• állványok
• anyagok

Főállványok (nehéz állványok)

A főállványok (más néven nehéz állvány) a falazási, kőelhelyezési, vakolási, burkolási stb. munkák elvégzésére, építési anyagok szállítására és tárolására, azonkívül közlekedésre szolgálnak. Igen költséges, sok faanyagot igénylő ideiglenes szerkezetek, amelyeknek alkalmazására újabban csak indokolt esetben kerül sor (pl. zártsorú építkezések utcai falainál, súlyos kőburkolatú homlokzatképzéseknél).

A főállvány másrészt igen alkalmas a téli építkezéseknél esetleg szükséges védőburkolat kiképzésére. Külföldön a forgalmasabb útvonalakon megkívánják az állvány teljes porvédő bedeszkázását vagy nádfüggönnyel való ellá­tását.

A főállvány szerkezeti szempontból lehet: a) árbocállvány és b) elemekből összeállítható állvány.

Árbocállvány

Az árbocállvány (828. ábra) vázas jellegű, helyenként alkalmazott árbocokból és azokhoz szék vagy szék nélkül csatlakozó munkaszintek­ből álló állványszerkezet.

828. ábra. Árbocállványok; a) egyszintes egysoros; b) kétmenetes háromsoros árbocállvány metszete; c) nézete

Széknek nevezzük a faépítésben előforduló valamilyen szerkezet gyámolítására szolgáló oszlopokból és azokon végigfutó gerendákból (szelemenekből) álló szerkezeti részleget. (A fedélszék elnevezés is ebből a fogalomból származik.)

A 18-25 cm középátmérőjű és megfelelő magasságú (10-20 m), sudarasodó hengeres fa árbocokat egymástól 2,5-3,0 méterre állítják fel, a földbe 1,5 m melyen leásott gödrökbe. Az árboc­fákat emeletsoronként andráskereszt merevítésekkel kell egymáshoz kötni (828 c ábra). A mereví­tést minden ötödik oszlopnak két irányból való és emeletenként ellentétes irányú kidúcolásával is meg lehet oldani. Ilyenkor két szomszédos mező­ben van merevítés, két mező pedig merevítés nélkül marad.

A székkel gyámolított árbocállványok esetében az egyes munkaszinteket az árbocok mellé helye­zett és azokhoz kapcsokkal kötött oszlopokkal, utóbbiakon végigfutó süveggerendákkal alakítják ki. A süveggerendákon helyezkednek el – a falra merőleges irányban – egymástól kb. 1,2 m távol­ságban a munkaszinteket képező fiókgerendák (más néven ászokgerendák), és azokon a palló­terítés (829 a-b ábra). Az oszlopok az árbocok háta mögött, vagy azok mellett, az állvány homloksíkjában helyezkednek el. Utóbbi esetben a süveggerendák nem fekhetnek fel az oszlopokra, ezért gyámolításukra egy a homlokzatra merőleges helyzetű, ún. bekötőgerendára van szükség.

829. ábra. Árbocállvány homlokzati csomópontja; 1 – árboc; 2 – székoszlop; 3 – süveggerenda; 4 – fiókgerendák; 5 – a homlokzati síkban levő;  6 – a homlokzatra merőleges merevítő dúcok; 7  – pallóterítés; 8 -lábpalló; 9 – korlátdeszka

A szék nélküli árbocállványoknál a székoszlopot az árbocfákra csavarokkal vagy kötéllel felerősí­tett ún. gáncsgerenda helyettesítheti. A süveg­gerendát lehet azonkívül acélkarmokkal vagy kon­zolos bilincsekkel is gyámolítani, esetleg pusztán kötéllel felerősíteni az árbocokra.

Az állvány-födémszintet az épület födéméihez viszonyítva magasabban alakítják ki. Az egyes állványemeleteket az építkezés előrehaladásának megfelelően készítik el.

Árbocállványok elrendezése

Az épülethez viszo­nyítva különböző elrendezésről lehet szó.

Épülettel összeépített

Az épülettel összeépített (más néven egy­soros), azaz egy árbocsorból álló megoldás a leggazdaságosabb (828 a ábra). Ebben az esetben a fiókgerendák a falazatra fekszenek fel. Az állványzat építése ilyenkor az árbocok felállításával kez­dődik, és a továbbiakban az egyes állványemelete­ket a falazás előrehaladásának megfelelően sza­kaszosan készítik el. Az árboc stabilitását kezdet­ben a földbe befogott rész és a földszinti állványvázhoz való kapcsolás biztosítja. Hátránya ezek­nek, hogy a fiókgerendák a falat sok helyen törik át, azonkívül a vakolási és burkolási munkák csak a főállvány elbontása után hajthatók végre, illetve a fiókgerendák helyeit csak igen körülmé­nyesen lehet eltüntetni.

A fiókgerendák ne gyöngítsék a keskenyebb pilléreket, tehát azok lehetőleg az ablakok alatt vagy az ajtónyílásokban helyezkedjenek el. A fa­lon áthatoló fiókgerendák fölött – a fal belső oldalán – egy gerendát helyeznek el, amelyet állványkapcsokkal vagy csavarokkal erősítenek a fiókgerendákhoz, és ily módon biztosítják az állványzatot a kiborulás ellen.

Épülettől független faállványoknál

Az épülettől független faállványoknál a fal mellett is oszlopsor és rajta süveggerenda helyez­kedik el (828 b ábra). A fal melletti oszlopsor a falsíktól kb. 50 cm-re kerüljön, hogy ne álljon útjába a falsíkból esetleg előálló párkányoknak. A földszinti oszlopsort talpgerendázatra kell helyezni.

A főállványok a 828 a-b ábrák tanulsága szerint egy- vagy kétmenetesek lehetnek. A menet­szélesség 2,2-3,0 m. Van olyan elrendezés is, amelynél a földszint egymenetes, a magasabb emeletek pedig kétmenetesek (830. ábra).

830. ábra. A földszinten és I. emeleten egymenetes, a II. emelettől felfelé kétmenetes árbocállvány

Az árbocállványokat, még ha azok függetlenek is az épülettől – legalább két emeletenként – be kell kötni a középfőfalhoz vagy az azt pótló pillérsorhoz. Minden második árbocot az ablaknyílásokon keresetül gerendával vagy sodronyfonattal lehet bekötni. A homlokzatra merőleges erőhatások ellen az állványzatot a homlokzati síkra merőlegesen el­helyezkedő dúcgerendákkal lehet merevíteni.

Korlát és lejtő

A főállványokat kb. 30 cm széles, kéz- és lábdeszkából álló korláttal kell ellátni. A lábdeszka akadályozza meg az építési anyagok és törmelék lehullását.

A függőleges irányú közlekedés céljára a főállványokhoz 1 : 3 arányú lejtő építményt (sze­mély feljárót) kell létesíteni. A feljáró palló terítésére csúszást gátló lécezést kell készíteni. A sze­mély feljárót rendszerint a felvonó állvánnyal kom­binálva alakítják ki.

Elemekből összeállítható főállványok

Az árbocállványok felállítása és szétszedése igen hosszadalmas. Aránylag sok faanyagot igényelnek, az árbocok szállítása és raktározása is körülményes. Éppen ezért újabban mindinkább előtérbe kerül­nek az elemekből álló, könnyen szállítható, gyorsan összeépíthető és szétszedhető, ismételten felhasz­nálható falazó és kőelhelyező főállványok, amelyek­nek racionális voltát nem kell külön hangsúlyozni.

Az elemek típusméretűek, leltári tárgyat ké­peznek. A 831. ábra szerinti, hazai ilyen termé­szetű főállvány oszlopai 2 x 8/12 cm-es, a betét-fák és a merevítők 5/12 cm-es, a födémpallók pedig 5/20 cm-es szelvénynek. Az elemeket csavarkötés­sel kapcsolják össze. Az állványzat – a munka előrehaladásának megfelelően – maximum 25 m-ig magasítható. Az állványt minden második emeleten – az ábrából kivehető módon – be kell kötni az épülethez.

831. ábra. Elemekből összeállítható főállvány; a) jellemző részlete, b) nézete, c) alaprajza, d) metszete; 1 – oszloppár; 2-betétfák; 3 – födémpalló; 4 – merevítő palló; 5 – pallóterítés; 6 – lábpalló; 7- korlátdeszka

Méretezése

A főállványok méretezésénél 300 kg/m² egyen­letes hasznos terhelést kell számításba venni, azonkívül a tervezésnél kellő figyelmet kell for­dítani az állvány stabilitására is.