Hegeszthető bitumenes lemezszigetelések készítése
A bitumenes lemezek anyagában és a szigetelési munka technológiájában is jelentős előrelépést jelentett (az 1980-as években) a nem korhadó (üvegfátyol, üvegszövet, poliészter filc stb.) hordozórétegű, hegeszthető (oxid-, ill. modifikált) bitumenes vastaglemezek megjelenése.
A korábbiakhoz képest új szigetelési technológia lényege, hogy a rendszerint 2 rétegben lefektetett lemezek (teljes felületű) rögzítése, illetve az átlapolások összekapcsolása lángolvasztásos hegesztéssel történik. A rögzítéshez szükséges bitumenmennyiséget (3-4 kg/m2) a gyártás során a hordozóréteg alsó felületére előre felhordott bitumenréteg képezi. Ez a lemezek fektetése során lángolvasztó berendezéssel folyamatosan melegítve olyan forró bitumenolvadékot képez, amely biztosítja a lemezek gyors, teljes felületű ragasztását.
A hegeszthető bitumenes lemezszigetelések széles körben alkalmazhatók egyenes és fordított, egy- illetve kéthéjú tetőknél. Napjainkban ez a leggyakrabban alkalmazott szigetelési mód.
A kétrétegű lemezszigetelés alsó és felső rétegével szembeni követelmények eltérőek, ezért az egyes rétegekben különböző tulajdonságú anyagokat építenek be. Az alsó réteg (alátétlemez) általában (homokhintéssel bevont vagy PE-fólia kasírozású,) modifikált vagy oxid-bitumenes vastaglemezből készül, melyet az aljzat típusától függően többféle módon rögzíthetnek. A felső réteg minden esetben modifikált bitumenes lemez, melynek vastagsága külön felületvédelem esetén min. 4 mm, védelem nélkül min. 4,5 mm. Ezt az alsó lemezhez teljes felületen lángolvasztásos hegesztéssel rögzítik.
Az alsó réteg szigetelőlemezei lángolvasztásos hegesztéssel rögzíthetők, ha a szigetelés közvetlen aljzata (fogadófelülete):
- bitumenes lemez;
- betonfelület;
- simított habarcsfelület;
- cementkötésű faforgácslap;
- fémlemez felület (kapcsolódó, kiegészítő szerkezetek felületei).
A leggyakrabban előforduló egyenes rétegrendű egyhéjú tetőknél a csapadék elleni lemezszigetelés általában közvetlenül a hőszigetelésre kerül (2.16. ábra). Itt az alsó lemezréteg rögzítése a hőszigetelés típusától (anyagától) függően többféle módon történhet.
- Lapostetők és hőszigetelésük
- Lapos tető és hőszigetelése, burkolása
- Lapostetők, panelházak tetőszigetelései
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
2.16. ábra. Egyhéjú, egyenes rétegrendű tető általános felépítése 2 réteg bitumenes lemez csapadék elleni szigeteléssel
1. védő-leterhelő kavicsréteg; 2. védő-elválasztó réteg; 3. két réteg bitumenes lemez csapadék elleni szigetelés; 4. méretezett hőszigetelés; 5. párafékező réteg; 6. méretezett vasbeton födém
A szigetelési munka ebben az esetben is az aljzat előkészítésével és kellősítésével kezdődik. A szigetelőlemezek csak kitüremkedésektől, repedésektől, fészkektől mentes, tiszta (por- és olajszennyeződéstől mentes), száraz felületre fektethetők. A lemezek elhelyezését megelőzően a fogadófelületet mindig alapozóréteggel (hideg bitumenmázzal, nedves felület esetén bitumenemulzióval) kell bevonni. Ha a szigetelés aljzata (száraz felületű) bitumenes lemez, nincs szükség külön kellősítésre.
A hegeszthető bitumenes szigetelőlemezek fektetése során követendő általános szabályok a következők:
- a lemezek fektetését mindig a tetőfelület-rész legalacsonyabb részén kell kezdeni;
- a lemezek közötti átlapolások szélessége min. 8 cm, az átfedések mindig lejtés irányú rátakarással készülnek;
- egymást keresztező lemezkapcsolatok (átlapolások) nem keletkezhetnek;
- az egyes rétegek azonos irányú átlapolásai nem kerülhetnek egymás fölé, a szigetelőlemezeket rétegenként fél lemezszélességgel eltolva kell elhelyezni;
- az egymás melletti lemezsávok hossztoldásai nem eshetnek egy vonalba (2.17. ábra).
2.17. ábra. Szigetelőlemezek fektetése, toldása
A szigetelés során az előre beállított szigetelőlemez-tekercseket a fektetés irányába előre gördítik, közben a lemez alsó felületrészét egy vagy több égőfejes (fúvókasoros) gázüzemű lángolvasztó berendezéssel folyamatosan melegítik. A tekercs alján bitumenolvadék keletkezik, ami a szigetelőlemez előre gördítésével a fogadófelülethez rögzíti a lemezt (2.18. ábra).
2.18. ábra. Szigetelő elemezek fektetése lángolvasztásos hegesztéssel
A leragasztott lemezrészt a gördítéssel folyamatosan együtt haladva egyenletesen le kell simítani (hengerelni), külön ügyelve az átlapolások tökéletes „levasalására” (2.19. ábra). A átlapolás oknál a forró bitumenolvadéknak a rátakaró lemezrész alól min. 2-3 cm szélességben teljes hosszban ki kell türemkednie. A lemezszigetelést rendszerint két ember végzi.
2.19. ábra. Átlapolások kialakítása
A lemezek fektetése során ügyelni kell arra, hogy a lemezek teljes felületen felfeküdjenek az aljzatra és tökéletesen el legyenek simítva. Légzárványok, gyűrődések nem keletkezhetnek! A toldások kialakítása során ügyelni kell az állandó átfedési szélesség betartására, az egymás melletti lemezek párhuzamosságára. Az alsó réteget követően ugyanezzel a módszerrel fektetik le a felső (záró) lemezréteget is. A fektetés iránya megegyezik az alsó rétegével.
Védőbevonat nélküli zárólemezek esetén a fektetést követően külön védőréteget kell kialakítani. Ez napjainkban rendszerint min. 5 cm rétegvastagságban, 016-032 mm szemcseméretű mosott kavicsból készülő kavicsterítés. Régebben jellemző volt a forró bitumenkenésbe hengerelt gyöngykavics terítés, napjainkban azonban ez nem alkalmazható felületvédelemként!
A szigetelési munka előrehaladtával elkerülhetetlen a már lefektetett lemezek egyes részeinek munkavégzésből adódó igénybevétele (tárolás, közlekedés, stb.). Ennek során fokozott óvatossággal kell eljárni. A már lefektetett lemezeket nem érhetik jelentős mechanikai hatások, sérülések! Az esetleges sérüléseket pedig azonnal javítani kell!
Amennyiben a szigetelés aljzata hőszigetelés, az alsó lemezréteg nem rögzíthető teljes felületen közvetlenül lángolvasztásos hegesztéssel. Ebben az esetben a rögzítés módja elsősorban a hőszigetelés típusától (anyagától), annak rögzítésétől, valamint az alatta lévő szilárd aljzattól függ.
A polisztirol keményhab hőszigetelést a szigetelőlemezek „hegesztése” során jelentkező jelentős hőterhelés károsítaná, ezért közvetlenül a hőszigetelésre védő-elválasztó réteget kell elhelyezni. Ez általában lehet utólagosan beépített ragasztott vagy öntapadós bitumenes lemez, illetve alkalmazható gyári bitumenes lemez kasírozású hőszigetelés is. Az így létrejövő felületre lángolvasztásos hegesztéssel lefektethető a kétrétegű, csapadék elleni bitumenes lemezszigetelés (2.20. ábra).
2.20. ábra. Bitumenes lemez kasírozású keményhab hőszigetelés alkalmazása
Az anyagok (bitumenes lemez, ragasztó, hőszigetelés stb.) megválasztásánál minden esetben figyelembe kell venni azok összeférhetőségét. A bitumenes lemez kasírozású keményhab hőszigetelő táblákat a gyártás során látják el a két szélén túlnyúló, felső oldali szigetelőlemezzel. Ezek a bitumenes lemezek a beépítés során minden oldalon átlapolással összekapcsolhatók, így felületfolytonos, zárt lemezréteg jön létre.
Ha az aljzat ásványi szálas hőszigetelés, akkor célszerű a csapadék elleni szigetelés alsó lemezrétegét a hőszigeteléssel együtt, pontszerű mechanikai rögzítéssel a szilárd aljzathoz kapcsolni. A rögzítési pontokat a szigetelőlemezek közötti átlapolás sávjában kell elhelyezni úgy, hogy a rátakaró lemezrész teljes egészében lefedje a rögzítőelemek tárcsaszerű fejrészét (2.21. ábra).
2.21. ábra. Mechanikus rögzítések kialakítása
a) pontszerű mechanikai rögzítések elhelyezkedése az átlapolás vonalában; b) dűbeles mechanikai rögzítés szilárd betonaljzat esetén; c) önmetsző csavaros mechanikai rögzítés fém trapézlemez aljzat esetén
Az atlapolások lángolvasztásos hegesztéssel alakíthatók ki, hiszen az ásványi szálas hőszigetelés nem „érzékeny” a jelentkező fokozott hőterhelésre. Mechanikai (dűbeles) rögzítés esetén kizárólag nagy szakítószilárdságú (üvegszövet betétes) lemezek alkalmazhatók. Fém trapézlemez és fa anyagú szilárd aljzat esetén általában önmetsző csavarfejű rögzítőelemeket alkalmaznak, melyek elhelyezése gépesített. Betonaljzat esetén a rögzítési pontokban a dűbeleknek megfelelő előfúrás szükséges.
Az ismertetett mechanikai rögzítési mód előnye, hogy a kétrétegű, csapadék elleni bitumenes lemezszigetelés lényegében a hőszigeteléssel együtt (azt leszorítva) közvetlenül kapcsolódik a szilárd aljzathoz, így megelőzhetők az egymástól eltérő mértékű mozgásokból adódó károsodások.
Szerkezeti részletek
Az attikafal (és egyéb függőleges falcsatlakozás) mentén a csapadékvíz elleni szigetelést minden esetben fel kell vezetni a csatlakozó függőleges felületekre a tető legfelső síkjától mérve min. 20 cm magasságban. Az attika lábazati része mentén teljes hosszban ék alakú (vágott hőszigetelő-elemekkel) hajlatképzést kell kialakítani. A szigetelőlemezek fektetése előtt a vízszintes aljzat mellett a függőleges fogadófelületet is elő kell készíteni, és ha szükséges, alapozóréteggel bevonni.
A vízszintes rész szigetelőlemezei nem vezethetők fel közvetlenül a függőleges falsíkra, azt külön lemezdarabokból kell kialakítani (2.22. ábra). A vízszintes és függőleges lemezrészek a hajlaték vonalában ollós csatlakozással kapcsolódnak egymáshoz.
2.22. ábra. Attika szegélyezése kétrétegű hegesztett bitumenes lemez csapadék elleni szigeteléssel
A lemeztoldásoknál az átfedés mértéke min. 10 cm. A függőleges szigetelőlemezek mindkét rétegben az attikafal felső vízszintes felületére (falkorona) ráhajtva, azt teljes egészében lefedve végződnek. A külső oldalon a lemez végeket fém szegélylemezhez ragasztva rögzítik. Az attika fém szegélyezése általában „csak” az attikafal falkorona részét fedi le.
A csapadék-összefolyók körül min. 40 cm sugarú területen le, kell süllyeszteni a szigetelés aljzatának (vagyis a hőszigetelésnek) a felületét. Az összefolyó szerkezetek általában kettő, peremes főelemből állnak, melyek peremrésze rendszerint gyári bitumenes lemez gallérral van ellátva. (Ha nincs ilyen gallér, akkor a beépítés során a helyszínen kell kialakítani.) Az alsó peremes lefolyóelemet a hőszigetelés alatti szilárd aljzathoz kell rögzíteni.
Ennek peremrészére vezetik rá a párazáró réteget. Ha a födém alatti légtér fűtött, a hőhídmentesség biztosítása céljából a födémáttörésen átvezetett lefolyócső-elemet hőszigeteléssel kell körbevenni. A felső, süllyesztett felületrészen külön réteg bitumenes alátétlemezt kell elhelyezni. A csapadék elleni bitumenes lemezszigetelés két rétege a felső összefolyó-elem peremrészéhez (bitumenes lemez gallérhoz) csatlakozik. A lefolyó nyílását lombkosárral (védőráccsal) kell lefedni (2.23. ábra). Ezt úgy kell beépíteni, hogy tisztítás, karbantartás céljából bármikor eltávolítható legyen.
2.23. ábra. Csapadék-összefolyó kialakítása kétrétegű hegesztett bitumenes lemez csapadék elleni szigeteléssel
A mozgási hézagokat minden esetben min. 10 cm-rel a tető síkjából kiemelve kell kialakítani. A kiemelést általában az aljzat anyagából (hőszigetelés, beton stb.) készítik ék alakúra formált (rézsűs) szegélyezéssel. A mozgási hézag vízhatlan lezárása történhet a csapadék elleni lemezszigeteléssel megegyező anyagú, takaró lemezsávokkal (ha azok szakítószilárdsági tulajdonsága ezt lehetővé teszi) vagy dilatációs elemmel. Mindkét esetben két oldalról közvetlenül csatlakoznak a szigetelőlemezek (2.24/a. ábra). A mozgási hézag minden esetben „vízválasztó” vonal: a víz átvezetése nem megengedett!
2.24/a. ábra. Mozgási hézag kétrétegű hegesztett bitumenes lemez csapadék elleni szigeteléssel
Egyes esetekben az épület szerkezeti sajátosságainak következtében (pl. vázas épületeknél) a mozgási hézagot az attikafallal megegyező magasságú, kétoldali peremfalakkal emelik ki (2.24/b. ábra). Az ilyen mozgási hézagok szegélyezése lényegében megegyezik az attikafalnál ismertetettekkel. Ha a födém alatti légtér fűtött, akkor külön gondoskodni kell a mozgási hézag mentén a hőhídmentességről.
2.24/b. ábra. Kiemelt (peremfalas) mozgási hézag kétrétegű hegesztett bitumenes lemez csapadék elleni szigeteléssel
A dilatációs hézag feletti szigetelőlemezeket belógatják azért, hogy a lemezekben a mozgások során ne ébredjen káros feszültség.
A tetőszerkezetben rekedt nedvesség (pára) tetőfelületen keresztüli kivezetésére (kiszellőztetésére) páraszellőző elemek elhelyezése szükséges. Az építési nedvesség, illetve a diffúzió útján a szerkezetbe jutott pára a párazáró rétegek alatti szerkezeti rétegekben halmozódhat fel, ezért a páraszellőző elemeknek ezen rétegek kiszellőzését kell biztosítani. A tető rétegfelépítésétől és a tető alatti belső tér légállapotától függően egy- vagy kétcsöves páraszellőző elem alkalmazható.
Utóbbi beépítése esetén a belső (peremes) béléscsövet az előzetesen kilyukasztott, alsó párazáró rétegre helyezik, és mechanikai rögzítéssel a szilárd aljzathoz kapcsolják. A peremrész mentén a csatlakozást bitumenes lemez gallérral takarják le. A külső köpenycsövet közvetlenül a szintén előre kilyukasztott, csapadék elleni szigetelésre helyezik. A köpenycsövet a peremrésze mentén általában leragasztják (vagy mechanikusan rögzítik). A csőperem és a csapadék elleni lemezszigetelés csatlakozását a zárólemezzel megegyező anyagú gallérral takarják le (2.25. ábra).
2.25. ábra. Kétcsöves páraszellőző kialakítása
A páraszellőző elemek szükségességét, számát, eloszlását stb. a tervezés során, páratechnikai számítások alapján határozzák meg. A kétcsöves páraszellőzők esetén figyelembe kell venni, hogy a belső hőszigetelő bélés nélkül pontszerű hőhidak keletkeznek. Ez a belső térben a mennyezeten elszíneződést, páralecsapódást okozhat.