• fedélszerkezetek
• fedélszerkezetek építése
• tető

Kiváltások – fedélszerkezetek megszakítása

A fedélszerkezeteknek több olyan részlete lehet, amely eltér az eddig megismert általános felépítéstől. A tetők többségénél legalább egy helyen kémények „dö­fik át” a tetősíkot. Gyakran előfordul, hogy a kémény és a fedélszerkezet egyes elemei (szarufa, torokgerenda, taréj-szelemen) keresztezik egymást.

Ilyenkor az adott elemet a kéménynél meg kell szakítani úgy, hogy a fedélszerke­zet ezen része semmilyen szempontból (teherbírás, merev­ség) nem gyengülhet. Ez a szerkezeti megoldás a kiváltás. A kiváltás lényegében a megszakított faelem két része kö­zött biztosítja a megfelelő kapcsolatot és a teherátadási.

Szarufák kiváltása

A szarufák (és azzal együtt a torokgerendák) kiváltá­sa általában elkerülhető, ha a tervezés során a szarufákat a kéményt figyelembe véve osztják ki. Kiváltásra csak akkor lehet szükség, ha a kiosztással túl nagy (>1,10 m) szarufa-távolság keletkezne a kéménynél (pl. túl széles ké­mények esetén). Ebben az esetben a kémény melletti szaru­fákat – a kémény alatt és felett a szaruzat síkjában lévő, – egy-egy vízszintes gerendacsonkkal kötik össze. Ezekhez a gerendacsonkokhoz csatlakoztatják az alsó és felső csonka szarufákat (1.57/a. ábra).

1.57. ábra. Kiváltások
a) szarufa kiváltás; b) torokgerenda kiváltás; c) taréjszelemen kiváltás

A kiváltásokat minden esetben az ide vonatkozó tűztá­volságok betartásával kell kialakítani. A kémény és a faele­mek közötti távolságnak min. 12 cm-nek kell lennie. A fentivel megegyező szerkezet alakítására lehet szük­ség (beépített tetőtereknél) a tetősíkban lévő tetőablakok he­lyének kihagyásakor is, ha a tetőablak szélessége nagyobb, mint a szarufa-távolság.

Torokgerenda kiváltása

Torokgerendás fedélszékeknél általában a szarufával együtt az adott szaruállásban lévő torokgerendát is ki kell váltani. (Kivéve azt a ritka esetet, ha a kémény a torokge­rendák alatti szakaszon metszi a szaruzat síkját.) A torok­gerendák kiváltásának elve lényegében megegyezik a sza­rufa-kiváltáséval. A kémény melletti torokgerendákat (a torokgerendák síkjában lévő) egy-egy csonka gerendával kötik össze. Ezen gerendacsonkokhoz kapcsolódnak a meg­szakított torokgerenda vonalában a csonka torokgerendák (1.57/b. ábra).

Taréj szelemen kiváltása

Gyakran előfordulhat, hogy a kémény úgy helyezkedik el, hogy keresztezi a taréj szelement. Ilyenkor a kiváltást az előzőekben leírtakhoz hasonlóan kétoldali vízszintes geren­dacsonkokkal képezik. Ezek a kéményhez legközelebb eső szaruállások szarufáihoz kapcsolódnak. Nagyobb méretű kéményeknél a taréj szelement kiváltó gerendacsonkok egy­ben szarufa-kiváltók is, vagyis ilyen esetben alulról csonka szarufák kapcsolódnak hozzájuk (1.57/c. ábra).

Az él- és vápaszaruk, valamint a középszelemenek kivál­tása mindenképpen kerülendő! Ezen elemek és a kémények egymáshoz viszonyított helyzetét a tervezéskor úgy kell összehangolni, hogy ne keresztezzék egymást.

Tetőfelépítmények

Beépített tetőterek esetén a belső tér természetes meg­világítását biztosító nyílászárók alapvetően kétféle módon helyezhetők el a fedélszerkezetben: a tető síkjában ferdén, illetve egy kiegészítő fedélszerkezettel (tetőfelépítménnyel) függőlegesen. Az előbbi, egyszerű megoldást a szarufák ki­váltásánál már említettük.

Sokkal összetettebb szerkezeti kialakításra van szükség azonban, ha a bevilágító felület függőleges. Ilyen esetek­ben a tetősíkból kiemelkedő kisebb tetőrészt kell készíteni. Ezen tetőfelépítmények elhelyezkedése, formája, szerkezeti felépítése sokféle lehet (1.58. ábra).

1.58. ábra. Tetőfelépítmény formái

Kisebb bevilágító felületek kialakítása esetén – amikor a nyílás szélessége kisebb vagy közel akkora, mint a szaru­fatávolság – a nyílászáró méreteihez igazodó függőleges helyzetű keretszerkezet készül, amely közvetlenül a két szomszédos szarufára támaszkodik. A keret feletti kiugró tetőrészt általában a nagy tetősíkkal megegyező lejtésirá­nyú, kis hajlásszögű egyszerű tető vagy egy kis nyeregtető képezi (1.59. ábra). Utóbbinál a szelemenek az ereszvonalra merőleges helyzetűek.

1.59. ábra. Tetőablak szarufákra támaszkodó tetőfelépítménye

Nagyobb szélességű bevilágító felületeknél már szükség van szarufakiváltásra is. Ilyenkor a keret függőleges elemei általában nem a szarufákra, hanem papucsfán keresztül közvetlenül a födémre támaszkodnak, vagyis állószékként működnek (1.60. ábra).

1.60. ábra. Tetőablak (részben) födémre támaszkodó felépítménye

Több szaruállásnyi szélességű, nagy méretű bevilágító felületek kialakításánál a födémre támaszkodó függőleges helyzetű fa vázszerkezet készül. A faváz feletti tetőrész ál­talában a nagyobb tetősíkkal megegyező lejtésirányú, kis hajlásszögű egyszerű tető (1.61. ábra). A vázszerkezet felső, vízszintes eleme egyben ennek a tetőrésznek a talpszelemen­je. Az alsó csonka szarufák a faváz adott magasságban lévő vízszintes eleméhez kapcsolódnak.

1.61. ábra. Tetőablak favázzal gyámolított tetőfelépítménye