Szép lakás

Helyiségek burkolata: gipsz, parafa természetes és lamináltfa burkolatok

A lakásbelsők burkolása az elmúlt évtizedekben és évszázadokban fő­ként a padozatokra korlátozódott, ám ez mára teljesen megváltozott. Manapság elsősorban a mennyezet­burkolatoké a főszerep, ám ezek az esetek bizonyos hányadában vala­milyen „kényszerítő” ok vagy egyéb szükségletek miatt készülnek. Készülhetnek fából, gipszből, mű­anyagból, valamint ezek kombiná­cióiból.

Gipszanyagú burkolatok és szegők

Az ún. „fehérmunkák” az épületek belső falfelületeinél fordulnak elő, ha az épülettel vagy bizonyos helyi­ségeivel szemben különlegesen ma­gas esztétikai igényeket támasztanak.

A “fehérmunkák” alapanyaga a gipsz, amelyből

  • gipszvakolatok;
  • különböző tagozatok és párká­nyok, valamint
  • műmárvány készíthető.

A gipszvakolatok nagy felületeken, különleges igények esetén készülnek. A gipsztagozatok a helyszínen is, és előre gyártva is készíthetők. Hely­színen készülnek a különböző mére­tű és kiülésű párkányok, valamint a „szabad kézből” felhordott ornamen­tikák. A tagozatok közé soroljuk az ún. forgatott tagozatokat (pl. baluszte­rek) és az egyéb forgástesteket.

Stukkó keresztmetszet

A műmárvány tulajdonképpen fes­tett gipszhabarcs alapanyagú, hely­színen felhordott burkolat. Készíté­séhez nagy gyakorlat, jó szín- és formaérzék szükséges. A fehérmunkák – tekintettel a nagy élőmunka igényre és a magas fokú szakismeret szükségességére, vala­mint a korlátozott lehetőségekre -igen ritkán fordulnak elő.

Faanyagú burkolatok

A fa, mivel könnyen hozzáférhető, természetes, könnyen megmunkál­ható, relatíve tartós és ellenálló, meleg színű és kellemes tapintású anyag, ősidők óta az építészet és a lakberendezés kedvelt alapanyaga. Ha padló, fal vagy mennyezeti bur­kolóanyagként alkalmazzuk, meleg­gé, otthonossá, előkelővé vagy rusz­tikussá tehetjük vele otthonunkat.

A mennyezetburkolat célja

A mennyezetburkolat azért készül, hogy a belmagasságot csökkentsük, hogy melegebbé, bensőségesebbé te­gyük vagy gazdagítsuk a teret. Ter­mészetesen műszaki okok miatt is készülhet mennyezetburkolat, pél­dául hogy a helyiség szellőzőcsator­náit vagy egyéb, mennyezeten futó berendezéseit elrejtsük, de a hang- és hőszigetelést is megoldhatjuk ve­le, vagy javíthatunk az akusztikáján.

Készíthetünk fából álmennyezetet, azaz a födémre függesztett mennye­zetet, de a deszka vagy kazettás, esetleg sima mennyezeti burkolatot közvetlenül a födémhez is rögzít­hetjük. Rusztikus hatást tudunk el­érni az eredeti födémgerendák lát­hatóvá tételével, vagy álgerendákat is készíthetünk, ha ragaszkodunk a rusztikus hatáshoz. A mennyezetbur­kolat faanyagát általában a padló-és az esetleges falburkolat anyaga ha­tározza meg. Mindenképpen szép erezetű, nemes fából ajánlatos készí­teni, esetleg intarziával gazdagítva. A falburkolatok elsősorban a he­lyiség megjelenését változtatják meg.

Mennyzet burkolatok fából

Stílusosabb, mele­gebb, kényelmesebb hatást lehet velük el­érni. Természetesen a hő- és hangszige­telést, illetve a he­lyiség akusztikájá­nak javítását is szol­gálhatják. Magas­ságuk attól függően, hogy milyen hatást szeretnénk elérni, lehet mennyezetig, ajtóig vagy mellma­gasságig érő (ha a belmagasság csök­kentése a cél), de ablak alatt is elhe­lyezhetők.

A falfelü­leteket sokféle for­mában lehet burkol­ni: például vízszin­tes vagy függőleges lécburkolattal, me­lyek általában saját vagy idegen csapos, esetleg ráfalcolt megoldású profilozott, letört élű vagy közönséges élű deszkák vagy lécek illesztéséből állnak. Az ilyen falburkolatot kissé rusztikus, falusias miliőbe, skandináv jellegű bútorok köré vagy konyhába, fürdőszobába ajánljuk. A kazettás burkolatot keretbetétes burkolótáblák alkotják, és egészen elegáns, gazdag, kifino­mult hatások érhetők el vele.

Faanyag megválasztása burkolatokhoz

Érde­mes nemesfából készíteni, termé­szetesen úgy, hogy jól illeszkedjen a padlóburkolat és a bútorok faanya­gához. Ha kazettás falburkolatot vá­lasztunk, ügyeljünk arra, hogy kifo­gástalan csiszolása és lakkozása le­gyen. Ez eleve nem olcsó megoldás, ezért nem árt a szakipari munka minőségére odafigyelni. Jól mutat a klasszikus szobabelsőben, kedveli az angolos, kifinomult stílusú bútoro­kat. Könyvtárszobák, szalonok, repre­zentatív hallok dísze lehet, de a szobaszerűen berendezett fürdőszobá­nak is meleg hangulatot kölcsönöz.

Kazettás falburkolat

A különböző méretű lapokból összeállított falburkolatot lapburkolat­nak nevezzük. A lapokat többnyire takart, nem látható elemekkel rög­zítik a tartószerkezethez. Az ilyen bo­rítás modern, egyszerű bútorokkal is kombinálható.

Falburkolatok készítésénél ügyelni kell a nedvesség okozta károsodások kivédésére, ezért felrakásuk előtt a fa­lakat kívülről be kell vakolni. A fal és a burkolat között mintegy 20-25 mm légrést kell hagyni, melyet a mennyezeten vagy a padlón keresztül is lehet szellőztetni. Ha a fürdőszobá­ba faburkolatot szeretnénk tenni, fontos a falak, valamint a burkolat hátoldalának gombásodás elleni ke­zelése.

Természetes faburkolat

A természetes fa hatását, melegsé­gét semmilyen más anyag nem tud­ja helyettesíteni, pótolni. A szépen és szakszerűen elkészített burkolat esz­tétikai hatása lenyűgöző lehet, és az adott építmény díszévé válhat. A bur­kolatok esztétikai hatásukon kívül hő-és hangszigetelésre is alkalmasak.

Helyzetüket tekintve lehetnek ol­dalfal-, mennyezet- és padlóburkola­tok, ennek megfelelően vízszintesek, ferdék vagy függőlegesek. Megol­dásuk lehet lambériás, táblás, kazet­tás vagy sima, osztott felületű. A burkolat kiválasztása gondos elő­készítést tesz szükségessé; már ilyen­kor gondolni kell a berendezés és a burkolat összhangjára.

Keményfából is készíthetünk fal­burkolatot zsaluleveles formában, mezőkre osztva. Ennek anyaga általában tölgy. Oldalfalburko­lat készülhet fenyőfából lambériás vagy keményfából kazettás kivitelben. Kedveltek még a si­ma, furnérozott lapokból össze­állított burkolatok is.

Néhány jó tanács a burkolatok fel­rakásához, ill. a munka előkészíté­séhez:

  • Az alapnak – amelyre a burko­lat kerül – megfelelően előkészítettnek, tökéletesen síknak, pár­nafával, alátétekkel ellátottnak kell lennie.
  • A felkerülő burkolatot a felrakás előtt felületkezelni kell, hogy el­kerüljék a burkolat mozgása közben keletkező repedéseket és világosabb csíkokat. Ne feled­kezzünk meg a gombák és rova­rok elleni védelemről sem!
  • A lambériát mindig csak rejtett szegezéssel, ill. csavarozással szabad felrakni.
  • A párnafák, ill. a burkolat fal­hoz rögzítésekor a faltól függő­en válasszuk ki a rögzítőelemet: a tiplit vagy a csavart (pl. beton­falhoz műanyag tipli+csavar, lyu­kacsos téglához speciális tipli való). A párnafát a rögzítési pontok figyelembevételével he­lyezzük fel a burkolandó felü­letre.

A falegyenetlenségek, a pontatlan csatlakozások miatt szükségessé vál­hatnak közdarabok, saroklezárók, saroklécek. Ezek nélkül a burkolat befejezetlennek tűnik. Különböző burkolatokhoz és falcsatlakozásokhoz különböző fajtájú lezáróelemeket kell felhasználni.

Laminált falburkolatok

A műanyagok a faiparban is széles körű alkalmazásra találtak. Ma már teljesen magától értetődő, hogy a ragasztók, pác- és felületkezelő anya­gok műanyag-származékok.

A fa- és bútoripari felületkezelés egyre nagyobb hányada készül az ún. laminálással. Ebben a technológiá­ban melamin műgyantával impreg­nált papírt laminálnak a bútorlapra, amely forgácslap vagy farostlemez lehet. Ez a technológia elsősorban sík felületek (bútorlapok) felületkeze­lésére alkalmas, bár speciális berendezésekben a síkban – sőt a térben is – meg lehet hajlítani a felületet bo­rító lapot. Ennek az alkalmazásnak jól ismert példája a minden háztar­tásban előforduló laminált konyhai munkalap.

Kasírozás – mi ez?

A bútoripari felületkezelés hős­kora azonban nem ez volt, hanem a kasírozás. Ez a technológia nem igényelt olyan magas hőmérsékletet és olyan nagy présnyomást a felület borítása során, mint a laminálás, ezért kisebb berendezésekben is el­végezhető volt. Gyakorlatilag min­den bútorgyár magának kasírozott. Ma már a laminálás csaknem telje­sen kiszorította a kasírozást, amely­nek során tulajdonképpen ragasztá­si kötés jön létre a bútorlap és a PVC-fólia között, míg lamináláskor a forgácslapban lévő műgyanta és a felületre felvitt dekorfóliába imp­regnált műgyanta között – hő és nyomás hatására – kémiai kötés ke­letkezik, amely megbonthatatlan.

Van azonban a PVC-kasírozásnak egy szép jövő előtt álló speciális fel­használási területe, a „laminált” fal­burkoló. Idézőjelben laminált, mert hisz valójában kasírozott a felület, de a falburkoló panelek szép lekerekítéseinek kialakításához – s még inkább a dekorfólia visszahajtásá­hoz a horonyba és az eresztéknél -sokkal inkább megfelel a PVC-fólia, mint bármi egyéb.

Laminált falburkoló

A laminált falburkoló, amely né­hány éve jelent meg a piacon, eleinte kemény farostlemezből készült, majd megjelent közepes sűrűségű farost­lemez hordozóalapon, míg végül az utóbbi időben már faforgács lap hor­dozóelemen is.

Laminált falburkolat

A laminált falburkoló kéziszerszám­mal könnyen alakítható, fúrható, fű­részelhető, sokkal hosszabb és széle­sebb méretben gyártható, mint a falambéria. így igény esetén hossz­toldás nélkül is lehet burkolni vele. Felrakás előtt ajánlatos néhány napig abban a helyiségben tárolni, ahol fel fogjuk használni. így felve­szi az adott helyiség páratartalmát, később nem fog vetemedni. Tárolni csak fektetve szabad, ahogy a desz­kát, s óvni kell a víztől. Párás, dohos helyiségekben sem tárolni, sem felhasználni nem szabad. A fa, legyen az bútor, padló- vagy falburkolat, ál­talában ugyanazt a klímát kedveli, mint az ember.

Jó tulajdonságai is a fáéhoz hason­lóak; szabályozza a helyiség relatív páratartalmát, nedvességet vesz fel vagy ad le, de csak ha a burkolat megfelelően kiszellőztetett, azaz ha a vízszintes irányú szerelőlécet füg­gőleges párnafára rögzítik.

Parafa burkolat

A paratölgy, latin nevén Quercus suber, különleges fafajta, amely a me­diterrán medence egyes területein honos. A parafának olyan egyedülálló tulajdonságai vannak, mint a kis sű­rűség, rugalmasság, tartósság, víz­záróság, jó hő-, hang- és rezgésszi­getelés.