• energiatakarékos ház
• energiatakarékosság
• kémény

Kémények és az energiatakarékosság

Az energetikai berendezések között a fűtési az, amely előállítja azt a hő­mennyiséget, amennyi az adott tér, a lakás igényéhez szükséges. Ener­giatakarékossági szempontból a fű­tési rendszer egyik fő eleme a jó és „egészséges” kémény. A kémény mi­nősége a méretei – kürtőátmérője, magassága stb. – megfelelőségén múlik, emellett állékonynak, kellő­en hőszigetelőnek és időtállónak kell lennie.

A szilárd tüzelőanyagú fűtéshez használt kéményállomány 90-95%-a egyhéjú, szilárd tüzelésre használt kémény. Gázfűtésnél a helyzet más, a kémények 5-10%-a hagyományos, a többi kéthéjú kémény, azaz a ké­ménytesten belül valamilyen bélés, béléselem vagy korszerű elemes (pl. Schiedel) kémény helyezkedik el.

Az egyhéjú kémények téglafalazatú, normálhabarcsba rakott kémények, kürtőik általában téglalap, ritkábban kör keresztmetszetűek. A kéthéjú kéménykürtőkben a belső, égéster­mék-elvezető csőrendszer hermeti­kus zárással csatlakozik a fűtőkészü­lékhez.

A béléscsövek anyaga lehet:

• eternit;
• Westernform; alumínium és inoxid acéllemezek;
• samott tűzálló cső és kürtőbetét;
• kerámia.

Az eternitcsövet régebben csak gázké­ményhez használták, azonban ma már tilos beépíteni. Alkalmazásuk a kéntartalmú fűtőanyagok okozta gyors elöregedés miatt állt le. A re­pedezett és kihullott azbesztcement anyag megszüntette a kémény köte­lező tulajdonságát, a gáztömörséget.

A Westernform csövek már jobb minőségűek, el tudják viselni az ala­csony hőmérsékletű – csakis gázüzemű tüzelőberendezések égéster­mékhőjét. Az alumínium spirálcsö­vekkel csak egy nagy baj van – a több évtizedes tapasztalatot leszűr­ve -, hogy a füstgáz kéntartalma és a hiányos toldások vagy beépítési módok hibás működést eredmé­nyeztek. Hibás beépítésnek számít a bélés és a kéményfal közötti „hőszi­getelő” kitöltések elhagyása vagy ehelyett szilárd anyaggal való kitöl­tése (pl. habarcs vagy soványbeton), amelyek az alumíniumanyagot megtámadják.

A samott béléscsövek alkalmazása az ezredfordulón csúcstechnikának számít az építészetben. Erre megoldást az európai gyártók közül a Schiedel-rendszer hazánkban is működő gyára adja meg.

A Schiedel-rendszer samott bélés­csöves, szilárd, cseppfolyós és gáz fűtőközeggel egyaránt használható kémény, az építészetben szinte bár­hol biztonsággal alkalmazható. A béléscsövön illetve a kiegyenlítőkön kívül ún. köpenyelemeket is gyárta­nak, egytől háromkürtős és szellőzős mellékcsatornás változatban. Ez a kéménycsalád hőszigetelt, könnyen megépíthető kialakításának köszönhetően a legkedveltebb kate­góriába tartozik.

A kerámiaanyagú béléscsövek Eu­rópában mostanában terjednek el, egyelőre azonban inkább kísérleti jelleggel – néhány évtized szükséges ahhoz, hogy eldőljön, hogyan válik be majd a hosszabb távú használat­ban. A kémény mellékjáratai a kály­hák üzemeléséhez szükséges égési levegőt is biztosítják.

Az üvegszál erősítésű műgyanta kéménybéléscső csak alacsony hő­mérsékletű (gáz) füstgáz elvezetésé­re alkalmazható. Ez utóbbi régi, falazott kéménytestek korszerűsíté­sére mint „behúzott” béléscső jöhet számításba.

Energetikai szempontok

A kémények építésekor minden olyan tényező, ami a minőséget be­folyásolja és a szükséges paraméte­rek hiányát jelenti, energiatakaré­kosság vonatkozásában igen jelentős.

Ebből a szempontból az előforduló hibák tárából a követke­zőket említjük meg:

• A külső kémények nem megfelelő hőszigetelése, illetve a hőszigetelés hiánya zavarja a működést, csök­ken a kazán (az égés) hatásfoka.
• A külső kémény hőszigeteletlensége miatt a kéménytesten és a kapcsolódó falban a pára kicsapódik, a fal elszíneződik, majd telítő­dik vízzel, miáltal csökken a hőszi­getelési képesség, néhány tél elmúltával pedig szétfagy a külső szerkezet.
• Béléscsöves kéményeknél a kürtő eleme és a kéménytest közötti részt nem hőszigetelővel, hanem monolitikus, hőhidas anyaggal, betonnal vagy habarccsal töltik ki. Ez esetben, hajol is zár a béléscső, a külső tér páratartalma lecsapó­dik a kéményszerkezeten belül, ami csökkenti a működési hatásfo­kot, és nő a nemkívánatos hőveszteség.
• A béléscső helytelen toldása és a kondenzvíz hibás alsó elvezetése is okozhat minőségi hibát. Alap­elv, hogy kéménybélést ugyanúgy kell építeni, mintha az csatorna lenne.
• A kéményfejek is mint kitorkolló nyílások befolyásolják a fűtőké­szülék működését, és ennek kö­vetkeztében a hatásfokát is.

Schiedel kémények 1 UNI Plus; 2 SR rendszerűek.

Biztonság

Kémények hibáiból adódó kellemet­lenséggel többségünk már találko­zott, csak éppen nem vettük észre. Ezek közül említhetők a visszafüstölés vagy a nem kívánt kifüstölések. Az életbiztonsághoz gáztömör kémény illetve kürtő szükséges, márpedig a téglából gyenge habarcsba falazott kémény az épület falában bizonyos idő után megrepedezik, illetve a fugák kifüstölnek.

Hogy ez mitől fordul elő? A válasz egyszerű:

A ké­ménytest minden fűtésnél felmeleg­szik, a kürtőbecsatlakozásnál még át is forrósodik. Tehát hőhatásra kitá­gul, majd a fűtés leálltával összehú­zódik. Ez a jelenség egy fűtési idény­ben akár ezer-kétezer ciklusban is váltja egymást. Évek alatt ez százezres térfogatváltozást is eredményez­het. Ennyi mozgás alatt a hőtágulási mozgáshézagok hiányában a leg­jobb szerkezet is elrepedezik. A repedés viszont akár életet is je­lenthet, mert a gázkiszivárgás ÉLET­VESZÉLYT hord magában. A már említett béléscsöves megoldással és a mozgási résekben hőszigetelő el­helyezésével a rendszer teljesen biz­tonságos.

Külső falba épített kémények minő­ségi besorolása a) ez a mód tilos; b) a kürtő és szabad tér között leg­alább 25 cm téglafal legyen; c) a legjobb, ha a kürtő és a szabad tér között független (zártterű) légrés van; d) külső hőszigetelő réteggel a kémény belső párakicsapódása megszűnik, és lassúbb a lehűlés, ezáltal intenzívebb a működés; e) legjobb megoldás az elemes és béléscsöves (Schiedel) kémény beépítése.

Az esztétikum

A rosszul méretezett és épített ha­gyományos, béléscső nélküli kür­tőknél néhány év üzemidő alatt megjelenik a felületi elszíneződés. Ez épületen belül foltként jelentke­zik, és néhány év múlva a kátrány­szag követi. A foltokat a falból ki­venni csakis véséssel és bontással lehet. Még fokozottabb a probléma, ha a kémény külső falban van – pél­da erre a sok tűzfalkémény, ahol a látvány az egész épület küllemét ab­szolút leértékeli a térképszerű elszí­neződésekkel. Mindezeket a felsorolt negatív té­nyezőket megszünteti a következők­ben ismertetett samott béléscsöves kéményrendszer.