• szellőzés

Szellőzés és légcsere

Egy helyiség klímájának összetevőit a belső levegő hőmérséklete, össze­tétele és a légmozgás jelentik. A szellőzés feladata a zárt terek­ben a huzatjelenségek és hőmérsék­let-csökkenés nélküli kellemes hőér­zet biztosítása. Az ember jó közérzetét, tanulási vagy munkateljesítményét főleg a szobahőmérséklettől függő légsebességgel való frisslevegő-ellátás mértéke és minősége befolyásolja. A szellőztetés legfontosabb eszköze az ablak.

A huzamos emberi tartózkodásra szolgáló terek természetes megvilá­gítási felületének 2/3 részét szabad, nyitható szellőzőfelületként kell be­tervezni. Ez az érték csökkenthető gépi szellőzés, ül. klímaberendezés beépítése mellett, sőt utóbbi eset­ben a nyitható szárnyak el is marad­hatnak.

Ha a belső és külső tér légnyomá­sa különböző, az építmény összes pórusán, résén, nyílásán és szellőző­kürtőjén keresztül megindul a nyo­máskiegyenlítődés . Az időegység alatti természetes légcsere mértékét egyrészt az álta­lában nem szabályozható, hőmérséklettől függő nyomáskülönbsé­gek határozzák meg, másrészt azok a rendszerint nagyobb, széltől füg­gő, de csak időnként fellépő nyo­máskülönbségek, amelyek korláto­zottan követhetők nyomon, és gyakorlatilag nem befolyásolhatók. A beépített területeken uralkodó áramlási viszonyok miatt az évi kö­zéphőmérsékletek, valamint az uralkodó szélirányok és szélerőssé­gek a használat szempontjából nem vehetők figyelembe.

Az ablak szellőzőképessége függ az épület aerodinamikai sajátossá­gaitól, a vidék mindenkori szélnyomási, illetve szélszívási, valamint hőmérsékleti viszonyaitól, a helyisé­gek égtájak szerinti tájolásától és más helyiségekhez viszonyított helyzetétől. Fontos tényező az ablak szerkezete, kialakítása és a falfelületben elfoglalt helyzete, a szellő­zési keresztmetszetek nagysága, a szellőzőnyílások alakja és magassá­gi elhelyezkedése, a szellőzőnyílás hatásos magassága, a nyomáskü­lönbség nagysága, a szellőző beren­dezés nyitva tartásának időtarta­ma, a megmozgatott légtömeg és a helyiség hőmérsékletének időbeli változása, az esetleges kiegészítő szellőző berendezések és működé­sük módja.

Az ablakkal összefüggő légcsere végbemehet az ablakréseken át (sa­ját szellőzés), az ablakszárny részle­ges vagy teljes nyitásával (lökéssze­rű, ill. tartós szellőzés), külön szabályozható légbevezető és – elve­zető nyílásokon keresztül (tartós szellőzés), ventilátorok és henger­szellőzők beépítésével (kényszer­szellőzés). E szellőzőrendszerek egy­mással, valamint mesterséges vagy természetes aknaszellőzéssel is kom­binálhatók.

A frisslevegő-ellátás nemcsak ab­lakon át, hanem külön berendezé­sekkel is megoldható. Ilyen külön berendezések a következők:

• tartós szellőzők;
• üvegfelületben elhelyezett szel­lőzőcsappantyúk;
• lamellás ablakok;
• hengerszellőzők;
• ventilátorok.

(Kép fent) Belső közlekedőterületek felső benapozását biztosító felülvilágító kapcsolt árnyékolóval.

(Kép fent) Tetőtér-beépítés ablakozásnál a sorolt tetősík ablakok a leghatékonyabb természetes megvilágítást és benapozást biztosítják (VELUX példa).

(Kép fent) Az épületet [a)], illetve ablakot [b)] erő szélhatás (légnyomáskülönbség). Vizsgálandó 1 tok és a fal között; 2 nyílókeret és tokkeret között; 3 üveg é fogadókeret között; 4 az üveget érő dinamikus terhelés.

(Kép fent) Az ablakszerkezetet érő filtrados hatások ellen megfelelő szerkezeti kialakítással és beépítéssel védekezni lehet. Filtrados irányok és előfordulási helyeik A fal/tok; B tokkeret/szárnykeret; C üveg/befogadó keret; 1 tokkeret; 2 szárnykeret; 3 üvegezés; 4 rugal­mas réskitöltő hőszigetelés; 5 külső lég- és vízzáró takaróprofil; 6 beépített légzáró (gumi)profil(ok); 7 plasztikus lég- és vízzáró tömítés (szalag); 8 tisztíthatóságot biztosító (rugalmas) fugatömítés.