• tetőtér

Tetőtér beépítése: ablakok, épületgépészet, nappali a tetőtérben

A padlástér hasznosítása ma már annyira természetes, hogy építészeti tervezés során csakis a lakás szerves részeként vehető figyelembe, nem pe­dig családi lomtárként vagy galamb­padlásként.

A padlástér funkciója

A padlástér fő funkciója általában a lakás alsóbb szintjein lévő helyisé­gek kiszolgálása. Néhány esetben vi­szont a nappali éppen a kényelem, a környezet zajforrásaitól való minél nagyobb távolság biztosítása érdeké­ben „szorul” a padlástérbe. Végső soron kijelenthető, hogy a tetőtér­ben bármilyen fajta helyiség kiala­kítható, akár önálló lakás, iroda vagy műterem is, amelyek a közös lépcső­házhoz vagy a lakás egyéb tereihez kapcsolhatók. Három-négy évtizede még a csa­ládi és társasházak padlásterének csupán néhány százalékát hasznosí­tották lakótérként vagy egyéb fon­tos célra, ám mára ez az arány meg­fordult.

A tetőtér-beépítés – mint már említettük – lehet egyszerű, de le­het bonyolult feladat is. Bonyolult­sága több tényezőre vezethető vissza, az épület belső funkcionális adottságaitól a szerkezeti kialakítá­sokig. Az egyszerű kialakítás elsőd­legesen új ház építésekor lehetséges, amikor mindent az elérni kívánt cél alapján, tervszerűen és tudatosan teszünk.

A tetőtér beépítése

A céltudatos tetőtér-beépítés már a ház tervezésével egy időben kezdő­dik, azaz lényeges maga a program, amelyet célul tűzünk magunk elé, illetve amelyet anyagi helyzetünk megenged. Tervezéskor a lehetősé­geket kell vizsgálni, azon szempon­tok alapján, hogy a kívánt lakásrész, mely a tetőtérbe kerül, ütemezetten vagy együtt készül-e a teljes házépí­téssel. Ütemezésen szakaszokra bon­tást kell érteni, de nem úgy, hogy pl. a tető később épülne, mert ez lehe­tetlen, hanem csak annak beépítése halasztódik későbbre.

Az ütemezett megvalósítás esetében a célszerűség azt kívánja, hogy egy munka folyta­tását soha ne átalakítással, hanem a technológiai sorok előkészítésével ter­vezzük meg. Az oromfalakat, a tűzfalakat, esetleg a zárófödémet (szerkezet vonatkozásában) természetesen már a végleges állapotnak megfele­lően kell kialakítani. Az oromfalakban ki kell képezni az ablak- és erkély­ajtónyílásokat. Az oromfalakba cél­szerű akkor is ablakokat helyezni, ha egyébként csak külső tatarozás az, amibe belefogtunk.

Ablakok

A tetősíkba kerülő ablakoknál egy­szerűbb a helyzet, mert ezek utólag 1-2 m² tetőfelület megbontásával rövid idő alatt elhelyezhetők.

Régi padlásterek átalakítása

A régi padlásterek beépítése lénye­gesen bonyolultabb. A már meglévő épületeket és üres padlásukat körül­tekintő vizsgálódásnak kell alávetni; a jogi, funkcionális és, ami még lé­nyegesebb, szerkezeti problémákkal külön fejezetben foglalkozunk.

Egy régi épület tetőtér-beépítése nem kis feladat, a tetőfelület hőszige­telésével és burkolásával még messze nem tettünk semmit. Terveket kell készíteni és benyújtani az építési ha­tóságnak, és be kell tartani számos építési előírást. Esetleg meg kell vál­toztatni a fedélszerkezetet, amihez ki kell kérni tartószerkezeti tervezéssel foglalkozó szakember tanácsát. A te­tőtérbe vezető feljáratot az előírá­soknak megfelelően kell kialakítani, és biztosítani kell a tetőtéri helyi­ségek kellő megvilágítását.

Épületgépészeti feladatok

Fel kell építeni a válaszfalakat, amelyek azonban nem lehetnek olyan nehe­zek, hogy alakváltozást idézzenek elő a födémben. Nagyon fontos, és gyak­ran nagy nehézségeket jelent az épü­letgépészeti feladatok megoldása, a szennyvízelvezetés, a víz- és az áramellátás, valamint a fűtés megterve­zése, az antennák elhelyezése. Végül gondosan meg kell tervezni a teljes építési folyamatot, az anyagbeszer­zéstől kezdve a felújításon át egészen az épületszerkezetek beépítésének helyes sorrendjéig.

Itt jegyezzük meg, hogy a tetőtér­ beépítés sikeréhez legfontosabb az előmunkálatok megbízható és gon­dos elvégzése. Aki új épületben akar tetőteret beépíteni, annak itt nem kell akkora nehézségeket legyőznie, mint annak, akinek régi épülettel kell „megküzdenie”. A régi fedélszerkezetek és tetőhéjazatok kijavítása és felújítása gyakran jelent minden sza­bad időt kitöltő többéves elfoglalt­ságot, ezután azonban a tulajdon­képpeni építés már meglehetősen gyorsan halad.

A tervezés előkészítése

Egy tetőtér-beépítés többnyire nem kedvtelésből fakad, hanem az élet­körülmények miatt szükséges.

Min­dent, ami ezzel kapcsolatos, fel kell vázolni: mit, hogyan és mi módon akarjuk megvalósítani – feltéve, hogy a tetővel határolt térfogat ezt lehe­tővé teszi. Az elképzelést lehet úgy­nevezett gondolatcsokorba foglalni, de vázlatszerűen is rögzíthető. A gon­dolatok egybegyűjtése az, amikor pontokba foglalva mindent feljegy­zünk, ami e kérdéskörön belül fog­lalkoztat bennünket. Erre akkor is szükség van, amikor felkérjük az építészt a tervezésre: ez lesz a terve­zési program.

A másik programkészítési módszer a vázlat, amelyet a felmért térbe pró­bálunk beültetni, alaprajzon megje­lenítve. Az alaprajz mindig a padló feletti egyméteres magasságban el­képzelt vízszintes metszetet jelenti. A tetőtéri alaprajzokon ezért mindig látszik oldalt a tetőfelület egy darabja. A többi szinthez képest ki­adódó területcsökkenés miatt a te­tőtérben jóval kisebb alapterülettel lehet számolni, mint az alatta lévő szinteken. A tetőtér felosztása legyen nagyvonalú és egyszerű! Lehetősége­inket jóval tisztábban látjuk, amint alaprajzon próbáljuk elképzelésein­ket vázolni. Elaprózott alapterület esetén a ferde tetősíkok hangulatossága igen gyorsan nyomasztó szűkös­ségbe csaphat át.

Egy normál lakó­ház esetében a tetőtér hasznosítását lehetőleg egyetlen család általi hasz­nálatra korlátozzuk. A főbb lehető­ségeket az ábrákon szemléltetjük: a padlás mint a gyermekek játszó- és hálószobája, mint vendégszoba, mint dolgozószoba és mint szülői lakrész. A tetőtérbe felvezető lépcső minden esetben közlekedőbe torkol­lik, ebből pedig az oromfalak irá­nyába jobbra és balra nyílnak a tulaj­donképpeni lakóhelyiségek, amelyek az oromfalon át kapnak megvilágí­tást. A fürdőszoba vagy zuhanyozó a közlekedőből érhető el; lehet mes­terséges megvilágítású, vagy kaphat ablakot a tető síkjában. Látható, hogy a területet úgy is fel lehet osztani, hogy egyáltalán ne legyen szükség a tetőhéjazat utólagos megbontására.

A belső tereknél a térhatás függ a helyiségek méretétől, a tetőzug be­építésétől (a tetőzug a tetősík és a padló találkozásánál adódó zug), vala­mint attól, hogy megosztjuk-e víz­szintesen a teret, vagy egészen a tető­gerincig vezetjük-e fel a helyiségek oldalfalait. A tetőtér helyiségeinek tágasnak kell lenniük, különben -főképp alacsony hajlású tető esetén – nyomasztóan hatnak. Emiatt gya­kori a teljes ferde tetőfelület szaba­don hagyása, az eresztől a taréjig.

Nappali a lakás tetőterében

A tetőzug kihasználására számos lehetőség van, feltétel azonban, hogy a szöglet teljes egészében a hőszige­telt felületen belül legyen. Elhelyez­hető a tetőzugban burkolattal ellá­tott fűtőtest, beépíthető bútorok: könyvespolcok, szekrények és éjsza­kára kihúzható ágyak, amelyek nap­pal kanapéként használhatók. Sza­badon hagyható a tetőzug, ha a tető eléggé meredek, vagy ha az alacsony térrel megnövelhető a gyermekek játszóterülete.

A torokgerendánál – tehát körül­belül 2,30…2,50 m magasságban -beépíthető födémet tulajdonkép­pen érdemes elkerülni. Először is az e fölött keletkező padlásgalérián csak kúszva lehet közlekedni, másodszor pedig csökken a ferde tetősíkok mi­att amúgy is szűkebb szobák szüksé­ges légtere is. Attól nem kell félni, hogy túl sok üres teret kell kifűtenünk, hiszen egyrészt a ferde tetősí­kok miatt már 2,5 m magasságnál csökken a tér, másrészt a meleg le­vegő (amely tudvalevően a házon belül is felfelé száll) felgyülemlik a taréj szögletében, a legfelső ablak­szemöldök alsó éléig.

Galériás szintkapcsolás

Új házak tetőtér-beépítéses laká­saiban kedvelt megoldás a galériás szintkapcsolás. A nagy, növelt vagy nyújtott légtér azonban nagyon gon­dos tervezést igényel, mert a rosszul megválasztott arányok és a tetősík alsó záradékának függőlegesbe való helytelen átmenete a látványérték vonatkozásában a legrosszabb lehet.

Összefoglalva: a tetőterek beépíté­séhez szolid, a környezetbe illő és a lehetőségeknek megfelelő megoldást válasszunk. A túlzott igények vagy egy erőltetett program biztosan rossz eredményre vezet.

Lakás és tetőtér – kötelezően betartandó előírások

Az OTEK előírása szerint minden önálló rendeltetési egységet (helyi­séget) vagy egymással belső kapcso­latban álló fő- és mellékhelyiségek műszakilag is összetartozó együtte­sét (amelynek a szabadból vagy az épület közös közlekedőjéből nyíló önálló bejárata van) meghatározott rendeltetés céljára önmagában is al­kalmasan, és függetlenül üzemeltet­hető tervezési program, üzemelési leírás, üzemeléstechnológiai terv alapján kell tervezni és megépíteni.

Ezt az előírást családi házak, tető­tér-beépítések esetén is kötelező be­tartani, mivel csak ennek alapján tudja az engedélyező hatóság tétele­sen ellenőrizni a részletes előírások betartását. Az építtetőnek, a terve­zőnek nyilatkoznia kell arról, hogy a tervezett háznak vagy tetőtérnek mekkora a legnagyobb befogadóké­pessége, milyen a nem pihenési cé­lú, egyéb tervezett használat módja. Ez kötelező, függetlenül attól, hogy a konkrét építtető csak egy vagy két személy, az épület viszont pl. ötszobás.

A lakás, a tetőtér befogadóképes­ségét félszobánként egy, szobánként pedig két fővel kell számítani. A ter­vezőnek a tervezési program alap­ján kell igazolnia a tervezett épít­mény állékonyságát, tűzbiztonságát, tűzállóságát és a biztonságos men­tés lehetőségét, megfelelő higiéniai, egészségvédelmi kialakítását, hasz­nálhatóságát, a zaj- és rezgésvédelmi, az energiatakarékossági és nővédel­mi előírások betartását, valamint az egyes hatások elleni védelem kiala­kításának szabályosságát. Számos előírás annak függvénye, hogy milyen a tervezett rendeltetésszerű haszná­lat módja.