Szép lakás

Szauna a lakáskultúrában: szükséges kiegészítő eszközök, szauna méretigénye

A szauna egyesek szerint a modern lakás, illetve háztartás része, mások szerint egészségügyi berendezés vagy terápiás helyiség. Alapjában véve mindegyik állításnak van igazságtar­talma, de a lényeg az, hogy mindez­zel elsődlegesen a funkciót kell szol­gálnia. A szaunázás mai kapcsolatszegény világunkban a társas együttlét öröm­teli élményét és az egészség megtarthatóságának esélyét ígéri, de számos más vonzó jellemzőt is felso­rolhatnánk itt. A szaunázás a finnektől vagy az északi orosz földeken élőktől ered, több évszázados, sőt egyesek szerint évezredes múltra tekint vissza.

A szauna múltja a jelenben

Másként értelmezték a szaunázást mint izzasztófürdőt a rómaiak, a tö­rökök, az indiánok, sőt régebbi idők­re visszanyúlva már a szkíták is. A szo­kások, a helyi természeti és égtáji különbségek miatt, részben különböznek, mindegyiknél azonos viszont az izzasztás ceremóniája. Indiában a „szertartás” természetes velejárója a vadkender magjának tűzre hintése, ami valójában a kábítószer élvezetét a szaunázás önmagában is csodála­tos élménye elé helyezte. Modern infraszauna kabinok mát itthon is kaphatóak (pl.: a Sunlighten az egyik ismertebb cég világszerte), melyek a szaunához hasonlóan működnek, csak alacsonyabb hőfokon.

Szauna

A szaunázás ma is arra szolgál, hogy tisztálkodjanak, felfrissüljenek, esetleg bizonyos betegségekből kikú­rálják magukat az emberek, amint ez a Novgorod környéki, a Fehér­-tenger partvidéki és szibériai fal­vakban mindenütt szokásos. Ugyan­ez a szokás él Skandináviában is mind a mai napig, főként finn és svéd te­rületeken, de modernebb változatai Nyugat- és Kelet-Európában egy­aránt kezdenek meghonosodni.

A felfűtés szertartása

A hideg Észak őshonos lakosait a zord éghajlati körülmények késztet­ték arra, hogy gőzfürdőket építse­nek maguknak. Ehhez a környező erdők szinte korlátlan mennyiségű, építkezésre és tüzelésre egyaránt al­kalmas fát kínáltak. Hogy a lakó­épület tüzet ne fogjon, a fürdőházat az erdőtől távolabb, lehetőleg víz, folyó vagy patak közvetlen közelé­ben építették meg. A telepítést per­sze az is indokolta, hogy ne kelljen a vizet messziről hordani, ráadásul a patakvíz lágyabb is, tehát kedvezőbb a tisztálkodáshoz.

Az aztékoknál az izzasztófürdő egyúttal kultikus szertartás is volt, egyéb területeken viszont csupán tisztálkodásra használták. Az azték izzasztókunyhókat a föld istennőjé­nek ábrázolásai díszítették, aki az asszonyok védelmezője volt, ezért az asszonyok az izzasztókunyhóban szültek. Azt remélték, hogy a meleg lerövidíti és mérsékli a fájdalmat. Gyakran találkozhatunk ezzel a finn szaunák leírásainál is, miszerint a szülő nő még fél évszázaddal ezelőtt is az átforrósított szaunában, vala­mivel sterilebb körülmények között hozta világra a család legújabb jöve­vényét.

Szauna és a sport

Európában a szauna hivatalosan az 1936-os berlini olimpiai játéko­kon jelent meg a sportolókat kiszol­gáló létesítményként. Szaunákat a nagyobb szállodák, üdülők és fürdő­helyek kiegészítőjeként is építettek ugyan, de nem volt akkora jelentő­ségük, mint a nálunk ismert gőz­- vagy más néven török fürdőknek. A szaunák eredménynövelő hatását a sportban ugyancsak a harmincas évektől kezdődően tartják számon, és ez a teljesítménynövelési módszer sohasem került évszázadunk tiltó doppinglistájára.

A szaunázás az élet egyéb területén is kedvezően befo­lyásolhatja a teljesítőképességet és az egészségi állapotot. A szakemberek e megtisztulást a nehéz fizikai és szellemi munkát végzők számára egyaránt ajánlják.

Az északi országokban eleinte heti egy-két alkalommal szaunáztak, testi tisztálkodás céljából. Manapság egyes területeken a hét minden napján használják, még a szellemi munkát végzők is. A napi 8-12 órás szellemi megterhelést követő forró szauna­fürdő után a család felszabadultan időzhet együtt.

Még egy dologról kell beszélni:

A szaunázás és fürdőzés helyszíne nem tévesztendő össze a szexuális élet, az alkalmi szeretkezés helyével. A szaunakedvelők erre nagyon érzé­kenyek, erről a kérdésről még be­szélni sem szeretnek, szerintük ter­mészetes, hogy ez fel sem merülhet, és a legrövidebb időn belül kiközö­sítik azokat, akik eltérnek az íratlan szabályoktól.

Végezetül íme néhány bölcsesség a nagy szaunakultusszal rendelkező finn néptől:

  • „Amíg a lábaid a szaunába visz­nek, addig könnyen ki is hoznak onnan.”
  • „A földön két szentély van, a templom és a szauna.”
  • „Hogyha az alkohol, a gyógytea és a szauna nem segít, akkor már semmi sem segít.”

Szauna a lakásban

Szaunafülkék épületben való elhe­lyezésénél figyelembe kell venni az építmény funkcióját. Más szem­pontok érvényesülnek a szállodák­nál, a sporttelepeknél, az üzemek­nél és a lakóházaknál, valamint a – nálunk jelenleg terjedő – sport- és szabadidőközpontokban.

A szaunafülketér építészeti és épü­letgépészeti kialakítása egy adott épületben lényegében ugyanolyan, mint egyéb, általános esetekben. Ha már meglévő épülethez kapcsoló­dik, úgy jelentősen megváltozhat az adott épületrész funkcionális elren­dezése. Ez általában nagyobb forgal­mú fürdőknél és sportlétesítmények­nél fordul elő.

Szauna lakásban

Az építészeti igények megfogal­mazásának, valamint a gazdasági és a tér adta lehetőségek figyelembevé­telével középületeknél többfélekép­pen is építhető szauna. A lakásba vagy nyaralóba épített szaunafürdő­höz a szaunafülkén kívül rendszerint még egy helyiség tartozik. Ebben össz­pontosul az előfürdés, a lábmelegítés, a törülközés és a hűtés. A pihenő­hely a lakás lakóhelyisége, az esetle­ges szolárium pedig a pihenő- vagy egyéb közeli, fűtött helyiségbe kerül. A lakóépület alárendeltebb igényű szintjein, pl. a padlástérben vagy az alagsorban, esetleg a pincében egy teljes fitneszblokk is kialakítható.

Skandináv és egyéb nyugat-euró­pai országokban egy többlakásos társasház közösségi helyiségek nélkül már szinte elképzelhetetlen. A kö­zösségi részben megtalálható a házi zeneterem, a sport- és a szaunablokk, külön-külön vagy összevont formá­ban. Ezek többsége az épület alsó vagy félemeleti szintjén helyezkedik el.

A szauna működéséhez különféle kiegészítő és kiszolgáló eszközök szükségesek

Előfürdő, zuhany

Lakásokban e célra a fürdőszoba zuhanya is megfelel. A zuhanyozó kialakítása azonos az egyéb zuhanyo­zófülkék vagy -blokkok kialakításá­val. Belső vetületi mérete 80 x 80 cm, ajtóval együtt 80×90 cm. Tartozéka a fogódzó és a szappantartó, vala­mint a hideg-meleg vizes kézi vagy fix zuhanyrózsa.

Lábmelegítő

Erre főként nagyobb szaunáknál van külön igény, lakásokba telepí­tett szaunák esetében az előfürdőzés meleg zuhanya is megfelel.

Hűtőzuhany

Hűtőzuhanyként egypontos vagy többpontos, fix sugárfejes, hideg vi­zes zuhany létesíthető. A vízcsatla­kozás alapvezetéke legalább 3/4″ méretű legyen.

Tömlő

Közösségi szaunáknál a hideg vi­zes rendszerhez kapcsoltan kb. 1,5 m hosszúságú, szűkítő nélküli, 3/4″-os gumicső szükséges. A nyomás erős­sége csapteleppel szabályozható.

Merülőfürdő

Megteszi egy kisebb dézsa, kád vagy medence, a hideg vízre csatlakoztatva. Örvénymedence csak kü­lön hűtőzuhany esetén létesíthető.

Szolárium

E témakörrel külön foglalkozunk. Szaunák különleges körülmények között is elhelyezhetők, ilyenek a thai bárkák, a tengeri hajók vagy a különféle kádáripari termékek, pl. hordók.

Szaunák méretigénye

A szaunafülkék méreteit egyrészt az egyidejűleg használó személyek szá­ma, másrészt a fogadótérben ren­delkezésre álló szabad terület hatá­rozza meg. Jelentősen közrejátszik egy harmadik tényező, a megvalósítási költség is, de ez akkorra már min­dig tisztázódik, amikor az előző két szempontot mérlegeljük.

Belső térbe kerülő szaunafülkék helyének kiválasztását befolyásolja, hogy építéskor a boronafalak sarok­kötései miatt a hellyel kevésbé lehet takarékoskodni. A tervezési fázisban kell tisztázni azt is, hogy mennyi legyen a fekvő, a pihenő és ülő férő­hely.

A helytakarékosság és az eltérő bel­téri réteghőfokok kihasználhatósága érdekében érdemes a szaunafülkék­be nem egy-, hanem két- vagy há­romszintű padelhelyezést tervezni. Egy ülő- vagy pihenőszintes fülkét csak végszükségben építsünk, de a háromnál több szintesre osztott már ugyanígy nem célszerű. Legkedve­zőbb a két- vagy háromszintes meg­oldás. A szintek számát természetesen elsősorban a fülke nagysága vagy a használati igény határozza meg.

Kisebb alapterületű fülkékben a fűtőkészüléket legjobb a padok alatt vagy mögött elhelyezni, tágasabbak­nál tehető a padok elé is. A fülkék belmagassága mindig összefügg az alaprajzi mérettel, a fű­tési móddal és az elhelyezni kívánt padszintek számával.

A célszerű bel­magasságok az alapterület függvé­nyében a következők:

Alapterület (négyzetméter)Belmagasság (méter)
1,0-2,51,80
2,5-4,01,90
4,0-5,52,00

Előfordul, hogy a belmagasság na­gyobb, mint 2,20 m, ami az üzeme­lés szempontjából gazdaságtalan, sőt a szakirodalom szerint rontja a sza­unázás hatásfokát is. A nagyobb belmagasságú térben ugyanis rosszabb a hőmérséklet-eloszlás, és a szauná­zás több személy benntartózkodása-kor mindig csak egy-két fő számára nyújt teljes felfrissülést és tisztulást. Ez az állítás gyakorlati tényeken ala­pul: a nagyobb tér hőmérséklet­eloszlása a szaunafülkében jelentősen eltérő viszonyokat eredményez, aminek következtében hol állva, hol fekve lenne jó pihenni, ami termé­szetesen lehetetlen, mert a felső pa­dokon csak egy bizonyos testhelyzet foglalható el.

Szauna oxigénigénye

Alaprajzi kötöttségek

A belső szaunáknál, így a belsőté­ri szaunaházaknál is, szigorúbbak az alaprajzi kötöttségek. A szaunafülke méreteit gyakran külső tényező ha­tározza meg, pl. a helyiség nagy­sága, amelybe a szaunafülke kerül. Pincében elhelyezett szaunafülkék esetén a mennyezet alatti közművek a fülkében maradhatnak, ha a pa­dok felső síkjától legalább 90 cm tá­volságban vannak. Ugyanez mond­ható el a ferde tetőlehatárolásokkal kapcsolatban is, azzal a kikötéssel, hogy a tető alsó metsződésénél csak az ereszvonalra merőlegesen he­lyezhető el fekvőpad. Ez az elrendezés is okozhat azonban bosszúságot, még ha a tető alatti részbe csak a lá­bunk kerül is.

Szaunakultúra az ezredforduló első éveiben

Az európai szaunagyártók szakmai versenyének köszönhetően annyi technikai újdonság jelent meg a pa­lettán, hogy egyre nehezebb válasz­tani közülük. Változások a szaunák alakjában, anyagában és működési elvében vannak, melyek közül legfontosabb a szaunatérben pihenők friss oxigén­nel való ellátása.

Oxigenizáló

Használatának fiziológiai oka van: a felhevült test szövetei több oxigént fogyasztanak, s ezt a magas páratar­talom még fokozza is. Az oxigenizálás külső oxigéntartályból törté­nik: egy inhalátorcsövön keresztül tiszta oxigén juttatható a kabinban lévők szervezetébe. Aki szájába veszi az oxigénpipát, javítja szövetei oxi­génellátását, kellemesebbé teszi álta­lános közérzetét, növeli koncentráló­képességét, szervezete teherbírását.

Az Aquaviva kabint a meditálva szaunázóknak ajánlják. Azontúl, hogy hagyományosan meleg van a kabinban, különböző hang- és fény­effektusokkal igyekeznek a termé­szet hanghatásait utánozni. Madár­dal szól, levelek susogását hallani, patak csobogása segít ellazulni, en­gedi szárnyalni a bent ülő(k) fantá­ziáját. Hogy mindez teljes összhan­got alkosson, a kabinban különböző fényhatások kelthetők. A kék az ál­modozó, a sárga a vidám, a piros a felpezsdült, a zöld a megnyugtató hangulat forrása.

Wellness

A WELLNESS-nek nevezett új trend valójában nagyon egyszerű ötlet: va­lósítsuk meg az egészségközpontú életfelfogást lakókörnyezetünkben is.

Közismertek a mindennapi élet egészségkárosító hatásai. A városi élet és életstílus számos negatív ha­tással jár. Egyrészt mindannyian ugyanabban a környezetben élünk, nem tudjuk elkerülni a szmog és a zaj élettani hatásait, másrészt a munka diktálta életmódnak további, ún. élet-minőség-rontó következményei van­nak. A gyors és gyakran egészségtelen étkezés, a stressz, a szabadidő hiá­nya nyomot hagy egészségünkön.

Mindezeken könnyen segíthetnénk, ha megfelelő, rendszeres lehetősé­günk lenne sportolni és kikapcsolód­ni, de előfordul, hogy bizonyos élet­szakaszokban ez nem adatik meg az embereknek. Mégis meg kell ta­lálni az egészségmegőrzés módjait. Erre a problémára kínál választ a WELLNESS-trend a modern fürdő­szobákban, amelyeket olyan rekreá­ciós helyiséggé kell alakítanunk, ahol elvégezhetjük a jó közérzethez, komfortérzethez szükséges gyakor­latokat, testápolást, relaxációt.

Gyártók hozzáállása

Az élvonalbeli fürdőszobaberen­dezés-gyártók célul tűzték ki, hogy a fürdőszoba mint környezet eleget tegyen a kényelmi, higiéniai és sze­mélyre, ízlésre szabott legmodernebb látványbeli elvárásoknak. A gyártók a vásárlók kegyeit keresve soha nem látott mértékben áldoznak a formatervezésre, de ugyanilyen hangsúlyt fektetnek a technikai, technológiai megoldásokra is. Ebből a kezdemé­nyezésből született az új koncepció, amelynek lényege, hogy a fürdőhe­lyiség lehetőleg minél több funkciót töltsön be egyszerre. Korábban lé­tezett már fürdőszobai gőzszauna, illetve hidromasszázs, de a mai rend­szerek összehasonlíthatatlanul többet kínálnak elődjeiknél.

A kisméretű fitneszsarok egyik legfontosabb erénye a helytakarékos­ság. Amellett, hogy minden lényeges gyakorlat elvégezhető benne, folyadékkristályos kontrollpanel teszi lehetővé, hogy a használó egy pil­lantással tájékozódjék az edzés pa­ramétereiről és saját testének igénybevételéről.