• padlóburkolatok
• parketták
• tulajdonságok

Parketta padlóburkolatok és típusai

A fa parketták a legelterjedtebb meleg padlóburkolatok. A parketták egy- vagy többrétegű, tömör, keményfa padlóburkoló elemek. Az egyrétegű elemek teljes vastagságban keményfából készülnek. A többrétegűek felső, járófelületet adó rétege (koptatóréteg) minden esetben min. 2,5 mm vas­tag keményfa. Az alsó rétegek készülhetnek puhafából, de legtöbbször ezek is keményfák.

A parkettaelemek méretétől, formájától, összetettségétől, függően többféle típust különböztetünk meg:

• csaphornyos parketta;
• lamella parketta;
• mozaikparketta;
• szalagparketta;
• intarzia parketta;
• ipari parketta.

A legtöbb parketta egyrétegű keményfa elem, a szalag­parkettát rendszerint háromrétegű elemek alkotják. A parkettaelemek többnyire csappal és horonnyal illeszkednek egymáshoz.

A rögzítés módja szerint a parketta alapvetően kétféle lehet:

• szegezett vagy
• ragasztott.

Szegezett parkettáknál az elemeket a burkolat közvetlen aljzatát képező vakpadlóhoz rejtett szegezéssel rögzítik. Ré­gebben sokáig ez volt a leggyakoribb rögzítési mód, napja­inkban azonban ritkán alkalmazzák. Ragasztott parkettáknál az elemeket megfelelően elő­készített, szilárd, száraz aljzatra, a faanyagnak megfelelő, a gyártó által előírt (vizes bázisú, oldószeres) ragasztó­anyaggal rögzítik.

A parkettaburkolatok csak kellően sima, szilárd és tel­jesen száraz aljzatra készíthetők. Ez a többi burkolathoz hasonlóan leggyakrabban úsztatott beton vagy esztrich. A parketta anyaga a nedvességre fokozottan érzékeny! Az aljzat nedvességtartalma legfeljebb 2% lehet.

Vakpadló

A szegezett parketták közvetlen aljzata a vakpadló. Ez lényegében párnafákra rögzített (csavarozott, szegezett) deszkázat. A párnafák közvetlenül a szilárd aljzatra van­nak rögzítve (ragasztva). A deszkázat kiosztása lehet sűrű, normál vagy ritkított (5.14. ábra). A párnafák távolsága és a deszkázat kiosztása elsősorban a parkettaelemek mére­tétől és a várható terheléstől függ. A vakpadlók kizárólag gomba- és rovarölő szerrel impregnált faanyagból készíthe­tők. A párnafák közötti mezőt általában teljes magasságban hőszigetelő anyaggal töltik ki.

5.14. ábra. Vakpadlók

A forgalomba kerülő parketták felületkezelésétől füg­gően megkülönböztetünk hagyományos és készparket­tákat. A hagyományos parketták felületkezelés nélkül kerülnek forgalomba, a szükséges felületi védelmet a be­építés helyszínén alakítják ki. A készparketták a végleges felületkezeléssel kerülnek forgalomba, a belőlük készült burkolat a lerakást követően azonnal használatba vehető. A két- és háromrétegű parketták legtöbbször készparketták is, míg az egyrétegűeket rendszerint a helyszínen csiszolják és felületkezelik lerakás után.

Felületkezelés

A parketták felületkezelése tehát készülhet üzemben, a gyártás során kialakítva, illetve a lerakás után a helyszí­nen. A felületkezelő anyag lehet lakk, pác, olaj, viasz, vala­mint ezek kombinációja. A legtöbb esetben lakkbevonatot készítenek.

Lakkozás előtt

Lakkozás előtt a parketta felületét minden esetben több lépésben (egyre finomabb csiszolót alkalmazva) átcsiszol­ják, majd megtisztítják. A lakk csak teljesen sík, sima és pormentes felületre hordható fel. Az előkészített felületre először a lakk gyártója által ajánlott alapozót hordják fel, majd a teljes felületet (általában színtelen kopásálló lakkal) két-három rétegben lelakkozzák. A teljes felület bevoná­sa előtt ajánlott egy kisebb felületrészen próbalakkozást végezni. Sötétebb faanyagoknál (pl. akác) eltérő kivilágosodást okozhat az alapozó, ezért ezeket a felületeket nem célszerű alapozni.

Fontos, hogy a parkettázási munka során a faanyagot ne érje nedvesség! A víztől a parketta megdagad, vízfoltos lesz, a kiszáradás után pedig zsugorodik és hézagos lesz. A parkettaelemek tárolása csak zárt, fedett, száraz, gomba­mentes, a közvetlen időjárási hatásoktól védett helyiségek­ben megengedett.

A készparketta rendszeres ápolást (tisztítást) és karban­tartást igényel. Ennek módja minden esetben az adott par­ketta típusától, anyagától és felületkezelésétől függ. Célsze­rű minden esetben az ide vonatkozó gyártói utasításoknak megfelelően eljárni.

Falléc és székléc

A parkettaburkolatok elengedhetetlen kiegészítő eleme a falléc és a szegélyléc (székléc). A falléc a csaphornyos parkettákhoz illeszkedő (kétoldali hornyos), azzal megegye­ző anyagú és magasságú, min. 1,00 m hosszú léc. A falléc a burkolatot határoló szerkezetek (falak, pillérek, beépített bútorok stb.) mentén elhelyezett szegélyező parkettabur­kolat-elem. A szegélyléc a fal és a parkettaburkolat közötti hézagot letakaró (különböző keresztmetszetű), a parketta­elemekkel megegyező anyagú léc.

Hagyományos csaphornyos parketta

A legismertebb – és egyben az egyik legrégibb – parket­tatípus a hagyományos csaphornyos parketta. Ez az oldalaik mentén csaphornyos kialakítású, 17, 19 és 22 mm vastag, 23-66 mm széles, 190-505 mm hosszú parkettalécekből készül. Anyaga általában tölgyfa, bükk, de előfordul cser, kőris, akác, különleges esetekben jávor vagy diófa csap­hornyos parketta is. A csapok és hornyok elhelyezkedésétől függően a parkettalécek lehetnek jobbosak vagy balosak (5.15. ábra).

5.15. ábra. Csaphornyos parkettalécek

A csaphornyos parketta vakpadlóra szegezve (5.16. ábra) vagy teljes felületen szilárd (beton- vagy esztrich-) aljzatra ragasztva egyaránt készülhet. Régebben jellemzően szegez­ték, napjainkban viszont elterjedtebb a ragasztással történő rögzítés. Csaphornyos parkettából többféle mintázatú pad­ló készíthető (5.17. ábra), a legelterjedtebb (legismertebb) a halszálkamintás burkolat.

5.16. ábra. Szegezett csaphornyos parkettaburkolat

5.17. ábra. Parkettamintázatok

Szegezett rögzítés

Szegezett rögzítés esetén a parketta lerakását megelő­zően el kell készíteni a megfelelő vakpadlót. A parkettázás minden esetben a parketta pontos kiosztásával (tervezésé­vel) kezdődik. Ekkor a helyiség alaprajza, a nyílások el­helyezkedése, valamint a választott mintázat ismeretében meghatározzák a parkettaléc-sorok irányát. Halszálkamin­tás parketta esetén a parkettaléc-sorok általában az ablakra merőlegesen helyezkednek el.

A falak, pillérek mentén el kell helyezni a falléceket. Ez­zel keretet lehet adni a parkettázandó mezőnek. A fal síkja és a falléc között 1 cm hézagot kell hagyni, melyet ideigle­nesen faékekkel kell biztosítani.

A parkettalécek lerakása (a sorok indítása) kezdődhet az egyik fal mellől sl szemközti fal felé haladva, valamint a helyiség középvonalától két irányba haladva (5.18. ábra). Fal mellől indulva könnyebben elhelyezhető az első sor és kevesebb hulladék keletkezik, de a zárósor elemei tetsző­leges (vágott) méretűek. Zsinórral kitűzött középvonalról indulva a középső sor(ok) kirakása pontos munkát igényel, két irányba haladva azonban folyamatosan két szakmunkás végezheti a parkettázást (a gyorsabb kivitelezés miatt).

5.18. ábra. Halszálka mintás parkettaburkolat fektetése

Halszálkamintás parketta fektetése során a falléchez csat­lakozó első sor méretre szabott parkettaléceit a rövidebb oldali (bütü-) horonyba ütött rejtett szegezéssel rögzítik a vakpadlóhoz. Az ezekhez kapcsolódó második sor elemeit a hosszoldali hornyokba ütött rejtett szegezéssel erősítik le. A további soroknál általában elegendő minden második parkettalécet leszegezni. A fektetés során ügyelni kell arra, hogy a parkettalécek szorosan egymáshoz illeszkedjenek. A már elkészült felületrészeket folyamatosan ellenőrizni kell. A teljes felület parkettázása után helyezik el a falsze­gély mentén a hézagot eltakaró szegélyléceket, melyeket a falléchez szegezve rögzítenek.

Ragasztott csaphornyos parketták

Ragasztott csaphornyos parketták esetén a sima (szük­ség esetén kiegyenlített), portalanított, szilárd aljzat felü­letére először egy alapozó bevonatot (tapadóhidat) horda­nak fel. Ez biztosítja a ragasztóanyag és az aljzat közötti megfelelő tapadást. (Az alapozó lényegében felhígított ra­gasztóanyag, amely bejut az aljzat pórusaiba.) Az alapozó száradását követően a ragasztóanyagot vékony rétegben egyenletesen felhordják az aljzatra (fogas lappal). Ragasztó­anyagként általában oldószeres, poliuretán vagy vízbázisú ragasztót alkalmaznak. Mindig csak akkora felületet von­nak be ragasztóval, amelyet rövid időn belül, kényelmesen leburkolnak.

A parkettalécek fektetésének menete a szegezetthez ha­sonló. A burkolat és a fal síkja között itt is kb. 1 cm hézagot kell hagyni. A parkettaléceket csúsztató mozdulattal egymáshoz illesztve helyezik el úgy, hogy azok összefüggő, zárt felületet képezzenek. A lerakott elemeket ütőfával óva­tosan megütögetik. A leragasztást követően a padlót az ide vonatkozó előírásnak megfelelő ideig (kb. 1-3 napig) hagy­ják pihenni, amíg a ragasztó megköt és a parketta igazodik a szoba mikroklímájához.

A csaphornyos parkettákat – más parkettákhoz képest -jelentős anyagfelhasználás és munkaigényes kivitelezés (ill. ezekből adódóan nagyobb költség) jellemzi.

Lamella parketta

A lamella parketták csaphorony nélküli, tömör, kemény­fa parkettalécekből készülő ragasztott burkolatok (5.19. ábra). Az elemek vastagsága általában 8-10 mm, szélessége 20-60 mm, hossza 107-300 mm, de előfordulnak ennél na­gyobb parkettalécek is (14x75x500 mm). A lamella parketta elemek csaphornyos parkettalécekkel közel megegyező geo­metriájából adódóan a kialakítható mintázatok azonosak.

A lamella parkettákat szilárd (beton, esztrich) aljzathoz ragasztva készítik. A készítés elve megegyezik a ragasztott csaphornyos parkettáknál megismerttel. A lamella parketta­elemek lerakása során egyszerűen szorosan egymás mellé illesztik őket. A lamella parketták alkalmazása a kis szerkezeti vastag­ságuk következtében különösen előnyös padlófűtéses helyi­ségekben.

Régebben előfordult aszfaltba rakott parkettaburkolat is, melyhez egyedi keresztmetszetű, fecskefarkú parkettaléceket alkalmaztak. Ennél a technológiánál az aljzatra terített forró bitumenbe ágyazva fektették le az elemeket. Ma ilyen technológiával már nem készí­tenek parkettákat.

Mozaikparketta

A mozaikparketta-gyártás során összeragasztott parket­talécekből képzett táblás burkolóelem, melyet alsó felületén általában műanyagháló vagy egyéb szöveterősítés fog össze, felső felületén pedig védőpapír kasírozással van ellát­va (5.20. ábra). (Lényegében táblásított lamella parketta.) Anyaga általában tölgy, bükk, kőris stb. A mozaikparketta elemek vastagsága 6-10 mm, a táblák mérete többféle lehet: 305×305; 432×432; 320×640; 280×500; 274×720 mm stb. Ezek mintázata a táblát alkotó lécek alakjától és elhelyez­kedésétől függően lehet négyzetrácsos, halszálkamintás, parallel stb.

Mozaikparketta-burkolatokat általában (úsztatott) beton ­vagy esztrich aljzatra, ragasztva készítik. Az aljzat ebben az esetben is egyenletes, sima, pormentes és száraz kell le­gyen. A táblák fektetése minden esetben a kiindulási vo­nal helyének meghatározásával és kitűzésével kezdődik. A kiindulási vonalat úgy kell megválasztani, hogy a bur­kolandó felületen minél több egész tábla és minél kevesebb szabott elem legyen beépítve. Az itt kifeszített zsinór men­tén helyezik el (ragasztják le) a kezdősor elemeit.

A gyártói ajánlásnak megfelelő (általában műanyag vagy diszperziós) ragasztóanyagot a táblák alsó felületére és az aljzatra egy­aránt felhordják, majd a táblákat pontosan a zsinór mellé illesztve sorban elhelyezik úgy, hogy a papírral kasírozott oldal legyen felül. A lerakott táblákat gondosan végigütö­getik, hogy minél jobban beágyazódjanak a ragasztóba. A kezdősor elhelyezése után a táblák felületéről eltávolítják a papír kasírozást. Ehhez vizes szivaccsal óvatosan benedve­sítik a felületet, majd néhány perc elteltével kézzel lehúzzák a papírréteget. Ezt követően lerakják a további sorok ele­meit. A papír kasírozást minden egyes sor után le kell szed­ni.

A burkolatot határoló falak, szerkezetek mentén 10 mm széles hézagot kell biztosítani. A teljes burkolat lerakását követő 2-3 nap elteltével lehet megkezdeni a felület csiszolá­sát, felületkezelését (lakkozását). Kis szerkezeti vastagságuk következtében a mozaikpar­ketták padlófűtés esetén is előnyösen alkalmazhatók.

Szalagparketta

A szalagparketta napjaink legelterjedtebb és legkorsze­rűbb parkettatípusa. A szalagparketta háromrétegű, nagy­méretű (deszkaszerű), csaphornyos elem, amely gyárilag csiszolt és felületkezelt (készparketta). A felső (koptató-) ré­teg keményfából (bükk, akác, kőris, juhar) a középső és alsó réteg pedig lágyabb fából (fenyő, éger stb.) készül. Az egyes rétegeket műgyanta ragasztóval egyesítik. A szalagparket­ta-elemek vastagsága 14-15 mm, szélessége 129-208 mm, hossza általában 2000-2500 mm (max. 5,00 m). A koptató-réteg vastagsága min. 3 mm, a felületi védelmet a gyártás során 3-7 rétegben felhordott, UV-álló, kikeményített lak­kozás biztosítja.

A szalagparketta számos olyan előnyös tulajdonsággal rendelkezik, amely szinte bármely más típussal szemben kedvezőbbé teszi a felhasználását.

A szalagparketták főbb előnyei:

• gyors és egyszerű lerakás;
• fokozott kopásállóság;
• hézagmentes illeszkedés;
• azonnali használhatóság lehetősége;
• hosszú élettartam;
• többszöri felújíthatóság lehetősége;
• könnyen tisztíthatók;
• jó hangszigetelő tulajdonság;
• általában padlófűtés esetén is alkalmazható.

A szalagparketta egyaránt fektethető (úsztatott) beton, illetve esztrich aljzatra, és szárazpadlóra vagy más meglévő padlóburkolatra (ha az erre alkalmas). Az aljzattal szemben itt is alapkövetelmény, hogy egyenletes, sima, száraz és por­mentes legyen.

A szalagparkettát általában nem ragasztják az aljzathoz, hanem szárazon fektetve csúsztatott padlóként készítik. A parketta alá lépéshangtompító alátétréteget fektetnek (pl. 2-10 mm vastag extrudált polipropilénhab-lemezt). Ezt azonban nem ragasztják össze sem az aljzattal, sem a sza­lagparkettával (5.21. ábra).

5.21. ábra. Szárazaljzatra fektetett szalagparketta burkolat

A szalagparketta lerakását rendszerint fal mellett kezdik. Az első elemet hornyolt oldalával a falsík felé nézve helye­zik el úgy, hogy a parketta és a falsík között 10 mm hézag legyen. A hézagot a parkettaburkolat elkészültéig faékekkel kell biztosítani. A következő elem lerakása során a csatlako­zó illeszkedési felületeket (csapot és hornyot) teljes hossz­ban ragasztóanyaggal kell bevonni. (Az alkalmazott ragasz­tóanyag a gyártói ajánlásnak megfelelő.)

Ezt követően a sza­lagparketta-elemet a szabad hosszoldala mentén óvatosan végigütögetik, így biztosítva a hézagmentes illeszkedést. Az élek mentén esetleg kitüremkedett ragasztóanyagot ned­ves szivaccsal le kell törölni. Ezt a műveletet ismételve he­lyezik el a további elemeket. A falak mentén minden oldalon ékeléssel biztosítják a parkettaelemek szoros kapcsolatát. 24 óra elteltével az ékeket eltávolítják, majd elhelyezik a hé­zagot takaró szegélyléceket.

5.22. ábra. Önzáró szalagparketta csatlakozása

A hagyományos csap-hornyos elemek mellett egyre el­terjedtebbek az ún. önzáró szalagparketta elemek. Ezek illeszkedési oldalai összeépítés után mechanikai zárrend­szerként működnek, nincs szükség ragasztásra (5.22. ábra). Nagyon könnyen lerakhatok, a lerakás során az illesztés vonalában lényegében egymásba akasztják az elemeket. Az ilyen parketták legnagyobb előnye, hogy sérülésmentesen szétszedhetők és újra lerakhatok. A fent ismertetett általá­nosan elterjedt szalagparketták mellett előfordulnak teljes felületen ragasztott, valamint szegezett szalagparketták is.

Intarzia parketta

Az intarzia parketta különböző méretű és alakú, látványos mintázatokban elrendezett elemekből készül (5.23. ábra). A parkettaelemek többféle kialakításban kerülnek forgalom­ba. Napjainkban az intarzia parkettákat általában 8-10 mm vastag, gyárilag felületkezelt, táblásított lamellaelemekből készítik (készparketta). Az intarzia készülhet 20-23 mm vastag, csaphornyos, tömör keményfa intarziaelemekből is, a helyszínen felületkezelve.

5.23. ábra. Intarziaparketta-burkolat

Az intarzia parkettákat minden esetben teljes felületen az aljzathoz ragasztva fektetik. Az aljzat felületének töké­letesen simának, szilárdnak és pormentesnek kell lennie. Az elemeket minden esetben a gyártói utasítások szigorú betartása mellett kell lerakni. Az intarzia parkettákat el­sősorban magas’ minőségi és esztétikai értéket képviselő, exkluzív terekben alkalmazzák.

Ipari parketta

Az ipari parketta a gyártás során élére állított parkettalé­cek összeragasztásával táblásított parkettatípus (5.24. ábra). Anyaga általában tölgy, bükk, kőris, gőzölt akác. Az elemek vastagsága 14-23 mm, a táblák mérete általában 160×320; 280×280; 250×300; 300×300 mm.

5.24. ábra. Ipari parkettaburkolat

Az ipari parkettákat régebben jellemzően nagy forgalmú terekben, ipari létesítményekben alkalmazták, ahol nagy igénybevételt is jól tűrő, masszív padlóra volt szükség. Napjainkban azonban (egyedi megjelenésének köszönhe­tően) egyre gyakrabban fordul elő lakóterek padlóburko­lataként is. Lerakása általában teljes felületen az aljzathoz ragasztva történik.

A következő cikkben a parafa padlóburkolatokkal folytatjuk.