pl. mechanikai) nem kivitelezhető a csapadék elleni szigetelés.

A ragasztott műanyag lemezszigetelés csak tiszta (olaj-, zsír- és pormentes) száraz, oldószerálló, szilárd aljzatra fek­tethető. (Ez lehet beton, könnyűbeton, fém, fa, fa alapú épí­tőlemez, oldószerálló hőszigetelés stb.) Az egyenetlen felü­letű vagy a műanyag lemezzel (ill. a ragasztóanyaggal) nem összeférhető anyagú aljzatok és a műanyag lemezszigetelés közé védő-elválasztó réteget (pl. poliészter filcet) kell be­építeni.

A ragasztás technológiai műveletét mindig a gyártó ál­tal kiadott alkalmazástechnikai útmutatónak megfelelően kell végezni. A ragasztás +5 °C és +35 °C közötti hőmér­séklet-tartományban végezhető. Egy műanyag szigetelőlemez-tekercs leragasztása mindig két részletben történik. A műanyag szigetelőlemez-tekercs elhelyezése és pontos beállítása után (ügyelve az átlapolások állandóságára) a te­kercset teljes hosszban ki kell gurítani, majd vagy hosszában (megfelezve) félig vissza kell hajtani, vagy vissza kell gurí­tani.

Ezután a ragasztóanyagot fel kell hordani az aljzat fe­lületére. Ezt sávos (vagy pontszerű) ragasztás esetén kézzel kannából öntve, vagy ún. ragasztókocsi segítségével végzik. Attól függően, hogy a tető milyen szélterhelésű részén kell a szigetelőlemezeket leragasztani, 1 m széles lemezsávonként 4-8 ragasztósávot kell kialakítani (2.32. ábra).

2.32. ábra. Ragasztott műanyag lemezszigetelés készítése
a) sávos; b) pontszerű

Teljes felületű ragasztás esetén a ragasztóanyagot hengerezéssel hordják fel a fogadófelületre. A szabadon hagyási idő leteltét követően a szigetelőlemezeket vissza kell hajtani (vagy gurítani) a ragasztórétegbe. A leírtak alapján kell le­ragasztani a szigetelőlemez másik felét, illetve a további szigetelőlemezeket. Végül a szigetelőlemezeket le kell simí­tani a ragasztórétegbe.

Mechanikusan rögzített műanyag lemezszigetelések

A műanyag szigetelőlemezek mechanikus (rögzítőele­mekkel történő) leszorítása az egyik legkedvezőbb, (ennek megfelelően) széles körben alkalmazott rögzítési mód. Bár­milyen rétegfelépítésű lapostetőnél alkalmazható, a szigete­lési munka egyszerűen és gyorsan végezhető.

A műanyag lemezszigetelés mechanikai rögzítése alap­vetően nem sokban tér el a korábban a bitumenes lemezszi­geteléseknél ismertetettektől. A szigetelőlemezeket az alatta lévő rétegekkel együtt minden esetben a legalsó szilárd alj­zathoz (teherhordó szerkezeti részhez) kapcsolják.

A szigetelőlemezeket a korábban megismert általános szabályoknak megfelelően kell fektetni. A lemezek közötti átlapolás szélessége mechanikai rögzítés esetén min. 10 cm. (Trapézlemez födém esetén a fektetés iránya a bordákra merőleges.) A műanyag szigetelőlemez-tekercs pontos be­állítását követően a lemeztekercseket ki kell gurítani, majd a leterített lemezt hosszirányban meg kell húzni.

Ezután kö­vetkezik a rögzítőelemek elhelyezése az átlapolás sávjában úgy, hogy azok tárcsaszerű fejrésze a lemez szélétől egysé­gesen 1 cm-re legyen (2.33. ábra). A rögzítést követően kell kialakítani az átlapolások összekapcsolását. A műanyag szigetelőlemezek rögzítését minden esetben a gyártói utasításoknak megfelelően kell végezni.

2.33. ábra. Mechanikusan rögzített műanyag lemezszigetelés kialakítása

Leterheléssel rögzített műanyag lemezszigetelések

A műanyag lemezszigetelések leterhelése szinte bármely rétegrendnél alkalmazható. A szigetelőlemezek fektetése a korábban ismertetett módon történik. A műanyag lemez­szigetelés csak tiszta (olaj-, zsír- és pormentes), száraz, szi­lárd aljzatra fektethető le. A műanyag lemezek és a velük nem összeférhető anyagú aljzatok közé védő-elválasztó ré­teget (pl. poliészter filcet) kell beépíteni. A fektetés során a szigetelőlemez-tekercset – az elhelyezését és beállítását követően – ki kell gurítani, majd a leterített lemezt hossz­irányban meg kell húzni. Ezután kell kialakítani az átlapolások összekapcsolását. A lemezek közötti átlapolás széles­sége min. 5 cm.

A leterhelést általában kavicsterítés vagy kavicságya­zatra, esetleg alátét lábakra helyezett fagyálló járólapok képezhetik (2.34. ábra). A kavicsterítéshez 16/32 mm mére­tű, mosott, gömbölyű szemcséjű kavicsot kell felhasználni. A leterhelő kavicsréteg vastagsága min. 5 cm. A leterhelő beton járólapok mérete min. 40x40x4 cm.

2.34, ábra. Műanyag lemezszigetelés leterhelése kavicsterítéssel és beton járólapokkal
1. vasbeton zárófödém; 2. párafékező réteg 3. méretezett, lejtést adó hőszigetelés; 4. védő-elválasztó réteg 5. műanyag lemezszigetelés; 6. PE-filc védő-elválasztó réteg; 7. leterhelő kavicsréteg; 8. leterhelő beton járólap; 9. alátét zsámoly

A mechanikai sérülések elkerülése céljából a leterhelés és a műanyag lemezszigetelés közé minden esetben védő-elvá­lasztó réteget (pl. PE-filcet) kell beépíteni. (Kavics leterhe­lésnél csak törött kavicsszemcsék előfordulásakor szüksé­ges.) Adott esetekben (pl. jelentős szélterhelésnél) szükség lehet a különböző rögzítési módok együttes alkalmazására, a leterhelés mellett más (pl. mechanikai) rögzítés létesíté­sére is.

Öntapadós műanyag lemezszigetelések

Az öntapadós műanyag lemezszigetelések hazánkban még kevésbé elterjedtek, a számos előnyös tulajdonság is­meretében azonban várható a jövőbeni szélesebb körű alkal­mazásuk. Általában egy olyan komplett rendszer részét ké­pezik, amely a lapostető teljes, teherhordó szerkezet feletti rétegeit tartalmazza (párafékező réteget, hőszigetelést, elvá­lasztó réteget, csapadék elleni szigetelést; egyhéjú, egyenes rétegrendű tető esetén).

Az öntapadós műanyag lemezszigetelés is csak tiszta (olaj-, zsír- és pormentes), száraz, szilárd aljzatra fektethető le. Az aljzat felületének teljesen simának, hézagoktól, re­pedésektől, kitüremkedésektől mentesnek kell lennie. Az esetleges hibákat az aljzat előkészítése során javítani kell. A műanyag lemezek és a velük nem összeférhető anyagok közé védő-elválasztó réteget (pl. poliészter filcet) kell be­építeni. Az öntapadós műanyag szigetelőlemezek fekteté­sét megelőzően az aljzat felületén minden esetben a gyártó által megadott anyagú alapozóréteggel (tapadóhíddal) kell bevonni.

A szigetelőlemezek fektetése során a tekercs pontos be­állítását követően a tekercset teljes hosszban ki kell gurí­tani, és (a külső léghőmérséklettől, illetve a napsugárzás intenzitásától függően) 15-30 percig kiterítve kell hagyni. Ezután a szigetelőlemezt hosszirányba erősen meg kell húz­ni, majd újra pontosan beállítani és kisimítani (az esetleges elmozdulásokat korrigálják).

A lemez elejét visszahajtva az alsó védőfóliát keresztben át kell vágni, majd egészen a visszahajtásig vissza kell gurítani a lemezt. Ezután a le­mez elején átvágott védőfólia darabot el kell távolítani, és a szigetelőlemez elejét az aljzathoz simítva le kell ragasztani. A védőfóliát a szigetelőlemez előre gurításával egyidőben egyenletesen kell lehúzni. A leragasztott lemezrészt a gurítással párhuzamosan folyamatosan az aljzathoz nyomva kell simítani (2.35. ábra). A simítás a lemez közepétől a szélek felé (ferdén) történik, így elkerülhető a gyűrődések, légzár­ványok keletkezése. A lemezeket a csatlakozó épületrészek­re 5 cm magasságban kell felvezetni.

2.35. ábra. Öntapadós műanyag lemezszigetelés készítése

A leragasztás után kapcsolják össze az átlapolásokat (ál­talában hegesztéssel).

Szerkezeti részletek

Műanyag lemezszigetelések esetén a vízszintes irányú erők felvételére külön vonalmenti rögzítés szükséges a tetőperemek, felépítmények, falak, szegélyek mentén. Ez az általános tetőmezőben alkalmazott rögzítés melletti kiegé­szítő mechanikai rögzítés.

Vonalmenti rögzítéseket rendszerint a vízszintes aljzat­hoz kapcsolva képeznek (2.36. ábra), de egyedi esetekben a függőleges felületeken is kialakíthatók.

2.36. ábra. Vonalmenti rögzítések
a) pontszerű mechanikai rögzítéssel; b) fémszalag profilokkal; c) fóliabádoggal

A vonalmenti rög­zítés történhet:

• rejtett pontszerű mechanikai rögzítéssel;
• fémszalag profilokkal;
• fóliabádoggal.

Fóliabádog: olyan, bármely felületre felerősíthető kiegészítő (kap­csoló-) elem, amelyhez közvetlenül (pl. hegesztéssel) kapcsolható műanyag lemezszigetelés. Hordozórétege vékony fémlemez, egy-vagy kétoldali bevonata a műanyag szigetelőlemez anyagával meg­egyezik.

Az attikafal (és egyéb függőleges falcsatlakozás) mentén a vízszintes műanyag szigetelőlemezeket 5 cm magasan fel kell vezetni a függőleges felületre. A függőleges rész szige­telőlemezei a vonalmenti rögzítést teljes egészében lefedő átlapolással kapcsolódnak a vízszintes lemezekhez (lásd 2.37. ábra).

2.37. ábra. Attika szegélyezése műanyag lemez csapadék elleni szigeteléssel

A szigetelőlemezt megszakítás nélkül kell fel­vezetni a falkoronára, és arra ráhajtva rögzíteni. (50 cm-nél magasabb peremfal esetén a függőleges rész szigetelését külön kiegészítő mechanikai rögzítéssel kell az aljzathoz kapcsolni.) Műanyag lemezszigeteléseknél gyakran előfor­dul, hogy nem készül külön -a falkoronát teljesen lefedő-fémlemez fedés.

A falkoronára felvezetett szigetelőlemeze­ket általában az attika külső szélén elhelyezett fóliabádog idomhoz kapcsolják (hegesztik vagy ragasztják), amely egyben az attika szegélyezését képezi (vízorros kialakítá­sú). A fóliabádog idomokat rögzítő lemezsávval kapcsolják a falkorona fabetétjeihez. A fóliabádog alá tömítő szalagot kell fektetni: ez megakadályozza a csapadék bejutását a le­mezek alá. Természetesen a falkorona lezárása kialakítható a már ismert hagyományos teljes fémlemez fedéssel is.

A csapadék-összefolyó kialakítása a kétrétegű bitume­nes lemezszigeteléseknél ismertetett eljárásnak megfelelően történik (2.38. ábra). A víznyelő körül min. 40 cm sugarú területen le kell süllyeszteni a csapadék elleni szigetelés alj­zatának (a hőszigetelésnek) a felületét. így a csapadék-összefolyó körül a lapostető lejtése nagyobb, mint az általános mezőkben. Az összefolyó szerkezet két lefolyóelemének pe­remrésze a műanyag lemezszigetelés anyagának megfelelő műanyaglemez-gallérral van ellátva. (Ha nincs ilyen gallér, akkor a beépítéskor a helyszínen kell kialakítani.)

2.38. ábra. Csapadék összefolyó kialakítása műanyag lemez csapadék elleni szigeteléssel

Az alsó lefolyóelemet a hőszigetelés alatti szilárd aljzathoz kell rög­zíteni. Ennek peremrészére vezetik rá a párazáró réteget. A hőhídmentesség biztosítására gyárilag hőszigetelt (alsó) lefolyóelemet építenek be, vagy a helyszínen utólag hőszi­geteléssel veszik körbe. A felső összefolyó elem műanyag­lemez-gallérja minden oldalon túlnyúlik a peremszéleken.

A beépítés során a csapadék elleni műanyag lemezszigete­lést lefektetik, a lefolyónyílás helyét pedig kivágják. Ezután helyezik el a felső lefolyó elemet, melyet mechanikusan rög­zítenek. A műanyaglemez-gallért a peremen túlnyúló része mentén a lemezszigeteléshez kapcsolják (hegesztik). A lefo­lyó nyílását lombkosár fedi le, amely utólag – tisztítás, kar­bantartás céljából – bármikor eltávolítható.