Szép lakás

Fürdőszobák tervezése: kádak, zuhanyzó, mosdó, bidé ózonterápiás fürdő

A fürdőkultúra fejlődésével, új be­rendezések megjelenésével, korsze­rű szerelési rendszerek felhasználá­sával lehetőségünk nyílik arra, hogy a fürdőszobát a lakás gyöngysze­mévé varázsoljuk. Nem elég azonban a műszaki lehetőségek felderítése, a modern berendezések beszerzése, szükség van a kialakítás átgondolá­sára, az egyéni szempontok érvé­nyesítésére.

Első lépésként át kell gondolnunk, mit is akarunk valójában? Ezt a lakás­nagyság és az is befolyásolhatja, hogy egy- vagy kétszemélyes fürdőszobát akarunk-e kialakítani?

A fürdőszoba alapvető funkciói a tisztálkodás köré csoportosulnak: mosdás, fürdés, zuhanyozás, altestmo­sás. Ehhez járulhat a WC, esetleg pi­szoárberendezés helyigénye is. A kis­lakásokban pl. a vízmelegítés és a mosás berendezései is a fürdőszobába kerülhetnek, nagyobb lakások ese­tében egyes feladatköröket más he­lyiségbe csoportosítunk át. A WC-t lehetőség szerint külön helyiségben helyezzük el, természetesen kézmo­sóval ellátva. A vízmelegítés beren­dezései adott esetben átkerülhetnek a konyhába. Többszintes lakásoknál célszerű szintenként fürdőszobát ki­alakítani. Az emeleti, hálószobák melletti fürdőszoba ilyen esetben ál­talában igényesebb kialakítású.

Társasgázi fürdő

A funkciók és a helyiségek számá­nak eldöntése után kerülhet sor a berendezési tárgyak kiválasztására.

Itt a következők jöhetnek szóba:

  • mosdó, fürdőkád, zuhanyfülke, bidé;
  • WC;
  • gázvízmelegítő vagy villamos forróvíz-tároló;
  • mosógép és centrifuga, auto­mata mosógép.

A berendezési tárgyak kiválasztása után meg kell állapítanunk a hely­igényüket. Kétféle helyszükségletet kell figyelembe vennünk: magának a berendezési tárgynak a gyártási és elhelyezési méreteit, valamint a hasz­nálathoz szükséges helyet.

A berendezési tárgyak méretét a gyártók a feladatnak megfelelően állapítják meg, de a fürdőszobai be­rendezések általában több méretben is kaphatók. A nagyobb méretek a kényelmet szolgálják. Az elhelyezési méreteket illetően fontos a magas­sági méret, amely már az egyes be­rendezések használatához is kap­csolódik. A használathoz szükséges helyet a tevékenység helyigénye határozza meg. A szokásos mozgásokat elemez­ve a szakemberek összeállították az egyes berendezési tárgyak használa­ti helyszükségletét.

A berendezési tárgyak kiválasztá­sán és a szükséges hely eldöntésén kívül a fürdőszoba kialakításakor fi­gyelembe kell venni a fürdőszobában végzett tevékenység hatását a kör­nyezetre és a fürdőszobát ellátó, il­letve a szennyvizet onnan elvezető vezetékek helyét.

Fürdőszoba részletei…

Az első kérdés azért nagyon lénye­ges, mert a fürdőszobában több zaj­forrás is található: a rosszul kialakított vezetékekben a víz áramlási zaja, a szennyvíz-vezetékben lezúduló víztö­meg hangja, nem beszélve a mosó­gép vagy a centrifuga zajáról. A fal­ban elhelyezett csővezetékek zaját a tömör fal- és födémszerkezetek jól továbbítják a szomszédos helyiségek felé, és ezzel a fürdőszobát használók zavarják a többiek pihenését vagy szokásos életvitelét.

A probléma megoldása két úton lehetséges: el­sősorban a fürdőszoba átgondolt és jól megtervezett elrendezésével, másrészt a megfelelő méretű és mi­nőségű gépészeti vezetékek zajcsil­lapító módon való elhelyezésével. Gondolni kell arra, hogy egyrészt a fürdőszobát ellátó csatornavezeté­kek mérete nagy, ezért elhelyezésük a födémben vagy a válaszfalakban nehéz, másrészt gyakran a fürdőszo­ba oldalfalában, sarkában alakítják ki azokat a vizes magokat, amelyek a többi vizes helyiséget is ellátják. Ehhez pedig hely kell, amit a fürdő­szoba elrendezésének megtervezé­sekor figyelembe kell venni.

Fürdőszoba részlet

Megfelelő vas­tagságú válaszfal esetén a felszálló-és ejtővezetékek a falban kialakított, majd elrabicolt horonyban vezethe­tők. Vékonyabb válaszfalaknál gya­kori, hogy a vezetékeket a falsarok­ban kialakított és szintén elrabicolt, majd csempézett aknában viszik. Természetesen ekkor figyelembe kell venni ennek helyigényét is! Az ej-tővezeték helyének kiválasztásakor gondolni kell arra, hogy a legnagyobb csatlakozómérettel ellátott WC-hez essék a legközelebb.

A családi házakban sokszor kiala­kítható külön háztartási helyiség, a kisebb lakásokban azonban általában a fürdőszoba a mosás „színtere”. Az előzőekben nem említettük, de lényeges szempont, hogy a vonatko­zó előírások tiltják a vízvezetékek el­helyezését a külső falszerkezetben. Ezt a problémát is megoldja és a szere­lést is egyszerűsíti az előre gyártott, falsík előtti szerelési rendszerek al­kalmazása, amelyek lakás-korszerű­sítések és új épületek esetében egy­aránt kedvezőek.

Fürdőszobák felszereltsége

E kategóriába sorolhatók a működést, vagyis a használatot lehetővé tevő berendezések és a kiegészítők, a csap­telepektől a törülközőszárítókig. A fürdőszoba-csaptelepekkel szem­ben jelentősek az elvárások: tökéle­tesen kell működniük, szabályozhatónak és víztakarékosnak kell lenniük. Ezeken túl esztétikailag tökéletesen harmonizálniuk kell a többi beren­dezési tárggyal. A csaptelep kiválasz­tásakor az egyéni ízlés is döntő szem­pont.

A jelenleg használt csaptelepeket működési elvük szerint négy csoport­ba oszthatjuk. A fürdőszobában ma már a WC-öblítésen és az esetleges mosógép-csatlakozáson kívül kizáró­lag hideg-meleg vizes keverő csap­telepeket építünk be. A hagyományos két csapforgós keverőszerkezet két szeleptestjét külön-külön beállítva nyerhetjük a megfe­lelő hőmérsékletű vizet.

Az egykaros csaptelepek vízmennyi­ségét a kar függőleges mozgatásá­val, a víz hőmérsékletét vízszintes elforgatásával lehet beállítani. A víz­mennyiséget tehermentesített sze­leptest, a hőmérsékletet hengeres forgástest szabályozza. A termosztatikus szabályozóval el­látott csaptelepek szabályozója vál­tozó víznyomás, ül. vízhőmérséklet mellett is biztosítja a beállított hőmér­sékletet – természetesen többlet­költség árán. A víztakarékos csaptelepek nyomás­ra indítanak, és 6, 15 vagy 30 másod­perc után automatikusan zárnak.

Amennyiben szükség van rá, újrain­díthatok. Családi házakban haszná­latuk nem túlságosan indokolt, annak ellenére, hogy a zárt állás az alap­helyzetük, ami víztakarékossági szem­pontból előnyös. A fürdőszoba alapvető berendezé­sein túl a kényelmes használathoz különféle kiegészítő berendezési tárgyak (polc, tároló, szappan- és pi­peretartó stb.) szükségesek. Ezek nagy részben divatcikkek is, amelyeket ter­mészetesen ízlésünknek megfelelően úgy kell összeválogatni, hogy harmo­nikusan illeszkedjenek a helyiségbel­sőhöz.

A divatos fürdőszobákban jelen­leg két alapvető irányzatot találunk: a szekrényes beépítés és a szabadon elhelyezett fém-üveg kombinációjú berendezéseket. Az előzőnél a haszná­lati tárgyak nem láthatók, az utóbbi­nál szem előtt vannak, ami feltéte­lezi igényes kivitelüket.

Ezeken kívül megtalálható a ha­gyományos igények szerinti kiegé­szítő berendezési tárgyak csoportja is. Használatuknál főként a célszerű­ség a döntő szempont, de jó érzék­kel esztétikus helyiségbelső is létre­hozható velük. A célszerűséget a lakók általában személyes tapaszta­lataik alapján valósítják meg, a té­vedések – a luxuskialakítású fürdő­szobákkal ellentétben – viszonylag egyszerűen kijavíthatok. Külön kell tárgyalnunk a törülkö­zőtartó megoldását. A hagyományos lengő vagy rögzített törülközőtartó esetében csak a megfelelő elhelye­zésre és a tartós kivitelre kell ügyelni. Ma már terjed az ún. törülközőszárító fűtőtest, amely praktikus szer­kezet, mivel egyben a helyiség fűté­sét is megoldja.

A fürdőszobák berendezésével kapcsolatban foglalkoznunk kell egy különleges témával, a mozgásukban korlátozott emberek számára meg­felelő kialakítással is, akiken nem­csak a mozgássérülteket, hanem az idős családtagokat is értjük.

Fürdőkádak kiválasztása

A fürdőkád a korszerű fürdőszoba lényeges berendezési tárgya, annak ellenére, hogy az utóbbi időben -elsősorban a víztakarékosságra hi­vatkozva – erős propaganda indult a zuhanyozás terjesztésére. A zuhany használata azonban nem kérdőjele­zi meg a kád beépítését, mivel a kád „feladatai” sokrétűek: tisztálkodás, felfrissülés, egészségügyi célok. Ami a tisztálkodást illeti, a zuhanyozás valóban takarékosabb a kádban für­désnél, de a másik két funkció ese­tében a vízfogyasztás gyakorlatilag azonos.

A fürdőkádak anyaga lehet öntött­vas és acéllemez zománcozva, vala­mint akrillemez, anyagában színezve. Az öntöttvas kád tartós, de gyártási technológiája miatt nagy tömegű, és a valóban kifogástalanul sima belső felület együtt jár azzal, hogy drága. Az acéllemez kád olcsóbb, ugyancsak zománcozott, felülete tökéletesen sima, de kismértékű deformációra hajlamos. A műanyag kádak hasz­nálata erősen terjed szép felületük, meleg tapintásuk és gyakorlatilag korlátlan alakíthatóságuk miatt. Az akril alapanyag ideális, karcállósága jó, bár jelenleg még drágább, mint a lemezkád.

Kádak mérete

Az átlagos kád víztöltete kb. 150 liter, a szokásos kádhossz 160-170 cm. A hagyományos öntöttvas fürdőká­dak és az acéllemez kádak alakja hasonló, az utóbbiak formája job­ban lekerekített. A műanyag kádak formája tetszőleges lehet, amitől sok esetben elszabadul a tervezők fantá­ziája, sokszor a használhatóság és a víztakarékosság kárára.

A kádat viszonylag alacsonyan építik be, ezért bűzelzárójának spe­ciális kialakításúnak kell lennie, szerkezeti magassága nem érheti el a 20 cm-t. Beépített kád esetén elő­nyös, ha az egyik csempéje helyett tisztítóajtót helyezünk el a dugulás elhárítása végett. Amennyiben a padlószerkezet le­hetővé teszi, a kádat a padlóösszefolyóba kötik, mert ekkor nincs alatta vízzár.

Kád elhelyezése

A kád elhelyezése lehet szabadon álló, beépített vagy padlóba süllyesz­tett. Szabadon álló kádat napjainkban már ritkán használnak, ez a díszes kialakítású öntöttvas kádak idején volt szokásos. Ma már ilyeneket nem gyártanak: a kádak külső felülete nem esztétikus.

A beépített kádak a leggyakorib­bak, helyzetük mozdíthatatlanul rög­zített. A műanyag kádak megjelené­sével a forma változatosságával együtt a beépítés is kötetlenebbé vált. Szo­kásos a padló feletti és padlóba süllyesztett elhelyezés. Ma már nem szükségszerű, hogy a padló feletti beépített kád burkolata csempézett legyen, gyakori a bútorszerű kiala­kítás, amelynek természetesen össz­hangban kell lennie a fürdőszoba belsőjével.

A süllyesztett kádak különösen nagy alapterületű luxusfürdőszobákban fordulnak elő. Ennek indoka elsősorban a közlekedés biztonsága, továbbá hogy a kád belenyúlik az alatta levő szintbe, ami statikai probléma. Csempeburkolatú süllyesztett kádakat ma már ritkán épí­tenek, mivel a csempeburkolat nem vízzáró, és alá vízszigetelést kell he­lyezni. A süllyesztett kádak csatorna­vezetéke csak pince esetében helyez­hető el megfelelően, mert a talajban mélyen fektetett vezeték ellenőrizhe­tetlen, és hibája károsíthatja az épü­letet.

Kádak formái

A kádforma kialakításakor a kor­szerű elhelyezkedés kényelmét igyekeznek a takarékos térfogattal összhangba hozni. Az ilyen kádak kivétel nélkül kartámasszal, továbbá – helytakarékos minikádak esetén -ülésperemmel készülnek, és jól köve­tik az emberi test körvonalait. Olyan különleges kialakítás is előfordul, hogy a lábrésznél kör alakú tálcát képeznek ki, amely zuhanyozásra szolgál, és félkör alakú zuhanyfülké­vel is ellátható. Ezzel a megoldással megtakarítható a zuhanyozó beépí­tése.

Fürdőkádak

A modern fürdőszobák esetében a változatosabb formájú berendezési tárgyak következményeként a csem­pézett, kötött, szögletes formákat felváltja a szabadabban kialakított, szerelt jellegű, bútor szerű kialakí­tás. A változatos kádformák leg­többször víztakarékosak és kényel­mes medencéjűek. A kádat padlóra állítva vagy padlóba süllyesztve épí­tik be. A padlóra állított kádat a megszokott módon csempézik, vagy bontható burkolattal látják el. Alkal­maznak különféle alakú és célú (kád-, mosdó-, zuhanytálca)elemeket is, amelyek modulszerűen összeépíthetők. A helytakarékosság, ill. a szűkös alapterületű fürdőszobák miatt kiala­kították a csökkentett méretű korsze­rű kádakat, amelyek ergonómiailag jól megfelelnek, s így megközelítő­en ugyanazt a komfortot nyújtják, mint a teljes méretűek.

Hidromasszázskád a lakásban

Az utóbbi évtizedben a lakáskultúra változásának idején a szülői háló­hoz kapcsolt fürdőbe vagy magába a hálószobába nagyméretű fürdőká­dat, hidromasszázskádat építenek be. A hidromasszázs már jó ideje nem ismeretlen fogalom a hazai építte­tők körében sem. Ám hogy a külön­böző fúvókákkal ellátott kádak nemcsak masszírozásra, s ennek ré­vén izomlazításra, relaxálásra alkal­masak, hanem egy speciális generá­tor alkalmazásával az egészség megóvására és nem utolsósorban a fiatalság, a szépség megőrzésére is. Az orvosok, koz­metikusok által is elismerten jóté­kony hatású különleges eljárás neve: ózonterápia.

Ózonterápiás fürdő

Az oxigénhiány világszerte civili­zációs népbetegség. Az erős napsu­gárzás, a szmog, az elhasznált levegő a zárt terekben negatívan befolyá­solja szervezetünk, bőrünk anyag­cseréjét. Az eredmény: korán elöre­gedett, kiszáradt, petyhüdt, sokszor cellulitiszes bőr, rossz közérzet, fá­radtság, idegesség, fejfájás, esetleg depresszió és számos szervi megbe­tegedés. Ezt felismerve fejlesztette ki gyógyító eljárását az e témával foglalkozó kutató- és orvoscsoport, melynek lényege az ózonterápia.

Az ózonterápia hatékony kozmetikai és egészségügyi gyógykezelés, amelynek során közvetlenül látjuk el bőrünket aktív oxigénnel. A három oxigén­atomból álló bomlékony ózonmole­kulából ideális közegben, vízben ol­dódva negatívan töltött, kémiailag aktív oxigénatom szabadul fel, amely serkenti a perifériás vérkerin­gést és az anyagcsere-folyamatokat, lebontja a bőr alatt felhalmozódott zsírréteget, segíti a hámsejtek hidromasszázzsal történő eltávolítá­sát, ráadásul megállítja a hajhullást, s eredményes az allergiás megbete­gedések, az arcüreggyulladás leküzdésében is. Közben elpusztít min­den kórokozó mikroorganizmust a vízben. E fokozott fertőtlenítő hatása ré­vén tehát tünetmentessé teszi a hám­hiányos vagy hámtöblettel járó bőr­betegségeket, elősegíti a gombás, vírusos fertőzések gyógyulását. A vízből kilépő ózont belélegezve pedig enyhíthetők az asztma, a szénanát­ha tünetei, erősíthető az immun­rendszer.

A beépített ózongenerátor telje­sítményét úgy állítják be, hogy a víz­ben oldott molekulák mennyisége mindig az ideális szinten legyen, így nem irritálják a bőrt, a szemet, a nyálkahártyát. Nem elhanyagolható további erényük az ózonmolekulák­nak az sem, hogy oxidálják a lera­kódott szennyeződéseket, a bőrola­jokat és -zsírokat, így a víz megőrzi áttetszőségét, optikai és biológiai tisztaságát.

Zuhanyozók a fürdőben

A zuhanyozás sportos, rohanó ko­runk szokása. Elterjedését a higiéni­kus tömegtisztálkodás igénye, a hely­es víztakarékosság siettette. Feltéte­le azonban a megfelelő nyomású és biztonságos melegvíz-ellátás. A ma már elterjedt elektromos és gázüzemű melegvíz-készítők lehetővé tették, hogy a zuhany a családi házakban is hasznos, megszokott berendezés le­gyen.

Zuhanyzók méretei

Az öntöttvas, ül. acél zuhany tálcák 80X80, ül. 90X90 cm külső méretű­ek, mélységük 16-17,5 cm. A ma is gyártott zománcozott fém zuhanytál­cák a modern berendezési tárgyakkal bútorozott fürdőszobákban megle­hetősen idegenül hatnak. Ezért a fürdőkádakhoz hasonlóan törekednek arra, hogy a formatervezett zuhany­tálcák illeszkedjenek a fürdőszoba stílusához. Az akril alapanyagú zu­hanytálcák gazdag színválasztékban készülnek, és süllyesztett vagy padló feletti beépítésre egyaránt alkalmasak.

A tálcák beépítését legfőképpen a csatornaelvezetés lehetősége határoz­za meg. A tálca alatt ugyanis el kell helyezni a bűzelzárót, amelynek kö­tött, a szokásos kivitelben 12-13 cm a szerkezeti magassága. Ennek kö­vetkeztében a tálca pereme legalább 15-20 cm-re a padló fölé kerül. A gyakran íves vagy lekerekített zu­hanyfülke tálcáját, falait és sarkait a ma már kapható speciális idomcsem­pék ellenére sem könnyű a szögle­tes csempékkel burkolni.

Zuhanyzók alapjai

Ennek ellenére a zuhanytálca padló feletti beépítése a legbiztonsá­gosabb megoldás, mert alatta – mivel a csempe padlóburkolat nem vízzáró – tökéletes vízszigetelés készíthető az épületszerkezet, ill. az alatta levő helyiség védelmére. A padlóba süllyesztett zuhanytálcák beépítésének megkönnyítésére kifej­lesztették a kis mélységű tálcát, amely­nek szerkezeti magassága csupán 4 cm, és a hozzá tartozó speciális szifonnal együtt nem tesz szükséges­sé 13 cm-nél vastagabb szerkezetet.

Ez a magasság a talajon fekvő pad­lószerkezet feltöltésében, ill. födém­nél a megnövelt vastagságú aljzat­ban is elfér. Arra azonban ügyelni kell, hogy a vízszigetelés lehetőleg a szifon és az elvezetőcső alatt legyen. A süllyesztett tálcák esetében gon­dolni kell arra is, hogy alig kerülhető el a fürdőszoba padlójának elárasz­tása, ezért a fürdőszobában padló­összefolyót feltétlenül el kell helyezni.

A kis alapterületű fürdőszobákhoz fejlesztették ki a kettős célú fürdő­kádakat, ezek azonban a magas pe­rem miatt nem teljes értékű zuha­nyozók. A fürdőszoba elárasztásának elke­rülésére az igényes zuhanyozókat nyit­ható oldalfalú fülkeként alakítják ki. Ezek egy, ill. két oldalfala, íves elren­dezés esetében egy része toló- vagy harmonikaajtóval nyitható. Zuhany­fülkét készítenek a kettős célú für­dőkádakra is. A fémkeretes fülkék mechanikai szilárdsága előnyös, mi­vel gyakran – különösen a kád ese­tében – kapaszkodásra is használják őket.

A zuhanycsaptelepek és -rózsák ki­alakításában az utóbbi időben nagy fejlődés tapasztalható. A korszerű és költséges csaptelepek termosztatikus hőmérséklet-szabályozással készül­nek, ami azonban megbízható me­legvíz-ellátás esetében nem feltét­lenül szükséges. Lényegesebb a zuhanyrózsa kialakítása, mert a perlátoros rózsa lényegesen kisebb cseppecskékre bontja a vízsugarat, ami a testfelület jobb nedvesítése következtében 30-40%-os vízmegta­karítást eredményez. Gyártanak olyan zuhanyrózsát is, amely átváltható bon­tatlan, masszírozásra alkalmas víz­sugár kibocsátására is.

A mosdók

A mosdó a higiéniai szokások válto­zásával sokat vesztett eredeti funkci­ójából. A víztakarékos mosdást egyre inkább felváltja a zuhanyozás, fürdés, ami megfigyelhető a háztartások fajlagos vízfogyasztásának folyama­tos növekedésében is. Egy jól felsze­relt fürdőszobában a mosdót leg­többször csupán kéz- és fogmosásra használják. A háztartási helyiség ter­jedésével a mosás is eltűnik a fürdő­szobából.

A funkcióvesztés ellenére a mosdó elengedhetetlen berende­zési tárgy, amelyből – feltételezhető­en a divatnak köszönhetően – ket­tőt, ill. ikerkivitelűt is beépítenek, nem teljesen tisztázott feladatkör­rel. A mosdónak a fürdőszoba többi berendezéséhez esztétikusan illesz­kednie kell, ezért a szaniteráru-gyártók színben és formában azonos termékcsaládokat állítanak össze.

A mosdó szerelési magassága na­gyobb a többi berendezési tárgyénál, ezért bekötése a víz- és csatornahá­lózatba kevesebb problémát okoz. Ezek a bekötések a mosdó alatt van­nak: általánosan használt az álló csaptelep. A vízzárat tartalmazó csa­tornabekötés ugyancsak a falsík előtt van; kevésbé esztétikus megjelenése miatt a modern típusokhoz láb vagy félmagas burkolóelem tartozik. Emiatt előnyös a csőszifon használata, amely nem olyan kényes a du­gulásra, így ritkábban kell burkolat­bontással megnehezített tisztítással, duguláselhárítással számolni.

A mosdót általában a falra csava­rozzák, ami – megfelelően teherbíró falazat esetén – megbízható rögzítés, ezért a talpas mosdók lába csupán esztétikai célzatú. Színvonalas lakásokban a fürdő­szoba már nem minimális alapterü­letű mellékhelyiség, hanem barátsá­gosan és pazarlóan berendezett tartózkodási hely. A hagyományos kialakítású fürdőszoba rideg kerámia­burkolatain bútorozással enyhítenek. A mosdót is gyakran szekrénybe építik, amely hasonló a ruhásszek­rényhez.

A bidé

A bidé, azaz altestmosdó beépítése ma már nem számít különlegességnek, mivel higiéniai hasznossága kétség­bevonhatatlan. A bidét gyakran WC-vel párban építik be úgy, hogy a házban természetesen van önálló WC-helyiség is. A bidé és a WC-csé­sze hasonló kialakítású berendezési tárgy, amit a szanitergyárak hangsú­lyoznak is. A funkcionális eltérésen és a bidé melegvíz-ellátásán túl a két berendezés bekötése más és más: a bidéé a WC-vel azonos ma­gasságú, de kisebb keresztmetszetű.

A mosdók a bidék és a WC-kagylók a mechanikai igénybevétel miatt általában kerámiából (fajansz) ké­szülnek, bár létezik bútorba épített akrilmosdó is. Elhelyezhetők padló­ra állítva vagy – követve az új irány­zatot – konzolosan falra szerelve, ami a fürdőszobát könnyen takarít-hatóvá teszi. A fürdőszoba-berendezés kerámia­zománc-króm jellegét a lakberen­dezők egyre inkább igyekeznek az üveg-kerámia-nemes műanyag anyag­választékra módosítani. Ezért még a fém alkatrészek is műanyag bevona­tot kapnak, és sok kis berendezési tárgyat készítenek kerámiából, ame­lyek a berendezésitárgy-termékcsa­ládokhoz tartoznak.

A kerámia azonban őrzi elsőségét, különösen a fal- és padlóburkolatok esetében. Az anyag hideg tapintását változatos mintákkal és színekkel pró­bálják enyhíteni. A csempeburkolat jelenleg a legtartósabb és legesztétikusabb megoldás vizes helyiségekben, jóllehet nem tökéletesen vízzáró. Ez azonban nem jelent veszélyt, mert egy lakás fürdőszobájában nem je­lentős a nedvességterhelés.