• medence
• medence tisztítása
• úszómedence

A klór alternatívái a medence fertőtlenítésében

A klór alternatívái közül alkalmazzák a követ­kezőket:

• a biguanidok,
• az ózon/bróm,
• az UV-fény és bróm
• az oxigénvegyületek.

A sóelektrolitikus eljárás nem tekinthető a klór valódi alternatívájának, hiszen végső soron azt is klór nyerésére alkalmazzuk.

Biguanidok

A biguanidokat, amelyeket Euró­pában Phmb (= polimer-hexametilén-biguanid) néven ismernek, a fürdőmedencék fer­tőtlenítésére ajánlják, de azokat orvosi és szaniter berendezésekben is alkalmazzák. Klórral, brómmal, ezüst- és réztartalmú termékekkel együttesen nem alkalmazhatók; ezeket az anyagokat a biguanidok adagolása előtt el kell távolítani a medence vizéből. Rendszerint szükség van kiegészítő fertőtlenítőszerek al­kalmazására. Magyarországon ez a fertőtlení­tőszer nincs engedélyezve, ezért az eljárás nem terjedt el; az ára sem versenyképes.

Az ózon és bróm kombinációja

Az ózon erős mérgező hatása miatt csak a fürdőme­dence szűrője és egy speciális szűrő közé iktatott fertőtlenítőszakaszban állítható elő és fertőtlenítés céljára is csak ott alkalmazható. Az ózont egy speciális ózongenerátorban, két oxigénelektróda között végbemenő ún. csendes kisüléssel, a környezet oxigénjéből állítjuk elő.

Ehhez több ezer voltos feszültség­re van szükség, ez idézi elő, hogy a levegő O₂ oxigénmolekulájából O₃ (ózon) váljon. Az ózonmolekula instabil és ezért a lehető leggyorsabban reakciós partnert keres, hogy azt oxidálhassa. Ennek az oxidációs sebes­ségnek köszönhető nagy hatékonysága. Az ózon elpusztítja a baktériumokat, vírusokat és mikrobákat.

Miután az ózon elvégezte a generátoron át­áramló víz fertőtlenítését, azt erősen mérgező hatása miatt aktívszenes szűrővel ki kell szűr­ni a vízből. A medence vizének fertőtlenített állapotát folyamatosan fenn kell tartani a medencében és a berendezés üzemszünetei alatt is, ehhez kiegészítésül brómot lehet adagolni. Alternatív megoldáskánt a peroxid is számításba jöhet, hogy a halogénelemek­től teljesen elszakadjunk, hiszen mindez – er­ről se feledkezzünk meg – a környezetnek is hasznára válik.

UV-fény és bróm

Az UV-fényt egy meg­felelő kamrában állítjuk elő és az ott a már szűrt vízre fejti ki hatását. Az UV-fény szétroncsolja a mikrobák és hasonló élő­lények DNS-ének molekuláris szerkezetét, de csak azokét, amelyek éppen ott vannak. Ezért itt is valamilyen kiegészítő fertőtle­nítőszerről kell gondoskodni. A klór alternatí­vájaként ebben az esetben is a bróm vagy a peroxid alkalmazása jöhet szóba. Az ok ugyanaz, mint az ózon esetében: A medence vize gyorsan elszennyeződik és ilyen is ma­radna, amíg az UV-kamrán át nem áramlik. A medencében ezért kiegészítő fertőtlenítő­szer adagolása nélkül az állandó csíramen­tességet nem lehetne elérni.

Fertőtlenítés aktív oxigénnel

A piacon sokféle termék kapható, amely lehetővé teszi, hogy az oxigént fertőtlenítésre használjuk. Ezek folyékony vagy szilárd halmazállapot­ban kerülnek forgalomba. Adagolásukat kéz­zel vagy automatikus adagolókészülékkel vé­gezzük. Az egyik gyártó szerint mindig aján­latos valamilyen algásodás elleni szer hozzá­adása. Alkalmanként lökésszerű klórozás végrehajtására is sor kerülhet, amennyiben nagy terhelés vagy más ok miatt leromlik a medencevíz minősége. A klórral végzett sok­kolás az aktív oxigén fogyasztását arányta­lanul megnövelheti.

A sóelektrolitikus eljárás

Ahhoz, hogy fer­tőtlenítésre a sóelektrolitikus eljárást tudjuk használni, a medence vizéhez sót (nátrium­klorid, NaCI) kell hozzáadni. 50 m³ térfogatú medencénél ez 150-175 kg mennyiség len­ne. A korszerű elektrolitikus klórozás beren­dezéseihez 2500 ppm (2,5 g/L) sótartalom elegendő, amely az átlagos ízlelési határ alatt van és korrozív hatása is elhanyagolható.

A medence sós vize titán-dioxid cellákon áram­lik át, amelyekben klór keletkezik. A só-elektrolízis minden ismert medencetípushoz alkalmas. Az acélmedencéknél azonban kü­lönleges óvintézkedésekről kell gondoskodni (pl. horganyozott hegesztési varratokról stb.), mert különben rozsdásodásra kell számítani.

Az elektrolízis folyamata. Itt az NaCI-molekulák felbomlanak. A negatív póluson nát­riumionok és hidrogén (H) keletkezik. A pozitív póluson válik ki oxigén (O) kíséretében a kívánt klór (Cl). A nátrium azonnal reakcióba lép a vízzel és nátrium-hidroxitot (nátronlúg) alkot. Az további reakciók során a klórral sót (NaCI) és nátrium-hipokloritot (NaOCI) hoz létre. A fürdőmedencében ez a NaOCI-vegyület elveszíti oxigénjét és szintén sóvá (NaCI) alakul vissza. Az itt felszabadult oxigén szintén pusztítja a baktériumokat és az algákat, a felszabadult klórnak pedig tartós fertőtlenítő hatása van.

Az elektrolízis folyamata:

2 NaCI + 2 H₂O => + 2 NaOH + H₂ + Cl₂, azaz só + víz = nátronlúg + hidrogén + klórgáz.

2 NAOH + Cl₂ => NaOCI + NaCI + H₂O, azaz nátrium-hipoklorit + só + víz.

Kiegészítő javaslatok

Célszerű, ha

• jó minőségű berendezés alkalmazása mellett döntünk, amelynél az elektródák polaritása rendszeresen megváltoztatható (+ és – pólus cseréje), mert ezzel meg­előzhetők a mészlerakódások és az el­szennyeződések;
• a pH-értéket automatikusan csökkentő automatát építünk be, hogy az elmeszesedést biztosan megakadályozzuk;
• a berendezésnek az uszodánkhoz meg­felelő kapacitása van;
• a szokásos klórozásról való átálláskor a szűrőhomokot és a töltővizet is cseréljük ki, hogy az induláshoz ideális feltételeket teremtsünk és megelőzzük a problémákat.

Az izocianursav túlzottan nagy értéke pl. megnehezítené a szabad klór képződését. Az átállás a járulékos beruházások ellenére minden bizonnyal kifizetődik.

Fertőtlenítés nehézfémionokkal

A nehéz­fémionok algicid tulajdonsága régen ismert, az algák leküzdésével kapcsolatban is emlí­teni fogjuk. E cikksorozat szerzőjének ezeket úgy mutatták be, mint a fürdőmedencék problé­máinak további vegyszerek adagolását nem igénylő megoldását (!). Elektrolízis útján ezüst-, rézionokat adunk a vízhez és azok ott fertőtlenítő hatást fejtenek ki.

A szokásos ionkoncentrációk 0,2-0,8 mg/L réz eseté­ben és 0,02-0,08 mg/L ezüst esetében. A nehézfémionok réz- és ezüst-, vagy réz­ezüst ötvözetű elektródákkal ellátott cellák­ban törpefeszültséget alkalmazva keletkez­nek a vízben. A kórokozók elpusztítási, illetve inaktiválási ideje viszonylag hosszú, ezért ezeket a berendezéseket közfürdőkben csak ritkán alkalmazzák.

A klórtól meg kell szabadulnunk, de hogyan?

Szeretnének azonnal áttérni a klórmentes fer­tőtlenítésre? Az összes alternatív termék vala­milyen reakcióba lép a klórral, ezért nem lehet várakozási idő nélkül átállni egy új vegy­szerre. A klór és vegyületei a vízforgató be­rendezések minden részében valamilyen mértékű lerakódást hoznak létre. Amíg az új vegyszer a lerakódásokat teljesen nem bont­ja le, addig a fogyasztás a számított érték többszöröse is lehet. Megelőzhetjük a meg­növekedett fogyasztást, ha mindenhonnan eltávolítjuk a klórt.

Ez a következőt jelenti:

• a medence fenekét és falait alaposan le kell kefélni, hogy leválasszuk a rátapadt halogénelemeket. Végezetül a hatjáratú váltószelep „ürítés” pozíciójával szívjuk le a vizet;
• a homokszűrőn végezzünk visszamosást és öblítést;
• patronos szűrők esetén cseréljük ki a patronokat;
• a klór közömbösítésére alkalmazzunk klór­közömbösítő szert;
• 24 órán át szűrjük a vizet;
• végezzünk klórtesztet.