• színek

A rokokó stílus

A rokokó stílus a 18. Század elején Franciaországban született, a drámai hatásokra törekvő, túlzottan formális barokk építészet, díszítőművészet el­lenhatásaként, amely XIV. Lajos (1643-171 5) versailles-i palotája révén szin­te a király uralkodásának végéig megőrizte népszerűségét.

Fent: A rocaille (németül Muschelwerk) a rokokó enteriőrök gyakori motívuma. Az indákra hasonlító, dinamikus, ívelt formák – mint a svédországi Orebro közeli Regnaholm vidéki kastélyában is – tökéletesen belesimulnak az aszimmetrikus ornamentikába.

A „rokokó” kifejezés a francia rocaille szóból ered, amely a grották felületének dí­szítésére használt kagylómotívumokat, kőzeteket jelentette. Ezek az S és C alakú volutákkal, virágfürtökkel, burjánzó növényi motívumokkal társított dinamikus és aszimmetrikus formák (főleg a fésűskagylóé) képezték az új stílus ornamentikájának alapját, gyakran párosulva az egzotikus chinoiserie képi világgal, tematikus ornamensekkel (például az őselemek, a négy évszak).

Kedvelt színei az arany, a fehér, az ele­fántcsont, a krémszín, a pasztell kékek, zöldek, rózsaszínek és sárgák. A barokkal szemben a francia rokokó könnyed, díszítményeinek hatása az előszeretettel hasz­nált falitükrök révén hatványozottan érvényesült. Ez a versailles-i enteriőrök által népszerűsített gyakorlat nagyban hozzájárult a stílus könnyed, légies összhatásához.

Fent: A regnaholmi uradalmi kastély az 1760-as évek elején épült Orebro közelében. Hálófülkéje a díszes francia rokokó hűvös, fegyelmezett svéd változatát példázza: a stílus jellegzetes, ívelt formái, motívumai visszafogott színekkel társultak.

Az északon Svédországig, délen Portugáliáig elterjedt rokokó díszítményei számos európai államban a helyi díszítőművészettel, építészeti örökséggel gazdagodtak. A német nyelvterület katolikus országai például az 1730-as években ismerték meg; itt a franciás elegancia könnyen ötvöződött a már eleve erősen teátrális építészeti ha­gyománnyal. A München közeli Wieskirche – Dominikus Zimmermann építette 1745-ben, díszítését bátyja, Johann Baptist készítette – a német rokokó leggazdagabb, legelegánsabb változatát példázza. G. W. Von Knobelsdorff 1745-ben Potsdamban épült rózsaszín-fehér Sans Souci-palotája, amelyet Nagy Frigyes elkép­zeléseinek megfelelően tervezett, barokk és rokokó jegyeket is hordoz.

Fent: A regnaholmi kastély (Svédország, Orebro közelében) 18. Század közepi rokokó díszeinek többsége fennmaradt – főleg azért, mert az épület az első világháború óta jórészt lakatlan.

Az inkább a díszítésben, mintsem az építészetben érvényesülő rokokó stílus különösen alkalmas volt a bútorok, porcelán- és fémtárgyak, valamint textíliák gazdagítására. Franciaországban belsőépítészek és ornamentiste-ek – Jean Bérain, Germain Boffrand, Gilles-Marie Oppenord, Juste-Aurèle Meissonnier, Jean Pillement és Nicolas Pineau – vezették be és népszerűsítették. A stílus eklatáns példája a párizsi Hôtel de Soubise, Boffrand munkája. A nagyszámú rokokó ornamens rézkarcként való közzététele segítette elterjedésüket egész Franciaországban és annak határain túl is.

Franciaország egyes részein a rokokó az 1780-as évek végéig népszerű maradt, másutt – nevezetesen Angliában, ahol Észak-Amerikához hasonlóan eleve kedvezőtlenül fogadták – a 18. Század közepétől mind több kritika érte. Az eredetileg könnyed, vidám stílust frivolnak, csapongónak minősítették. Ahogyan a barokkot felváltotta a rokokó, úgy követte azt a klasszicizmus. Ám a rokokó érzéki, míves ornamentikája és arannyal gazdagított, túlnyomóan pasztell színvilága nemzedékek múlva is vonzónak bizonyult, és előkészítette az utat a 19. Század végén és a 20. Század elején kibontakozó art nouveau irányzatnak.

Fent: G. W. Von Knobelsdorff 1745-ben épült potsdami Sans Souci-palotájának könyvtára. A pasztell színű vakolatra felvitt aranyozott volutadíszek, a fal mezőit borító míves keményfa intarziák és a hatalmas tükrök a rokokó nélkülözhetetlen kellékei.

Fent: A rokokó jellegzetes, ívelt formái jellemzik a Château de Morsan homlokzatát. XV. Lajos egykori nyári lakja-vadászháza Normandiában, jelenleg Lillian Williams a tulajdonosa.

Fent: A Château de Morsan dísztermében a szürkéskékre festett boiseries (faburkolat) rokokó stílusú szegélyeit aranyozás emeli ki. Ez a könnyed színösszeállítás, valamint az ajtó felső tábláján elhelyezett tükör is a francia rokokó jellemző megoldása.

Fent: A rokokó fontos elemei az egzotikus chinoiserie motívumok, gyakran európai növényekkel, virágokkal átszőve. A Château de Morsanban az ágy- és a székkárpit mellett a sablonnal festett falak is a 17-18. Századi kék-fehér delfti porcelánok hatását tükrözik.