• tető
• tetőfedés

Tetőfedések kiegészítő szerkezetei, bádogos szerkezetek

Az előzőekben röviden ismertettük a különböző tetőfedé­seket a héjazati elemek anyaga szerint. Ebben az alfejezet­ben az egyes tetőfedéseknél szükséges különböző kiegészí­tő elemeket, szerkezeteket mutatjuk be. Ezek olyan, a héja­zattál eltérő anyagú szerkezeti elemek, amelyek biztosít­ják a tetőfedés és a különböző ahhoz kapcsolódó vagy azt áttörő szerkezetek vízzáró kapcsolatát, valamint hogy a tetőfedés megfeleljen a vele szembeni különböző (pl. biztonsági) előírásoknak. Mindezt úgy, hogy ezek a kiegé­szítő elemek a héjazathoz illeszkedve, azzal együtt össze­függő, esztétikus megjelenésű tetőfedést képeznek.

Rendeltetésüktől függően a következő tetőfedést kiegé­szítő szerkezeti részeket, elemeket különböztetjük meg:

• Szegélyezések: ezek a tetőfedés más szerkezethez tör­ténő csatlakozásánál, illetve a héjazat szélei mentén kialakítandó szegélyek (tűzfalszegély, oromfalszegély, ereszszegély), valamint a tetőfedést áttörő szerkezetek (kémények, csövek, rudak, szellőzők, tetőkibúvók, tetőablakok) szegélyei.
• Vízgyűjtő-, vízelvezető szerkezetek: ide tartoznak az ereszcsatornák, lefolyócsövek, valamint a vápacsator­nák (hajlatcsatornák).
• Egyéb kiegészítő szerkezeti elemek: ezek lehetnek héjazat felettiek (pl. a hófogók, járófelületek, kapasz­kodók stb.), valamint héjazat alattiak (pl. kúpalátét, fó­liagyűrű stb.) (1.155. ábra).

1.155. ábra. Tetőfedés különböző kiegészítő szerkezetei
a) tetőszegély; b) tetőablak; c) kéményszegély; d) antennakibúvó; e) ereszcsatorna; f) hófogó elem

Alapvető követelmény a kiegészítőkkel szemben, hogy ellenálljanak a külső (időjárási) hatásoknak, tartósak, gaz­daságosak, esztétikusak, illetve gyorsan és könnyen beépít­hetők legyenek.

1.156. ábra. Cserépfedések előre gyártott kiegészítő elemei
a) fém járócserép járóráccsal; b) járócserép járóráccsal; c) hófogórács és tartó; d) tetőkibúvó ablak; e) tetőfólia; f) rögzítő karom (vágott cserepekhez); g) rögzítő szeg; h) fém hófogó; i) kúpcserép rögzítő; j) viharkapocs; k) ragasztószalag (tetőfóliához); l) kúpalátét; m) kémény- és falszegély; n) csatornaszellőző elem; o) antennakivezető elem; p) csőcsatlakozó nyak; q) kúpcserép lezáró; r) fém oromszegély; s) fém vápaelem; t) szellőzőléc lezárófésűvel

Bádogos szerkezetek

Korábban említettük, hogy régebben a tetőfedések kiegé­szítő szerkezeti részeinek többségét (elsősorban a szegélyezé­seket és a vízgyűjtő-, vízelvezető elemeket) fémlemezekkel képezték. Ezek együttes gyűjtőneve a bádogos szerkeze­tek (1.157. ábra). A különböző fedési rendszerek, azon belül pedig az előre gyártott kiegészítők megjelenésével és elter­jedésével a bádogos szerkezetek valamelyest háttérbe szo­rultak. Egyedi kiegészítő szerkezetként azonban még nap­jainkban is széles körben készülnek. (Mai szemmel nézve költségesek és munkaigényesek.)

1.157. Bádogos szerkezet (részlet)

A tetőfedés bádogos szerkezeteit alkotó elemek:

• fémlemezek: anyagalehet horgany, horganyzott acél, alumínium, réz, ólom;
• kapcsoló- és rögzítőelemek: szegecsek, forrasztó-anyagok, huzalok, ragasztók.

A bádogos szerkezetek aljzatát minden esetben teljes felületű zárt borítás (vagy egyéb falazott, illetve vasbeton szerkezet) képezi. Az aljzat és a fémlemez között (korróziós és páratechnikai okokból) szükség lehet elválasztó rétegre.

A bádogos szerkezeteket mindig úgy kell kialakítani, hogy a teljes felületen és kapcsolódások mentén is biztosítva le­gyen a vízzáróság és a vízelevezetés. Eltérő anyagú (pl. cserép-) fedéseknél két jellemző megoldás figyelhető meg: vagy a héjazati elemek takarnak rá a bádogos szerkezetek­re (hajlásszögtől függő átfedéssel), vagy fordítva a bádogos rész takar rá a héjazatra.

Bádogos szerkezetek kialakítása

A bádogos szerkezetek kialakítása három egymástól el­különülő munkafázisra bontható:

• lemezek méretre vágása, megmunkálása;
• lemezek összekapcsolása;
• lemezek rögzítése.

A lemezek méretre vágása – pontos helyszíni felmérés alapján – kézi (lemezvágó olló, táblavágó), esetleg gépi vá­góeszközökkel történik (1.158. ábra). A méretre vágás mel­lett a hajtások, beszegések, illetve a lyukak kialakítása is a lemezmegmunkálás része.

1.158. ábra. Bádogos munkák szerszámai
a) fakalapács; b) borítóvas; c) jelölő fogó; d) jelölő sablon; e) fogók; f) ollók; g) szegecselőgép (kis teljesítményű); h) kézi szegecselő; i) szegecselőgép (nagy teljesítményű); j) lemezvágó

A különböző lemezprofilokat megadó hajtásokat, beszegéseket a lemezek hajlításával képezik. Ez a leggyakoribb megmunkálási művelet. A hajlítások számától és a lemezré­szek szögétől függően többféle hajtás különböztethető meg (1.159. ábra).

1.159. ábra. Különböző hajtások, beszegések
a) lapos beszegés külső hajtással; b) lapos beszegés belső haj­tással; c) merev beszegés; d) lehajlított vízorrbeszegés; e) vízorr-beszegés:  f) csöves beszegés

Az egyes hajlat-típusoknak más-más a rendel­tetése. A lapos beszegés pl. a rögzítőelemek beakasztására, a vízorr-beszegés pedig a lefolyó csapadékvíz elvezetésére szolgál. (Az ereszcsatornák jellemző hajlattípusa a csöves beszegés, amely az ereszelemek rögzítését teszi lehetővé.) A lemezhajlatoknak mindig egyenes élűnek, egyenletesnek, repedés- és torzulásmentesnek kell lennie. Ennek megfele­lően a hajlítást mindig ív mentén végzik hagyományos kézi szerszámokkal (borítóvas, borítófogó, fakalapács), nagyobb lemezek esetén pedig nagyméretű lemezhajlító gépekkel.

Lyukasztásra viszonylag ritkán van szükség. Ezt kézi lyu­kasztógéppel vagy egyszerű lemezlyukasztóval és kalapáccsal (acéllemez alátét használatával) végzik (1.158. ábra).

A bádogos szerkezetek elhelyezésének alapvető feltétele, hogy az aljzat felülete teljesen sima, tiszta és száraz legyen. A lemezek összekapcsolása korcolással, szegecseléssel vagy forrasztással történhet. A korckötés azonos anyagú lemezek – a kötés típusának megfelelően beszegett – széleinek egymásba hajtásával, akasztásával vagy csúsztatásával létrehozott elemkapcsolat. Fajtái: egyszeres állókorc, kettős állókorc, lefektetett (for­rasztott) kettős állókorc, beakasztó korc (egyszerű fekvő -korc), egyszeres fekvőkorc, kettős fekvőkorc (1.160. ábra).

1.160. ábra. Különböző korckötések és kialakításuk lépései
a) egyszeres állókorc; b) kettős állókorc; c) leforrasztott kettős állókorc; d) beakasztó korc; e) egyszeres fekvőkorc; f) kettős fekvőkorc

Adott bádogos szerkezetnél a korc típusának megválasztá­sa elsősorban a korcolás rendeltetésétől és a korcnak a víz folyási irányához viszonyított (beépítési) helyzetétől függ. A korckötések „csupán” vízzáró kapcsolatot képeznek, vagy­is alattuk is szükség van vízhatlan alátéthéj-aljzatra. Előnyük viszont, hogy adott mértékig lehetővé teszik a lemezek hő-tágulásból következő feszültségmentes mozgását.

A szegecselt kötés két vagy több, egymásra adott mérték­ben rátakaró lemez szegecsekkel történő mechanikus összekapcsolása. Fajtái: egysoros és kétsoros szegecselt kötés (1.161. ábra). A szegecsek elhelyezése történhet kézi szege­cselő szerszámmal előfúrt lyukakba vagy szegecselőgéppel közvetlen belövéssel.

1.161. ábra. Szegecselt kötések
a) egysoros szegecselt kötés; b) kétsoros szegecselt kötés

A szegecselt kötések megfelelő vízzá­rósága lemezek közötti tömítéssel biztosítható. Ehhez a sze­gecselés előtt a lemezek csatlakozó felületei közé (az átlapo­lás sávjában) tömítő-, illetve ragasztóanyagot hordanak fel, ami megfelelő tömítés mellett a lemezek közötti kapcsolatot is erősíti.

A forrasztott kötés két (különböző módon) egymáshoz illesztett lemez forrasztással létrehozott kötése. Fajtái: fo­lyós, gyöngysor-, pont-, merevítő, V alakú, valamint gömb­forrasztás (1.162. ábra). Ezek közül a leggyakrabban al­kalmazott a folyós forrasztás, amelynél az egymásra lapolt lemezeket zárt, folytonos és egyenletes varrat köti össze. Az ilyen kötés vízhatlan elemkapcsolatot képez. A forrasztást gázmelegítésű forrasztópákával olvasztott ón vagy ólom lágyforraszokkal végzik.

1.162. ábra. Forrasztott kötések
a) folyós forrasztás; b) gyöngy sorforrasztás; c) pontforrasztás; d) V alakú forrasztás; e) merevítő forrasztás

A lemezek rögzítése az aljzathoz különböző rögzítő­elemekkel, pántokkal, fércekkel stb. történhet. Ezek jellem­zően a lemezkötésekhez kapcsolódva (pl. korcokba beakaszt­va) vagy a lemezszegélyekhez csatlakozva kötik le a leme­zeket (1.163. ábra). A rögzítés módjának megválasztásánál minden esetben figyelembe kell venni a lemezek és az aljzat anyagát, valamint a lemezek közötti kötések típusát. A rög­zítéseket úgy kell kialakítani, hogy a lemezek hőtágulásból adódó mozgásához szükséges hely biztosítva legyen. A bá­dogos szerkezetek elhelyezésének alapvető feltétele, hogy az aljzat felülete teljesen sima, tiszta és száraz legyen.

1.163. ábra. Lemezek leerősítése, rögzítése
a) szalagférccel (visszahajtva, forrasztva, szegecselve); b) visszahajtott beakasztó férccel; c) beakasztó férccel (rögzítőnyelvvel); d) rögzítőszegéllyel; e) U alakú férccel

Régebben a korszerű tetőfedési rendszerek elterjedése előtt a különböző szerkezeti részletek kialakításához a teljes egészében helyszínen készülő bádogos szerkezetek mellett részben előre gyártott bádogos elemeket is alkalmaztak. A különböző szegélyek (fal-, orom-, kéményszegélyek) üzem­ben előre levágott és meghajlított fémlemezek (1.164. ábra).

1.164. ábra. Részben előre gyártott bádogos elemek
a) kéményszegély; b) antenna kivezető; c) tetőkibúvó; d) fal- és oromszegélyek;

Az építési helyszínen nincs szükség a lemezek megmunká­lására, ott csak a toldásokat, illesztéseket^ valamint a rög­zítést végezik. A kisméretű bádogos szerkezeti elemek (an­tennakivezető, csatornaszellőző stb.) általában egy elemként legyártva kerülnek forgalomba. Az építés helyszínén csak a beépítést, rögzítést végzik. Nagyobb bádogos szerkezetek (tetőkibúvó ablak) több összeilleszthető előre gyártott elem­ből képezhetők. Ezeket az elemeket az építési helyszínen . illesztik (forrasztják) össze, majd rögzítik őket (1.164. ábra).

Az előre gyártott elemek kötött méretekkel rendelkeznek, ezért ezeknél ügyelni kell arra, hogy a tetőfedés minden részletében (héjazat, aljzat, alátéthéjazat) igazodjon az adott elemhez. Részben manapság is alkalmaznak előre gyártott bádogos szerkezeteket.

Vízgyűjtő és vízelvezető szerkezetek

A magastetők egyik legjelentősebb kiegészítő szerkeze­tei a vízgyűjtő- és vízelvezető elemek. A vízelevezetés fő részei: ereszcsatorna, lefolyócső és ezeket tartó rögzítő fémelemek (1.165. ábra).

Az ereszcsatorna összegyűjti és a lefolyócsőhöz vezeti a tetőről összegyűlt vizet. Anyaga horgany, horganyzott acél, alumínium, vörösréz, illetve kemény PVC lehet. Ke­resztmetszete általában félkör, ritkán nyitott négyszög (ez utóbbi alkalmazása kedvezőtlen).

Az ereszcsatorna elhe­lyezkedése alapján lehet:

• tetősíkon fekvő;
• párkányon ülő (vagy rejtett);
• függő ereszcsatorna.

Utóbbi alkalmazása a legkedvezőbb és egyben a legel­terjedtebb is. Független a tetőfedéstől, így átalakítás, javítás vagy csere esetén sincs szükség annak megbontására. Az ereszcsatorna és lefolyócső keresztmetszeti méretét, a lefolyók számát stb. külön számítással kell meghatározni a tetőfelület és az adott területre (országra) vonatkozó mértékadó csapadékmennyi­ség függvényében.

Az ereszcsatornákat a fedélszerkezethez kapcsolódó kampós acélok tartják, amelyekhez lemezrugókkal rögzítik. A kampós acélok pontos beállításával adható meg a csator­na lejtése (0,3-0,5%).

Az ereszcsatorna elhelyezése, kialakítása minden eset­ben pontos munkát igényel. A függő ereszcsatornát úgy kell kialakítani, hogy a tetőről lefolyó vizet maradéktalanul fel­fogja, de ne akadhasson fenn rajta nagy mennyiségben hó (a belső oldali, homlokzat felőli élét 1 cm-rel túl kell emel­ni). Ugyanakkor ügyelni kell arra is, hogy a csatorna ne aka­dályozza a levegő bejutását a tetőfedés szellőző légrétegébe (ne takarja el jelentősen a beömlő nyílásokat). A tetőfedés alátéthéjazatán lefolyó nedvesség -az ereszcsatorna anyagá­hoz igazodó szegélylemezzel- bevezethető az ereszcsatorná­ba vagy a csatorna alatt lecsepegtethető.

A csatorna dilatálás nélkül kialakítható max. hossza 15 m. Nagyobb hosszúság esetén a csatornát dilatálni kell. A lefolyócső a homlokzati fal mentén az eresz szintjéről a terepszintig (vagy az alá) vezeti a csapadékvizet. Anya­ga megegyezik az ereszcsatorna anyagával. Rögzítését falba kötött csőbilincsek biztosítják. A homlokzati falsík elé „ugró” ereszrészről könyökcsövek segítségével vezetik a falsíkhoz.