Komfortérzet a lakásban, hőmérséklet, párásítás: penészmentesítés, dohos szag
A lakásbelső kialakítása, hangulata nagymértékben befolyásolja a benne élők komfortérzetét. Az ember képes alkalmazkodni (akklimatizálódni) a váltakozó külső légállapotokhoz, mégis létezik egy jól azonosítható tartomány, a komforttartomány, melyen belül a legjobban érzi magát. E tartománynak nem lehet szigorú határvonalakat szabni, mivel a levegőn kívül számos más tényező befolyásolja még a komfortérzetet: pl. a környező felületek hőmérséklete, a ruházat, a nem, a testalkat, az egészség, a táplálékfelvétel, a kor, az évszakok, a munka fajtája, a világítás, a zajok, az illatok, a környezettel való kapcsolat stb.
Figyeljünk a lakásbelső szennyezőire!
Tudta, hogy a levegő egészsége otthon fontosabb, mint az utcán, mert otthon nincs szellőzés, hosszabb ideid tartózkodunk ugyanabban a légtérben, így különösen oda kell figyelni, hogy lehetőleg minimalizáljuk a a belső légteret „szennyező” lehetőségeket. Egy ilyen szennyező tényező lehet a falon megjelenő penész.
Fontos tudni, hogy egy teljesen egészségbarát megoldással véglegesen eltüntethető a penész, hogy hogyan tudjuk a penészmentesítést „néhány kézmozdulattal” elintézni: végleges penészmentesítés lépésről lépésre.
A fizikai elemek is nagyobb figyelmet érdemelnek
Mindemellett lehetőség van arra, hogy meghatározott körülmények között megkapjuk a légállapot és a környező felület hőmérsékletének olyan átlagértékeit, melyeknél az ember a legjobban érzi magát. A termikus komfortérzetben a ruházaton és az aktivitáson kívül lényegében a légállapot és a környezet négy eleme játszik fontos szerepet: a léghőmérséklet, valamint annak egyenletessége, a légnedvesség, a légmozgás, valamint a környező felületek hőmérséklete.
Ezenkívül léteznek még más, szintén a légállapotot jellemző tényezők, mint pl. a levegő tisztasága, a szagmentesség, az elektromos állapot stb. A termikus komfortérzetet a teljes bőrfelületben lévő hidegérzékelő receptorok és az elülső agytörzsben lévő melegérzékelő receptorok határozzák meg. Ezek a termoreceptorok irányítják a hőháztartást.
- Konyhabútorok házgyári (panel) lakások számára
- Milyen nedvességhatások érik a lakást?
- Mitől olyan trendi a loft lakás?
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Ha a bőrhőmérséklet 33 °C alá süllyed, az ember fázik. Ha az agytörzs hőmérséklete, amely gyakorlatilag azonos a dobhártya hőmérsékletével, túllépi a 37 °C-t, verejtékezés indul meg. A termikus komfortérzet akkor áll fenn, ha a hőmérséklet az előbb említett küszöbértékeket nem lépi túl, ill. nem marad el azoktól. Mivel a hidegérzékelő receptorok a bőrfelületen helyezkednek el, irányérzékenység léphet fel pl. a huzattal vagy a hideg fallal szemben.
A lakás belső hőmérséklete
Helytelen az a megállapítás, hogy az ember egy adott hőmérsékleten, pl. 22 °C-on érzi legjobban magát. Nincs általános érvényű adat, mivel a komfortérzet, mint mondják, számos más körülménytől függ, különösképpen a környező felületek átlag hőmérsékletétől is, ideértve a fűtőtesteket, valamint a ruházatot és a tevékenységet is. Ezért ilyenfajta hőmérsékleti adatokat mindig az adott előfeltételekre kell vonatkoztatni.
Megfelelő hőmérsékletek Magyarországon
A mi közép-európai éghajlatunkon a higiéniai szakemberek a normál öltözetű, ülő, testi munkát nem végző ember számára télen általánosan a 22 °C-os léghőmérsékletet, nyáron közepes külső hőmérséklet mellett a 22-24 °C közötti értékeket tartják a legmegfelelőbbnek, míg korábban a 18-20 °C-ot tekintették komfortosnak. A nyári magasabb hőmérsékletnek az az oka, hogy ekkor általában könnyebben öltözködünk, és ezért azonos testfelszín-hőmérséklet mellett magasabb környezeti hőmérsékletre van szükség ugyanekkora kifelé irányuló hőleadás fenntartásához. Ruha nélküli ember esetében 28 °C a megadott optimális hőmérséklet.
Ruházat és szobahőmérséklet
Ezt a hőmérsékleti adatot azonban csak középértéknek tekinthetjük, melyet minden egyedi esetben korrigálni kell. Nyáron különösképpen figyelembe kell venni azt, hogy a 21-22 °C hőmérséklet csak normál közepes külső hőmérsékletre vonatkozik. Igen forró napokon, melyeken a léghőmérséklet szabadban 28-30 °C-ra melegszik fel, és az ember ennek megfelelően öltözik fel, a 21 °C-os szobahőmérsékletet túl hidegnek éreznénk, főként ha csak rövid ideig tartózkodunk ennyire lehűtött helyiségben. Csak akkor fogjuk kellemesnek érezni – megfelelő ruházat és tevékenység mellett – a 21 °C-os hőmérsékletet, ha egész nap zárt térben maradunk.
Hűtött helyiségekben való rövid idejű tartózkodás esetén forró nyári napokon ajánlatos a 20 °C és a mindenkori külső hőmérséklet közötti középértéket fenntartani. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy szellőztetett helyiségekben télen is 22 °C-os hőmérséklet fenntartása ajánlott. Ezt arra lehet visszavezetni, hogy a szellőztetett helyiségek az elkerülhetetlen légmozgás következtében mindig gyorsabban lehűlnek, amit magasabb szobahőmérséklettel ki kell egyenlíteni.
Az is kimutatható, hogy olyan helyiségekben, melyekben nők tartózkodnak, magasabb hőmérsékletet kell fenntartani, gyakran 23-24 °C-ot. Ebben nyilvánvalóan a ruházat játszik szerepet. Könnyű ruházat viselése esetén egyértelműen igazolható a magasabb szobahőmérséklet iránti igény.
Háló- és fürdőszoba hőmérsékletei
Azoknak a helyiségeknek, melyekben idős személyek tartózkodnak, szintén melegebbeknek kell lenniük, míg a fiatalabbaknak elegendő az alacsonyabb szobahőmérséklet is. A hálószobákat többnyire szintén alacsonyabb hőmérsékleten tartjuk, mintegy 15 és 18 °C között, a fürdőszobákban viszont a lakás átlag hőmérséklete feletti értéket kell biztosítani.
A lakás levegőjének párásítása
A szépen berendezett, korszerű technológiákkal felszerelt és mindezek mellett a mai követelményszintet kielégítően ablakozott lakás belső klimatikus viszonyai erősen megváltozhatnak – negatív irányban.
Fontos követelmény az optimális hőmérséklet mellett a lakás megfelelő páratartalma. Köztudott, hogy, hogy az ember hőleadása részben a bőrön keresztüli párologtatás révén, részben a légzéssel történik. Az embertől származó légnedvesség is gyakorol bizonyos hatást a komfortérzetre. Azért van ez így, mert a párologtatás erőssége – egyébként azonos körülmények mellett – a bőrön lévő víz és a levegőben lévő vízgőz nyomáskülönbségétől függ. A páratartalmat a relatív páratartalom vagy harmatpont értékeivel jellemezhetjük.
A lakásbelsők normál, 20 °C-os belső hőmérséklete mellett a párolgás által történő hőleadás mindenesetre csekély szerepet játszik. Tehát feltételezhetjük azt, hogy ebben a tartományban a levegő páratartalmának sincs jelentős hatása. Azonban az ember magasabb szobahőmérsékleten sem érzékeli a levegő páratartalmát. Növekvő hőmérséklet és páratartalom mellett a levegő páratartalmát a hőérzettel egyszerre észleljük. Ennek ellenére a klímatechnikában a megengedett páratartalom alsó határaként a 35%-os, felső határként pedig a 70%-os értéket fogadhatjuk el. Figyelem: ha tartósan 70-80% felé megy a relatív páratartalom, akkor penészképződés veszélye áll fenn, ebben az esetben gondoskodni kell a penészmentesítésről.
Porképződés
Ha a lakás légterének nedvességtartalma 35% alatti – mely télen, a fűtött helyiségekben könnyen kialakulhat -, kimutatható az a tény, hogy a ruházat, a szőnyegek, a bútorzat stb. kiszáradása miatt nő a porképződés.
Ha a por a levegőbe kerül, károkat okozhat. A légzéssel a pormennyiség bizonyos hányadát lekötjük ugyan, de ez ártalmas az egészségre. Padlófűtés esetén ez a folyamat erősödik, mert a közlekedéssel felkeverjük a padlón nyugvó porréteget, és az intenzívebb légzéssel több kerülhet az emberi légzőszervekbe. Miközben a por a fűtőtesten elbomlik, ammónia és más olyan gázok keletkeznek, melyek ugyancsak ingerlik a légzőszerveket.
A látszó légszennyeződés főként az elektrosztatikusán töltődő műanyag, műszálas és fémfelületen képez vastag porréteget. Az elektromos üzemű háztartási és szórakoztatóberendezések különösen vonzzák a port, fokozva a porréteg kialakulását (lásd például a tévékészülékek képcsövét). Az előzőekben felsoroltak rendkívül negatív hatással lehetnek az emberi szervezetre a légutak nyálkahártyájának kiszáradása, illetve annak csökkent működése következtében.
Szükséges, minimális páratartalom
Emiatt – különösen erre érzékenyek esetén – ajánlatos télen a helyiség levegőjének legalább a minimálisan előírt 35%-os páratartalmát biztosítani, ha nagyon hideg időben nem érné el ezt az értéket. Más vizsgálatok azt mutatják, hogy a magasabb páratartalom csökkenti a megfázás esélyét. (Az, hogy a központi fűtésű helyiségek levegője szárazabb, mint cserépkályhás tüzelésűeké, csupán tévhit.)
Magas pára: penészképződés, dohos szag
Hasonlóak a körülmények magas, 70% feletti páratartalom esetén, amikor a nedvesség könnyen kicsapódhat a hideg helyeken, és ekkor a helyiség szerves anyagokat tartalmazó berendezései penészképződés és dohosodás következtében kellemetlen szagot árasztanak, melyek szintén megterhelik az érzékeny emberek szaglószervét, ezenkívül épület- és anyagkárok keletkezhetnek.
Ezzel szemben magas belső hőmérséklet esetén a páratartalom már kezd jelentős szerepet játszani, mivel erőteljesen megnő a bőrpárologtatás hatása. Ezt egészen egyértelműen akkor ismerhetjük fel, ha a komfortérzet felső határát tekintjük, ahol a test verejtékezni kezd.
Láthatjuk, hogy pl. 60%-os légnedvesség esetén a verejtékképződés 25 °C-on indul be, míg 50% páratartalom mellett csak 28 °C elérésekor. A komfortérzet felső határának megállapításakor tehát a relatív páratartalmat annál alacsonyabban kell megszabni, minél magasabb a levegő hőmérséklete. A belső hőmérsékletnek és a páratartalomnak az a határértéke, amely felett egy nyugvó személynek a helyiségben való hosszabb idejű tartózkodása már nem lehetséges, kb. 30-32 °C-ban határozható meg. Növekvő aktivitás mellett lényegesen alacsonyabb lesz a határérték.
Összefoglalva: a lakáshasználók komfortérzetének biztosításához optimális páratartalom szükséges.
Ennek elérhetősége érdekében a következőket javasoljuk:
- Lehetőleg több nagyméretű lombos növényt tartsunk lakásunkban – főként a fűtési időszakban.
- Legyen a radiátoron folyamatosan működő párologtató.
- Alkalmazzunk valamilyen párologtatókészüléket, például szobai szökőkutat, csobogót vagy elektronikusan porlasztó légnedvesítőt.
- A lakás ruhaszárító helyiségének a lakás felé nyíló ajtaja a szárítás idejére (és éjszakánként) legyen nyitva. Ezzel két legyet üthetünk egy csapásra: a száradás felgyorsul, a páratartalom nő.