• falburkolat
• lambériázás

Lambéria falburkolatok

A fa lambériaburkolatok általában fa tartóaljzatra rögzített, egymás mellé sorolt fa burkolólécekből állnak (5.42. ábra). A lambériák a legelterjedtebb meleg falburkolatok. Készí­tésük ugyan idő- és munkaigényes, de a burkolat esztétikus megjelenést és kellemes komfortérzetet biztosít, emellett hosszú élettartamú (tartós) és könnyen javítható.

5.42. ábra. Fa lambéria falburkolat

A lambéria falburkolatok tartószerkezetét általában egy­szerű aljzatlécezés vagy összetettebb lécváz képezi, melyet csavarokkal rögzítenek a falszerkezethez. A felületet képező burkolólécek (lambérialécek) keresztmetszetüktől, felületképzésüktől, felületi struktúrájuktól, stb. függően sokfélék lehetnek (5.43. ábra), de alapvetően két csoportba sorolhatók.

5.43. Különböző profilú lambérialécek

Ezek:

• hagyományos, egyrétegű, csiszolt felületű tömörfa lambérialécek;
• különböző hordozórétegre (pl. faforgács lemezre) kasí­rozott műanyag fólia felületű lambérialécek.

Lambériák tulajdonságai

A hagyományos falambériák általában tömör, egyrétegű fenyőfából készülnek. Vastagságuk 10-12 mm, szélességük 40-150 mm, hosszúságuk általában 2,00-3,00 m. Felületük csiszolt, hosszanti oldalélük általában csaphornyos. Gyártás során előre felületkezeléssel és felületkezelés nélkül egyaránt készülhetnek. A természetes anyag következménye, hogy erezetük, tónusuk gyakran jelentősen elüt, ezért egységesen homogén felületi mintázatú burkolat nem képezhető.

Lambéria burkolat egyaránt szerelhető nyers vagy vakolt falra. A lambériázás a falfelület előkészítésével és a lécváz pontos kitűzésével kezdődik. (Lambériázás képekkel, csaphornyokkal itt!) Nyers falfelület esetén először eltávolítják a habarcsmaradványokat, majd megjelölik az aljzatlécek tengelyvonalának helyeit. A lécek tengelytávol­sága általában 60-70 cm, de rövidebb lambérialécek ese­tén ennél kisebb tengelytávolság szükséges. A lécezés le­het vízszintes vagy függőleges, de mindig a lambérialécek hossztengelyére merőlegesnek kell lennie.

Irányléc rögzítése

Az első tartólécet (iránylécet) a falsík leginkább kiálló (legmagasabb) részén kell rögzíteni. A további tartóléceket ehhez viszonyítva úgy kell elhelyezni, hogy a felénk néző felületük pontosan egy (függőleges) síkba essen. A tartóléceket általában tiplis fa­csavarral erősítik a falszerkezethez. A kötőelem típusa függ a falazat típusától (anyagától), illetve a lécek keresztmet­szeti méretétől. A rögzítési pontok távolsága 35-40 cm. A falsík és a lécek síkja közötti eltérést fabetétekkel vagy fém távtartókkal egyenlítik ki. A lécek közötti légtér átszel­lőző légrésként is funkcionálhat, ha megfelelő szellőzőnyí­lásokat alakítanak ki.

Nagyobb felületi egyenetlenség vagy egyéb (pl. épületfi­zikái) okokból szükség lehet tartóvázra, amely egy egymásra merőleges lécekből álló vázszerkezet. Az alsó, vastagabb lécek közötti részt gyakran hő- és hangszigeteléssel töltik ki (5.44. ábra). A lambérialéceket mindig falsaroktól kezdve helyezik el úgy, hogy az első léc csapos oldala a falsarok felé essen. (A léceket általában függőleges helyzetben építik be, így a hossztoldások elkerülhetők.)

5.44. ábra. Lécvázra szerelt lambéria

5.45. ábra. Lambérialéc rögzítése körmös saruval

A csaphornyos lambériát rejtett fém rögzítőkörmökkel (körmös saruval) (5.45. ábra), vagy a hornyokba rejtett szegezéssel rögzítik az aljzatlécekhez. (Utóbbi megoldásnak a kivitelezése nehézkes.) A további lambérialéceket a már felerősített lécekhez szorosan illesztve, óvatosan összeütö­getik, majd rögzítik.

A lambérialéceket finom fogazású illesztőfűrésszel vagy tárcsafűrésszel vágják méretre. A lambériázott felület után a különböző szegélyezéseket alakítják ki. Elhelyezik a po­zitív és negatív sarkok takaróléceit, a függőleges szegélylé­ceket, valamint a felső és alsó záróléceket. Ezt követően, ha szükséges, felületkezelik a faburkolatot.