Illat a lakásban, aromaterápia otthonunkban
A lakások minőségi szempontból való kategorizálásának alapvető eleme a szag, vagyis az illat. Kellemetlen lakásszag keletkezhet például szellőzetlenség, a konyha, a WC helytelen használatától, de – elsődlegesen a falak és padozatok átnedvesedésének következtében – létrejöhetnek „örökölt” szagok is, melyek csak nehezen csökkenthetők, ill. szüntethetők meg.
Ellenük csakis épületfelújítással, víz elleni és hőszigeteléssel, továbbá természetesen a falak, szerkezetek kiszárításával védekezhetünk. Utóbbiaknál javasolt a vakolat cseréje, mert a nedvesség sói annak rétegeiben kicsapódnak, és a kiszárítás (majd újrafestés) ellenére a nemkívánatos szagokat akár évtizedekig párologtathatják a lakás levegőjébe.
Lakásillatosítók
Lakásillatosítással lehetséges a levegő párásítása, de párásítással is elvégezhető az illatosítás. Megvalósítása egyszerű: a lakás természetes vagy gépi párologtatójának vizébe valamilyen illathordozót (eszenciát) -eukaliptuszt, gyógynövény-kivonatot, szántait, mentolt stb. – csepegtetünk (1 1 vízhez 10-15 cseppet). A kereskedelemben 20-30 féle illatosító kapható üvegcsékben.
Aromaterápia a lakásban
Az aromaterápia az alternatív gyógyászat egyik legősibb módszere, amely iránt napjainkban mind többen érdeklődnek. Az „illatgyógyászat” a testi bajok enyhítése mellett sok pszichikai eredetű panasz – koncentrációképtelenség, levertség, egykedvűség – esetén hat serkentőleg, máskor viszont, például a depresszióban, alvászavarban, idegfeszültségben szenvedőkre, a szorongókra nyugtató hatással van.
Az illatokkal való gyógyítás szinte egyidős magával az emberi civilizációval. A történelmi idők hajnalán szárított gyógynövényeket, tűleveleket és gyantát égettek. Az ember már akkor ismerte az így keletkezett illatok testtisztító és lélekcsillapító hatását, a belőlük származó pozitív energiát. Az oldóanyagok felfedezése egy fokkal magasabb szintre emelte a természetes illatok alkalmazási módját. A desztillálás feltalálásával a modern aromaterápia korszaka köszöntött be: ennek segítségével nyerik ma is az eszenciális és illóolajokat.
A huszadik század első felében megszületett az aromaterápia kevésbé nemes, de igen életrevaló „vadhajtása”: a mesterségesen előállított illatanyag. így a természetes és szintetikus illatok együtt álltak a később rohamos fejlődésnek indult illatszer- és kozmetikai ipar bölcsőjénél.
Illó anyagok, illatosítok
Az aromaterapeuták (illatgyógyászok) gyógymódja csakis a tiszta és természetes illóolajokon alapul, amelyek elsősorban a megfelelő „anyanövények” bizonyos részei desztillálásának (vagy a citrusfélék préselésének) termékei. Az alapanyagként szolgáló növények a melegebb éghajlatú országokban vadon teremnek (vagy termesztik őket), mégpedig a számukra leginkább megfelelő éghajlati és talajkörülmények között.
Az igen gondos és óvatos feldolgozásra a betakarítás helyén kerül sor – kerülve az oldószerek használatát. Az ilyen módon kivont eszenciális olajra – a tárolási előírások pontos betartása mellett – a legkedvezőbb arányú hatóanyag-összetétel jellemző. Az olaj sűríti magába mindazt a jót, amivel a növény megajándékozhat bennünket, és olyan éltetőerővel bír, amilyet semmilyen mesterséges, vegyi úton nem lehet előállítani.
Az aromaterápia közismert masszázsként, fürdőként, pakolásként, kenőcs vagy folyadék formájában felkenve, illetve naponta használatos a szaunában is. Az illóolajok legjelentősebb tulajdonságai, hogy gátolják a baktériumok, vírusok, gombák szaporodását. Könnyebb légzést eredményeznek, oldják a légzőszervi görcsöket, segítenek a szívműködés, a vérnyomás szabályozásában, nem is beszélve arról, hogy eltüntetik a kellemetlen testszagokat.