• vakolás
• vakolatok

Monolit jellegű falbevonatok (vakolatok)

A vakolatokról általában

A vakolat a külső és belső felületképzés legelterjedtebb módja. Ki­elégítő védelmet nyújt a falazatokat érő idő­járási (pl. nedvesség- és fagy-) hatások ellen. Ugyanakkor eltünteti a falazat egyenetlenségeit, tehát azokat kevesebb- gonddal lehet előállítani, mint a vakolatlanul maradó nyers falak esetében.

Esztétikai szempontból is kellemesebb felületet eredményez a kevésbé gondosan készült nyers falazatokhoz képest. A vakolás belső felületeknél higiéniai és lakályossági szempontokon kívül aránylagos olcsóságánál fogva is szinte nélkülözhetetlennek mondható.

A vakolatok osztályozásában különféle szem­pontok játszanak szerepet.

Alkalmazási helyük szerint van:

• külső (homlokzat)
• belső vakolat.

A vakoló habarcs anyaga (egyrészt a kötőanyag, másrészt az adalékanyag mineműsége) szerint van:

• mészhabarccsal,
• cementtel javított mészhabarccsal,
• cementhabarccsal,
• gipszhabarccsal,
• kőporos habarccsal és
• nemes habarccsal készített vakolat.

Anyag szerinti megkülönböztetést teszünk akkor is, amidőn: a) színtelen, illetőleg természetes színű (világosszürke) és b) színezett vakoló-habarcsról beszelünk.

A vakolat kivitele, illetve szerkezeti sajátos­sága szerint van:

1. egy rétegben készített durva,
2. egy rétegben készített sima,
3. két rétegben készített durva + sima, illető­leg a homlokzatvakolat tekintetében alap + textúrás,
4. több rétegben készített különleges vakolat.

Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az egyrétegű kivitel csak vékonyabb és kisebb igényű vakolat céljára megfelelő. A két, illetőleg több rétegben készült vakolat tökéletesebb, különösen akkor, ha vastagabb vakolatról van szó. Több rétegből készülnek a nedvességszigetelő vakolatok is.

A vakolat aljzata lehet: tégla-, kő-, beton-, fa-, fém-, esetleg egyéb anyagú felület. E felületek vakolása különböző természetű előkészítő mun­kálatokat tesz szükségessé.

Általában a felületekről le kell tisztítani a rájuk tapadt földet, anyagot, homokot, port, a zsíros és bitumenes szennyeződést.

A téglafelületek hézagait legalább 1,5 cm mélyen ki kell kaparni; a téglatestes vasbeton födémeknél a hézagoknál kidomborodó betonfelületeket le kell vésni. A tégla esetleges kivirágzását kanállal vagy vegyi úton (lásd később) le kell tisztítani. A száraz felületeket be kell nedvesí­teni, mert a tégla elszívja a habarcs (kötéshez szükséges) vízmennyiségét.

A betonfelületeket le kell tisztítani (esetleg érdesíteni), és alaposan be kell nedvesíteni. A felületet azután, hogy a vakolat jól fogjon rajta, cementtejjel vagy híg cementhabarccsal be kell fröcskölni, és csak a fröcskölés lekötése, ún. meghúzása után szabad a habarcs felhordását megkezdeni.

A kőfelületek hézagait ki kell kaparni; a felüle­tet le kell tisztítani és be kell nedvesíteni. A tömöttebb szövetű kövek felületét cementtejjel be kell fröcskölni.

A fafelületekre a vakolat nem tapad jól, azon­kívül a fa mozgása következtében a vakolaton repedések is keletkeznek. Ezért egy ún. vakolat­tartó réteg alkalmazása szükséges. A vakolattartó réteg a vakolatban betétként helyezkedik el, ezért az ilyen vakolatokat betétes vakolatoknak hívjuk (lásd később).

Hasonló a helyzet a faforgácsból, farostokból és az egyéb szerves anyagokból sajtolt építőlemezek, építőelemek esetében is, amelyeknél általában szintén vakolattartó rétegekre van szükség. Amennyiben ilyenkor nem az egész felületet látjuk el vakolattartó betéttel, úgy legalább a lemezek illeszkedési hézagai fölé kell 20 cm széles betétsávot alkalmazni.

A fémfelületekre a habarcs szintén nem tapad, ezért ezek is csak vakolattartó betétek közbeiktatásával vakolhatok.

405. ábra. Vakoló szerszámok ; a) vakolóléc, b) fogantyús léc (kartecsni), c) felhúzólap, d) acél simító, e)-g) fa simítok, h)-i) hajlatsimítók, j) meszelő

A vakolás szerszámai a kőművesszerszámok kereté­ben ismertetett serpenyőn, kanálon, függőónon és kala­pácson kívül a következők:

• A vakoló léc (405 a ábra) á habarcs elegyengetésére, a felesleges habarcsmennyiség eltávolítására szolgál.
• A fogantyús léc, más néven kartecsni (405 b ábra) a vakoló léc szerepét betöltő, de annál kényelmesebb, gyorsabb munkát eredményező szerszám.
• A felhúzó lap (405 c ábra) nagyobb mennyiségű habarcsnak a mennyezetre való felkenésére alkalmas eszköz.
• A fasimítók (405 e-g ábra) a felhordott vakolat elsimítására szükségesek; a simítandó felület nagyságának, illetőleg alakjának megfelelően különböző mére­tűek.
• Az acélsimító (405 d ábra) a cementhabarcsból készülő vakolat felső rétegének elsimítására szolgál.
• A hajlatsimítók (405 h-i ábra) a homorú sarok­találkozások (zugok) kialakításához szükségesek.
• A meszelőt (405 j ábra) a vakolat simításánál, a felület megnedvesítésére használják.

A továbbiakban a vakolatokat a következő csoportosításban tárgyaljuk: a) belső vakolatok, b) külső vakolatok és c) az anyag vagy szerkezeti sajátosság tekintetében különleges vakolatok.