• medence tisztítása
• úszómedence

A fürdőmedence kiegészítő tartozékai, a víz tisztítása

Automatikus vízfeltöltés

Ha nem gondol­tunk már az úszómedence építésekor egy automatikus, szerkezetileg a medencével egy egységet képező töltőszerkezetre, akkor a vi­zet a vízforgatótól a medencébe vezető vízbe­vezető csőhöz csatlakoztatott tömlővel vagy a (sokkal gyakrabban használatos) kerti tömlővel kell utántölteni. Célszerű, ha itt a szaküz­letekben kapható kapcsolóórát iktatunk közbe. A vásárláskor azonban ügyeljünk a minőségre. A beszerzési költségek mindjárt eltörpülnek, ha meggondoljuk, hogy vége a stressznek, nincs többé nyitva felejtett vízcsap, ezzel együtt pedig túlcsorduló medence sem (9-11. kép).

9. kép. Kapcsolóóra a vízcsapon.

10. kép. A vízvezetékbe bekötött kapcsolóóra.

11. kép. Mellékaknába beépített, teljesen automatikus töltőberendezés.

Vízbefulladás elleni védelem

Vízbefulla­dás elleni figyelmeztető berendezések a szaküzletekben kaphatók. Ezek azonban ter­mészetesen nem pótolják a személyes gon­doskodást és a törvényes felügyeleti kötele­zettséget. De kitől várható el, hogy mindig (!) figyelmes legyen? Ezek a berendezések a víz bizonyos mozgásainak a hatására hangjelet adnak, ha egy háziállat vagy gyerek a medencébe esett. Alternatív megoldásként vé­dőhálót feszíthetünk ki a víztükör fölé, amely a szaküzletekben szintén kapható. Ez na­gyobb biztonságot ad, mint a kerítés, ame­lyen át lehet mászni.

Csúszdák

A magán-fürdőmedencékbe való csúszdák különböző kivitelekben kaphatók (egy példa látható a 12. képen). Felszerelé­sükhöz megfelelő alapot kell készíteni, és a csúszda méretéhez és alakjához illeszkedő vízmélységről is gondoskodni kell. Sokan haj­lamosak a szerkezeti méretek alábecslésé­re, nem ellenőriztetik szakemberrel a felállí­tást, így a csúszda balesetveszélyes lehet!

12. kép. Csúszda fürdőmedence mellé.

Ellenáramoltató berendezések

Az ellen­áramoltató berendezések az úszóknak magánuszodákban is profi körülményeket te­remtenek, így az erős vízáram ellenében úszó versenyző egy helyben úszhat. Az olim­pikonok például rendszeresen ellenára­moltató berendezéssel felszerelt úszócsator­nában edzenek. Az ilyen berendezéseket már a medence építésekor be lehet szerelni, de utólag felszerelhető vagy belógatható kivitelben is kaphatók. Külön előnyük, hogy hozzájuk víz alatti vízsugármasszázsra alkal­mas tömlő is csatlakoztatható.

Masszázsszerelvények

A masszázssze­relvények tovább gazdagítják medencénk fel­szereltségét. Ezek lehetnek fix vagy változ­tatható irányú fúvókák, talpmasszírozók, pezsgőágyak stb. Sokan ezeket nyilvános fürdőkből valószínűleg már ismerik és így tudják, hogy használatuk milyen élvezetes. Miért kellene egy magánháznál kialakított uszodában minderről lemondani?

Legjobb, ha minderre már az építés szaka­szában gondolunk. Nincs akadálya azonban az utólagos felszerelésnek sem.

Világítás

Ha nem gondoltunk már a me­dence építésekor a víz alatti fényszórókra, azok utólagos felszerelése sem okoz gondot. A szaküzletekben kaphatók olyan készletek, amelyeket a medence falára csavarozhatunk.

Létrák és kapaszkodó rudak

Ha a me­dencének nincs falazott lépcsője, medence­létra beszerzése a megfelelő megoldás. A vízben való pihenéshez krómozott rudakat szerelhetünk fel, ami szintén elvégezhető utólag is (13. kép).

13. kép. Medencelétra és kapaszkodó rúd.

Masszázszuhanyok

A masszázszuhany vize a medencébe zúdul, ami kellemes érzés és egyben egészséges masszírozás is. A masszázszuhanyokat célszerű már az épí­téskor felszerelni, de utólagos beszerelésük is megoldható.

Zuhanyok

A medence használata előtt a víz tisztaságának megőrzéséhez mindig le kell zuhanyoznunk, de fürdés után is jólesik a zuhanyozás a nekünk legkellemesebb vízhő­mérséklettel. A zuhany tehát nem hiányozhat a fürdőből, és ahol ezt megtehetjük, a me­dence és a napozó mellé is elhelyezhetünk egyet-egyet.

A zuhany melegvíz-ellátását egy átfolyó rend­szerű vízmelegítővel nem nagy beruházással megoldhatjuk, de „szolárzuhanyt” is felsze­relhetünk. Ez utóbbinál a napenergia-hasz­nosító berendezésnek köszönhetően a nap melegíti fel a vizet.

Vízköpőfigurák

A medencét friss vízzel nemcsak kerti tömlővel lehet feltölteni, és a szükséges pótvizet sem csak ezzel lehet a medencébe vezetni. Mennyivel jobban mutat például a 14. képen látható alternatíva!

14. kép. A friss vízről egy delfin gondoskodik.

Hőmérők

Mindenki kíváncsi arra, hogy milyen meleg a víz, amelyben fürdik. A kereskede­lemben sokféle hőmérő kapható: bimetallos és folyadékos hőmérők (15. és 16. kép). Utóbbiak törékenyek, ezért célszerű, ha azokat a lefölözőedényben tartjuk. Korszerű megoldás a vízforgatóba épített digitális hőmérő, amelynek kijelzője szinte bárhol elhelyezhető és kellő tájékoztatást ad, beruházási költsége ugyan­akkor csekély.

15. kép. Bimetallos hőmérő.

16. kép. Folyadékos hőmérő a lefölözőedényben.

Mentőövek

A mentőöveket nyilvános für­dőkben jól látható helyen kell felakasztani, hogy azokat szükség esetén azonnal hasz­nálni lehessen. A fuldokló mentése nehéz feladat. Az üzemeltető saját maga döntse el, hogy mentési segédeszközök beszerzésére szükség van-e. A vízmélységtől függően a balesetvédelmi rendeletek és szabványok a nyilvános fürdőkre vonatkozóan egyértelmű előírásokat adnak. A magánfürdők üzemel­tetői felelősek a vendégek testi épségéért, ezért nekik is célszerű megismerni az előírá­sokat és intézkedéseket tenni a balesetek megelőzésére.

Medencetisztító berendezések

A vízforgatóval ellátott medencéket rendsze­resen tisztítani kell anélkül, hogy ez vízvesz­teséggel járjon. A medencék fenekére lerakó­dott homokot, iszapot és egyéb szennyező­déseket a háztartásokban alkalmazott por­szívókhoz hasonlóan a fenéktisztítók – víz alatti porszívók – felszívják és eltávolítják. Erre különböző berendezéseket fejlesztettek ki, amelyek között van kézi és automatikus vezérlésű is. A korszerű típusok már a me­dencék falát is képesek letakarítani. A magánfürdőkben a kézi berendezéseket hasz­nálják elsősorban, de több automatikusan működő típust is kifejlesztettek.

Az automatikus tisztítók nem jelentenek konkurenciát sem a szakembernek, sem az alkalmazott emberi munkaerőnek.

Ennek több oka van:

• drágák,
• a fürdőmedence részleges megtisztítása ezekkel több időt vesz igénybe,
• a lépcsőkkel nem tudnak megbirkózni.

Vannak felhasználók, akik szerint ezek a be­rendezések nem elég alaposak, és nem cse­kély javítási költségekre is számítani kell.

A kapható berendezések között vannak:

• Olyan készülékek, amelyeket a kézi por­szívókhoz hasonlóan a lefölözőedényhez vagy egy külön csatlakozóhoz lehet csatlakoztatni, a szívásról és a mozgatásról a szivattyú szívóhatása (depresszió) gon­doskodik. A piszkot a fürdőmedence szű­rője fogja fel.
• Önjáró készülékek saját hajtással és saját szűrővel.

Sok felhasználó elégedett a medencében alkalmazott ilyen berendezéssel, vannak azonban olyanok, akik a készüléktől rövid idő elteltével szabadulni szeretnének.

Beszerelt öntisztító rendszerek. Ezeknél a medence fenekén elosztva nyomás hatására előbukkanó fúvókák vannak felszerelve.

A fúvókákat saját szivattyú látja el vízzel, ezek felkavarják a szennyeződést, amelyet a szo­kásosnál nagyobb fenéklefolyón át szívunk el. A folyamatot egy beépített túlfolyóvályú is segíti. Ez a túlfolyóvályú gyűjti össze a felüle­teken lévő szennyeződést, amelyet a tulaj­donképpeni szűrő körfolyamat visszavezető fúvókái (külön rendelhető tartozék) is ebbe az irányba terelnek.

A tisztítófúvókák nyomásának növelésére nyomásfokozó berendezés van beépítve, amely a nyomást akár 20 bar-ra is megnöveli.

Megfelelő-e egy ilyen rendszer? E könyv szerzője egyet sem látott, amelyik olyan ala­pos munkát végzett volna, mint egy jó me­dencekezelő. A medence fenekét kefével mindig utána kellett tisztítani (gondoljunk csak bele, hogy egy 100 m² nagyságú me­dencefenéknél ez mekkora munka!); mindez olyan óriási iszapfelhővel járt, amilyen egy kézileg kiszívott medencénél sohasem fordul elő. A fúvókák és azok rögzítései maguk is a piszok gyűjtőhelyei. A vízsugár ugyanis egyszerűen elsuhan ezek mellett a rögzítések mellett.

A következmény: a piszok felhalmozódása, esetleg még algásodás is. Az is lehetetlen­nek tűnik, hogy a felkavart iszap eljut a fenéklefolyóig. A tapasztalat azt mutatja, hogy az már előbb leülepedik. További a probléma, ha ugyanakkor viszont hiányzik a kézi szívófej bekötését lehetővé tevő kiegé­szítő csatlakozás.

Összefoglalva tehát: ha valaki feltétlenül ilyen rendszerre szeretne szert tenni (vagy ügy­felénél ilyet szerel fel), soha ne feledkezzen el a kézi szívófejnek felszerelendő külön csat­lakozásról. A medence építésekor ez kis költ­ségtöbbletet jelent, amelyet még a rendszer lelkes hívei is kénytelenek hasznos be­ruházásnak tekinteni, hiszen egyszer a nyo­másfokozó is elromolhat!

Medencelefedések, hőtakarók

A meden­celefedések hasznos tartozékok. A hőtakarók tulajdonképpen a víz felületén úszó külön­böző kialakítású fóliák vagy redőnyök, ame­lyek nagyon hatékonyak, ugyanakkor beru­házási költségük viszonylag kicsi. Beltéri és szabadtéri medencéknél egyaránt jelentős energiamegtakarítást tesznek lehetővé, mert erőteljesen csökkentik a víz párolgását és így lényegesen mérséklik a medence vizének lehűlését.

Ennek elsősorban szeles időben, éjszaka és rossz időjárás mellett van jelentősége. Ily mó­don lényegesen csökkenthetők a beltéri vagy nyitott medencék fűtési költségei. Nyitott medencéknél ez a megtakarítás akár 80 %, beltéri medencéknél 60 % is lehet!

A zárt térben elhelyezett fürdőkben a költsé­ges légelszívási lehetőségek miatt általában csökkentik a szellőztetést, ezért a ned­vességtartalma nagyobb az ideálisnál. Ha ezt elfogadható szintre kívánjuk mérsékelni, akkor energiapazarló levegőszárítókat kell működtetnünk. A levegő nedvességtartalmá­nak a csökkentése azért is fontos, mert ezzel a korróziót is csökkentjük.

A hőtakaró alkalmazásával a párolgást és ezzel a levegő nedvességtartalmát jelen­tősen befolyásolni lehet. Ez járulékos előny­ként még a fűtési költségek terén is meg­takarítást tesz lehetővé, mert a belső hő­mérsékletet immár nem kell olyan magasan (2 °C-kal a vízhőmérséklet felett) tartani.

A zárttéri fürdőmedence lefedése a követ­kező előnyökkel jár:

• a levegőszárító tehermentesítése (áram megtakarítása),
• a fűtési költségek csökkentése,
• az épület állagának védelme,
• jobb belső klíma.

Előnyök a szabadtéri medencéknél:

• a vízmelegítés költségeinek csökkentése,
• a tisztításra fordított kiadások csökkenése,
• vegyszer megtakarítás.

Vegyszereket (fertőtlenítőszereket stb.) azért lehet megtakarítani, mert kevesebb a me­dencébe hullott szennyeződés és kisebb az UV-sugárzás mértéke.

A felcsavarható, nem süllyesztett hőtakarók (19. kép) hátránya, hogy behúzáskor az azo­kon összegyűlt piszok a medencébe kerülhet és azt rövid időre zavarossá teszi. Ezért jobbak a lamellás típusú lefedések, amelye­ket a víztükör magasságában elhelyezett szekrénybe kell behúzni; ez a szekrény is me­dencevízzel van tele, így abban a szennyező­dés le tud válni, és külön elvezethető.

A hőtakaróknak sokféle típusa létezik. A vá­laszték az egyszerű PVC-borítástól a levegőbuborékos változaton át az úgynevezett redőnyös (lamellás) típusig terjed. Napsü­téses időben a legtöbb változatnál a meden­cevíznek jelentős a hőnyeresége. Ez azon­ban akár azzal is járhat, hogy a medence vize túlmelegszik és hideg vízzel vissza kell hűteni, azaz vízveszteség keletkezhet.

A redőnyök elvén működő lamellás hőtakarók vastagságuk miatt nem képesek arra, hogy felmelegítsék a vizet. Nagy melegben a víz­hőmérséklet a 34-36 °C-ot is elérheti, ami már nem kellemes. A letakarási mód viszont meg­akadályozza a túlmelegedést. Ugyanakkor akár egy felnőtt embert is elbír, azaz kizárja a véletlen vízbeesést. Az egyéb lefedések a vízbefulladás ellen csak korlátozott védelmet nyújtanak, a hőtakaró szilárdságának és rög­zítésének megfelelő mértékben. Szilárd lefe­dések, pl. eltolható elemek (18. kép) emelhető és süllyeszthető tetők (17. kép) szintén kaphatók.

17. kép. Emelhető és süllyeszthető lefedés.

18. kép. Összetolható tetejű úszócsarnok.

19. kép. Felcsavarható hőtakaró.

Biztosan mindenki talál olyan változatot, ami­lyet a pénztárcája megenged. Célszerű több üzletben is előzetesen tájékozódni és minta­darabokat is megtekinteni.

Mi legyen az öblítővízzel?

A szűrő vissza-mosásakor keletkező elvezetett víz szerves és szervetlen szennyezőanyagokkal, illetve vegyszerekkel szennyezett. Semmiképpen sem javasolható ezért, hogy azt haszonnö­vények öntözésére használjuk. Ez ugyanis elszennyezheti a növények termését. Dísznövényeknél káros hatások nem ismeretesek. A réz azonban, amely az algásodás elleni sze­rek gyakori összetevője, károsíthatja a növé­nyeket. A felszínre kiöntözött öblítővíz bar­násszürke lemoshatatlan réteget alkot, ami fertőzhet is.

Ezért a szűrők mosásakor kelet­kező szennyvizet csak szennyvízcsatornába szabad vezetni, vagy ha az nincs a fürdő kö­zelében, akkor a helyszínen ülepíteni és ártal­matlanítani kell! Erre vonatkozóan a környe­zetvédelmi és vízügyi előírások egyértelműek és szigorúak. A jól kezelt medencevíz viszont korlátlanul használható öntözésre (20. kép).

20. kép. A szétöntözést elősegítő amfora.

A fürdőmedencék piaca az utóbbi években valóban sokat változott. A magán-fürdőme­dencék használati idejét hőszigeteléssel, technikai fogásokkal és fűtéssel hosszabbí­tották meg. A következő oldalakon bemutat­juk, mit tehetünk azért, hogy a medence való­ban mindig csábítson a beleugrásra! További hasznos információkat az internetről a keresőprogramok segítségével, a megfe­lelő keresőszó beütésével szerezhetünk. A következőkben néhány tetszetősen kialakított fürdőmedencét és medencerészletet mutatunk be (21-25. kép).

A további részekben részletesen foglalko­zunk a kezelés kérdéseivel, a felszerelés bő­vítésének további lehetőségeivel és a felme­rülő problémák megoldásával.

21. kép. Szépen kialakított árnyas pihenőhely.

22. kép. Medence asztallal.

23. kép. Delfint ábrázoló mozaik.

24. kép. Vese alakú medence.

25. kép. Lányalak a medence előtt.