Szép lakás

Komfortérzet a lakásban, hőmérséklet, párásítás: penészmentesítés, dohos szag

A lakásbelső kialakítása, hangulata nagymértékben befolyásolja a benne élők komfortérzetét. Az ember ké­pes alkalmazkodni (akklimatizálódni) a váltakozó külső légállapotokhoz, mégis létezik egy jól azonosítható tartomány, a komforttartomány, me­lyen belül a legjobban érzi magát. E tartománynak nem lehet szigorú határvonalakat szabni, mivel a leve­gőn kívül számos más tényező befo­lyásolja még a komfortérzetet: pl. a környező felületek hőmérséklete, a ruházat, a nem, a testalkat, az egész­ség, a táplálékfelvétel, a kor, az év­szakok, a munka fajtája, a világítás, a zajok, az illatok, a környezettel való kapcsolat stb.

A fizikai elemek is na­gyobb figyelmet érdemelnek

Mind­emellett lehetőség van arra, hogy meghatározott körülmények között megkapjuk a légállapot és a környező felület hőmérsékletének olyan átlag­értékeit, melyeknél az ember a leg­jobban érzi magát. A termikus kom­fortérzetben a ruházaton és az aktivitáson kívül lényegében a lég­állapot és a környezet négy eleme játszik fontos szerepet: a léghőmér­séklet, valamint annak egyenletes­sége, a légnedvesség, a légmozgás, valamint a környező felületek hő­mérséklete.

Ezenkívül léteznek még más, szin­tén a légállapotot jellemző tényezők, mint pl. a levegő tisztasága, a szag­mentesség, az elektromos állapot stb. A termikus komfortérzetet a teljes bőrfelületben lévő hidegérzékelő receptorok és az elülső agytörzsben lévő melegérzékelő receptorok hatá­rozzák meg. Ezek a termoreceptorok irányítják a hőháztartást.

Ha a bőrhőmérséklet 33 °C alá süllyed, az ember fázik. Ha az agy­törzs hőmérséklete, amely gyakorla­tilag azonos a dobhártya hőmérsék­letével, túllépi a 37 °C-t, verejtékezés indul meg. A termikus komfortérzet akkor áll fenn, ha a hőmérséklet az előbb említett küszöbértékeket nem lépi túl, ill. nem marad el azoktól. Mivel a hidegérzékelő receptorok a bőrfelületen helyezkednek el, irány­érzékenység léphet fel pl. a huzattal vagy a hideg fallal szemben.

A lakás belső hőmérséklete

Helytelen az a megállapítás, hogy az ember egy adott hőmérsékleten, pl. 22 °C-on érzi legjobban magát. Nincs általános érvényű adat, mivel a komfortérzet, mint mondják, szá­mos más körülménytől függ, külö­nösképpen a környező felületek át­lag hőmérsékletétől is, ideértve a fűtőtesteket, valamint a ruházatot és a tevékenységet is. Ezért ilyenfajta hőmérsékleti adatokat mindig az adott előfeltételekre kell vonatkoz­tatni.

Megfelelő hőmérsékletek Magyarországon

A mi közép-európai éghajlatunkon a higiéniai szakemberek a normál öltözetű, ülő, testi munkát nem vég­ző ember számára télen általánosan a 22 °C-os léghőmérsékletet, nyáron közepes külső hőmérséklet mellett a 22-24 °C közötti értékeket tartják a legmegfelelőbbnek, míg korábban a 18-20 °C-ot tekintették komfor­tosnak. A nyári magasabb hőmér­sékletnek az az oka, hogy ekkor ál­talában könnyebben öltözködünk, és ezért azonos testfelszín-hőmér­séklet mellett magasabb környezeti hőmérsékletre van szükség ugyan­ekkora kifelé irányuló hőleadás fenn­tartásához. Ruha nélküli ember ese­tében 28 °C a megadott optimális hőmérséklet.

Ruházat és szobahőmérséklet

Ezt a hőmérsékleti adatot azon­ban csak középértéknek tekinthetjük, melyet minden egyedi esetben kor­rigálni kell. Nyáron különösképpen figyelembe kell venni azt, hogy a 21-22 °C hőmérséklet csak normál közepes külső hőmérsékletre vonat­kozik. Igen forró napokon, melye­ken a léghőmérséklet szabadban 28-30 °C-ra melegszik fel, és az em­ber ennek megfelelően öltözik fel, a 21 °C-os szobahőmérsékletet túl hi­degnek éreznénk, főként ha csak rö­vid ideig tartózkodunk ennyire lehűtött helyiségben. Csak akkor fogjuk kellemesnek érezni – megfelelő ruhá­zat és tevékenység mellett – a 21 °C-os hőmérsékletet, ha egész nap zárt tér­ben maradunk.

Hűtött helyiségekben való rövid idejű tartózkodás esetén forró nyári napokon ajánlatos a 20 °C és a min­denkori külső hőmérséklet közötti középértéket fenntartani. Figyelem­be kell venni azt a tényt, hogy szel­lőztetett helyiségekben télen is 22 °C-os hőmérséklet fenntartása ajánlott. Ezt arra lehet visszavezetni, hogy a szellőztetett helyiségek az elkerül­hetetlen légmozgás következtében mindig gyorsabban lehűlnek, amit magasabb szobahőmérséklettel ki kell egyenlíteni.

Az is kimutatható, hogy olyan he­lyiségekben, melyekben nők tar­tózkodnak, magasabb hőmérsékle­tet kell fenntartani, gyakran 23-24 °C-ot. Ebben nyilvánvalóan a ruhá­zat játszik szerepet. Könnyű ruházat viselése esetén egyértelműen igazol­ható a magasabb szobahőmérséklet iránti igény.

Háló- és fürdőszoba hőmérsékletei

Azoknak a helyiségeknek, melyek­ben idős személyek tartózkodnak, szintén melegebbeknek kell lenni­ük, míg a fiatalabbaknak elegendő az alacsonyabb szobahőmérséklet is. A hálószobákat többnyire szintén alacsonyabb hőmérsékleten tartjuk, mintegy 15 és 18 °C között, a fürdő­szobákban viszont a lakás átlag hő­mérséklete feletti értéket kell bizto­sítani.

A lakás levegőjének párásítása

A szépen berendezett, korszerű tech­nológiákkal felszerelt és mindezek mellett a mai követelményszintet kielégítően ablakozott lakás belső klimatikus viszonyai erősen megvál­tozhatnak – negatív irányban.

Fontos követelmény az optimális hőmérséklet mellett a lakás megfe­lelő páratartalma. Köztudott, hogy, hogy az ember hőleadása részben a bőrön keresztüli párologtatás révén, részben a légzéssel történik. Az em­bertől származó légnedvesség is gyakorol bizonyos hatást a komfort­érzetre. Azért van ez így, mert a pá­rologtatás erőssége – egyébként azonos körülmények mellett – a bő­rön lévő víz és a levegőben lévő vízgőz nyomáskülönbségétől függ. A pára­tartalmat a relatív páratartalom vagy harmatpont értékeivel jellemezhetjük.

A lakásbelsők normál, 20 °C-os belső hőmérséklete mellett a párol­gás által történő hőleadás minden­esetre csekély szerepet játszik. Tehát feltételezhetjük azt, hogy ebben a tartományban a levegő páratartal­mának sincs jelentős hatása. Azon­ban az ember magasabb szobahő­mérsékleten sem érzékeli a levegő páratartalmát. Növekvő hőmérsék­let és páratartalom mellett a levegő páratartalmát a hőérzettel egyszerre észleljük. Ennek ellenére a klíma­technikában a megengedett páratar­talom alsó határaként a 35%-os, fel­ső határként pedig a 70%-os értéket fogadhatjuk el.

Porképződés

Ha a lakás légterének nedvességtar­talma 35% alatti – mely télen, a fű­tött helyiségekben könnyen kialakul­hat -, kimutatható az a tény, hogy a ruházat, a szőnyegek, a bútorzat stb. kiszáradása miatt nő a porképződés.

Ha a por a levegőbe kerül, károkat okozhat. A légzéssel a pormennyiség bizonyos hányadát lekötjük ugyan, de ez ártalmas az egészségre. Padlófűtés esetén ez a folyamat erősödik, mert a közlekedéssel felke­verjük a padlón nyugvó porréteget, és az intenzívebb légzéssel több ke­rülhet az emberi légzőszervekbe. Miközben a por a fűtőtesten elbom­lik, ammónia és más olyan gázok keletkeznek, melyek ugyancsak in­gerlik a légzőszerveket.

A látszó légszennyeződés főként az elektrosz­tatikusán töltődő műanyag, műszálas és fémfelületen képez vastag porré­teget. Az elektromos üzemű ház­tartási és szórakoztatóberendezések különösen vonzzák a port, fokozva a porréteg kialakulását (lásd például a tévékészülékek képcsövét). Az előzőekben felsoroltak rendkívül negatív hatással lehetnek az emberi szervezetre a légutak nyálkahártyájá­nak kiszáradása, illetve annak csök­kent működése következtében.

Szükséges, minimális páratartalom

Emiatt – különösen erre érzéke­nyek esetén – ajánlatos télen a he­lyiség levegőjének legalább a minimálisan előírt 35%-os páratartalmát biztosítani, ha nagyon hideg időben nem érné el ezt az értéket. Más vizs­gálatok azt mutatják, hogy a maga­sabb páratartalom csökkenti a meg­fázás esélyét. (Az, hogy a központi fűtésű helyiségek levegője szárazabb, mint cserépkályhás tüzelésűeké, csu­pán tévhit.)

Magas pára: penészképződés, dohos szag

Hasonlóak a körülmények magas, 70% feletti páratartalom esetén, amikor a nedvesség könnyen kicsa­pódhat a hideg helyeken, és ekkor a helyiség szerves anyagokat tartal­mazó berendezései penészképződés és dohosodás következtében kelle­metlen szagot árasztanak, melyek szintén megterhelik az érzékeny em­berek szaglószervét, ezenkívül épü­let- és anyagkárok keletkezhetnek.

Ezzel szemben magas belső hőmér­séklet esetén a páratartalom már kezd jelentős szerepet játszani, mivel erő­teljesen megnő a bőrpárologtatás ha­tása. Ezt egészen egyértelműen akkor ismerhetjük fel, ha a komfortérzet felső határát tekintjük, ahol a test verejtékezni kezd.

Láthatjuk, hogy pl. 60%-os légned­vesség esetén a verejtékképződés 25 °C-on indul be, míg 50% pára­tartalom mellett csak 28 °C elérése­kor. A komfortérzet felső határának megállapításakor tehát a relatív pá­ratartalmat annál alacsonyabban kell megszabni, minél magasabb a levegő hőmérséklete. A belső hőmér­sékletnek és a páratartalomnak az a határértéke, amely felett egy nyug­vó személynek a helyiségben való hosszabb idejű tartózkodása már nem lehetséges, kb. 30-32 °C-ban határozható meg. Növekvő aktivitás mellett lényegesen alacsonyabb lesz a határérték.

Összefoglalva: a lakáshasználók komfortérzetének biztosításához optimális páratartalom szükséges.

Ennek elérhetősége érdekében a következőket javasoljuk:

  • Lehetőleg több nagyméretű lombos növényt tartsunk laká­sunkban – főként a fűtési idő­szakban.
  • Legyen a radiátoron folyamato­san működő párologtató.
  • Alkalmazzunk valamilyen páro­logtatókészüléket, például szo­bai szökőkutat, csobogót vagy elektronikusan porlasztó légnedvesítőt.
  • A lakás ruhaszárító helyiségének a lakás felé nyíló ajtaja a szárí­tás idejére (és éjszakánként) le­gyen nyitva. Ezzel két legyet üt­hetünk egy csapásra: a száradás felgyorsul, a páratartalom nő.
Figyelem! A lakásokban használa­tos, főként kéményes gázkészülékek intenzíven elvonják a lakótér pára­tartalmát, amelyet az előzőekben felsoroltak valamelyikével pótolnunk kell.