Fürdőszobák tervezése: kádak, zuhanyzó, mosdó, bidé ózonterápiás fürdő
A fürdőkultúra fejlődésével, új berendezések megjelenésével, korszerű szerelési rendszerek felhasználásával lehetőségünk nyílik arra, hogy a fürdőszobát a lakás gyöngyszemévé varázsoljuk. Nem elég azonban a műszaki lehetőségek felderítése, a modern berendezések beszerzése, szükség van a kialakítás átgondolására, az egyéni szempontok érvényesítésére.
Első lépésként át kell gondolnunk, mit is akarunk valójában? Ezt a lakásnagyság és az is befolyásolhatja, hogy egy- vagy kétszemélyes fürdőszobát akarunk-e kialakítani?
A fürdőszoba alapvető funkciói a tisztálkodás köré csoportosulnak: mosdás, fürdés, zuhanyozás, altestmosás. Ehhez járulhat a WC, esetleg piszoárberendezés helyigénye is. A kislakásokban pl. a vízmelegítés és a mosás berendezései is a fürdőszobába kerülhetnek, nagyobb lakások esetében egyes feladatköröket más helyiségbe csoportosítunk át. A WC-t lehetőség szerint külön helyiségben helyezzük el, természetesen kézmosóval ellátva. A vízmelegítés berendezései adott esetben átkerülhetnek a konyhába. Többszintes lakásoknál célszerű szintenként fürdőszobát kialakítani. Az emeleti, hálószobák melletti fürdőszoba ilyen esetben általában igényesebb kialakítású.
A funkciók és a helyiségek számának eldöntése után kerülhet sor a berendezési tárgyak kiválasztására.
- Parketta a fürdőszobában? Ismerd meg hogyan!
- Mikor a zuhanyzás igazi élménnyé válik!
- A fürdőszobában is rend a lelke mindennek
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Itt a következők jöhetnek szóba:
- mosdó, fürdőkád, zuhanyfülke, bidé;
- WC;
- gázvízmelegítő vagy villamos forróvíz-tároló;
- mosógép és centrifuga, automata mosógép.
A berendezési tárgyak kiválasztása után meg kell állapítanunk a helyigényüket. Kétféle helyszükségletet kell figyelembe vennünk: magának a berendezési tárgynak a gyártási és elhelyezési méreteit, valamint a használathoz szükséges helyet.
A berendezési tárgyak méretét a gyártók a feladatnak megfelelően állapítják meg, de a fürdőszobai berendezések általában több méretben is kaphatók. A nagyobb méretek a kényelmet szolgálják. Az elhelyezési méreteket illetően fontos a magassági méret, amely már az egyes berendezések használatához is kapcsolódik. A használathoz szükséges helyet a tevékenység helyigénye határozza meg. A szokásos mozgásokat elemezve a szakemberek összeállították az egyes berendezési tárgyak használati helyszükségletét.
A berendezési tárgyak kiválasztásán és a szükséges hely eldöntésén kívül a fürdőszoba kialakításakor figyelembe kell venni a fürdőszobában végzett tevékenység hatását a környezetre és a fürdőszobát ellátó, illetve a szennyvizet onnan elvezető vezetékek helyét.
Fürdőszoba részletei…
Az első kérdés azért nagyon lényeges, mert a fürdőszobában több zajforrás is található: a rosszul kialakított vezetékekben a víz áramlási zaja, a szennyvíz-vezetékben lezúduló víztömeg hangja, nem beszélve a mosógép vagy a centrifuga zajáról. A falban elhelyezett csővezetékek zaját a tömör fal- és födémszerkezetek jól továbbítják a szomszédos helyiségek felé, és ezzel a fürdőszobát használók zavarják a többiek pihenését vagy szokásos életvitelét.
A probléma megoldása két úton lehetséges: elsősorban a fürdőszoba átgondolt és jól megtervezett elrendezésével, másrészt a megfelelő méretű és minőségű gépészeti vezetékek zajcsillapító módon való elhelyezésével. Gondolni kell arra, hogy egyrészt a fürdőszobát ellátó csatornavezetékek mérete nagy, ezért elhelyezésük a födémben vagy a válaszfalakban nehéz, másrészt gyakran a fürdőszoba oldalfalában, sarkában alakítják ki azokat a vizes magokat, amelyek a többi vizes helyiséget is ellátják. Ehhez pedig hely kell, amit a fürdőszoba elrendezésének megtervezésekor figyelembe kell venni.
Megfelelő vastagságú válaszfal esetén a felszálló-és ejtővezetékek a falban kialakított, majd elrabicolt horonyban vezethetők. Vékonyabb válaszfalaknál gyakori, hogy a vezetékeket a falsarokban kialakított és szintén elrabicolt, majd csempézett aknában viszik. Természetesen ekkor figyelembe kell venni ennek helyigényét is! Az ej-tővezeték helyének kiválasztásakor gondolni kell arra, hogy a legnagyobb csatlakozómérettel ellátott WC-hez essék a legközelebb.
A családi házakban sokszor kialakítható külön háztartási helyiség, a kisebb lakásokban azonban általában a fürdőszoba a mosás „színtere”. Az előzőekben nem említettük, de lényeges szempont, hogy a vonatkozó előírások tiltják a vízvezetékek elhelyezését a külső falszerkezetben. Ezt a problémát is megoldja és a szerelést is egyszerűsíti az előre gyártott, falsík előtti szerelési rendszerek alkalmazása, amelyek lakás-korszerűsítések és új épületek esetében egyaránt kedvezőek.
Fürdőszobák felszereltsége
E kategóriába sorolhatók a működést, vagyis a használatot lehetővé tevő berendezések és a kiegészítők, a csaptelepektől a törülközőszárítókig. A fürdőszoba-csaptelepekkel szemben jelentősek az elvárások: tökéletesen kell működniük, szabályozhatónak és víztakarékosnak kell lenniük. Ezeken túl esztétikailag tökéletesen harmonizálniuk kell a többi berendezési tárggyal. A csaptelep kiválasztásakor az egyéni ízlés is döntő szempont.
A jelenleg használt csaptelepeket működési elvük szerint négy csoportba oszthatjuk. A fürdőszobában ma már a WC-öblítésen és az esetleges mosógép-csatlakozáson kívül kizárólag hideg-meleg vizes keverő csaptelepeket építünk be. A hagyományos két csapforgós keverőszerkezet két szeleptestjét külön-külön beállítva nyerhetjük a megfelelő hőmérsékletű vizet.
Az egykaros csaptelepek vízmennyiségét a kar függőleges mozgatásával, a víz hőmérsékletét vízszintes elforgatásával lehet beállítani. A vízmennyiséget tehermentesített szeleptest, a hőmérsékletet hengeres forgástest szabályozza. A termosztatikus szabályozóval ellátott csaptelepek szabályozója változó víznyomás, ül. vízhőmérséklet mellett is biztosítja a beállított hőmérsékletet – természetesen többletköltség árán. A víztakarékos csaptelepek nyomásra indítanak, és 6, 15 vagy 30 másodperc után automatikusan zárnak.
Amennyiben szükség van rá, újraindíthatok. Családi házakban használatuk nem túlságosan indokolt, annak ellenére, hogy a zárt állás az alaphelyzetük, ami víztakarékossági szempontból előnyös. A fürdőszoba alapvető berendezésein túl a kényelmes használathoz különféle kiegészítő berendezési tárgyak (polc, tároló, szappan- és piperetartó stb.) szükségesek. Ezek nagy részben divatcikkek is, amelyeket természetesen ízlésünknek megfelelően úgy kell összeválogatni, hogy harmonikusan illeszkedjenek a helyiségbelsőhöz.
A divatos fürdőszobákban jelenleg két alapvető irányzatot találunk: a szekrényes beépítés és a szabadon elhelyezett fém-üveg kombinációjú berendezéseket. Az előzőnél a használati tárgyak nem láthatók, az utóbbinál szem előtt vannak, ami feltételezi igényes kivitelüket.
Ezeken kívül megtalálható a hagyományos igények szerinti kiegészítő berendezési tárgyak csoportja is. Használatuknál főként a célszerűség a döntő szempont, de jó érzékkel esztétikus helyiségbelső is létrehozható velük. A célszerűséget a lakók általában személyes tapasztalataik alapján valósítják meg, a tévedések – a luxuskialakítású fürdőszobákkal ellentétben – viszonylag egyszerűen kijavíthatok. Külön kell tárgyalnunk a törülközőtartó megoldását. A hagyományos lengő vagy rögzített törülközőtartó esetében csak a megfelelő elhelyezésre és a tartós kivitelre kell ügyelni. Ma már terjed az ún. törülközőszárító fűtőtest, amely praktikus szerkezet, mivel egyben a helyiség fűtését is megoldja.
A fürdőszobák berendezésével kapcsolatban foglalkoznunk kell egy különleges témával, a mozgásukban korlátozott emberek számára megfelelő kialakítással is, akiken nemcsak a mozgássérülteket, hanem az idős családtagokat is értjük.
Fürdőkádak kiválasztása
A fürdőkád a korszerű fürdőszoba lényeges berendezési tárgya, annak ellenére, hogy az utóbbi időben -elsősorban a víztakarékosságra hivatkozva – erős propaganda indult a zuhanyozás terjesztésére. A zuhany használata azonban nem kérdőjelezi meg a kád beépítését, mivel a kád „feladatai” sokrétűek: tisztálkodás, felfrissülés, egészségügyi célok. Ami a tisztálkodást illeti, a zuhanyozás valóban takarékosabb a kádban fürdésnél, de a másik két funkció esetében a vízfogyasztás gyakorlatilag azonos.
A fürdőkádak anyaga lehet öntöttvas és acéllemez zománcozva, valamint akrillemez, anyagában színezve. Az öntöttvas kád tartós, de gyártási technológiája miatt nagy tömegű, és a valóban kifogástalanul sima belső felület együtt jár azzal, hogy drága. Az acéllemez kád olcsóbb, ugyancsak zománcozott, felülete tökéletesen sima, de kismértékű deformációra hajlamos. A műanyag kádak használata erősen terjed szép felületük, meleg tapintásuk és gyakorlatilag korlátlan alakíthatóságuk miatt. Az akril alapanyag ideális, karcállósága jó, bár jelenleg még drágább, mint a lemezkád.
Kádak mérete
Az átlagos kád víztöltete kb. 150 liter, a szokásos kádhossz 160-170 cm. A hagyományos öntöttvas fürdőkádak és az acéllemez kádak alakja hasonló, az utóbbiak formája jobban lekerekített. A műanyag kádak formája tetszőleges lehet, amitől sok esetben elszabadul a tervezők fantáziája, sokszor a használhatóság és a víztakarékosság kárára.
A kádat viszonylag alacsonyan építik be, ezért bűzelzárójának speciális kialakításúnak kell lennie, szerkezeti magassága nem érheti el a 20 cm-t. Beépített kád esetén előnyös, ha az egyik csempéje helyett tisztítóajtót helyezünk el a dugulás elhárítása végett. Amennyiben a padlószerkezet lehetővé teszi, a kádat a padlóösszefolyóba kötik, mert ekkor nincs alatta vízzár.
Kád elhelyezése
A kád elhelyezése lehet szabadon álló, beépített vagy padlóba süllyesztett. Szabadon álló kádat napjainkban már ritkán használnak, ez a díszes kialakítású öntöttvas kádak idején volt szokásos. Ma már ilyeneket nem gyártanak: a kádak külső felülete nem esztétikus.
A beépített kádak a leggyakoribbak, helyzetük mozdíthatatlanul rögzített. A műanyag kádak megjelenésével a forma változatosságával együtt a beépítés is kötetlenebbé vált. Szokásos a padló feletti és padlóba süllyesztett elhelyezés. Ma már nem szükségszerű, hogy a padló feletti beépített kád burkolata csempézett legyen, gyakori a bútorszerű kialakítás, amelynek természetesen összhangban kell lennie a fürdőszoba belsőjével.
A süllyesztett kádak különösen nagy alapterületű luxusfürdőszobákban fordulnak elő. Ennek indoka elsősorban a közlekedés biztonsága, továbbá hogy a kád belenyúlik az alatta levő szintbe, ami statikai probléma. Csempeburkolatú süllyesztett kádakat ma már ritkán építenek, mivel a csempeburkolat nem vízzáró, és alá vízszigetelést kell helyezni. A süllyesztett kádak csatornavezetéke csak pince esetében helyezhető el megfelelően, mert a talajban mélyen fektetett vezeték ellenőrizhetetlen, és hibája károsíthatja az épületet.
Kádak formái
A kádforma kialakításakor a korszerű elhelyezkedés kényelmét igyekeznek a takarékos térfogattal összhangba hozni. Az ilyen kádak kivétel nélkül kartámasszal, továbbá – helytakarékos minikádak esetén -ülésperemmel készülnek, és jól követik az emberi test körvonalait. Olyan különleges kialakítás is előfordul, hogy a lábrésznél kör alakú tálcát képeznek ki, amely zuhanyozásra szolgál, és félkör alakú zuhanyfülkével is ellátható. Ezzel a megoldással megtakarítható a zuhanyozó beépítése.
A modern fürdőszobák esetében a változatosabb formájú berendezési tárgyak következményeként a csempézett, kötött, szögletes formákat felváltja a szabadabban kialakított, szerelt jellegű, bútor szerű kialakítás. A változatos kádformák legtöbbször víztakarékosak és kényelmes medencéjűek. A kádat padlóra állítva vagy padlóba süllyesztve építik be. A padlóra állított kádat a megszokott módon csempézik, vagy bontható burkolattal látják el. Alkalmaznak különféle alakú és célú (kád-, mosdó-, zuhanytálca)elemeket is, amelyek modulszerűen összeépíthetők. A helytakarékosság, ill. a szűkös alapterületű fürdőszobák miatt kialakították a csökkentett méretű korszerű kádakat, amelyek ergonómiailag jól megfelelnek, s így megközelítően ugyanazt a komfortot nyújtják, mint a teljes méretűek.
Hidromasszázskád a lakásban
Az utóbbi évtizedben a lakáskultúra változásának idején a szülői hálóhoz kapcsolt fürdőbe vagy magába a hálószobába nagyméretű fürdőkádat, hidromasszázskádat építenek be. A hidromasszázs már jó ideje nem ismeretlen fogalom a hazai építtetők körében sem. Ám hogy a különböző fúvókákkal ellátott kádak nemcsak masszírozásra, s ennek révén izomlazításra, relaxálásra alkalmasak, hanem egy speciális generátor alkalmazásával az egészség megóvására és nem utolsósorban a fiatalság, a szépség megőrzésére is. Az orvosok, kozmetikusok által is elismerten jótékony hatású különleges eljárás neve: ózonterápia.
Ózonterápiás fürdő
Az oxigénhiány világszerte civilizációs népbetegség. Az erős napsugárzás, a szmog, az elhasznált levegő a zárt terekben negatívan befolyásolja szervezetünk, bőrünk anyagcseréjét. Az eredmény: korán elöregedett, kiszáradt, petyhüdt, sokszor cellulitiszes bőr, rossz közérzet, fáradtság, idegesség, fejfájás, esetleg depresszió és számos szervi megbetegedés. Ezt felismerve fejlesztette ki gyógyító eljárását az e témával foglalkozó kutató- és orvoscsoport, melynek lényege az ózonterápia.
Az ózonterápia hatékony kozmetikai és egészségügyi gyógykezelés, amelynek során közvetlenül látjuk el bőrünket aktív oxigénnel. A három oxigénatomból álló bomlékony ózonmolekulából ideális közegben, vízben oldódva negatívan töltött, kémiailag aktív oxigénatom szabadul fel, amely serkenti a perifériás vérkeringést és az anyagcsere-folyamatokat, lebontja a bőr alatt felhalmozódott zsírréteget, segíti a hámsejtek hidromasszázzsal történő eltávolítását, ráadásul megállítja a hajhullást, s eredményes az allergiás megbetegedések, az arcüreggyulladás leküzdésében is. Közben elpusztít minden kórokozó mikroorganizmust a vízben. E fokozott fertőtlenítő hatása révén tehát tünetmentessé teszi a hámhiányos vagy hámtöblettel járó bőrbetegségeket, elősegíti a gombás, vírusos fertőzések gyógyulását. A vízből kilépő ózont belélegezve pedig enyhíthetők az asztma, a szénanátha tünetei, erősíthető az immunrendszer.
A beépített ózongenerátor teljesítményét úgy állítják be, hogy a vízben oldott molekulák mennyisége mindig az ideális szinten legyen, így nem irritálják a bőrt, a szemet, a nyálkahártyát. Nem elhanyagolható további erényük az ózonmolekuláknak az sem, hogy oxidálják a lerakódott szennyeződéseket, a bőrolajokat és -zsírokat, így a víz megőrzi áttetszőségét, optikai és biológiai tisztaságát.
Zuhanyozók a fürdőben
A zuhanyozás sportos, rohanó korunk szokása. Elterjedését a higiénikus tömegtisztálkodás igénye, a helyes víztakarékosság siettette. Feltétele azonban a megfelelő nyomású és biztonságos melegvíz-ellátás. A ma már elterjedt elektromos és gázüzemű melegvíz-készítők lehetővé tették, hogy a zuhany a családi házakban is hasznos, megszokott berendezés legyen.
Zuhanyzók méretei
Az öntöttvas, ül. acél zuhany tálcák 80X80, ül. 90X90 cm külső méretűek, mélységük 16-17,5 cm. A ma is gyártott zománcozott fém zuhanytálcák a modern berendezési tárgyakkal bútorozott fürdőszobákban meglehetősen idegenül hatnak. Ezért a fürdőkádakhoz hasonlóan törekednek arra, hogy a formatervezett zuhanytálcák illeszkedjenek a fürdőszoba stílusához. Az akril alapanyagú zuhanytálcák gazdag színválasztékban készülnek, és süllyesztett vagy padló feletti beépítésre egyaránt alkalmasak.
A tálcák beépítését legfőképpen a csatornaelvezetés lehetősége határozza meg. A tálca alatt ugyanis el kell helyezni a bűzelzárót, amelynek kötött, a szokásos kivitelben 12-13 cm a szerkezeti magassága. Ennek következtében a tálca pereme legalább 15-20 cm-re a padló fölé kerül. A gyakran íves vagy lekerekített zuhanyfülke tálcáját, falait és sarkait a ma már kapható speciális idomcsempék ellenére sem könnyű a szögletes csempékkel burkolni.
Ennek ellenére a zuhanytálca padló feletti beépítése a legbiztonságosabb megoldás, mert alatta – mivel a csempe padlóburkolat nem vízzáró – tökéletes vízszigetelés készíthető az épületszerkezet, ill. az alatta levő helyiség védelmére. A padlóba süllyesztett zuhanytálcák beépítésének megkönnyítésére kifejlesztették a kis mélységű tálcát, amelynek szerkezeti magassága csupán 4 cm, és a hozzá tartozó speciális szifonnal együtt nem tesz szükségessé 13 cm-nél vastagabb szerkezetet.
Ez a magasság a talajon fekvő padlószerkezet feltöltésében, ill. födémnél a megnövelt vastagságú aljzatban is elfér. Arra azonban ügyelni kell, hogy a vízszigetelés lehetőleg a szifon és az elvezetőcső alatt legyen. A süllyesztett tálcák esetében gondolni kell arra is, hogy alig kerülhető el a fürdőszoba padlójának elárasztása, ezért a fürdőszobában padlóösszefolyót feltétlenül el kell helyezni.
A kis alapterületű fürdőszobákhoz fejlesztették ki a kettős célú fürdőkádakat, ezek azonban a magas perem miatt nem teljes értékű zuhanyozók. A fürdőszoba elárasztásának elkerülésére az igényes zuhanyozókat nyitható oldalfalú fülkeként alakítják ki. Ezek egy, ill. két oldalfala, íves elrendezés esetében egy része toló- vagy harmonikaajtóval nyitható. Zuhanyfülkét készítenek a kettős célú fürdőkádakra is. A fémkeretes fülkék mechanikai szilárdsága előnyös, mivel gyakran – különösen a kád esetében – kapaszkodásra is használják őket.
A zuhanycsaptelepek és -rózsák kialakításában az utóbbi időben nagy fejlődés tapasztalható. A korszerű és költséges csaptelepek termosztatikus hőmérséklet-szabályozással készülnek, ami azonban megbízható melegvíz-ellátás esetében nem feltétlenül szükséges. Lényegesebb a zuhanyrózsa kialakítása, mert a perlátoros rózsa lényegesen kisebb cseppecskékre bontja a vízsugarat, ami a testfelület jobb nedvesítése következtében 30-40%-os vízmegtakarítást eredményez. Gyártanak olyan zuhanyrózsát is, amely átváltható bontatlan, masszírozásra alkalmas vízsugár kibocsátására is.
A mosdók
A mosdó a higiéniai szokások változásával sokat vesztett eredeti funkciójából. A víztakarékos mosdást egyre inkább felváltja a zuhanyozás, fürdés, ami megfigyelhető a háztartások fajlagos vízfogyasztásának folyamatos növekedésében is. Egy jól felszerelt fürdőszobában a mosdót legtöbbször csupán kéz- és fogmosásra használják. A háztartási helyiség terjedésével a mosás is eltűnik a fürdőszobából.
A funkcióvesztés ellenére a mosdó elengedhetetlen berendezési tárgy, amelyből – feltételezhetően a divatnak köszönhetően – kettőt, ill. ikerkivitelűt is beépítenek, nem teljesen tisztázott feladatkörrel. A mosdónak a fürdőszoba többi berendezéséhez esztétikusan illeszkednie kell, ezért a szaniteráru-gyártók színben és formában azonos termékcsaládokat állítanak össze.
A mosdó szerelési magassága nagyobb a többi berendezési tárgyénál, ezért bekötése a víz- és csatornahálózatba kevesebb problémát okoz. Ezek a bekötések a mosdó alatt vannak: általánosan használt az álló csaptelep. A vízzárat tartalmazó csatornabekötés ugyancsak a falsík előtt van; kevésbé esztétikus megjelenése miatt a modern típusokhoz láb vagy félmagas burkolóelem tartozik. Emiatt előnyös a csőszifon használata, amely nem olyan kényes a dugulásra, így ritkábban kell burkolatbontással megnehezített tisztítással, duguláselhárítással számolni.
A mosdót általában a falra csavarozzák, ami – megfelelően teherbíró falazat esetén – megbízható rögzítés, ezért a talpas mosdók lába csupán esztétikai célzatú. Színvonalas lakásokban a fürdőszoba már nem minimális alapterületű mellékhelyiség, hanem barátságosan és pazarlóan berendezett tartózkodási hely. A hagyományos kialakítású fürdőszoba rideg kerámiaburkolatain bútorozással enyhítenek. A mosdót is gyakran szekrénybe építik, amely hasonló a ruhásszekrényhez.
A bidé
A bidé, azaz altestmosdó beépítése ma már nem számít különlegességnek, mivel higiéniai hasznossága kétségbevonhatatlan. A bidét gyakran WC-vel párban építik be úgy, hogy a házban természetesen van önálló WC-helyiség is. A bidé és a WC-csésze hasonló kialakítású berendezési tárgy, amit a szanitergyárak hangsúlyoznak is. A funkcionális eltérésen és a bidé melegvíz-ellátásán túl a két berendezés bekötése más és más: a bidéé a WC-vel azonos magasságú, de kisebb keresztmetszetű.
A mosdók a bidék és a WC-kagylók a mechanikai igénybevétel miatt általában kerámiából (fajansz) készülnek, bár létezik bútorba épített akrilmosdó is. Elhelyezhetők padlóra állítva vagy – követve az új irányzatot – konzolosan falra szerelve, ami a fürdőszobát könnyen takarít-hatóvá teszi. A fürdőszoba-berendezés kerámiazománc-króm jellegét a lakberendezők egyre inkább igyekeznek az üveg-kerámia-nemes műanyag anyagválasztékra módosítani. Ezért még a fém alkatrészek is műanyag bevonatot kapnak, és sok kis berendezési tárgyat készítenek kerámiából, amelyek a berendezésitárgy-termékcsaládokhoz tartoznak.
A kerámia azonban őrzi elsőségét, különösen a fal- és padlóburkolatok esetében. Az anyag hideg tapintását változatos mintákkal és színekkel próbálják enyhíteni. A csempeburkolat jelenleg a legtartósabb és legesztétikusabb megoldás vizes helyiségekben, jóllehet nem tökéletesen vízzáró. Ez azonban nem jelent veszélyt, mert egy lakás fürdőszobájában nem jelentős a nedvességterhelés.