• csapadék elleni szigetelés
• lapostetők
• szigetelés

Csapadék elleni szigetelés bitumenes lemezekkel

Ragasztott oxidbitumenes lemezszigetelések készítése

Régebben a lapostetők csapadék elleni szigetelését év­tizedeken keresztül a gyöngykavics védelemmel ellátott három rétegű, oxidált bitumenes (ragasztott) vékonyle­mez szigetelések (Presskies-fedés) jelentették (2.11. ábra). Ezek jellemzően korhadó betétes (papír, kender stb.) fedélle­mezekből készültek, helyszínen olvasztott forró bitumennel rétegenként, teljes felületen ragasztva. A fényvédő gyöngy­kavics réteg szintén forró bitumenbe hengerezve készült.

2.11. ábra. Egyhéjú, egyenes rétegrendű tető rétegfelépítése ra­gasztott oxidbitumenes lemezszigeteléssel (ma már nem javasolt)
1 gyöngykavics védőréteg; 2. csapadék elleni szigetelés (három réteg oxidbitumenes lemez); 3. gőznyomást levezető réteg; 4. hőszigetelés; 5. bit. lemez párafékező réteg; 6. bit. máz kellősítés; 7. lejtbeton; 8. méretezett vb. födém; 9. felületkiegyenlítő réteg; 10. technológiai elválasztó réteg

Az ilyen tetőszigetelés kialakítása munka- és időigényes, valamint fokozottan balesetveszélyes. A korhadó hordo­zóréteg következtében a szigetelés tartóssági szempontból sem felel meg a mai követelményeknek és igényeknek. A hazai és nemzetközi irányelvek egyértelmű állásfoglalása szerint tetőszigetelésekhez forró bitumennel ragasztott, korhadó betétes oxidált bitumenes vékonylemezek alkal­mazása ma már tilos!

A hazai lapostető-felületek egy ré­szét azonban még mindig ilyen lemezszigetelések képezik, ezért az ezzel kapcsolatos ismeretek feltétlenül szüksége­sek. Ebből adódóan a következőkben olyan szerkezeti ki­alakításokat és technológiai leírásokat ismertetünk röviden, amelyek főleg régebben voltak jellemzőek.

A szigetelőlemezek fektetése (a vízelvezetés módjától függően) többféle módon történhetett. A lemezek fektetését alapvetően meghatározta azon megkülönböztetés, hogy a te­tőt egy- vagy kétirányú lejtéssel alakítják ki. Ez utóbbi belső, valamint teljes tető körüli külső vízelvezetés esetén fordult elő. Kétirányú lejtésnél az egyes rétegekben a szigetelőleme­zek fektetési iránya egymásra merőleges. Egyirányú lejtés esetén az egyes rétegek lemezsávjait egy irányba, rétegenként fél lemezszélességgel eltolva is lefektethették (2.12. ábra).

2.12. ábra. Bitumenes szigetelőlemezek fektetése háromrétegű szigetelés esetén

A lemezek elhelyezését a vízelvezetés ismeretében külön lemezfektetési tervben határozták meg. A szigetelést a tetőfelület legalacsonyabb részéről kezdték (külső eresz, belső összefolyó), és az eresszel, attikával párhuzamosan haladva végezték. A szigetelőlemezek fektetését természe­tesen mindig megelőzte az aljzat előkészítése, kellősítése.

Az egyes rétegeken belül az egymáshoz kapcsolódó le­mezek közötti átfedés legalább 10 cm. A hosszirányú lemeztoldásoknál az átlapolásokat rendszerint lejtésirányú rátakarással képezték úgy, hogy az egyes rétegekben azok nem kerültek egymás fölé. Az egymás melletti lemezsávok közötti átlapolásokat a szigetelés rétegszámának függvé­nyében egyenletesen eltolva képezték.

A szigetelés egyéb szerkezethez történő csatlakozásá­nál az egyes rétegek lemezeit lépcsőzetesen „túlnyújtva” alakították ki (a legfelső lemezréteg rátakart az alatta lévő rétegekre, illetve a kapcsolódó szerkezet egy részére). így biztosították, hogy mindhárom lemezréteget le lehessen ra­gasztani a szélek mentén.

A gyöngykavics védőréteg felhordása (kavicsolás) so­rán a legfelső lemezrétegre először forró bitumen bevo­nat került, majd mielőtt ez kihűlt volna, 2-3 cm vastagon gyöngykavicsot terítettek szét. Ezt kavicstolóval egyenle­tesen elegyengették úgy, hogy a bevonat se legyen látható. A bitumenbevonat dermedése után a meg nem tapadt kavics­szemeket lesöpörték, majd a teljes felületet áthengerelték.

Szerkezeti részletek

Az attikánál mindhárom szigetelőlemezt felvezették az attikafalra. Itt is a lemezek rétegenkénti (lépcsőzetes) túl-nyújtásával biztosították a lemezek megfelelő leragasztását. A legfelső lemezréteget gyakran az attika felső vízszin­tes felületére is felvezették (2.13. ábra). Az attika mentén a szigetelés alatt nagyobb mértékű lejtést, valamint íves hajlatképzést alakítottak ki.

2.13. ábra. Attika szegélyezése három rétegű ragasztott bitumenes lemezfedéssel (napjainkban nem járatos)

Előbbi a víz minél gyorsabb el­vezetését, utóbbi a lemezek hajlatban előforduló esetleges törésének, sérülésének megakadályozását szolgálta. A szi­getelőlemezek elhelyezése előtt elengedhetetlen volt az atti­ka felületének előkészítése, kellősítése. A hajlatok mentén a pozitív, illetve negatív sarkokat külön betétlemezekkel erő­sítették meg. Az attika fém szegélyezését a szigetelés után alakították ki. A bádogszerkezet általában a lemezszigete­lés attikafalra felvezetett részét teljes egészében eltakarta. A szigetelőlemezre rátakaró fémszegély széleit bitumenes takaró-lemezsávval fedték le.

2.14. ábra. Csapadék-összefolyó kialakítása háromrétegű, ragasztott bitumenes lemezfedéssel (napjainkban nem járatos)

A csapadékvíz-összefolyók (víznyelők) a lapostető egyik „legkényesebb” szerkezeti részletei (2.14. ábra). A szigetelés és a lefolyócső közötti megfelelő kapcsolatot előre gyártott fém összefolyó elemekkel képezték (napjainkban ezt fel­váltották a műanyag összefolyó elemek). A lefolyócsőhöz először egy ólomlemez peremes csőcsonkot csatlakoztattak, majd bitumenes lemez elválasztó réteg közbeiktatásával erre egy min. 60×60 cm-es horganylemez peremes csőcsonk került.

Ez utóbbira (a vízfolyás irányába rátakarva) vezet­ték rá a három réteg szigetelőlemezt, rétegenként lépcsősen túlnyújtva. A gyöngykavics lefolyócsőbe jutását a horgany­lemez peremre forrasztott kavicsléc akadályozta meg. A kü­lönböző szennyeződések lefolyóba kerülése ellen horgany­zott acél lombkosárral zárták le az összefolyó nyílását.

A különböző szerkezeti mozgásokból, hőmozgásokból adódó feszültségek semlegesítésére kialakított mozgási hézagokat a lapostető síkjában vagy a tetősíkból kiemelt szegélyezéssel képezték (2.15. ábra).

2.15. ábra. Mozgási hézag szegélyezése három rétegű ragasztott bitumenes lemezfedéssel (napjainkban nem járatos)

Régen az ilyen szerke­zeti részletek rendszerint hőhidasak voltak. A tető síkjában lévő szegélyezést fémlemez tágulási tagozattal alakították ki, melynek kétoldali peremrésze rátakart a szigetelőleme­zekre. Ezt a peremrészt bitumenes lemez takarósávval fed­ték le. Közvetlenül a mozgási hézag mentén – a gyorsabb vízelvezetés érdekében – nagyobb mértékű lejtést képeztek a csapadék elleni szigetelés alatt. A tetősíkból kiemelt sze­gélyezés kialakításának elve lényegében megegyezett az at­tika szegélyezésével.