• lemezek
• tetőfedés

Nagyelemes profilozott fémlemez- és síklemez fedések

A nagyelemes fémlemez fedések két nagy csoportja a profilozott fémlemez fedések és a síklemez fedések. A profilozott fémlemez fedések alkalmazása elsősorban nagy tetőfelületeknél (ipari, mezőgazdasági stb. épületek­nél) fordul elő. A fedés alapelemei különböző profilozású (hullám, trapéz), nagyméretű (1.150. ábra), alumínium, horganyzott acél esetleg réz anyagú lemezek.

1.150. ábra. Különbözőprofilozású fémlemezek

Az alumíni­umlemezek általában több réteg védőbevonattal (lakkozás­sal, műanyag bevonattal) vannak ellátva, de léteznek natúr, felületkezelés nélküliek is, amelyeknél természetes oxidré­teg képezi a védelmet. A fedési rendszerhez számos – az adott profilozású lemezekhez illeszkedő – fém kiegészítő elem tartozik.

A profilozott fémlemez fedések sok tekintetben hason­lítanak a szálerősítésű cement hullámlemez fedésekhez. Szintén egyszeres fedésként alakítják ki, az elemek eresz­vonalra merőlegesen, hálós elrendezésben helyezkednek el (1.151. ábra). A fedési szélesség általában 0,90-1,00 m. A lemez oldal-, illetve lejtésirányú átfedése hajlásszögfüggő; minden esetben a gyártói utasításokat kell követni.

1.151. ábra. Alumínium trapézlemez fedés

A fedés aljzatát fa vagy acél szelemensor képezi (esetleg zárlécek). A lemezek rögzítése történhet hullámhegyen vagy hullám­völgyben (ebben az esetben tömítőgyűrű beépítése kötele­ző). A rögzítőelemek a fedés aljzatához igazodó rozsdamentes acél csavarszegek vagy önmetsző csavarok, tömítőgyű­rűkkel, műanyag védősapkákkal.

Kisebb tetőknél előfordulhat, hogy a tetőfelület esésvonal irányú méretével megegyező hosszúságú lemezek is felhasználhatók, így elkerülhető a vízszintes toldás. A nagyméretű lemezek mellett készülnek kisebb fedé­si szélességű alumínium bordás szalagok, illetve pallók is. Ezeket általában a szelemenekhez kapcsolódó speciális rögzítőelemekkel, bepattintással kötik le (1.152. ábra).

1.152. ábra. Bordás szalagok és pallók rögzítése a) bepattintással;  b) ráhajtással

Tetőfedés célú felhasználás szempontjából az alumínium meglehetősen „kényes” anyag, ezért a felületkezelés nélküli natúr lemezek beépítése során az alábbi szempontokat fi­gyelembe kell venni.

Szempontok:

• Az alumínium nem kapcsolódhat közvetlenül faelem­hez, mivel a faanyagban lévő favédőszerek megtámad­ják (elválasztó réteget kell beépíteni).
• Az alumínium natúr (csupasz) acél-, réz-, horgany- és ólom felületekkel történő közvetlen érintkezését szin­tén kerülni kell (elválasztó réteggel vagy megfelelő fe­lületi bevonattal kell biztosítani a védelmet).
• Rézfelületről nem folyhat alumíniumfelületre víz.
• A mész és a cement kötésekor keletkező kalcium-hid­roxid az alumíniumot megtámadja, ezért annak felüle­tét építés közben védeni kell (később is csak elválasztó-réteg beiktatásával kerülhet ilyen felületekre alumíni­umlemez).

A profilozott fémlemez fedések 10-90° szögtartomány­ban (tehát falburkolatként is) alkalmazhatók.

Síklemez fedések

A síklemez fedések elsősorban a reprezentatívabb épüle­tek, valamint az egyedi geometriájú, íves tetők (tetőrészek) jellemző fedése. A lemezek anyaga általában vörösréz, ti­táncink, illetve horgany, kevésbé igényes helyeken esetleg alumínium. A lemezek méretétől geometriájától és az eszté­tikai igényektől függően kialakíthatók táblás és szalagfedé­sek. A lemezek jellemzően a lejtés vonallal párhuzamosak, hogy minél kevesebb eresszel párhuzamos (vízszintes) le­meztoldás készüljön.

A fedések kialakítását elsősorban a héjazati lemez anya­ga határozza meg. A különböző fémek összeépítésénél min­den esetben figyelembe kell venni a kapcsolódó anyagok korróziós hatását. A síklemez fedések kivitelezése a tetőfe­dő munkákon belül is külön szakértelmet, nagy pontosságú, precíz munkát igényel. A lemezek összekapcsolása a lemez anyagától függően forrasztással, (álló-, fekvő-) korcolással, illetve szegecseléssel történhet (1.153. ábra).

1.153. ábra. Síklemez fedéseknél alkalmazott elemkapcsolatok
a) korcolás; b) forrasztás; c) szegecselés

A síklemez fedések aljzata teljes felületű zárt (deszka, építőlemez) borítás (esetenként alátétfedéssel vagy alátét­szőnyeggel). A fedést minden esetben megfelelően átszel­lőztetett, kéthéjú tetőként kell kialakítani. A héjazati lemezek rögzítése az aljzathoz fix-, illetve csúszó fércekkel, valamint lécbetétek közvetítésével történhet (1.154. ábra).

1.154. ábra. Síklemez fedés

Közvetlenül a lemezfedés alá párazáró elválasztó réteg (álta­lában bitumenes lemez) kerül, egyrészt páratechnikai okok­ból, másrészt a fémlemez korrózió elleni védelme céljából. A fémlemezek számára a hőmérsékletváltozás hatására be­következő nagyméretű mozgások lehetőségét – táblánként és a tető egész felületén – biztosítani kell (dilatációs héza­gok, csúszófércek).

Forrasztott elemkapcsolat esetén a héjazat önmagában vízhatlan réteget képez, ennek köszönhetően kiválóan al­kalmas alacsony hajlásszögű tetők (3 °) lefedésére is. A síklemez fedés az egyik legnívósabb fedés ebből adó­dóan az egyik legköltségesebb is. Utóbbit ellensúlyozza tartóssága (élettartama elvileg megegyezik az épületével, de nagyban függ a fedés aljzatától). További előnyük, hogy nagy tömörségű, könnyű és nem éghető szerkezeti réteget képeznek.