Magasépítészet

Korszerű mérnöki fa fedélszerkezetek

A 20. század elején az addig alig változó fedélszerkezet-építésben a szi­gorodó követelmények és igények, valamint az ide kapcso­lódó építési és gyártási technológiák fejlődése következté­ben egyre több új, korszerűbb megoldás (kialakítási mód) jelent meg.

A fedélszerkezet-építés fejlődését minden eset­ben azon alapvető cél határozta meg, hogy minél kevesebb faanyag felhasználásával, gyorsabb és könnyebb kivitele­zéssel nagy teherbírású, tartós fedélszerkezetek készülje­nek. Ennek következtében a 20. század közepétől fokozato­san kialakultak az addigiaktól eltérő, korszerű szerkesztési elveken és technológiai alkalmazásokon alapuló mérnöki jellegű fedélszerkezetek. A mérnöki fedélszerkezetek olyan tartószerke­zetek, amelyek minden esetben részletes statikai számítások alapján készülnek, méretezett mér­nöki elemkapcsolatokkal.

Napjainkban a mérnöki fedélszerkezeteknek sokféle típu­sa és számtalan kialakítási módja létezik, melyek többféle módon osztályozhatók. A legtöbb esetben a tető geometriá­jának megfelelően kialakított, (a szaruállásokhoz hasonló módon) egymás mellé sorolt síkbeli tartókból (favázból) és az ezeket összekötő különböző merevítőkből állnak.

A mérnöki fedélszékek típustól függően a szerkezeti (rúd-) elemeket egyaránt alkothatják a már ismert hagyományos faelemek (gerendák, zárlécek, pallók, deszkák), illetve a kü­lönböző gyártástechnológiákkal előállított mérnöki fatartók. Ez utóbbinak szintén sokféle típusa létezik.

Az alkalmazott gyártástechnológiát és a jellemző keresztmetszeteket alapul véve a mérnöki fatartók lehetnek:

  • tömör fából készült egyszerű szelvényű fatartók;
  • kapcsolt szelvényű (ragasztott) fatartók;
  • rétegelt-ragasztott fatartók;
  • rácsos fatartók (1.70. ábra).

Mérnöki fatartók

1.70. ábra. Mérnöki fatartók
a) egyszerű szelvényű tömör fatartók; b) kapcsolt szelvényű fatartók; c) rétegelt-ragasztott fatartók; d) rácsos fatartók

Mérnöki fedélszerkezetek

1.71. ábra. Mérnöki fedélszerkezetek
a) sűrűállásos mérnöki fedélszék;  b) ritkaállásos mérnöki fedélszék

A fatartók általában csak egy szerkezeti elemet képeznek, egyes fatartó-típusok azonban önálló tartóként is alkalmaz­hatók. A fatartók előnye, hogy a hagyományos fedélszékek teherhordó faelemeihez képest jóval kisebb szelvényméret­tel (kevesebb faanyag felhasználásával) nagyobb teherbírású, kedvezőbb statikai és szilárdságtani tulajdonsággal rendelke­ző szerkezeti elemet képeznek.

A korszerű mérnöki fedélszerkezetek merevítését a korábban már ismertetett hagyományos merevítőkkel (viharléccel, vihar­deszkával, illetve a fent is említett szelemenekkel), valamint az alkalmazott fém kötő- és kapcsolóelemek rendszeréhez tartozó szegező fémszalaggal képezik (1.72. ábra).

Fedélszék merevítése szegező fémszalaggal

1.72. ábra. Fedélszék merevítése szegező fémszalaggal

Utóbbi elem rendszertől függetlenül, egymagában is alkalmazható, vagyis hagyományos, illetve átmeneti jellegű fedélszékek­nél egyaránt használható. Természetesen – a hagyományos szerkezetekhez hasonlóan – a mérnöki fedélszékeknél is részt vesz a merevítésben a tetőlécezés (esetleg deszkázat), vala­mint – ha van ilyen, akkor – a belső burkolat (borítás).

A mérnöki jellegű fedélszékek előnye:

  • folyamatosan ellenőrzött üzemi körülmények között készül;
  • egyszerű helyszíni szerelőmunka;
  • gyors kivitelezés;
  • teljeskörű tervezésből adódóan minden részletében pontos szerkezeti kialakítás;
  • költséghatékony munkaerő-kihasználtság.

Hátránya:

  • építésük nagy pontosságú, precíz munkát igényel (ez vonatkozik a fogadószerkezetekre is);
  • egyes szerkezetek (pl. ragasztott fatartók) esetén kiala­kításuk költséges.

A korszerű mérnöki fedélszerkezetek típusai többféle szempont szerint csoportosíthatók. A következőkben ezeket az alkalmazott fatartók és a szerkezeti kialakítás függvé­nyében tárgyaljuk részletesen.

Tömör, egyszerű szelvényű fatartókból készült fedélszerkezetek

A tömör, egyszerű szelvényű mérnöki fatartós fedél­szerkezetek szerkezeti felépítésükben, megjelenésükben a hagyományos fa fedélszékekhez hasonlítanak (1.73. ábra). Lényegében csak abban különböznek tőlük, hogy a fatartók (méretükben és keresztmetszetükben) valamelyest eltérnek a hagyományos fagerendáktól, valamint hogy minden egyes elemkapcsolatot mérnöki fakötéssel alakítanak ki. Az ilyen szerkezetek a legtöbb esetben ritkáállású, látszó fedélszék­ként készülnek, vagyis általában olyan zárófödém nélküli helyeken, ahol a belső térhatás növelése mellett a fedélszer­kezet mint belsőépítészeti érték is jelentős szerepet kap.

Tömör szelvényű fatartókból álló fedélszerkezet

1.73. ábra. Tömör szelvényű fatartókból álló fedélszerkezet

A fedélszerkezet fő teherhordó részét képező tartók kiala­kítása, a méretektől, a terheléstől, az alkalmazott szerkezeti rendszertől, valamint az egyedi esztétikai igényektől füg­gően sokféle lehet. Ritkaállásos szerkezetekről lévén szó, a tartókat szelemenek kötik össze (melyek általában fatar­tók), ezekre támaszkodik a tetősíkot közvetlenül meghatá­rozó szárazat.

A tartók egymástól mért távolságát, a szele­menek számát, méretét, helyét, minden esetben a tervezés során, egyedi mértezés alapján határozzák meg. A húzó igénybevételek felvételére gyakran alkalmaznak acél vonórudakat. Ezeket leggyakrabban a tartók alsó húzott övében építik be, így helyettesítve az alsó vízszintes (nagyméretű) fatartót. A vonórudak helyét, számát, méretét szintén a ter­vezéskor határozzák meg.

Rácsos (könnyített) fatartók alkalmazásával készült fedélszékek

Rácsos (könnyített) fatartókat napjainkban ritkán alkal­maznak fedélszerkezet építéséhez. Önmagában ugyanis a rácsos tartók olyan összetett szerkezetek, amelyek kiala­kítása gyakran munka- és időigényes. A gyártástechnológiától függően a rácsos fatartók álta­lában pallóméretű faelemekből készülnek szegezett, szegezett-ragasztott, illetve ragasztott kivitelben (1.74. ábra). Ezeket többnyire üzemi körülmények között állítják elő.

Rácsos (könnyített) fatartó

1.74. ábra. Rácsos (könnyített) fatartó

Rácsos fatartókat a fedélszerkezeteken belül legtöbbször a szelemenek vonalában elhelyezkedő, a szarufákat közvet­lenül alátámasztó hosszanti gyámolításként alkalmaznak. A fatartók kialakítása (szelvény, méretek, rácsozat stb.) és száma elsősorban az épületszélességtől és a várható terhe­léstől függ. A fatartók végei mentén az épület haránt-főfala­ira támaszkodva továbbítják a terheiket (1.75. ábra). Az ilyen szerkezeti kialakítás előnye, hogy a közbenső szakaszon sem igényel alátámasztást. Ebből adódóan alkalmazásuk a be­épített tetőterű, valamint a zárófödém nélküli épületeknél előnyös.

 Rácsos fatartóval gyámolított fedélszék

1.75. ábra. Rácsos fatartóval gyámolított fedélszék

Régebben előfordult, hogy nagy fesztávú tetőknél a teljes szaruzatot rácsos fatartókból készítették. Az egymás mellé sorolt, rácsos fatartókból álló szaruállásokat a fatartók belső mezőjében vízszintes lécekkel (deszkákkal) kötötték össze. Ilyen fedélszerkezeteket a jelentős anyagszükséglet, vala­mint a munka- és időigényes építés miatt napjainkban már nem készítenek. A rácsos fatartóknál több szempontból is kedvezőbb a tö­mör egyszerű szelvényű fatartók alkalmazása, így általában ez utóbbival helyettesítik.

Rácsos tartókból álló fedélszerkezetek

Az egyik legjellemzőbb mérnöki fedélszerkezetek a rá­csos tartókból állók, melyek teherhordó elemeit (a szaruál­lásokat) síkbeli rácsos fa tartószerkezetek (főtartók) képe­zik. Ezek egyaránt készülhetnek tömör, egyszerű fűrészelt szelvényű vagy rétegragasztott elemekből. A tartók elem­kapcsolatait szegezett, betétes, csavarozott, szegezőlemezes illetve szeglemezes kötésekkel képezhetik. Napjainkban ez utóbbit alkalmazzák a leggyakrabban (szeglemezes rácsos tartók). A tartók vázszerkezete (rácsszerkezete) a tető geo­metriájától, méretétől és hajlásszögétől függően többféle lehet (1.76. ábra). Rácsos tartókból építhető sűrű és ritkaál­lásos fedélszerkezet is.

Különböző szerkezetű rácsos tartók sémája

1.76. ábra. Különböző szerkezetű rácsos tartók sémája

Sűrűállásos szerkezetként kialakítva a fedélszerkezet általában 0,90-1,40 m távolságban egymás mellé sorolt sík­beli rácsos tartókból áll, melyeket lécekkel vagy szegező fémszalagokkal kötnek össze és szegezőlemezes kapcso­lóelemekkel rögzítenek a talpszelemenekhez (1.77. ábra). A tartók felső övrúdjai egyben a tető szaruzatát is alkotják, ennek megfelelően közvetlenül ezekhez kapcsolódik a te­tőfedés. A mérnöki fedélszerkezetek közül napjainkban ez a típus a legelterjedtebb.

 Szeglemezes rácsos tartókból álló sűrűállásos fedélszerkezet

1.77. ábra. Szeglemezes rácsos tartókból álló sűrűállásos fedélszerkezet

Szeglemezes rácsos tartókból bármilyen összetett, illetve kontyolt fedélszerkezetek kialakíthatók. Összetett fedélszerkezetnél (178. ábra) különböző te­tőrészeket jellemzően úgy csatlakoztatják, hogy a kisebb tetőrészt meghatározó tartókat a nagyobb tetőrész tartóira építik. A tető geometriáját követve a kisebb tetőrész tar­tói a vápacsúcshoz közeledve egyre kisebb méretű keretek lesznek. A kisebb tartók beépítése előtt, a vápa vonalában a hagyományos összetett fedélszékeknél is alkalmazott haj­latpallókat helyezik el.

Szeglemezes rácsos tartókból álló fedélszék-részlet

178. ábra. Szeglemezes rácsos tartókból álló fedélszék-részlet

Természetesen a csatlakozó tetőrészt alátámasztó tartók kialakítása, méretezése és elhelyezése során figyelembe kell venni a csatlakozó felületen jelent­kező nagyobb igénybevételt. Az adott szakaszon elhelyez­kedő tartók teherbírása fokozható nagyobb keresztmetsze­tek alkalmazásával, illetve a tartók rácsainak sűrítésével. Hasonlóan kedvező megoldás lehet az adott szakaszon a tar­tók közötti távolság csökkentése (sűrűbb kiosztás) is.

A szeglemezes rácsos tartókból álló kontyolt fedélszékek kialakítása a hagyományos kontyolt fedélszéknél megismert elvek alapján történik. A kontyolt tetőrészt a tetőidom geo­metriájának megfelelő, különböző kialakítású csonka tar­tókkal képezik (1.79. ábra). A csonka tartók elhelyezkedé­sét, kapcsolatrendszerét is az előzetes tervekben határozzák meg pontosan. Az élgerinc vonalában külön méretezett tar­tó helyezkedik el, ehhez kapcsolódnak két oldalról az egy­re kisebb csonka tartók. A különböző irányból egymáshoz csatlakozó csonka tartókat, melyek szintén minden esetben méretezett elemkapcsolatok, szegezőlemezes kapcsolóele­mek kapcsolják össze.

Szeglemezes rácsos tartókból álló kontyolt fedélrész

1.79. Szeglemezes rácsos tartókból álló kontyolt fedélrész

A szeglemezes rácsos tartókból álló sűrűállásos fedélszé­keknél a kiváltások kialakítása szintén a hagyományos fe­délszerkezeteknél megismert elveken alapszik. A kiváltáso­kat olyan csonka tartókkal képezik, amelyek teherelosztó fa­elemeken (fatartón, pallón) keresztül a kétoldali szomszédos tartókra továbbítják terheiket (1.80. ábra). A csonka tartók is tervek alapján vannak méretezve, üzemben lettek előre gyártva.

Kiváltás szeglemezes rácsos tartókból álló fedélszékben

1.80. ábra. Kiváltás szeglemezes rácsos tartókból álló fedélszékben

Ritkaállásos rácsos fedélszerkezet

Ritkaállásos rácsos fedélszerkezet esetén a teherhordó elemeket egymástól (a tervben rögzített) nagy távolságban elhelyezkedő főtartók és az azokra rögzített hosszanti, víz­szintes szelemensorok alkotják (1.81. ábra). A szelemenek­re általában külön szaruzat kerül, de sűrűbb szelemenki­osztás esetén teljes deszkázatú tetőfedések (pl. bitumenes zsindelyfedés) közvetlenül a szelemenekre is helyezhetők. A főtartók kialakítását, távolságát, a szelemenek méretét és távolságát a méretek és a várható terhelések, igénybevételek ismeretében minden esetben a tervezés során határozzák meg.

Rácsos tartókból álló ritkaállásos fedélszék

1.81. ábra Rácsos tartókból álló ritkaállásos fedélszék

Rácsos tartókból álló fedélszerkezetek alkalmazása el­sősorban zárófödém nélküli épületeknél előnyös. Szilárd zárófödémmel rendelkező épületeknél csak olyan esetekben építhetők, ha a tetőteret semmilyen módon nem hasznosít­ják. Zárófödém nélküli sűrűállásos fedélszékeknél a mennyezetet a tartók alsó vízszintes rúdeleméhez rögzített borí­tással (esetleg álmennyezettel) képezik. Ritkaállásos rácsos fedélszékeket elsősorban ipari, mezőgazdasági építmények­nél, raktáraknál alkalmaznak.

A rácsos tartókból készülő fedélszerkezetek előnye, hogy gyorsan megépíthetők, és alkalmazásukkal az épületek záró­födéme és az esetleges közbenső főfal elhagyható (lénye­gében megspórolható). A napjainkban jellemző szeglemezes rácsos tartók min­den esetben üzemi, ellenőrzött körülmények között, előre gyártva készülnek. A tervezés a gyártó részéről számító­gépes modellezőprogrammal történik, mellyel a fedélszék térbeli modellje mellett részletes statikai számításokat és pontos gyártmánytervet készítenek.

Ez alapján történik a szintén számítógéppel vezérelt gyártás. A kész tartók, tartóelemek az építési helyre történő szállítása után a fe­délszerkezetet szerelési terv alapján állítják össze. A tartók tervezése során figyelembe kell venni a gyártás és szállítás során jelentkező méretbeli kötöttséget. Nagyméretű tetők­nél előfordulhat, hogy egy főtartó csak több kisebb rácsos tartóból állítható fel, melyet utólag az építés helyszínén sze­relnek össze.