• medence tisztítása
• tisztítás
• úszómedence

Küzdelem az algák ellen (úszómedencékben)

Az algák túlnyomórészt vízben élő növények, amelyek fotoszintetizálnak. A fotoszintézis folyamatának lényege, hogy a növények fény­elnyelő anyag, a klorofill segítségével a zöld növényi részekben fényenergiát vesznek fel, hogy azzal különböző szerves anyagokat állítsanak elő. Fény nélkül ezért nem tudnak életben maradni.

Az algák lehetnek egy- vagy többsejtűek. A fürdőmedencében jelenlétük zavaró, ezért ott fertőtlenítéssel és algásodás elleni szerek alkalmazásával védekezünk ellenük.

Algásodás elleni szerek

Ezeket a fürdőmedencében előforduló algák leküzdésére használjuk. Az alkalmazott algáso­dás elleni szerek rendszerint kvaterner ammóniumvegyületek. Ezek különböző (habzó, erő­sen habzó vagy nem habzó) minőségekben kaphatók. Adagolásukkor célszerű egyidejűleg a klórértéket is megnövelni (50 m³ vízhez 250 g triklór hozzáadásával), hogy az algák elszapo­rodása esetén javítsuk az eredményt.

A gyakorlatból jól ismert, hogy az algák (első­sorban a zöldmoszatok) szívesen megtele­pednek a fürdőmedence napos részein. Még kifogástalanul gondozott medencénél is elő­fordulhat, hogy annak egyes részein algá­sodás indul meg.

Ezt a medence falain vagy egyéb helyein hir­telen fellépő jelenséget főleg tikkasztóan me­leg időben, fülledt levegőben és meleg, esős időben lehet tapasztalni. Az algaképződés további okai között meg kell említeni a túl rö­vid átforgatási időtartamot vagy a holt sarko­kat, amelyeket a víz nem tud átöblíteni (eset­leg módosítani kell a fúvókák helyzetét).

Az algák aránylag kis hőmérsékleteken is szaporodnak, csak lassabban.

Általános intézkedések az algásodás megelőzésére és leküzdésére

Feltétlenül gondoskodjunk arról, hogy az át­forgatás kellő mértékű legyen. Néha megesik, hogy a medencetulajdonos egyszerűen csökkenti az átforgatást, hogy áramot takarít­son meg. Az elégtelen átforgatás egyik tüne­te az alattomos zöldmoszatok elszaporodása a medence nehezen hozzáférhető részein és sarkaiban.

A kefés tisztítást is rendszeresen kell végezni. Ezzel eltávolítjuk a még láthatatlan moszatokat megtelepedési helyükről, esetleg felületüket is felsértjük, így hozzáférhetővé válnak a fer­tőtlenítőszer számára és megsemmisíthetők. Az elpusztult részeket a szűrő fogja fel, ahon­nan azután a legközelebbi visszamosással távolítjuk el azokat. A vízben soha ne legyen a szükségesnél kevesebb fertőtlenítőszer!

Az algák fajtái

A fürdőmedencében a barnamoszat (Phaeophyta), a zöldmoszat (Chlorophyta), a sárga­moszat (Chrysophyta) és a feketemoszatnak is nevezett kékmoszat (Cyanophyta) fordul­hat elő.

A legújabb kutatások azonban kimutatták, hogy a kékmoszatok valójában nem is algák, hanem a cyanobaktériumok közé tartoznak, ezért azokkal a bakteriológia foglalkozik. Ezek tehát sem nem növények, sem nem algák. A barna- és sárgamoszatok meg­lehetősen ritkák, a leggyakrabban a zöld- és feketemoszatok fordulnak elő.

A barna- és sárgamoszatok elleni védeke­zésre ugyanazok az intézkedések használha­tók, mint a zöldmoszatoknál.

A zöldmoszat (Chlorophyta) leküzdése

Ez az algafajta fülledt levegőben és záporeső után, hirtelen jelenik meg. Ekkor világoszöld lepedék keletkezik, többnyire a falakon. A továbbiakban lassan szaporodik, ha a fent említett kezelési intézkedéseket nem végez­zük el. Színe ekkorra inkább a sötétzöld felé hajlik. Előszeretettel telepszik meg a meden­ce napos és az áramlásból kimaradt részein. Ettől az algafajtától egyszerűen meg lehet szabadulni. Mindenekelőtt alaposan keféljük át az érintett helyeket. Ellenőrizzük és szük­ség esetén növeljük meg az átforgatási idő­tartamot.

Pelyhesítőszer adagolásával javítani lehet a szűrést. Amennyiben az algák ismét megjelennek, ha lehetséges, granulátum alkalmazásával végezzünk lokális klórozást és adjunk algásodás elleni szert a vízhez.

A zöld medence

A zöld medence kialakulásának oka a fertőt­lenítőszer hiánya vagy hatásának korlátozott volta, vagy a túl rövid szűrési idő. Fontos, hogy az okokat jól meghatározzuk, mert így elkerülhető, hogy feleslegesen sok klórt alkal­mazzunk. A túl rövid szűrési időt a víz „átbil­lenése” jelzi, az sötéten zavarosodni kezd és a jelenség egyre jobban terjed (29. kép). A medencét ebből az állapotából egyszerűen vissza lehet hozni: Amikor a sötétedés még tart, elegendő, ha a szivattyút tartós üzemre kapcsoljuk át, míg a víz újra fel nem tisztul.

29. kép. Elhanyagolt és átbillent medence.

Járulékos klórt nem kell adagolni! A feltisz­tulásra már néhány óra múlva számíthatunk. Ha azonban a víz már zöld, folyékony klórral sokkot (lökésszerű klórozást) kell végrehaj­tani. A vízhez adott klór mennyisége annak koncentrációjától függ. A 80 g/L klórtartalmú szerből 20 L, a 150 g/L koncentrációjú ter­mékből 10 L ajánlható. A szivattyút állítsuk tartós üzemre, amíg a medence ismét fel nem tisztul. Kiegészítésül pelyhesítőszert is adagolhatunk. 24-36 óra elteltével a víz ismét kristálytisztává válik. Újra fürödni azon­ban csak akkor szabad benne, ha a klórérték ismét kisebb 1,0 mg/L-nél, elfogadható tarto­mányba csökken.

Ha nincs vagy kevés a fertőtlenítőszer, akkor a víz először kifehéredik, majd hirtelen (akár néhány óra alatt) zöldre változik. A zöld el­színeződést a zöldmoszatok okozzák. Amíg a medence vize még a fehér fázisban van, elegendő a zavarosodás mértékétől függően 5-10 L folyékony klórt beönteni és a szivattyút tartós üzemre kapcsolni ahhoz, hogy a vizet újra tisztává tegyük. Ha viszont a me­dence már zöld, lökésszerű klórozást (I. fent) kell végrehajtani. A szivattyút ebben az eset­ben is mindaddig járatni kell, amíg a víz fel nem tisztul.

A kék-, ill. feketemoszat (Cyanophyta)

A feketemoszatnak is nevezett kékmoszat minden fürdőmedence-tulajdonos rémálma. Szervezetüket nyálkaréteg és komplex felépí­tésű héj (fal) védi, ezért pusztán vegyszerek alkalmazásával nem lehet őket kiirtani. Rá­adásul szerencsétlen módon éppen a semleges vagy enyhén lúgos vizet (medencevíz) kedvelik. A pH 5,1-nél kisebb értékű vizektől tartózkodnak. Az olyan fürdőkben, amelyek pH-érték 7 vagy annál kisebb, valószínűleg kipusztulnak.

A fürdőmedence rossz építészeti állapota szinte belépőjegyet jelent az algák e legma­kacsabb válfajainak. Kezdetben kizárólag a fugák repedéseiben telepednek meg. Mű­anyag fóliával bélelt, acél- vagy üvegszállal erősített műanyag medencékben ezért egyál­talán nem fordulnak elő, mert ezeknek nin­csenek fugáik, hanem hegesztve vannak. Az algák előfordulását ezért a legjobban azzal tudjuk megakadályozni, hogy a medence­testet kifogástalan állapotban tartjuk. A rend­szeres fugázás hatékony védelmet nyújt.

A fertőzés mindig a falak vagy a fenék fugáin megjelenő kis, fekete foltokkal kezdődik. A fenéken lévő fekete foltokat célzottan elhelye­zett klórgranulátummal meg lehet semmisí­teni. Ha az alga barnára színeződött, akkor már elpusztult és kefével el lehet távolítani.

Azokat a helyeket, amelyeken granulátumot nem lehet elhelyezni (pl. a falakat) acélkefé­vel mindaddig kell sikálni, amíg az összes eltávolítható rész le nem hullik a fenékre. Ez­után hajtsunk végre lökésszerű klórozást. A medence fenekén már a következő nap vilá­gos réteg jelenik meg, amit az algák elpusz­tult maradványai alkotnak.

Állandóan járassuk a szivattyút. Naponta mérjük a klórtartalmat és azt tartsuk nagy ér­téken. A szaporodás újraindulásának meg­akadályozására feltétlenül adagoljunk algásodás elleni szert!

Ha a nagy felületre kiterjedő algásodás ismé­telten előfordul, nem marad más hátra, mint a medence leürítése és gondos takarítása.

A feketemoszatok szaporodásának kémiai és fizikai eszközökkel megvalósított és a remé­nyek szerint hosszú ideig tartó visszaszorí­tása előbb vagy utóbb eléri az elviselhetőség határát. A vízben ugyanis egyre nagyobb vegyszeradagokat kell alkalmazni és mind több emberi munkaerőre van szükség.

E cikksorozat szerzője praxisa során szinte minden szert és csodaszert kipróbált, amelyről azt állították, hogy használnak, sőt profilaktikus (megelőző) segítséget nyújtanak a kékmo­szatok ellen. Egy-egy alkalmazás igen költsé­ges volt. Valódi segítséget azonban egyik sem adott. Teljesen mindegy, hogy kvaterner-ammónium- vagy réztartalmú szerekről volt-e szó. Az megfigyelhető volt, hogy a réztartalmú algásodás elleni szerek fékezték a sza­porodást. A hatékonyságra megadott, na­gyon eltérő időtartamok végére azonban az alga újra megjelent. Algásodás elleni vegy­szerek láthatók a 30. képen.

30. kép. Algaképződést gátló vegyszerek.

Túl sok algásodás elleni szert már csak azért sem lehet adagolni, mert az így túlterhelt víz már a fürdőmedence használóira is veszé­lyes lehet. A fertőzött medencékben ennek ellenére szükség van az algásodás elleni szerek bevetésére, hogy legalább a szaporo­dást megállítsuk.

Az algásodás elleni védekezés hatásos eljá­rása a következő: tisztítás kefével – algásodás elleni szer – klór­sokk – szükség esetén felújítás.

Az algaképződést gátló alternatív szerek

Réz-szulfát (CuSO₄). Nehézfém bázisú, na­gyon hatékony és olcsó algásodás elleni szer. Kristályos vagy por alakban kapható.

Helyes adagolásakor a fürdőzőkön általában nem fordulnak elő mellékhatások. Világos burkolólappal burkolt vagy műanyag meden­cében azonban csúnya foltokat okozhat, ezért ott a CuSO₄ alkalmazását mellőzni kell. Feldolgozott állapotban tömbök vagy pirulák alakjában kerül forgalomba. Ez utóbbiak azonban elszíneződést okoznak a lefölözőedények csappantyúin és egyéb helyeken. A tömböknél ilyen problémák nem merültek fel.

A CuSO₄ egy problémás, algamentesítő szerrel rosszul vagy egyáltalán nem kezelt medencénél mindig alternatívát jelent. Ha szabályszerűen alkalmazzuk, akkor hátrányai is elviselhetők maradnak. A gyártó előírásait azonban mindig tartsuk be.

Célszerű a víz réztartalmának rendszeres ellenőrzése is. Erre a célra kolorimetrikus eljárásokat lehet alkalmazni. A szaküzletek­ben beszerezhetjük a megfelelő tesztkészle­teket.

Ezüsttartalmú termékek. Az ezüstvegyüle­teknek az orvoslásban hajdan nagy jelentő­ségük volt. Akkoriban dédanyáink ezüstpénzt tettek a tejbe, hogy azt az ezüst természetes antibiotikus hatása révén frissen tartsák. Az ezüstvegyületek különböző változatai ma is forgalomban vannak.

A hidrogén-peroxiddal alkotott vegyületek formájában közvetlenül hozzáadhatok a vízhez, vagy (szűrőcsere esetén) pl. 40 %-os arányban.

Az ezüst az algák leküzdését nagy hatékony­sággal végzi, előnye a rézzel szemben, hogy nincsenek káros hatásai a fürdőzőkre és a medence tartozékaira. Alkalmazását mindig a gyártó előírásainak betartásával végezzük.

Ionizálás. Az algásodást gátló szerek ada­golásának hatékony alternatíváját képviseli az elektrolitikus eljárások alkalmazása.

Amint azt már a sóelektrolízisnél láttuk, itt is egyenáram folyik két elektróda között, ame­lyek ebben az esetben rézből (Cu) és ezüst­ből (Ag) készülnek. A rézionok úgy viselked­nek, mint a pelyhesítőszerek, az ezüstionok pedig az algásodást gátló szerek feladatát látják el. Egy ilyen berendezéssel (31. kép) végrehajtott kísérlet során azt állapították meg, hogy egy teljes egész éven át (a zöld­moszattól a feketéig) egyetlen alga sem je­lent meg a fürdőmedencében.

31. kép. Réz- és ezüstelektródával felszerelt ionizálócella.

A rendszer előírásos üzemeltetése kizárja mindenféle mellékhatás előfordulását, pél­dául a haj és a ruházat nem színeződik el. A réz-szulfáthoz hasonlóan itt is fontos, hogy az adagolást mérsékelt szinten tartsuk. A kezdetben nagy beszerzési költségek né­hány év alatt kiegyenlítődnek, mivel a pelyhesítő és algásodást gátló szereket így meg lehet takarítani. Az elektródákat bizonyos időközönként (2-5 évenként) ki kell cserélni.