• lapostetők
• szigetelés

Szigetelőanyagok, termékek (lapostetők szigetelése)

A csapadék elleni szigetelés az alkalmazott technológi­ák, a felhasznált anyagok és a rétegek száma alapján többfé­le lehet. Megkülönböztetjük a lemezszigeteléseket (ez lehet bitumenes, modifikált bitumenes vagy műanyag lemezszi­getelés) és a (kent/szórt) bevonatszigeteléseket. A teljes értékű (különböző követelményeknek megfelelő) vízhatlan szigetelés kialakításához a szigetelőlemezeken, bevona­tokon kívül számos különböző kiegészítő anyagra lehet szükség (ragasztók, emulziók, kittek stb.).

Az egyes tulajdonságok javítása céljából a szigetelések anyagai a bitumen és a műanyag többféle keverékéből készülhetnek.

(Oxid)bitumenes lemezek

A vízszigeteléseknél alkalmazott bitumenes lemezek fő részei: a különböző anyagú hordozóréteg (betét), az erre felhordott kétoldali bitumenbevonat, valamint az alsó és felső felületi védőréteg (hintés) (2.6. ábra).

2.6. ábra. Bitumenes lemez általános felépítése

A tetőszigeteléseknél alkalmazott bitumenes vízszigetelő lemezeknek a következő alaptípusait különböztetjük meg.

Ezek:

• Bitumenes (ragasztható) vékonylemezek: ezek közé tartozik a bitumenes csupaszlemez (papír hordozóré­teg, bitumennel telítve, de bitumenes bevonat nélkül); bitumenes fedéllemez (papír hordozóréteg, mindkét oldalán homok- vagy zsírkőpor hintés); üvegfátyol be­tétes vékonylemez (finomhomok hintés). A lapostetők csapadék elleni szigetelésén belüli felhasználásuk je­lentősen korlátozott.
• Bitumenes hegeszthető vastaglemezek: 4 mm vastag bitumenes lemez, melynek hátoldalára a gyár­tás során előre felhordják a ragasztáshoz szükséges bitument (leolvasztásos ragasztás). A lemezek hordo­zórétege lehet: üvegfátyol; üvegszövet; műanyag textí­lia és fátyol; poliészterfólia; alumíniumfólia. A felületi védelmet biztosító bevonat felül finomhomok vagy pa­lahintés, alsó oldalon polietilén fólia.
• Zárólemezek (felületvédelemmel ellátott): színezett palaőrlemény hintéssel ellátott lemezek, egy oldalon bitumennel ellátott fémfóliák (Al, Cu), valamint üveg­fátyol betétre kasírozott aulmíniumfóliás lemezek. Jellemzően az egyenes rétegrendű melegtetők és a kéthéjú tetők csapadék elleni szigetelésének legfelső lemeze.

A bitumenes lemezek alapanyaga az ún. oxidbitumen. Ez a ha­gyományos desztillált bitumen oxigénnel történő átfúvatásával keletkezik. Ennek során a bitumen tulajdonságai megváltoznak (hőállóság /lágyulási pont: 80°C, hideghajlítóság: 0°C).

Modifikált bitumenes lemezek

A minél kedvezőbb tulajdonság elérése érdekében a gyár­tók a desztillációs alapbitument különböző műanyagokkal összekeverve javítják (ez a modifikálás). Az így létrejövő módosított anyag kedvezőbb tulajdonságú, azaz magasabb hőállóságú, rugalmasabb, tartósabb, jobb hideghajlíthatóságú stb. lesz. A modifikálás csak a bitumennel össze­férhető műanyagokkal végezhető (plasztomerekkel vagy elasztomerekkel). A különböző műanyagok eltérő tulajdon­ságokat javítanak (PVC: olajállóság; PE: öregedésállóság + hőstabilitás; EVA: lágyuláspont csökkenése).

APP (plasztomer) modifikációs bitumenes lemezek

Magas hőállóságú (+150°C), kedvező hideghajlíthatóságú (-15°C); kiváló tapadóképességű, UV sugárzásnak ellenálló; nagy mechanikai szilárdságú (terhelhető); könnyen beépít­hető lemezek, melyek az SBS és az EPM modifikált bitume­nes lemezekkel egyaránt összeépíthetők.

SBS (elasztomer) modifikációs bitumenes lemezek

Hor­dozórétegtől függően jelentős szakadási nyúlással és repe­désáthidaló képességgel rendelkező, gumiszerűen nyújtható és visszarugózó tulajdonságú lemezek. További jellemzőjük a magas hőállóság, a hideghajlíthatóság, a nagy szakítószi­lárdság, a gyors bedolgozhatóság, ugyanakkor nem UV-álló!

EPM modifikációs bitumenes lemezek

Lényegében egye­sítik az APP és az SBS legkedvezőbb tulajdonságait. Jó hő­állóság, kedvező hideghajlíthatóság, rugalmasság, nyújtha­tóság és szakítószilárdság jellemzi. UV-álló, nem igényel fényvédelmet, jól összeépíthető valamennyi bitumenes le­mezfajtával. Napjainkban a lapostetők csapadék elleni szigetelését a legtöbb esetben bitumenes vagy modifikált bitumenes vastaglemezekből készítik.

2.2. táblázat

Műanyag lemezek

Napjainkban a műanyag alapú lemezek széles választéka áll rendelkezésre a tetőszigetelések kialakítására. Alapanya­gaik alapján két fő csoportját különböztetjük meg:

1. Hőre lágyuló (plasztomer) műanyag lemezek:

Nehezebben nyúlnak meg, de alakváltozásuk tartós. Könnyebben alakíthatók.

Főbb típusai:

• PVC (polivinil-klorid) műanyag lemezek: alapvetően a bitumennel összeférhetetlen, de létezik bitumenálló PVC-lemez is. PS-habbal szintén összeférhetetlen.
• PIB (poliizo-butilén) műanyag lemezek.
• ECB (etilén-kopolimer-bitumen) műanyag lemezek. A műanyag adja a rugalmasságot és a hajlíthatóságot, a bitumen lágyítóként hat. Sajátos tulajdonsága, hogy az anyag nyúlásával bekövetkező deformációval egyidőben jelentős szilárdságnövekedés lép fel. Ozon-és UV-állók.
• EVA (etilén-vinil-acetát-kopolimer) műanyag lemezek.

2. Gumiszerű (elasztomer) műkaucsuk lemezek:

Jobban nyújthatók, de rugalmasabbak, eredeti alakjukat (közel) visszanyerik. Nehezen alakíthatók.

Főbb típusai:

• IIR (butilkaucsuk) lemezek;
• EPDM (etilén-propilén dién-monomer) lemezek;
• CSM (szulfoklórozott polietilén) lemezek.

A műanyag lemezek vastagsága 1,2-2,0 mm. A szigetelé­sek általában egy rétegben készülnek.

Bevonatszigetelések

A bevonatszigetelések képlékeny állapotban, több réteg­ben (összesen 2-4 mm vastagságban) a felületre felhordott tisztán műanyag vagy bitumen, esetleg műanyag-bitumen alapú vízszigetelő anyagok, melyek kémiai és/vagy fizikai folyamat eredményeként, a beépítést követően válnak víz­szigetelő réteggé. Kiváló szakítószilárdsági, nyúlási, illetve repedésáthidaló tulajdonsággal rendelkeznek, Ebből is adó­dik, hogy elsősorban a tört síkú, sok áttöréssel és felépít­ménnyel tagolt tetőfelületek szigetelésére alkalmazhatók előnyösen.

A bevonatszigetelések lehetnek:

• poliészter vagy poliuretán alapú műanyagok: lágy poliészter bevonatok, poliuretán „folyékony fóliák”, üvegszál erősítésű poliésztergyanták.
• bitumen alapúak: bitumenlatex termékek (emulziók), modifikált bitumenes (vastag) bevonatok.
• speciális poliuretán habok (hő- és vízszigetelés egy­ben): tetőfelületen kihabosodó, szórt szigetelés. A speciális, kétkomponensű, két rétegben felhordott szigete­lés egyszerre hő- és vízszigetelés. Nem UV-álló.

A bevonatszigetelések megbízhatóságát fokozandó poli­észterfátyol vagy filcbetét alkalmazása is előfordul.

Kiegészítő anyagok

A lapostető teljes felületén, minden részletében rendel­tetésszerűen működő (vízhatlan) csapadék elleni szigetelés létesítéséhez a fenti szigetelőanyagok mellett számos ki­egészítő anyag, elem felhasználására, beépítésére is szük­ség van. Ilyenek a különböző alapozók, oldószeres mázak, emulziók, ragasztók, kittek, tapaszok, bevonatok.

Ragasztóanyagok

Napjainkban a szigetelések széles választékához igazodó­an sokféle ragasztóanyag és többféle ragasztási mód létezik. Az alkalmazható ragasztóanyag minden esetben a ragasztott szerkezeti rétegtől és az aljzattól függ. Egyes lemezekhez, szerkezetekhez kizárólag a gyártók által ajánlott ragasztó­anyagok használhatók.

A hagyományos bitumenes vékonylemezek ragasztásá­hoz forró bitumenmasszát (olvadékot) használnak. A hegeszthető vastaglemezek esetében nincs szükség kü­lön ragasztóanyagra. A lemezek gyártása során külön ragasztóbevonatot hordanak fel; beépítéskor ezt olvasztják le. Műanyag lemezek ragasztásához műanyag alapú ragasz­tókat használnak. A műanyag keményhab hőszigetelő táblák kizárólag hi­degragasztással (vagy mechanikusan) rögzíthetők, egy vagy két komponensű, műanyag alapú ragasztóval.

Oldószeres mázak

A bitument különféle szerves oldószerekben oldva (ben­zol, benzin, aceton stb.), hidegen felhordható folyékony bitu­menes mázakat, bitumenes lakkokat állítanak elő. Az oldó­szeres bitumenmázakat elsősorban a bitumenes lemezszige­telések alapozóanyagaként, az aljzat (fogadófelület) előkészí­tésére (kellősítésére) használják.

Az oldószeres bitumenek tűz- és robbanásveszélye­sek! A gyártók ide vonatkozó előírásait, utasításait minden esetben szigorúan be kell tartani! A műanyagokat az oldószerek megtámadják, ezért a mű­anyag keményhab hőszigetelések, a műanyag vízszigete­lő lemezek és az egyéb műanyag alapú elemek, szerkeze­tek oldószeres bitumenekkel nem érintkezhetnek!

Emulziók

A bitumenemulziók emulgeáló (pl. szappan) és stabili­záló anyagok segítségével vízben eloszlatott bitumenrészecskékből álló, diszperz rendszerek. Mivel a víz és a bitumen nem elegyedik, ezért emulgeáló és stabi­lizáló anyagok hozzáadásával segítik elő a részecskék keveredését és az emulzió stabilitását.

A bitumenemulzió nagy előnye, hogy nedves felületre hi­degen felhordhatok és nem igényelnek melegítést. A bitumenemulziókat szintén a csapadék elleni szigetelések ala­pozó anyagaként alkalmazzák, a nedvszívó aljzatok felületi előkészítésére (kellősítésére). A felületre felhordott bitumen­emulzió kiszáradása után összefüggő, filmszerű, vízhatlan (víztaszító) védőbevonat jön létre.

A vizes bitumenemulziók fagyra érzékenyek! Szállítá­suk, tárolásuk, bedolgozásuk csak +5°C-nál magasabb hőmérsékleten megengedett! Készítenek műanyaggal modifikált bitumenemulzió­kat is. Ezek egy- vagy két komponensű, műanyaggal vagy műkaucsukkal módosított szigetelőmasszák, amelyek szó­rással vagy kenéssel hordhatók fel a felületre. Ezek elsősor­ban összetett formájú, erősen tagolt felületek szigetelésénél alkalmazott kiegészítő anyagok.

Kittek, tapaszok

A bitumenes kittek, tapaszok oldószerekkel vagy lágyí­tókkal kevert bitumenből, különböző töltőanyagok hozzá­adásával előállított szigetelő masszák. Töltőanyagként álta­lában szemcsés, porszerű anyagokat, őrleményeket használ­nak. A bitumenes kitteket, tapaszokat az aljzatok felületi hibá­inak javítására, illetve a különböző (csatlakozási-, mozgási-, stb.) hézagok, illesztések kitöltésére használják.

Fényvédő bevonatok

A bitumenes alapanyagú csapadék elleni szigetelést a nap­sugárzás (hőhatás és ultraibolya sugárzás) hosszú távon ká­rosítja, ezért a lemezeket megfelelő védelemmel kell ellátni.

A napsugárzásnak kitett bitumen folyamatosan öregszik. Hő hatá­sára az illóanyagok eltávoznak a bitumenből, így az rideggé válik, törékeny lesz. Az ultraibolya sugárzás hatására fotokémiai folya­matok mennek végbe, ami szintén ridegedéshez vezet. A szigetelés tartósságát biztosítandó, a bitumenes szerkezeteket minden eset­ben védeni kell a napsugárzástól.

Bitumenes lemez csapadék elleni szigetelés esetén a leg­felső lemezréteget képező zárólemezt a gyártás során eleve ellátják felületvédelemmel; az idő múlásával azonban szük­ség lehet ennek felújítására. Ehhez, illetve a bitumenes kent, szórt szigetelések védelméhez fényvisszaverő fedőemulzió fényvédő bevonatot készítenek. Olyan csapadék elleni szigetelések esetében, amelyek ol­dószerekkel nem érintkezhetnek (műanyag alapú termékek), vizes diszperziós – oldószert nem tartalmazó – fényvissza­verő fedőbevonatot kell alkalmazni.

Kiegészítő szerkezetek

A lapostetők rendeltetésszerű működéséhez számos olyan „kényes” szerkezeti részlet (dilatáció, víznyelő, felülvilágí­tó, attika stb.) kialakítása szükséges, amelyben a csapadék elleni szigetelés vonalvezetése megtörik, megszakad stb., vagyis ezek a vízhatlanság szempontjából fokozottan veszé­lyeztetett részt képeznek. Az egyes szerkezeti részleteket minden esetben a lapostető egészéhez igazodva, az ide vo­natkozó követelményeknek (vízhatlanság, fagyállóság stb.) megfelelve kell kialakítani. Ehhez számos különböző kiegé­szítő szerkezet, elem beépítése szükséges.

A lapostetők csapadék elleni szigeteléséhez közvetlenül kapcsolódó kiegészítő szerkezetek a következők.

• Szegélyezések: a tetőfelületet határoló (attika-, fal-, kéményszegély stb.), valamint a felületen belül az áttöréseket, nyílásokat, hézagokat (csőáttöréseket, felül­világítókat, dilatációt stb.) szegélyező szerkezetek. A külső hatásoknak ellenálló, általában műanyag vagy fém agyagú elemek alkotják.
• Vízgyűjtő és vízelvezető elemek: belső vízelvezetés­nél ezt lényegében a vízelvezetési pontokban kialakított összefolyók (víznyelők) képezik. Ezek olyan össze­tett szerkezetek, amelyeknél az ismert külső hatásokkal szembeni (tartós) ellenállás mellett az eltömődés, visszaáramlás, eljegesedés stb. jelenségekkel szembeni védelmet is biztosítani kell. A külső (vonalmenti) víz­elvezetést általában függő ereszcsatornával képezik. A csapadék elleni szigetelést lényegében egyszerű sze­gélyezéssel zárják le úgy, hogy a felületén lefolyó víz akadálytalanul a csatornába kerül.
• Páraszellőzők: a tetőszerkezetbe jutott és ott megre­kedt nedvességet, párát minden esetben ki kell szellőztetni a külső térbe. Egyenes rétegrendű tetők esetében ez a hőszigetelés alatti páraelvezető, valamint a csapadékszigetelés alatti gőznyomást kiegyenlítő rétegek külső légtérrel való közvetlen kapcsolatának a megteremtését jelenti. Ez a kapcsolat egyaránt kialakítható a tetőfelületet szegélyező szerkezetek mentén (pl. attikafalakban), valamint a tetőfelületen elszórtan pon­tonként.
  Utóbbit olyan (általában műanyag) páraszel­lőző elemekkel képezik, melyek a csapadék elleni szi­geteléssel vízhatlan csatlakozást biztosítva összeépíthetők. Kéthéjú tetőknél a két héj közötti légrétegben működő folyamatos légáramlás biztosítja a nedvesség, a pára kiszellőztetését. Ehhez azonban a levegő be- és kijutását lehetővé tevő szerkezetek szükségesek. Ezt általában az attikafalakba épített szellőzőnyílások képezik, de nagyobb tetőfelület (épületszélesség) esetén a felső héjat áttörő, pontonkénti szellőzőelemeken keresztüli szellőztetésre is szükség lehet.
• Egyéb kiegészítők: a csapadék elleni szigeteléshez köz­vetlenül kapcsolódó egyéb kiegészítők közé tartoznak a lapostetőn elhelyezett különböző gépészeti berende­zések (klímák, tartályok, vezetékek stb.) alátámasztó szerkezetei (talpak); a járósávok elemei; a biztonsági szerkezetek elemei stb.