• fűtés
• központi fűtés

Fűtésszerelés és melegvíz-ellátás

A központi fűtőberendezések egy épületen belül több he­lyiség egyidejű fűtésére alkalmasak, a szükséges hőt központilag (fűtőhelyiség, kazánház, hőközpont, klímagépház stb.) állítják elő. A hőfejlesztés és a hőleadás feladata a berendezésben szét­válik, a fűtési energiát valamilyen hőhordozó közeg (pl. víz) szállítja a hőleadókhoz.

Minden fűtési rendszerben megtalálható a hőtermelő, a hőleadók és az ezeket összekötő csőhálózatok szerves egy­sége. Ezek rendszert képezve alkotják az áramkört (áram­köröket). A különböző áramkörök kialakítását építészeti és felhasználói lehetőségek, de alapvetően az alkalmazott hő­hordozó közeg határozza meg.

9.28. ábra. Tágulási tartály működése
A tágulási tartály levegővel vagy nitrogénnel van 1-2 bar nyomásra előnyomva. A nyomás értéke felfűtéskor a táguló víz miatt növekszik, a víz benyomódik a memb­rános tartályba. A kazánon lévő biztonsági lefúvató-szelep működésbe lép, mielőtt a kazán

Melegvízfűtés

A melegvízfűtés maximális hőmérséklete 110 °C. A ha­gyományos nyitott rendszerekben a külső levegővel való kapcsolata miatt az előremenő vízhőfok t_E < 100 °C. Zárt rendszerekben elvileg lehetőség van a víz hőmérsékletének növelésére 110 °C-ig.

A melegvízfűtések hagyományos hőlépcsője 90/70 °C (előremenő 90 °C és visszatérő hőmérséklet 70 °C), de ma­napság már legfeljebb a 80/60 °C-os rendszert tekintik ha­gyományosnak, egyre gyakrabban 70/55 °C vagy 70/50 °C-os alacsonyabb hőmérsékletet alkalmaznak. Padlófűtések­nél jellemző az úgynevezett mélyhőmérséklet, az 50/45 °C, vagy a kondenzációs (égéshő) rendszerekben akár 40/30 °C is lehet.

9.29. ábra. Falon szabadon, illetve aljzatban rejtetten szerelt központi fűtés

Forróvízfűtés

A forróvízfűtés csak zárt kivitelben készülhet. Itt az előremenő hőmérséklet magasabb, mint 130 °C. Ezeknél a rendszereknél a nyomástartásról külön gondoskodni kell.

Gőzfűtés

A gőzfűtés a gőz nyomásától függően kisnyomású (Pü < 0,5 bar) vagy nagynyomású (p₀ > 0,5 bar) lehet. Kisnyomású gőzfűtésnél elsősorban ipari, légtechnikai, konyhai, mosodai berendezésekben (ún. kaloriferekben) találkozunk. A nagynyomású gőzt, illetve a forró vizet távfűtési rendsze­rek primer oldalán vagy technológiai berendezéseknél alkal­mazzák. (Ez utóbbiak forró olajt is használhatnak hőhordo­zóként.) Gyakran a nagynyomású gőzből kisnyomásút „ké­szítenek”, vagy kisnyomású gőzzel melegvizet állítanak elő.

Összehasonlítva a fenti hőhordozókat megállapítható, hogy a melegvizes rendszerek terjedtek el a legjobban. Ezt különböző előnyök és hátrányok összevetéséből két ok indokolta: a vízfűtés jobban szabályozható a külső hőmérséklet függvényében, illetve kezelése egyszerűbb és bizton­ságosabb. Például bölcsődében, óvodában csak melegvizet szabad hőhordozóként keringtetni.

A szivattyús fűtések látszólag csak abban különböznek a gravitációs fűtésektől, hogy a keringtetést nem a sűrűség­különbség, hanem egy külső energiát átalakító munkagép, a szivattyú végzi. A szivattyú a rendszer olyan meghatá­rozó eleme, melynek elhelyezése megváltoztathatja magát a rendszert is! Manapság már csaknem kizárólag szivattyús rendszereket létesítenek nyilvánvaló előnyei miatt.

A napjainkban készülő fűtési rendszerek szinte kizárólag zárt kivitelben, esetleg kombinált (nyitott és zárt) kivitelben készülnek. A kombinált fűtési rendszerek fokozottan bal­esetveszélyesek! Az alábbiakban az utóbbi időben elterjedt padlófűtési rendszerek szereléséről gyűjtöttünk össze kötelezően betar­tandó előírásokat, alapvető követelményeket.

Ezek:

• megfelelő anyagok és rétegrend alkalmazása a padló­szerkezetben;
• megfelelő hőszigetelés a külső falszerkezet mentén;
• megfelelő csőminőség (csak oxigéndiffúziónak ellen­álló csövek építhetők be);
• terv szerinti fűtőmezőknek megfelelő csőkiosztás fek­tetéskor;
• aljzatban;
• csak sajtolt vagy préselt (a csőtípushoz javasolt) kötések megengedettek, a csőkötések pedig korróziós védelem­mel bírjanak, a gyártómű előírásainak megfelelően;
• a beépített csövek ne legyenek tartósan kitéve a napsu­gárzás közvetlen hatásának;
• a minimális hajlítási sugarat be kell tartani, a cső nem horpadhat be, keresztmetszete nem lehet ovális,
• a csővégeket gondosan sorjázni és központosítani (ka­librálni) kell a kötéshez;
• a mezők közé tervszerűen hőtágulást kiegyenlítőket kell elhelyezni;
• fektetéskor a különböző körök csövei nem keresztez­hetik egymást;
• a köröknek jól beazonosíthatónak kell lenniük;
• az előremenő és visszatérő szakasznak egyértelműnek kell lennie;
• a tervezett nyomvonalnak kell megvalósulnia;
• ügyelni kell az utólagos tervmódosításokra; túl rövid és hosszú körök ne legyenek, mert a kiegyenlítetlen körök egyenlőtlen felfűtést biztosítanak;
• a beépített csövek épek, mechanikai sérülésektől men­tesek legyenek; eltakarás előtt gondos nyomáspróba szükséges, melyet dokumentálni kell (az utólagos javí­tási költségek nagyon kellemetlenek lehetnek);
• a nyomáspróba fagymentes időben és megfelelő idő rá­fordításával végezhető csak jól, a vezetéket lassan kell tölteni és kigázosítani;
• az eltakarás előtt célszerű a D-tervet elkészíteni, így megelőzhető a későbbi véletlen belefúrás (a többlet­költség és a bosszúság) a padlóban haladó vezetékekbe;
• az eltakarást feltöltött állapotban, fokozott figyelemmel és szakszerűen kell végezni, az inhibitor (töltő) folyadék minőségére és mennyiségére ügyelni kell, mert kifolyva korrozív lehet, illetve csökkentheti a leadott hőteljesítményt;
• utólag az ürítés körülményes, csak kompresszoros kifú-vatással lehetséges, ezért el kell készülnie a hőtermelő oldalnak is (a feltöltés után ne fagyhasson el);
• eltakaráskor a megfelelő takarási vastagságot be kell tartani;
• eltakaráskor figyelni kell a sérült csőrészekre, ezeket cserélni kell;
• különösen fontos, hogy a hőtermelő kazán kapcsolása és a fűtőkörök szabályozása terv szerinti anyagokkal és beállításokkal történjen;
• beüzemeléskor beszabályozási terv alapján be kell állí­tani az osztón a megfelelő időegység alatt átfolyó vízmennyiséget, a tömegáramot és a hőfokokat;
• próbafűtést beüzemeléskor és fűtési szezonban is kell végezni.

Megéri korszerű, jó minőségű, energiatakarékos, kör­nyezetbarát, (éppen emiatt) magasabb árú fűtőkészüléket beépíteni, mert az energiahordozók lassú apadása, a Föld üvegházhatásának kialakulása és a levegőszennyezés ezt követeli meg.

A legjobb környezetvédelem, hogy a tüzelőanyagból a lehető legkevesebbet égetjük el, így a felszabaduló káros hatások is csökkennek.

A hőtermelők fontos szerepet töltenek be egy fűtési rend­szerben, kiválasztásuk figyelmet követel. Mindig az optimális megoldást kell alkalmazni, azaz a fűtőkészüléket és a rendszert egymáshoz kell igazítani. Akármilyen tökéle­tes a fűtőkazán és a szabályozás, ha a fűtési rendszer alkal­matlan a kívánt rendszer üzemeltetésére. A többszörösen összetett fűtési rendszerek kialakítása tervezést igényel.