• színek

Színasszociáció, impresszív és expresszív színelmélet

Amikor egy bizonyos anyagot, tárgyat az optikailag valóságos szín­eltérések ellenére is azonos színűnek tartunk, akkor egyrészt ko­rábbi érzékszervi benyomásaink befolyásolják a színélményünket, másrészt a tárgyról szerzett információink, gondolati ismeret­anyagunk is. A hó fehér, az ég kék, a fű zöld, a korom fekete. Ezek olyan sztereotip meghatározások, amelyek az előbb elmondottak szerint fogalmazódnak meg a látottakról. Ezt a lélektani jelensé­get asszociációnak (társításnak) nevezzük. A társítás alapján egyik adat észlelése vagy felidézése lehetővé teszi a másik adat felidé­zését vagy felismerését.

Színasszociáció

Sok színasszociációt készen kapunk, öröklünk mint a közös emberi tapasztalat megfogalmazását. Múltbeli érzéseinket fel­idézhetjük látási, hallási és kinesztetikus képzet formájában is. E pszichológiai jelenségek köréhez szorosan kapcsolódik a képze­let mint pszichikai működés, amelynek során a régi képek eleme­iből új képet hozunk létre.

A színkör felosztása, a színek jellemzése pszichikai hatásuk alapján

Impresszív színelmélet

Az impresszív színelmélet a természetben jelen lévő színek hatá­sainak vizsgálatából indul ki. Korunk művészeti iskolái ma felteszik a kérdést, hogy van-e szükség egyáltalán a természet tanulmá­nyozására? Helytelen a megközelítés, ha a természettanulmányo­záson a véletlenszerű természeti benyomások utánzó másolását értik, és nem a színek kimunkálását és megjelenítését analitikus kutatómunka révén. A természet értelmezése, lényegének ábrá­zolása, éles megfigyelése tiszta gondolkodást eredményez. A ter­mészet tanulmányozásának mértékét minden művésznek magá­nak kell meghatároznia saját hajlamai szerint.

Az impresszív színtanulmányok területére tartozik az impresszionista festők ál­tal megfogalmazott és alkalmazott színes árnyékok problémája.

• Ha egy nyári estén, a nyugaton narancs színben lenyugvó nap fényében megfigyeljük a fák árnyékát, amikor még keleten kék az ég, akkor tisztán látjuk, hogy a fák árnyékai kékek lesznek.
• A kék árnyék még tisztábban megfigyelhető télen, nappali fényben, amikor fehér hó borítja a tájat.
• Találkozunk olyan élménnyel is téli estéken, amikor a sötétkék ég és a narancsszínű utcai világítás mellett mélykéken világítóárnyékok jelennek meg a havas utcákon.
• Ha téli estén havazás után sétálunk a tarka reklámfényekkel megvilágított utcán, vörös, sárga, kék árnyakat látunk a földön.

Téli esti utcai fények

Expresszív színelmélet

A színek érzetet váltanak ki, általuk érzelmi hatás jön létre. A szí­nek nagy hatással vannak ránk, akár tudomást veszünk róla, akár nem. Ezek a hatások folyamatosan érnek minket, és folyamatosan változnak.

„Elbűvölő a tenger és a távoli hegyek mélykékje. Belső térként ugyanez a kék kísértetiesen élettelen, ijesztő, alig merünk lélegezni. A kék reflexek elsápaszt­ják a bőrt, mintha a halál fuvallata érintene. Az éj sötétjében vonzóan hat a kék neonfény, akárcsak a kék szín fekete alapon, a vörös és sárga fényekkel együtt pedig vidám, elevenítő hangzása van. A napfényben kékellő ég aktívan, elevenítően hat, a kék, holdfényes éjszakától viszont passzív hangulatba esünk, s meg­foghatatlan vágyak ébrednek bennünk.

A vörös arc lázra vagy haragra vall, a kék, zöld vagy sárga arc betegségre, pedig mint tiszta színek nincs bennük semmi beteges. Ha vörösleni látjuk az eget, tudjuk, hogy közel a vihar; a kék, zöld vagy sárga ég szép időt jelez… A sárga árnyék az ibolyaszínű fény, a kékeszöld tűz, a szaturnuszvörös jég színe­inek kifejezése mintha ellentmondana az érzékeinkkel tapasztalható világnak; mindez úgy hat ránk, mintha a túlvilágról jönne. Csak aki lényének mélyebb régióiban is érzékelni tudja a világot, csak az képes átélni a külön-külön vagy együttesen megcsendülő színek hangzási értékét anélkül, hogy tárgyakra vo­natkoztatná őket” (J. Itten).

Expresszív színelmélet

Az optikai, elektromágneses és kémiai folyamatok szemünkben és agyunkban érzeteket váltanak ki, amelyek gyakran az ember lel­kiállapotában lejátszódó párhuzamos folyamatoknak felelnek meg.

Ahhoz, hogy az egyes színeket a pszichikai-expresszív kifejező ereje alapján ítéljük meg, össze kell hasonlítanunk őket egymás­sal. Egy szín megítélésekor pontosan tudnunk kell, melyik szín­karakterre, melyik tónusra gondolunk, és melyikkel hasonlítjuk össze. Ha vöröset mondunk, tudnunk kell, melyik vörös az, és azt is, hogy melyik színnel való kapcsolatából jött létre.

Nézzük meg, hogy ha kapcsolatba hozzuk a színeket egymás­sal, a sárgát a vörössel, a kéket a zölddel, a narancsot az ibolyával, ahogyan a tizenkét színű színkörben tettük, hogy meghatározhas­suk a színek pszichikai és szellemi természetű kifejezési értékü­ket, milyen megállapításokat tehetünk.

Sárga:

Minden szín közül a legnagyobb a fényereje a sárga színnek, mindaddig, amíg szürkével, feketével vagy ibolyával nem kerül kapcsolatba, de könnyen változik a sárgásnarancs irányába mind vörösesnarancs, míg el nem éri a hatáspontját, a vöröset, amelyet észrevétlenül érint meg.

Expresszív színkontraszt sárgára

A színkörben semmilyen más színből ki nem keverhető. Az aranysárga olyan, mint a fény, amely megfog­hatatlanul ragyog, átlátszatlan, könnyű, tiszta lendület, a túlvilági csoda, a fény és a nap szimbóluma. A gondolkodás, a tudás, az értelem is a sárga színhez társul. A törtsárga, ami már nem „igaz”, az irigységet, hamisságot, kételyt, bizalmatlanságot, árulást és őrültséget fejezi ki. Látható, hogy a sárga szín csupán általános fogalmakkal nem meghatározható, a színek expresszív sajátossá­gai és a közvetlen szemlélet segítsége nélkül.

Narancs:

A narancssárga expresszív színviszonylata

Mint a sárga és a vörös keveréke, másodlagos szín, a színkörben a sárga és a vörös között helyezkedik el. Sugárzó, intenzív aktivitás, az anyagi szférában napszerű világítóerővel rendelkezik, az anyag a vörösesnarancsban éri el a meleg aktív energia maximumát. A narancsszín ünnepélyes, de könnyen válik büszke, külsőséges pompává.

Vörös:

A tizenkét osztatú színkörben a vörös nem sárgás és nem ké­kes színű, semmilyen más színből ki nem keverhető, de mind a sárgásvörös és mind a kékesvörös modulációs képessége meg­lehetősen nagy. Hatalmas sugárzóereje van. Miután a vörösnek igen sok modulációja lehetséges, amely lehet hideg-meleg, tom­pa-ragyogó, világos-sötét anélkül, hogy a vörös karakterét meg­semmisítené.

Kék:

A tizenkét osztatú színkörben a kéknek sem sárgás, sem vörös árnyalása nincs. Semmilyen más színből ki nem keverhető. Míg a vörös igen aktív, addig a kék mindig passzív jellegű. A kékhez kötik a szellemi aktivitást, befelé fordulást. A kék mindig hideg, a vörös mindig meleg.

A kék expresszív színviszonylata

A kék szín mindig befelé vonz, befelé for­dulásra késztet. A vörösnek a vérhez, a kéknek az idegekhez van köze. Azok az emberek, akiknél a kék szín kap hangsúlyt, többnyire sápadt, vérrendszerük gyönge, ezzel szemben erős az idegrend­szerük. A kék szín mindig árnyékos, legerőteljesebb, ha a sötét felé hajlik. A megfoghatatlan semmi, mégis jelen lévő, akár az át­látszó atmoszféra, amely a legvilágosabb égkék színtől az éjszakai ég legsötétebb kékesfeketéig számtalan formában jelen van.

Ibolya:

Az ibolya expresszív színviszonylata

A színkörben a vörös és a kék szín között helyezkedik el, mintegy másodlagos szín, nehezen meghatározható és kikeverhető. Nehe­zen megkülönböztethető, nehéz érzékelni differenciált sötétségi fokozatait. A sárga a tudás színe, ellenpólusaként az ibolyaszín a tudatalatti, a titok színe. A különféle kontraszthatások szerint hol boldogítóan, hol nyomasztóan hat ránk. Nagy felületen az ibolya­szín valóban ijesztően hat, különösen, ha bíborvörösbe hajlik.

Zöld:

A zöld a színkörben a sárga és a kék között helyezkedik el és ebből a két színből keverhető ki. Igy a másodlagos színek közé tartozik. Attól függően, hogy a sárgából vagy a kékből van benne több, attól függően változik a zöld szín karaktere.

Zöld expresszív színviszonylata

A zöld a növényvilág színe, a fotoszintézis útján képződő klorofill színe. A földet fény éri, a víz és a levegő felbontja az elemeket, az alvó természet sarjad, újraéled és a zöld minden árnyalatában pompázik. A zöld szín termékeny­séget, kielégültséget, nyugalmat és reményt fejez ki, amelyben a tudás és a hit egyesül és áthatja egymást. A zöld rendkívül gazdag modulációban, kontraszthatások változtatása révén sokféle érté­ket érhetünk el.

Szürke:

„A középszürkének vagy semleges szürkének a látási szubsztancia azon állapota felel meg, amelyben a disszimiláció, tehát a szubsz­tancia látás közben való elhasználódása és az asszimiláció, tehát a szubsztancia újrateremtődése mennyiségileg egyforma, úgyhogy a látási szubsztancia tömege változatlan marad. Ezek szerint a középszürke tökéletes egyensúlyi állapotot hoz létre a szemben” (Edward Hering). „Ha a festékpigmenteket keverjük össze, a ke­verék szürkésfekete lesz” (J. Itten). Hering kimutatta, hogy a szem és az agy megkívánja az „optikai szürkét”, a középszürkét, és ha az nincs jelen, keverik a kiegészítést, különben nyugtalanná válnak.