• társasház

Családi ház jellegű társasházak 3 fajtája [SZAKÉRTŐI ÖSSZEFOGLALÓ]

Vannak, akik családi házukat ma­gas telekre, de ha lehet, legalábbis jó magasra akarják építeni, s olyanok is, akik sokemeletes épületben, vagyis mások fölött szeretnének lakni, illet­ve élni. Az ember természeténél fog­va felfelé törekszik; ha teheti, ottho­nát minél inkább kiemelkedő helyre telepíti, a többiek fölé, a város fölé, a táj fölé. Ezt a törekvését valósította meg már több ezer évvel ezelőtt, mi­óta emeletes, vagyis többszintes há­zat épít magának, családjának, a kö­zösségnek.

A többszintes lakóépületek általában egynél több lakást foglalnak maguk­ban, legyenek akár kétgenerációs, osz­tott szintes, iker- vagy sorházak stb.

4.1. ábra Kétgenerációs lakóház közös lépcsőházzal a) kerti kép; bejárati; c) véghomlokzati; d) földszinti; e) tetőtéri alaprajz.

Az ember lakással szemben támasztott igényeinek kielégítése érdekében álta­lában felülmúlja önmagát, hogy minél szebb, kényelmesebb házban és kör­nyezetben lakhasson, élhesse le életét. Természetesen ezeknek az elvárásoknak, a nyugalomnak, meghittségnek legin­kább az önálló telken elhelyezett családi ház képes megfelelni, ám ez nem jelenti azt, hogy ne biztosíthatnánk magunk­nak kellemes körülményeket egy több­lakásos vagy kétgenerációs épületben.

Kétgenerációs családi ház

A kétgenerációs családi házak külsőleg semmiben sem térnek el egy szimpla magánháztól, ám kialakításuk folytán két korosztály, a szülők (vagyis a nagy­szülők) és a fiatalok együttélését teszik lehetővé. Közös bejárattal és rendsze­rint közös előszobával rendelkeznek. A közös helyiségből (előszobából, szél­fogóból vagy a belső lépcső teréből) nyílik két irányba az egyébként egyet­len lakásként is használható két lak­rész. Általában mindkét lakrész önálló konyhával és fürdőszobával (valamint WC-vel) rendelkezik.

Kétgenerációs lakások egy-, két­ vagy háromszintes házakban egyaránt megvalósíthatók. Utóbbi esetben az egyik szinten a kisebb létszámú, a funk­cionálisan kapcsolt másik kettőn a né­pesebb generáció nyer elhelyezést. Ha a ház magassága vagy a terepviszonyok lehetővé teszik, mindkét család részére közvetlen kertkapcsolat teremthető; a földszinti lakrészből az épület minden oldaláról, az emelet(ek)ről külső lépcső­vel, a teraszon vagy erkélyen keresztül. Cikkünk ezen oldalán példaként egy olyan földszint+tetőteres kétgenerációs lakást is bemutatunk, amelynek két, egy­más melletti bejárata van. Ennek alapján ugyan akár kétlakásos épületnek is mi­nősíthetnénk, ám valójában mégsem az, mert a lakrészek belső kapcsolatban áll­nak egymással, így egyetlen család számára is alkalmas lakóhelyül szolgálhat.

4.2. ábra Kétszer egylakásos lakóház két végbejárattal a) földszinti; b) tetőtéri; c) pincealaprajz; d) kerti kép.

Alacsony, intenzív beépítési módok

A hazai szakmai és épület elhelyezési terminus technikusok között e kategó­riának nincs összefoglaló elnevezése. A tárgyalt épületfajtáknak (egy- vagy többszintes sorházak, láncházak, átrium­ házak stb.) az a jellegzetességük, hogy a kertes családi házak lakóértékét igyekeznek biztosítani a sűrű beépítés gazdasági előnyei mellett. Jellemző­jük, hogy valamennyi lakásegységnek közvetlen kertkapcsolata és – ha bár­mily kicsiny is – saját használatú kert­je van.

4.4. ábra A kétszer három lakásos lakóház e megoldása gazdasági szempontból a „mérsékelt” kategóriába tartozik, megjelenésének köszönhetően azonban könnyen kapcsolható a kerthez, a természethez.

Gazdasági kérdések és összefüggések

Az előző fejezetben szó esett a köz­művesítésről és arról a problémáról, hogy a magas közművesítettségi szint költségei a telekárban jelennek meg: minél jobb egy terület infrastrukturális ellátása, annál nagyobb a terület-elő­készítés fajlagos költsége. A jól ellátott városi lakótelkek piaci ára a nagy ke­reslet miatt még ennél is magasabb, így a zöldövezeti nagy telkes városi csalá­di házak – „villák” – építését csak a nagyon tehetős építtetői rétegek enged­hetik meg maguknak. Az ennél alacso­nyabb jövedelmű lakosságnak tehát látszólag két választása van: vagy többszintes, többlakásos épületbe – la­kótelepre – költözik, vagy olyan, távoli és rosszul ellátott helyen épít családi házat, ahol a telekár még elérhető szá­mára. Ekkor azonban nélkülözni kény­szerül a városias lakókörnyezet szolgáltatásait, és a csatornázatlan területek beépítésével tovább nyílik a „közmű­olló” is, súlyos környezeti veszély­helyzetet teremtve.

Kisebb telkek esetén a szeparáltabb lakás- és kerthasználat, rendezett tele­püléskörnyezet minőségileg más beépí­tési móddal és épületfajtával biztosít­ható (pl. zárt sorú beépítéssel), de ennek hagyományos formája még mindig la­kásonkénti magas telekárat jelenthet a jól ellátott, frekventált területeken. Ennél is nagyobb lakássűrűség (lakásegység- re vetített kisebb telekterület) csak speciális épületformákkal érhető el. Ezeknek lakásegységei azonban olyan közelségbe kerülnek egymáshoz, hogy csupán építési szabályokkal és építés­rendészeti eszközökkel az egymást za­varó hatásokat nem lehetne elhárítani.

Az alacsony, intenzív beépítési mó­dot tehát az is megkülönbözteti a ha­gyományos zárt sorú beépítéstől, hogy itt a lakásberuházás csakis egységesen kezdeményezhető. A lakásokat együtte­sen kell megtervezni, és a térben össze­függő épületeket egyszerre kell meg­építeni (nem lehet ideiglenes „foghíjat” hagyni, mint a külön-külön, eltérő idő­ben épülő zárt sorú épületeknél), viszont igen magas (akár 50-60 lakás/ha) sű­rűség is elérhető, vagyis a lakásegy­ségre vetített telekhányad – és annak ára – a szabadon álló családi házas be­építésnél megkívánt érték 18-20%-ára is csökkenhet.

Az intenzív beépítés mód természe­tesen teljes közművesítést feltételez, csatornaközmű nélkül ugyanis a talaj­ba juttatott szennyvíz környezeti kataszt­rófát okozna. Ugyanúgy a teljes körű városi közszolgáltatások is nélkülöz­hetetlenek: pl. a korszerű, gyakori sze­métbegyűjtés, mert itt a kicsiny kertek nem alkalmasak a szerves hulladék komposztálására; vagy a környezetkí­mélő fűtés, mivel a szilárd tüzelőanyag elviselhetetlen légszennyezést idézne elő a sűrűn beépített területen stb.

Te­hát az ilyen beépítés mód nem a rosszul ellátott falusias lakóterület sűrűbb vál­tozata, hanem a magas fokon közmű­vesített, intenzív beépítésű városias la­kóterület alacsony házakat tartalmazó formája. A „falusi sorház” – ha a falu­sias jelleget a konyhakertészet és az állattartás igényével azonosítjuk – értelmetlen kategória. Lehet kisebb tele­püléseken is intenzív beépítési módot alkalmazni, de csak ott, ahol ennek köz­műfeltételei adottak, és a lakók nem akarnak háztáji gazdálkodással foglal­kozni. Az alacsony, intenzív beépítés­ mód felfogható a hagyományos városi családiház-építés területtakarékosabb – gazdaságosabb – alternatívájaként.

A többszintes, intenzív beépítésű la­kástelepítéseknél is a sűrűség csökke­nése tapasztalható az utóbbi időben. Kiderült, hogy a magas lakótömböket a lakók nem kedvelik, és valójában a ma­gas lakóépület gazdaságilag sem igazolható. A fejlett országokban lakásonként 1,5-1,8 gépkocsi számára kell parkolót biztosítani (45-50 m² területigény), és szigorú előírások vannak a kertterület minimumára is (nálunk ma 14 m²/szoba). Mindez azt jelenti, hogy egy há­romszobás, kb. 90 m²-es bruttó alapte­rületű lakáshoz csaknem ugyanannyi szabad területnek kell tartoznia. Egy bruttó 120 m²-nyi kétszintes sorház elfér egy kb. 6×24 m méretű telekterületen, vagyis a fajla­gos szintterületi mutatója 0,8. Ez a sű­rűség már gazdaságilag is reális alter­natívája a többszintes, többlakásos épületekkel elérhető értéknek.

Manapság a nyugat-európai orszá­gokban a városkörnyéki területeken megvalósuló telepszerű lakásépítésben egyre inkább a tömbtelkes, alacsony intenzív beépítési mód a jellemző. (A hagyományos többszintes épületek inkább a városi belső területekre húzód­nak vissza.) A tárgyalt beépítés módot tekinthetjük tehát a lakótelep-építés al­ternatívájának is. Kialakultak olyan épületformák is, amelyek többlakásos épü­letek jellemzőivel bírnak, de a kertes életmód lakóértékét nyújtják.

4.5. ábra Tömbtelek beépítése kapcsolt sorházakkal, utcai garázzsal és gépkocsi ­parkolóval, belső gyalogosúttal.

4.6. ábra Tömbtelek beépítése kétsoros sorházzal, utcai garázzsal és gépkocsi­ parkolóval, belső átjáró gyalogosúttal.

4.7. ábra Tömbtelek beépítése kétsoros sorházzal, utcai garázzsal és gépkocsi ­parkolóval, belső vegyes (autó/személy) forgalmú áthajtó úttal.

4.8. ábra Tömbtelek beépítése négyszer három lakóegységes sorházzal (épületbeni garázselhelyezéssel), belső térburkolatú vegyes forgalommal.

4.9. ábra Tömbtelek-beépítés középen át­haladó belső gyalogosúttal, épületben el­helyezett személygépkocsi-tárolóval.

4.10 ábra Tömbtelek külső utcai kapcso­lata személy- és gépkocsiforgalomhoz.

4.11. ábra Tömbtelken elhelyezendő, több egységből álló kétlakásos lakóház oldalsó bejárattal.

Átrium házak

Az átrium ház nagy laksűrűség mellett meglehetősen magas lakóértéket biz­tosító épülettípus. A csoportosan meg- valósított épületek közül a lakóknak a legnagyobb intimitást nyújtják. Álta­lában tömbtelken épülnek; egy egység magában foglalja a lakást és az ahhoz közvetlenül kapcsolódó udvart. így egy lakásegység telepítéséhez már 50 m²-nyi telekrész elegendő. Nem szabad megfeledkezni azonban az OTÉK ál­tal előírt, lakószobánként (két kisszobánként) legalább 14 m²-es, növényta­karóval borított kert biztosításáról mint a tömbtelken való telepítés egyik felté­teléről.

Az átrium házak tömbtelken belüli megközelítése leggyakrabban gyalo­gosan, lakó utakon történik. A lakóút min. 4,50 m szélességű, megerősített burkolatú, amelyen az egységek men­tővel, szállító járművel esetenként el­érhetőek. A gépkocsikat általában kö­zös tárolóban, központilag helyezik el, gazdasági, illetve környezetvédelmi okokból. Alacsonyabb intenzitású tele­pülésnél kapcsolódhatnak a gépkocsi­ tárolók a lakóegységekhez, de elhelyezésüknél számolni kell azzal, hogy a zártabb terekben 1,0 m magasságban megülő kipufogógázok és egyéb szennyeződések csökkentik az átriumok és a fél privát terek használati értékét. Az egységek mindegyike közterületről megközelíthető, befelé forduló, meg­lehetősen zárt az utca és a szomszédok felől.

Az átrium házak jellemzője, hogy a lakások az udvar köré szerveződnek, erre nyílik a lakóhelyiségek legnagyobb része. Az udvar a természet közelségét nyújtja, zártsága miatt puffer zónaként működik a lakás és a környezet között. Mivel mikroklímája kiegyenlítettebb, mint a külső környezeté, az őszi és a tavaszi szabadban tartózkodás lehető­sége meghosszabbodik, nyáron az ud­var „zöld szobaként” használható.

Jó vizuális kapcsolatot biztosíthat az épületszárnyak és az udvar között, így a család tagjait nem szeparálja úgy el egymástól, mint a többi alacsony, intenzív beépítés lakása. Az egységek sorolása közepes lak­sűrűség mellett kellemesen laza telepí­tést ad, így az udvarok felől kapcsolá­si lehetőség biztosítható a privát és a fél privát területek között, ugyanakkor az utca felőli zártságukkal a terek városiasabban karakteresebbé tehetők. A differenciáltan kialakított terek kü­lönböző kommunikatív, közösségi és szabadidős funkciókat láthatnak el.

A sorolásból adódó monotonitás a tö­megek és a térfalak benapozást figye­lembe vevő magassági tagozódásával, az eltérő alapterületű egységek variá­lásával oldható. A tetők kedvező hajlásszögének és héjalásának megválasztásával, a tetősí­kok szép, szerkezetileg szerves, az eső­vizet a megfelelő irányban elvezető összemetsződéseivel, valamint az előtetőkkel formailag gazdag környezet hozható létre. Az átriumok szabadba nyíló falának megtervezésével, amely a belátást gátolja, de az udvarban tar­tózkodóban nem kelti a bezártság érze­tét, és nem utolsósorban a növényzet helyes telepítésével a sűrűbb beépítés lazítható, humánusabbá tehető.

4.12. ábra Átrium jellegű, ún. belső udva­ros, egy- és kétszobás lakásokat magá­ban foglaló épületegyüttes alaprajzi képe.

4.13. ábra Átrium belső úszómedencével és pihenőkerttel.

Mikroklíma

Amilyen fontos az átrium házaknál a helyiségek és az udvar benapozása, olyan lényeges, különösen sűrű beépí­tés esetén, az udvar ideális klímájának biztosítása. Az udvarok mikroklímája, zártsá­guktól függően, jelentősen különbözik a külső környezetétől. Az udvarokat be­látástól, átlátástól, zajtól és egyéb za­varó környezeti hatásoktól épületszár­nyakkal és falakkal védjük, de ennek következtében az átszellőzés hiánya miatt fennáll a túlmelegedés veszélye. A napsütötte felületek, az udvar és a falak, tartalékolják a meleget.

Mivel ennél az épülettípusnál az ud­var és a köré telepített helyiségek in­tenzív kapcsolata a cél, a helyiségeket általában nagy, megnyitható üvegfelü­letekkel tervezik, ezért padozatuk nem megfelelő árnyékolás hiányában a kívánatosnál jobban tárolhatja a meleget. Az átrium házak viszonylagos zártsága miatt az éjszakai kiegyenlítődés nehe­zebben tud létrejönni. Az átriumra nyí­ló lakószobák, különösen a hálószo­bák, kellemetlenül felmelegedhetnek.

A túlmelegedés megakadályozható a napos és az árnyékolt felületek he­lyes arányának megválasztásával, de nemcsak a falak, hanem az udvar ár­nyékolására is gondolni kell. A túlnyúló előtetők a leárnyékolás szempontjából nem egyértelműen ked­vezőek, mivel alattuk a meleg levegő megreked; ezért erre a célra jobban megfelelnek a mozgatható vagy áttört árnyékolók.

Lényeges a burkolóanyagok helyes megválasztása, törekedni kell a mele­get kevésbé elnyelő burkolatok hasz­nálatára. Fontos a növényzet fajtájának és telepítési helyének gondos kijelölése, ami az árnyékolást részben megold­hatja. Az udvar kialakításakor gondolni kell a csapadékvíz elvezetésére vagy gyors elszivárogtatására; előnyös az udvar bizonyos részét füvesíteni, mivel a fű nem tartalékolja a meleget.

Az átriumokban, különösen az épü­let közelében, száraz meleg van ezért kedvező kisebb vízfelület elhelyezése, esetleg a permetezés megoldása, ami a porkamraként működő udvar levegő­jét tisztítja és párásítja. A túl zárt, sűrűn telepített, nem kel­lően átszellőztetett átriumos egységek­nél kerülni kell a közvetlenül kapcso­lódó gépkocsi tárolást, mert ezekben az udvarokban a füstgázok fokozott mértékben megülhetnek, és ez az átri­umok használatát kedvezőtlenül befo­lyásolja.

Átrium ház típusok

Az átrium ház udvart körülölelő alap­rajzi szervezéséből adódóan nagyobb alapterületű lakás tervezésére ad lehetőséget, többgyermekes családoknak biztosít ideális lakásformát. Az alaprajzi kialakítás viszonylag kötött a tájolási feltételek, a megnyit­ható homlokzati felületek és a csatlako­zó egységek miatt. A rejtett közlekedő, pl. étkező, szerepe megnő, a többszo­bás, feltételezhetően fekhelymentes nap­palival rendelkező lakásoknál a háló­szoba vagy hálószobák kapcsolása a nappalin keresztül is megengedhető.

Idegen teraszra, átrium udvarra még mellékhelyiségek magas parapetű nyí­lászárója, illetve tetőtéri ablaka sem nézhet. A túl mélyen fekvő vagy ter­mészetes fénnyel nem megvilágítható helyiségeket és közlekedőket felülvi­lágítóval kell ellátni. Az átrium ház nagysága, tájolási vi­szonyai, településszerkezetben elfoglalt helye szerint különböző alaprajzi konfigurációkban jelenhet meg. Más ala­csony intenzív beépítési formákban kü­lönböző átmeneti típusként is létrejöhet.

• A földszintes sorházhoz alaprajzilag hasonló egység
• egysoros telepítés esetén akuszti­kai, átlátási megoldatlanságokat hor­doz. A gazdaságossági megfontolások korlátozzák szélességét, ennek követ­keztében a lakás nagyságát is.
• telepíthető kétsorosán is, egymás­tól elcsúsztatva, az átriumok szellőzé­sét biztosítva. A külső belátás fallal, műhellyel, illetve tároló építménnyel megakadályozható. Ilyen sorolás ese­tén ugyancsak viszonylag kisebb lakás tervezhető, mert a szabadon megnyit­ható homlokzati felület nagysága kor­látozott.
• Leggyakoribb az udvart két épü­letszárnnyal körülfogó típus, ahol a szár­nyak eltérő hosszúságúak lehetnek, kedvező arányú udvart fogva közre. Tapasztalati adatok szerint nálunk a min. 6,0×6,0 m-es udvar javasolt, amely­nek légtéraránya kedvező: a körítő fa­lak között a homlokzatmagasság két­szeresét tudja – szűken – biztosítani.
• A nagy mélységű, kis szélességű egység több kisebb udvarral tagolva átmeneti kategóriát jelent, amelyet pációs sorháznak neveznek. Itt az udva­rok funkciója a körülöttük elhelyezkedő helyiségek megvilágítása és szellőzte­tése, a természetkapcsolat csak látvány­szinten valósul meg. Az előírt benapo­zás biztosítására különösen ügyelni kell, a kétszintes megoldás kerülendő.

Átrium ház külső képe, ahol a benapozás a süllyesztett szint (garázstető) fölött biz­tosítható.

Telepítési viszonyok

Az alacsony intenzív együtteseknél, eze­ken belül a tömbtelkes kivitel esetében az egységek sorolásával, bizonyos fel­tételek szerinti csoportosításával jön létre a telepítés. Ezekből az együttesekből nagyobb struktúrák is létrehoz­hatók, és más beépítési módokkal ke­verten is építhetők.

A telepítésnél figyelembe kell venni az egységek feltárási lehetőségét, nagy­ságukat, az egységenkénti 1 db gépko­csi telken belüli elhelyezését, a saját és a közös használatú terek viszonyát, az egységek és az együttes építészeti­leg harmonikus megjelenését.

A sorolt egységekből tervezett épü­letek közötti átnyitások, átvezetések szélességi méretének vagy az épület­magasságot kell kitennie, vagy tűzrendészetileg egy egységnek számítva az épületeket, kis tetővel vagy pergolával szükséges őket összeépíteni.

Kétszintes sorházak

Az alacsony, intenzív beépítés módhoz leggyakrabban használt épülettípus a két vagy ritkábban három lakószinttel rendelkező sorház. Meglehetősen ked­velt, mert a lehető leggazdaságosabb módját adja a telek kihasználásának, egyszerű eszközökkel elérhető a saját ház birtoklásának érzete, minden egy­ség közvetlen közterület-kapcsolata könnyen biztosítható mind a lakásbe­járat, mind a gépkocsi tároló vonatkozá­sában. A saját használatú kertkapcsolat rendszerint a házbejárattal ellentétes oldalon van; a kertek a telekfelhaszná­lás függvényében lehetnek nagyobb vagy kisebb alapterületűek. Közös jel­lemzőjük, hogy beépített földszinti alap­területük kisebb, mint a földszintes sor­házaké, ezért nagyobb kertterületet hagynak szabadon.

Nagy előnyük, hogy ütemezve is épít­hetők, továbbá földszintjükön teljes ér­tékű lakást lehet biztosítani két vagy három személy részére, ami a tetőtér vagy az emelet beépítésével nagy csa­ládnak nyújt megfelelő otthont.

Előnyös a fenntartásuk, a csak két oldalról megnyitott épület kevés lehű­lő felülettel rendelkezik, a homlokzat ­felújítási munkák is egyszerűbben és olcsóbban végezhetők el. Hátrányuk, hogy az emeleti szobák­ból, teraszokról átlátás, belátás nyílik a szomszéd kertekre, emiatt azok inti­mitását csak különböző építészeti ele­mek felhasználásával védhetjük meg.

Építészetileg külön problematikát jelent a monotonitás veszélye, amely azonban megoldható jó arányú hom­lokzati tagolással, a végek, a sarokát­fordítások pedig további lehetőséget biztosítanak mind a lakáshasználati ér­tékek fokozására, mind a mikrokörnye­zet építészeti értékének növelésére.

4.14. ábra Kétszin­tes sorház tetőtér­ hasznosítással.

4.15. ábra Sarokház közbenső lakásegy­sége.

Sorházak funkciója

A sorház egységekben népes családok élhetnek, ezért az egyéni használatú szo­bák az emeleten, a közös használatú terek a földszinten helyezkednek el. A földszint kezdetben lakásként is funkcionálhat, ezért a végleges méretű közös használatú terek (nappali, kony­ha, étkező) mellett célszerű elhelyezni egy hálószobát zuhanyozóval vagy kis fürdőszobával.

A szintek méretezési szempontjai az alábbiak:

• Ha a földszint és az emelet alap­területe megegyezik, tehát a hálószin­tek területe fedi a földszint területét, szerkezetileg és térbelileg a megoldás nem jelent különösebb problémát. Az emelet zárófödémmel kialakítva lehet lapos tetős, illetve enyhe hajlásszögű tetővel fedett.
• Ha az emelet alapterülete na­gyobb, mint a földszinté – bár ez rit­kán fordul elő (esetleg tájolási okból a nappali is az emeletre kerül) -, a szer­kezeti rendszer megválasztására ügyel­ni kell a túlnyúló második szint konzolosítása miatt. Erősen lejtős terepen az alsó szint alapterülete kisebb is lehet, ha pedig a lakásbejárat (lépcsős) kapcsolata köze­lebb van a felső szinthez, akkor a nap­pali funkció főhelyiségét mindenkép­pen oda ajánlatos helyezni.
• Ha az emelet alapterülete kisebb, mint a földszinté, mert a beruházói igény szerint kevesebb hálószobára van szük­ség, az alapterületi egyenetlenség ga­léria kialakításával kiegyenlíthető, így szép térbeli kapcsolásra nyílik lehető­ség, ami az amúgy is elszigetelt két szint között vizuális kontaktust hoz létre. Fi­gyelembe veendő azonban, hogy ez tetemes fűtési energia felhasználást és akusztikai zavarást okoz. Fokozottan ügyelni kell az arányos térképzésre, lapos tetős tömeg estén ugyanis a két-szintnyi légtér nyomasztó lehet.
  Nagyobb terasz kialakításával szin­tén áthidalható a két szint közötti alap­területi különbség, ami a használati értéket növeli, azonban a járható, hő­szigetelt tetőként megoldott födém­szakasz meglehetősen költséges.
• Ha a környezet és a rendezési terv lehetővé teszi, a földszint tetőteres ki­alakítását, az emeleti kisebb alapterület térbeni elhelyezése leggazdaságosab­ban zárófödém nélkül, a tetőtér beépí­tésével oldható meg.

4.16. ábra Sorház épületben elhelyezett gépkocsi tárolóval a) földszinti; b) emeleti; c) pincealaprajz.

Szerkezeti rendszerek

Napjainkban a sorházaknál a harántfa­las szerkezet a leggyakoribb. A telepí­tés struktúrájából adódóan a sorház- egységek lineárisan sorolódnak, s az őket egymástól elhatároló falak egyben szerkezeti falak is lehetnek. Mivel a telepítésnél a kisebb traktusszélességű egység a gazdaságosabb, annak elvá­lasztó falai egyben teherhordó falak­ként is funkcionálhatnak. Ügyelni kell azonban arra, hogy a keskeny épület­szélesség ne menjen a használhatóság rovására. A teherhordó lakáselválasztó falak megoldják az egységek tűzvé­delmét és léghang gátlását.

Az épületben elhelyezett gépkocsi tá­roló kialakítása és lehető legegyszerűbb közterület-kapcsolata szempontjából a szerkezeti falak (főként a közbensők) meghatározó jelentőségűek. A helyzet még bonyolultabb, ha a garázs – lejtős lehajtóval – a ház alá kerül.

4.17. ábra Sorház közbenső lakásegysége a) földszinti; b) emeleti; c) pincealaprajz; d) kerti kép.

4.18. ábra Sorház lakóegységei fogas épület elhelyezéssel a) tömbtelken; b) egyedi telken.