• erkély

Erkélyek és teraszok kialakítása: növényzet, bútorzat, tárolóedények

A mai korszerű, legalább közepes igényszintű lakáshoz mindenkép­pen készül erkély, terasz vagy tetőkert, függetlenül attól, hogy hányadik emeleten van. Az erkélyek és tera­szok a lakást a külső térhez kapcsol­ják, vagyis funkcionális szempont­ból a lakás és a természet közötti átmenetet biztosítják.

Az erkélyek jól bútorozhatok kell, hogy legyenek, és a ház, az épület fontos részének kell lenniük, akár belülről kifelé tekintve, akár kívül­ről szemlélve, vagyis a homlokzati képben. Az erkélyek akkor töltik be igazán szerepüket, ha jól és sokoldalúan használhatók, tehát ha a bútorozá­son kívül marad rajtuk annyi hely, ami lehetővé teszi a „zavarás” nél­küli közlekedést. A teraszok nagyobb területűek, kényelmesebbek, és általában köz­vetlenül a kerthez csatlakoznak. A te­tőteraszok és tetőkertek mérete természetesen korlátozott, ettől füg­getlenül alapfunkciójukat, a lakás és a természet közvetlen kapcsolatá­nak biztosítását így is kitűnően be­töltik.

Teraszok és erkélyek környezete

Egy terasz és erkély környezete árul­kodik annak tulajdonosáról, jelle­méről és a természethez való viszo­nyáról. A szép terasz önmagában persze csupán üres ékszerdoboz, amely csak akkor tölti be feladatát, ha megfelelő tartalmat kap. Mint mindennek, a terasznak és az erkély­nek is megvan a maga küldetése, amely abban áll, hogy élményt je­lentsen használója számára.

Növényzet és bútorzat

Az erkélyek berendezése előtt végig kell gondolni, hogy mit is várunk el tőlük: tűző napnak, huzatnak kitett, szabadon belátható helyeken ugyan­is aligha esik jól a hosszas tartózko­dás. Ha erkélyünkön napozni is sze­retnénk, feltétlenül védekezni kell a széltől és a kíváncsi tekintetektől.

A korlátrácsok mögé többnyire minden gond nélkül felszerelhetők különféle árnyékolóelemek anélkül, hogy ezzel megváltoztatnánk az épü­let eredeti arculatát. Nagyobb változ­tatásokhoz egyébként csak kevés épí­tész vagy háztulajdonos járul hozzá. Az erkélyvédők természetesen nem korlátozhatják a kilátást – amelyet természetesen növényekkel sem sza­bad eltakarni, különösen ha a lakás­ból is élvezhető.

Földigény – erkélyek

Az erkélyek számára komoly terhe­lést jelent a növényzetet éltető föld és a tárolók súlya. Célszerű kis földigé­nyű, nem évelő növényeket telepíteni, változatos elhelyezéssel, a falra vagy a korlát külsejére erősített tartóedé­nyekbe. Az épületfalra vagy faltőbe helyezett virágtartó lényegesen keve­sebb terhelést ad át az erkélynek, mint egy erkély szélére kerülő vagy a kor­látra függesztett tartó.

A legnagyobb gond a korlátokra való felfüggesztés, hiszen egy korlát többnyire nincs több száz kilós állandó (függesztett) terhekre méretezve, ezért a terhel­hetőséget külön meg kell vizsgálni, főként régebbi építésű erkélyek ese­tében. Szerencsésebb megoldás, ha a virágtartó a korlát fölé kerül, vagy ha maga a virágtartó a korlát. Kevés­bé kedveltek a korlát belső oldalára függesztett virágtartók, mert csök­kentik az erkély szabad terét.

A teraszokon és tetőkertekben sok­kal változatosabban helyezhetők el a növények, mint az erkélyeken. Mi­előtt a növények fajtájáról vagy he­lyéről döntenénk, gondoljuk végig a terasz berendezését, hogy hová tesszük az ülő- és fekvőbútorokat, eset­leg a sporteszközöket, mert ezzel kapcsolatban különleges igények is felmerülhetnek – árnyékos vagy ép­penséggel napos terület stb. A tar­tózkodási hely megtervezése után gondoljuk át, hogyan védekezhe­tünk a szél ellen, valamint a kíván­csi pillantásoktól. Olykor a felülről való rálátást is meg kell akadályoz­ni, amihez igen jók a pergolaszerű építmények.

A növények tetőteraszokon köz­vetlenül termőtalajba, teraszokon és erkélyeken pedig tartóedényekbe telepíthetők. Kiválasztásuknál az er­kélyek, de még a teraszok esetén is fő szempont a megfelelő tűrőképes­ség. A konténerekben tartott fűszer­es gyógynövények nemcsak hogy jól fejlődnek ilyen körülmények kö­zött, hanem hasznosak is.

Gondoljuk végig, hogy mutat az erkély, a terasz a lakás felől nézve, hiszen leggyakrabban ebből az irány­ból gyönyörködhetünk majd az elénk táruló látványban. Különleges hatás érhető el a jól tervezett megvilágí­tással, amely kihangsúlyozza a tér és a növényzet szépségét.

Tárolóedények

Az igen kedvelt fa virágládák viszony­lag jó hőszigetelők. Házilag 1/2-3/4 colos gyalult fenyődeszkából kisza­bott lapokból egyszerűen összeállít­hatók, de ne feledkezzünk meg ar­ról, hogy a hézagokat fatapasszal tömíteni kell. A felesleges víz a 30-40 cm-enként a ládafenékbe fúrt lyukakon át távozhat el. A ládákat még festés előtt be kell kenni (kívül-belül) valamilyen impregnáló- és gombaölő szerrel (pl. Xylamon-nal), ami a láda élettartamát lénye­gesen meghosszabbítja. Impregnálás után a ládát legalább két rétegben fessük le olajfestékkel vagy Xylade-corral.

Színek

Kerüljük a rikító színeket, nehogy a festék színe túlszárnyalja a virágo­két! Ha olyan többlakásos házban lakunk, amelynek homlokzatát sok egyforma erkély tagolja, gondol­junk arra is, hogy virágládáink mé­rete, színe, elhelyezése összhangban legyen a szomszéd ablakok ládáival! Az összhatás így sokkal szebb lesz, mint ha csak egyéni szempontjainkra figyelnénk.

A többféle minőségben, színben és méretben kapható műanyag ládák fő előnyei jó nedvességőrző képes­ségük, könnyűségük és olcsóságuk.

Két alaptípusuk van:

• a polisztirolból készült ládák,
• a keményműanyag (PVC-)ládák.

A polisztirol ládák kissé rugalma­sak, anyaguk fehér. Hátrányuk, hogy nem túl tartósak, könnyen piszko­lódnak és mohásodnak. A felesleges víz elvezetésére a ládák aljába lyu­kakat kell fúrni. A virágláda méretét gyakran meg­szabja a számára kialakított hely, il­letve pl. az erkély rácson elhelyezett kampók mérete. A jó láda kereszt­metszete legalább 15×15 cm, hossza szükség szerint változhat. Az üzle­tekben 15×15 cm-es keresztmetszetű, 30 és 50 cm hosszú műanyag ládák kaphatók. Az eternitládák kereszt­metszete 18×18 cm, hosszúságuk 40, 60, 80 cm.

Az 1 m-nél hosszabb virágládák már nehezen mozgathatók. Minél nagyobb a láda keresztmetszete, an­nál több föld fér bele, és annál szeb­bek, dúsabbak lesznek növényeink is. Nagyméretű növények – pálmák, kisebb fák, oszlopos örökzöldek -ideális tárolóedénye a fadézsa.

A dé­zsák gyakorlatilag ugyanúgy készül­nek, mint a hordók. A keményfa, ál­talában tölgyfaanyagú léceket közel függőlegesen helyezik el a kör ala­kú talp fölé, majd 2-3 vaspánttal összeszorítják azokat, egyúttal megadva formájukat is. Egy régi, hasz­nálaton kívüli hordót kettévágva két növénytartóhoz jutunk. Ajánlatos a dézsákra két fület is felszerelni, hogy könnyebben mozdíthatók le­gyenek. Festésükre ugyanaz vonat­kozik, mint a fa virágládákéra.