• homlokzatburkolat

Homlokzatot érő káros hatásokkal szembeni védelmi követelmények

A hőhatások közé sorolhatók a hideg, a meleg, a fagy hatása, a nap sugárzása, valamint ezek összetett hatásai. A hő­mérséklet-változás egyes felületképző anyagokban, burkolatokban, sőt magában a határoló teherhordó szerkezetben is jelentős belső feszültségeket okoz, amely gyakran von maga után károsodásokat. A határoló felületeken fellépő hőmér­sékletet és az ebből adódó hatásokat az épületet burkoló és borító anyagok szí­nei is befolyásolják (3.1. ábra).

Napsugárzás okozta hatások

A fényhatásokon túl az erős felmelege­dés és lehűlés felületi eróziós folyama­tokat indíthat meg, amelyek fizikai le­bomlásban, porladásban, anyagában színezett és natúrburkolatok esetén a felület színének megváltozásában nyil­vánulnak meg.

Csapadékhatások

Ide tartoznak az eső, a hó, porhó, a csa­póeső, ónos eső, a havas lé, valamint a csapadék orkán erejű széllel párosuló hatásai (3.2. ábra).

3.1. ábra. Hőmérséklet-változás különféle színű burkolatfelületeknél (július hónapban vizsgálva) E fekete; D szürke, barna, zöld, mélyvörös; C világos; B fehér színek esetén; A: külső lég­hőmérséklet.

3.2. ábra. A csapadék negatív hatása elleni védelmet a természet már évmilliókkal ez­előtt megoldotta, amire jó példa a fenyőto­boz. Épületek burkolt homlokzatánál a ter­mészet által alkototthoz hasonlóan épített felület jól véd a felületet érő csapadékhatá­soktól.

Vízhatások

Ezeken elsősorban az épület belsejéből kifelé ható páradiffúziós vízmozgá­sokat értjük, de idesorolhatók a kívül­ről befelé igyekvő vizek, pl. a csőtöré­sek, a talajnedvesség, talajvíz hatásai is (3.3.-3.4. ábra).

Szélhatások

Az erősebb, akár viharos erejű szél nyo­mó hatása kevésbé veszélyes, mint az épület másik oldalán fellépő szívó ha­tás, amely képes a burkolati réteget a teljes hőszigeteléssel együtt valósággal „leszívni” az épületről.

Vihar okozta hatások

Erősebb és nagy elektromos töltésű vi­harok esetén az épület homlokzatát nagymértékben veszélyeztetik a vil­lámcsapások, tehát megfelelő védelmet kell kialakítani. A fémvázas épületeket vagy az épületek fémváz burkolatú, fémes burkolati felületeit külön védő-földeléssel kell ellátni. Ha az épületen villámvédelmi rendszer és berendezés készül, akkor azt a burkolati védőföldelési rendszertől függetlenül kell leve­zetni.

Mechanikai sérülések

Az ember, az állatok, a növények és a járművek folyamatos mozgása által érin­tett felületek még a puha, súrlódássze­rű érintésekből adódóan is komoly ká­rosodásokat szenvedhetnek. A homlokzatra például nagyon veszé­lyes a lombos fák szél okozta dörzs-hatása, amely teljesen átalakítja a felü­let struktúráját, az egyéb, ütésszerű ha­tások pedig felületi sérüléseket okoz­hatnak.

Szennyeződések

A burkolatok, valamint a felületi színe­zőanyagok általában negatív elektro­mos töltésűek, a levegőben lebegő por pedig többnyire pozitív töltésű. Ez az­zal jár, hogy a burkolt felületek vonz­zák és lekötik a port, szennyeződéseket, így a felületek szennyezettségét a pó­kok bábozódási fészkének hálós csomói még ki is hangsúlyozzák (3.5. ábra).

3.3. ábra. Az épülethomlokzatot érő ne­gatív fizikai hatások jó tervezéssel és szakszerű kivitellel pozitívvá is tehetők a) a szél hatás konvenciós légárama nyáron nagymértékben hozzájárul az épület napsugárzástól átforrósodó felületének hűtéséhez; b) a csapóeső elleni védelem tisztán tartja a homlokzatot; c) a burkolati fal és a konvenciós légáram óvja a határoló falak és az ablakok felületét a nap sugárzóerejétől.

3.4. ábra. Burkolt falú épület utcaképe: az ablakok, mellvédek, pillérek jó összhang­ban vannak.

3.5. ábra. Homlokzati burkolatot érő ha­tások: a határoló szerkezetnek kintről be­felé és bentről kifelé egyaránt meg kell felelnie az alapvető követelményeknek.

A homlokzatburkolatokat érő kémiai hatások

Még manapság sem érzékeljük eléggé azt a veszélyt, amely egyre több épület­homlokzat rongálódását okozza úgy, hogy eleinte észre sem vesszük, hogy valami megkezdődött.

A folyamat kialakulásában a következő tényezők ját­szanak közre:

• a szennyezett levegő, a savas eső és a kibocsátott gázok vegyi illóanya­gai,
• a párás sós levegő (tengeri környe­zetben),
• az anyagokban jelen lévő bomlékony részek kémiai reakciói (az anyag kémiai rácsszerkezetének megbomlását okozhatják),
• a fémszerkezetek és elemek kap­csolásánál fellépő elektrokémiai jelenségek (erre tanácsos nagyon figyelni főként a réz-, bronz- és egyéb, pl. alumínium-, de a hor­gany- és horganyzott elemek és kapcsolók párosításakor egyaránt, mert a megkezdődött elektroké­miai folyamat ellen már nem sokat tehetünk).

Egyetlen megoldás tehát a védekezés, a megfelelő (párosítható) anyagok és szerkezetek kiválasztása. Az elektrokémiai jelenségek optimalizálásában az esetenként egyébként is szükségszerű homlokzati védőföldelési rendszer is segítségünkre lehet.

Az épület burkolataival szemben támasztott követelmények

Az épületek határoló falainak külső és belső felületeivel szemben támasztott követelmények között – a külső meg­jelenésen túl – a legfontosabbak a kö­vetkezők.

Ezek a szempontok:

• ellenállás a hőmérséklet-ingadozás okozta hatásokkal szemben (hő- és fagyállóság),
• ellenállás a csapadékhatásokkal szemben,
• ellenállás a külső-belső vízmoz­gással és a párahatásokkal szem­ben,
• színállóság,
• ellenállás a szennyező hatásokkal szemben,
• tűzbiztonság (a tűz tovaterjedésé­nek késleltetése),
• könnyű karbantarthatóság és tisz­títhatóság,
• tartósság (időátállóság),
• gazdaságosság,
• egyszerű kivitelezhetőség.