Magasépítészet

Nyílászáró szerkezetek elhelyezése, beépítése. Vasalatok.

Régebben a nyílászárók beépítését a falazással egyidőben vagy a falszerkezet elkészülte után, utólag végezték. Nap­jainkban az ajtókat és ablakokat minden esetben utó­lag építik be: a külső nyílászárókat rendszerint a vakolási munkák előtt, a beltéri ajtókat pedig legtöbbször a vakolást követően.

A tervben megadottnak megfelelően kialakított kész fal­nyílásba csak akkor helyezhető el a nyílászáró, ha az áthidaló feletti teherhordó szerkezetek is elkészültek, vagyis mi­után az áthidaló felvette végleges alakját (a lehajlás már nem változik). A beépített nyílászárók minőségét, rendeltetésszerű mű­ködését a beépítési módjuk alapvetően meghatározza, be­folyásolja.

A beépítésre vonatkozó általános követelmények a következők:

  • stabil, de rugalmas rögzítés a fogadószerkezetbe;
  • az elhelyezési köz hézagmentes kitöltése tartósan ru­galmas hő- és hangszigetelő anyaggal;
  • az elhelyezési hézag külső és belső oldali lezárása tar­tósan rugalmas hézagtömítő anyaggal;
  • illeszkedési hézagok elrejtése takarólécekkel külső és belső oldalon.

A nyílászárók rögzítése történhet tokrögzítő vasalattal, tokrögzítő csavarokkal vagy külön előre beépített profilok­kal (vaktokkal).

Tokrögzítő vasalat alkalmazása esetén a tok elhelye­zése előtt, oldalanként legalább két-két tokrögzítő elemet erősítenek (csavaroznak) annak külső oldalához. Ezt kö­vetően pontosan beállítják és kiékelik a (szárnyak nélküli) keretet, folyamatosan ügyelve a vízszintesek, függőlegesek és derékszögek biztosítására. A fülszerűen kiálló laposva­sakat -műanyag vagy fém dűbelezéssel- a falszerkezethez kapcsolják, így a teljes tokszerkezetet rögzítik. A keret és a falszerkezet közötti elhelyezési hézagot poliuretán habbal töltik ki (3.32. ábra).

3.32. ábra. Nyílászáró beépítésének lépései

3.32. ábra. Nyílászáró beépítésének lépései

Ez idő alatt a hosszabb tokszárakat belső tokmerevítőkkel kell megtámasztani, hogy a PUR-hab térfogat növekedéséből adódó nyomásnak ellenálljon. A szigetelő hab kikeményedése után a tok síkjából kiálló habot levágják és a csatlakozási hézagot vízzáró anyag­gal (szilikon) tömítik. Ezt követően felszerelik az ablak­szárnyat, melyet (ha szükséges) a kezelési és karbantartási útmutató szerint beállítanak. A vakolat száradása, illetve a külső és belső ablakkönyöklő elhelyezése után felszerelik a külső és belső takaróléceket.

Tokrögzítő csavarral történő rögzítés esetén a tokszer­kezetet a teljes keresztmetszeten átvezetett és a falszerkezetbe dűbelezett nagyméretű csavarokkal kapcsolják a fal­szerkezethez (3.33. ábra). A beépítés menete, a csavarok kiosztása megegyezik a laposvassal történő rögzítésnél al­kalmazottakkal. A látható csavarfejeket műanyag dugóval takarják el.

3.33. ábra. Nyílászáró rögzítése tokrögzítő csavarral

3.33. ábra. Nyílászáró rögzítése tokrögzítő csavarral

Viszonylag ritkán, de előfordulhat külön olyan profil elő­zetes elhelyezése is, amelyhez csak később kapcsolják majd a nyílászárót.A nyílászárók karbantartása viszonylag egyszerű. A több éves használat során a vasalat beállításai elállítódhatnak, amiket a pántoknál és az ollóknál található beállítási pon­tokkal lehet korrigálni. A gumitömítéseket a tartósságuk érdekében érdemes évente egyszer glicerinnel átkenni. A vasalatok mozgó alkatrészeit célszerű szintén évente olaj­jal lekezelni.

Vasalatok

A nyílászárók működtetéséhez szükséges kiegészítő szer­kezetek a vasalatok.

Rendeltetésük szerint az alábbi típuso­kat különböztetjük meg:

  • Pántok: az ablak- és ajtószárnyakat felfüggesztő (tar­tó), a nyitást-csukást lehetővé tevő vasalatok. A pántok csapos elemét rendszerint a tokra, hüvelyes elemét pe­dig a szárnyra szerelik.
  • Záróvasalatok: a szárnyszerkezetet csukott állapotban rögzítő (a tokhoz erősítő) vasalatok. Számos fajtája létezik; napjainkban a tokba és szárnyba rejtett, több ponton záródó biztonsági zárak a legelterjedtebbek.
  • Távnyitók: a közvetlenül nem mozgatható (pl. maga­san lévő) szárnyak működését lehetővé tevő vasalatok.
  • Kitámasztó vasalatok: a több irányba mozgatható szár­nyakat nyitott helyzetben kitámasztó (helyzetrögzítő) vasalatok.
  • Összekötő vasalatok: két szárnyréteget összekapcso­ló, azok együttdolgozását biztosító vasalatok.
  • Merevítő vasalatok: a nagyméretű szárnykereteket sar­kok mentén erősítő lapos szegletvasak. Napjainkban már csak ritkán alkalmazzák.
  • Rögzítő vasalatok: a tok falszerkezethez történő rög­zítését biztosító vasalatok.
  • Kilincsek, gombok, fogantyúk: a szárny mozgatását a zár működtetését lehetővé tevő, látható szerkezetek.