Vakolat

Diszperziós festékek tulajdonságai, tapadóképessége

A diszperzió fogalma a DIN 53 900 szabvány sze­rint egy többfázisú rendszert takar, amely tartalmaz egy folyamatos (diszpergáló anyag/víz) és legalább egy finoman eloszló anyagot (diszpergált fázis/műanyag, ill. polimerrészecskék). Így a kötőanyag kis (0,1-3 μm) gömbölyű részecskék formájában oszlik el a vízben. Ez azzal függ össze, hogy az egyes kötőanyag-molekulák meglehetősen nagyok és már nem oldhatók. A kötőanyag-golyócskák ennek következtében már műanyag karakterűek, ez vezetett a műanyag diszperziók, ill. polimer diszperziók elnevezéshez is, és van néhány egészen speciális tulajdonságuk is.

A kötőanyag nem tiszta és átlátszó, hanem fehér és tejszerű. Fagypont körüli hőmérsékleten a víz megfagy, és az ebből következő térfogat-növekedés visszafordíthatatlanul tönkrete­szi, valósággal szétnyomja a műanyag golyócská­kat. A fémsók reakcióba lépnek a stabilizáló emulgeálószerrel, így a kötőanyag becsomósodik, és a továbbiakban tovább sűrűsödik. Ha a tárolás során ingadozik a hőmérséklet, akkor bőrréteg képződik a keveréken, ami már nem oldható a rendszerben, így gondosan el kell távolítani.

Eltávolítása után a diszperziós festék összetétele és ennek következ­tében tulajdonságai is megváltozhatnak. A mikro­organizmusok tönkreteszik a stabilizálórendszert, emiatt szétválhatnak a fázisok, a keverék rohadni, penészedni kezd. A túl erős mechanikai hatások is tönkretehetik a műanyag golyócskákat.

Diszperziós festékek tulajdonságai

A követelményektől és az egyes alkotóelemek kombinációitól függően a diszperziós festéke­ket különféle tulajdonságokkal és minőségben állítják elő. Lehetnek híg, kenhető vagy telített állapotúak. A követelményektől és az alkalmazá­si területtől függően, a külső térben felhasznált diszperziós festéknek időjárásállónak kell lennie, és plasztoelasztikus és/vagy repedésáthidaló tulaj­donságokkal kell rendelkeznie.

Kémiai tulajdonságai

A diszperziós festékeknél a kémiai összetételnek nagy jelentősége van, különösen a később képződő filmréteg tulajdonságai szempontjából. A tiszta akrilátok például a fény- és időjárás-állóság tekin­tetében felülmúlhatatlanok, ugyanakkor viszonylag drágák, és vízállóságukat tekintve gyengébbek, mint a sztirol-akrilátok.

A polivinil-acetát disz­perziók jól ellenállnak az időjárás hatásainak, de a fénynek már kevésbé, és (összetételtől függően) többé-kevésbé elszappanosíthatók. Ez a lúgos alap­felületeken jelentős hátrányt jelent. A sztirol-akrilát diszperziók a sztiroltartalom miatt vízzel szemben igen ellenállók, ugyanakkor a fény hatásaival szemben kevésbé.

A diszperziós festékek olyan festékek, amelyek filmet képeznek, így a segédanyagok, színanyagok és töltőanyagok a diszperzió által átmenő műgyanta filmrétegbe ágyazódnak. A víz elpárolgása vagy az alapfelületbe való átszivárgása elvonja a mű­anyag-részecskéktől a vizet, így azok egymásba folynak. A kapilláris és a molekulák közötti erők gondoskodnak arról, hogy a műanyagrészecskék összeolvadjanak, és a maradék vizet kiszorítsák a filmrétegből. A folyamat lezajlásához további hő felvétele nem szükséges.

Tapadási képesség oka

Mivel a víz a száradási periódus alatt behatol az alapfelületbe, a műanyag részecskék az alapfelülethez szorulnak, ez teszi lehetővé a bevonatrendszer kiváló tapadási képességét.

Mire kell figyelnünk a felhasználásakor?

Ha a diszperziós festékeket ásványi alapfe­lületekre, mindenekelőtt ásványi vakolatokra visszük fel, figyelni kell arra, hogy adott legyen a megfelelő páradiffúziós képesség. A karbonátosán szilárduló ásványi vakolatoknál (mészvakolatok­nál) ezen túlmenően arra is ügyelni kell, hogy a szén-dioxid beáramlását ne akadályozzuk.

FONTOS: Emiatt tiszta akrilát festékeket nem hordhatunk fel mész­vakolatokra!