Vakolatfajták, lépések: beltéri, mennyezet, ívelt felület simítóvakolás
Vakolatfajták
A belső vakolatok a felhasznált anyag és a felhordás technikája szerint a következők szerint csoportosíthatók. A faldörzsöléseket kevésbé fontos helyiségek vagy épületek felületképzéséhez alkalmazzák: a kicsorgó habarcstól megtisztított, kimélyített fugájú falazatra vékony rétegben, híg habarcsot dörzsölnek. A durva vakoláskor & habarcsot kanállal hordják fel, elsősorban pince vagy padlástéri falazatok felületképzésénél.
A sima vakolások lakóhelyiségek belső felületeinél készülnek, egy vagy két rétegben, igényesebb helyeken ennél nagyobb rétegszámban. A sima, kétrétegű vakolat durva vakolással készülő, nagyobb vastagságú alsó rétegének feladata a falazat kisebb-nagyobb egyenetlenségeinek kiegyenlítése. A felső, vékonyabb réteg (a simítóréteg) a durva vakolás egyenetlenségeit tünteti el. A két réteg együttes átlagos vastagsága 1,5-2,0 cm.
A hőszigetelő vakolatok a lakóépületek külső felületén alkalmazható leginkább. Különleges hőszigetelő képességgel ellátott anyag amely bár drágább mint egy hagyományos vakolat, mégis hatékonyabb. Egy munkameneten belül max. 50-60 mm vastagságú lehet.
A cementvakolás, más néven cementsimítás erősen igénybe vett felületeken, több rétegben készül. A legfelső réteget benedvesítés után cementporral szórják be, esetleg glett szerűen, cementpépet hordanak fel, majd vassimítóval elsimítják. Ez a réteg – a nagyobb cementtartalom miatt – nagyobb szilárdságú és a nedvességnek jobban ellenáll. Fokozott mechanikai és nedvességhatásoknak kitett helyiségekben alkalmazzák (pl. gépkocsi tárolók, mosókonyhák, hő központok esetén).
A betétes vakolatok olyan felületeken előnyösek, amelyekhez – kis nedvszívó képességük miatt – a habarcsok nem kellően tapadnak. Az ilyen felületekre (fa, fém, műanyag) habarcstapadást elősegítő betéteket kell felerősíteni. A betétek anyaga lehet szerves és szervetlen eredetű (4.9.-4.10. ábra). A szerves eredetű betétek közül a legismertebb a nádszövet, amelyet szegekkel, egy vagy két rétegben kell a vakolandó felületre erősíteni. Az így készülő vakolatok a nádazott vakolatok.
A szervetlen eredetű betétek anyaga általában lágyvashuzalokból készített fémháló – rabicháló -, amit szegezéssel erősítenek a felületre. Ha a habarcs cement kötőanyaggal készül, akkor fekete lágyhuzalból készült fémháló, gipszhabarcshoz azonban csak horganyzott lágyvasból készült fémháló használható. Régebben a nádszöveten és a rabichálón kívül különféle sodronyokat is alkalmaztak.
Érdes, durvaszálas felületű lemezek (Heraklith lemezek) esetén gyakori, hogy nem a teljes felületet fedik rabichálóval, hanem csak a táblák csatlakozási éleit erősítik hálóval. Ezzel kapcsolatban alapszabályként jegyezzük meg, hogy minden esetben a gyártó utasításait kell követni.
A vakolások munkafázisai
Előkészítés
A vakolat aljzata tégla-, kő-, beton-, fa-, fém-, esetleg egyéb felület lehet. E felületek vakolásához különböző természetű előkészítő (kellősítő) munkálatok szükségesek. A téglafelületek hézagait – a vakolat „bekötése” érdekében legalább 1,5 cm mélyen ki kell tisztítani. Mivel a tégla elszívná a habarcsból a szilárduláshoz szükséges vízmennyiséget, a száraz felületeket meg kell nedvesíteni. Második lépésként híg habarccsal be kell fröcskölni, és csak a fröccsréteg megmerevedése, ún. meghúzása (meg-szikkadása) után lehet megkezdeni a habarcs felhordását. A kellősítéshez, az ún. „gúzoláshoz” általában a vakolóhabarccsal azonos összetételű, de vízzel hígított, kötőanyagban némileg dúsított habarcsot kell használni. Kerüljük a szokásos cementtejes fröcskölést, mert a cement filmrétege a fal és vakolat lélegzését kedvezőtlenül befolyásolja.
A gázbeton, sejtbeton, pórusbeton (BORSOD, HEBEL, YTONG) és más, nagy nedvszívó képességű könnyűbeton falazatok esetén is igen fontos a felület gondos előnedvesítése a kellősítés előtt, mert a tapadás csak úgy biztosítható, ha a kellősítő (gúzoló) réteg kötéséhez szükséges vizet nem szívja el a falazat a kötés ideje alatt.
A túlzottan sima betonfelületeket vésővel való pikkelyezéssel vagy valamilyen pneumatikus eljárással érdesíteni kell. A vakoláshoz megfelelő vagy az érdesített felületet le kell tisztítani, be kell nedvesíteni, majd ezt követően híg cementes habarccsal kell becsapni (gúzolni). A kőfelületek hézagait ki kell kaparni, a felületet le kell tisztítani és be kell nedvesíteni. A tömöttebb szövetű kövek felületét cementes hígított habarccsal kell befröcskölni. A letisztítás azt jelenti, hogy a felületekhez tapadó laza, porszerű szennyeződéseket kemény seprővel el kell távolítani, mert a porréteg megakadályozná a habarcs aljzathoz való kötését.
A fa- és fémfelületek előkészítésekor vakolattartó betétrétegeket (nádszövetet, műanyag hálót, rabichálót, terpesztett lemezt, faléc szövetet stb.) kell felerősíteni.
4.9. ábra. Betéthálók vakoláshoz a)…c) fém rabichálók; d) nádszövet; e) műanyag (üvegszövet) háló.
4.10. ábra. Rabichálók feszítése és rögzítése a) kézzel; b) közbeiktatott feszítővel; c) felfűzés a tartószerkezetre.
4.11. ábra. Ablak elhelyezésének munkafázisai hő- és páraszigeteléssel kiegészítve a) ablakok „kapcsolt” rögzítése; b) hőszigetelő hab kitöltése a fal és tok között; c) párazáró tömítés elkészítése.
4.12. ábra. Mennyezetvakolás simítóval (hoblival) a) a szerszám „feltöltése”; b) kenés.
4.13. ábra. Belső vakolat készítése a) mennyezet; b) oldalfal; 1 vakolósáv; 2 lehúzó léc (kartecsni); 3 vakolat.
4.14. ábra. Oldalfalvakolat előkészítése lehúzósávokhoz; 1 tervezett sáv; 2 falapocskák.
Belsőtéri vakolások
A belsőtéri vakolások előkészítő munkákat követő műveleteinek sorrendje a következő:
- az épületgépészeti vezetékek helyének pontosítása, ellenőrzése (kötési dobozok papírral való kitömése, megjelölése);
- a mennyezetvakolatok elkészítése;
- az oldalfalvakolatok elkészítése;
- az ablakok elhelyezése;
- az ablakok körül hőszigetelés;
- a kávák vakolása.
Ez a sorrend talán sokaknak furcsának tűnik, mivel a vakolási sorrendben az ablakok elhelyezése is szerepel (4.11. ábra), ám ez igen gyakran előfordul.
A mennyezet és fal vakolását az ablak vagy valamely fényforrás irányából kezdjük, mert így, az esetleges árnyékvetésből észrevesszük, ha a felületet javítani kell.
Mennyezetvakolás
Az előre gyártott építési technológiáknál gyakran találkozhatunk az ún. vakolatmentes födémekkel, ahol legfeljebb a csatlakozó és soroló horonynál van szükség vakolásra. A födémvakolat rétegeinek száma – az előkészítés után – egy alap- és egy fedő, ún. simító rétegből áll. Az előkészített (kellősített) mennyezetre a simítóra (kartecsni, hobli) terített habarcsadagot erőteljes húzással kell felkenni (4.12.-4.13. ábra).
A 2-3m2-nyi területre így felhordott alapvakolatot a vakolóléc ide-oda mozgatásával lehúzzák, azaz a felesleges vakolatmennyiséget eltávolítják. Az ezután mutatkozó hiányokat és lehullott vakolatot pótolják, és a lehúzást addig ismétlik, amíg a felület megközelítően sík lesz. Bizonyos idő elteltével a „meghúzott” alapvakolatra serpenyővel felcsapják a simítóhabarcsot, fogantyús léccel lehúzzák, majd fasimítóval elsimítják. Ha a réteg közben szikkadni kezd, a vakolatot meszelővel meg kell nedvesíteni, hogy a simítóréteg ne „borzolódjon” fel.
Oldalfalvakolás
Az előkészített (kellősített) falfelületre – a teljesen egyenletes, függőleges sík felület érdekében – először a falsík két szélén, majd közöttük kb. 1,2. ..1,8 m-enként 10-15 cm szélességű függőleges vezető sávokat kell készíteni. A vezető sávok függőleges síkot kell adjanak, azaz „színelniük” kell. Ennek érdekében a fal felső és alsó sarkaiban habarccsal, egy-egy fa-lapocskát ragasztanak fel, amelyek egy síkba esnek. Ezekhez igazítják ezután a vezető sávokat (függőzéssel, vízszintes és átlós irányú zsinórozással).
A sávok közé serpenyővel csapják fel a durva alapvakolatot, és a vezetősávokon felfektetett vakolóléccel felhúzva a felesleges vakolatmennyiséget eltávolítják, a hiányokat pedig kiegyenlítik. Az elkészült, már „meghúzott” alapvakolatra serpenyővel kell felcsapni a simítóhabarcsot, majd léccel felhúzni, végül a felületet – ugyanúgy, mint a mennyezetvakolásnál – fasimítóval véglegesen el kell simítani (4.14.-4.17. ábra). A vezető sávok elkészítése igen munka- és időigényes folyamat, ami egyszerűsíthető, ha iránysávokként habarccsal felragasztott vaspálcákat használunk.
Habarcsok tapadása
Vasbeton felületeken a habarcs általában rosszul tapad, ezért a felületeket az előbbiek, szerint, igen gondosan kell előkészíteni. Különösen a mennyezeteken kell jó minőségű munkát végezni, mert innen a túl vastag vakolatréteg könnyen leválik. A vasbeton felületeken a habarcs lassabban húz meg, ezért a vakolás csak szakaszosan végezhető. Az égetett agyag (kerámia) felületre való vakolás meglehetősen jól ismert technológia. A jó nedvszívó égetett agyag felületek közötti vasbeton felületeket – pl. áthidalókat – az előző bekezdésben leírtak szerint kell előkészíteni.
A gázbeton, valamint az YTONG pórusbeton falazóelemeknél külön előírás, hogy az előfröcskölést követően nyáron egy nap, ősszel és tavasszal pedig két nap múlva fel kell hordani a vakolatréteget. Különösen fontos, hogy a friss vakolat se száradjon ki idő előtt a napsütés és szél hatására. A vályogfalazat a vakoláskor legalább 3 hónapos legyen. A vályogtéglák közti fugákat agyag falazóhabarcs esetében vagy legalább 1-2 cm mélyre ki kell tisztítani, vagy eleve mély hézagolással kell falazni. Vályogfalazat esetén az előfröcskölésnek nincs jelentősége, csak az előnedvesítésnek, ugyanis a falhoz való „kötés” minimális, csak a tapadással lehet számolni.
A vakoláshoz lehetőleg cement nélküli mészhabarcsot használjunk, amelyet célszerű adalékkal, pl. apró szemű perlittel kiegészíteni. Ez utóbbi azért fontos, mert a vályogfal zsugorodása igen nagy, és csak az így készített vakolat elegendően rugalmas ahhoz, hogy elviselje a falazat térfogatcsökkenésével együtt járó mozgást. A cementes habarcs rugalmasságának hiánya óriási károkat okozhat: a vakolat táblákban leválik, mivel nem tudja követni a falazat térfogatának csökkenését.
Célszerű a vályogfalra rabichálót feszíteni, és a falhoz szegezni, mert így jól megmarad a felületen a vakolat. Természetesen ebben az esetben is csak meszes habarcsot szabad használni. Némely helyeken törött cserépdarabokat ütnek élükkel a vályogfal függőleges hézagaiba (fugáiba), hogy ne csak a felületi tapadásra bízzák a vakolat „fennmaradását”, hanem segítsék hozzákapaszkodni a cserépfogakon át a falhoz. Vályogfalazat agyaghabarccsal való vakolásánál az agyag minőségének a falhoz használt agyag minőségével kell megegyeznie.
4.15. ábra. Vakolósávok kitűzése függőzött és zsinórozott pontokkal 1 csempelapocska; 2 ragasztó habarcs; 3 vakolósáv vonala; 4 zsinór; 5 ragasztott sarokléc; 6 mérőléc; 7 függőző vízmérték; 8 függőón; 9 vakolandó fal.
4.16. ábra. Oldalfalvakolat készítése ragasztott fémpálca lehúzókkal 1 fémpálca; 2 ragasztó habarcs; 3 vakolatréteg; 4 vakolandó fal; 5 függőzött kitűzés; 6 zsinórozás; 7 nyeles lehúzó; 8 vakolóléc.
4.17. ábra. Kombinált oldalfalvakolás 1 vakolandó fal; 2 kitűző lapocska; 3 vakolósáv; 4 léc; 5 fémpálca; 6 vakolóléc.
Simító vakolás
A felületet adó réteget külön simító vakolatként hordják fel az alapvakolatra. A simító vakolat rostált, finomszemcsés, főként bányahomokkal dúsított habarcsból készül. Készítésének legkedvezőbb időpontja az alapvakolat elkészültét követő néhány nap.
A képlékeny állapotában felkent 1,0-.1,5 cm vastag habarcsréteg térfogata a kötés és száradás néhány napja alatt 5-10%-kal csökken. Az adalékanyag nem megfelelő agyagiszap tartalma további feszültségeket gerjeszt az alapvakolatban. Ez utóbbi két folyamat miatt az alapvakolaton szemmel látható és láthatatlan repedezések keletkeznek. Zsugorodási feszültségek keletkeznek, ha a vakolat túl gyorsan szárad, valamint az alsó és felső vakolatrétegek minősége eltér egymástól. Ha a felső réteg több kötőanyagot tartalmaz, a zsugorodások különbségéből adódó feszültség miatt a felső réteg megrepedezik, ami természetesen a simító rétegben is megjelenik.
Belső vékonyvakolás
A vékonyvakolatok a hagyományos vakolatokhoz képest korszerűbbek, anyagukban takarékosabbak, technológiailag egyszerűbbek és elkészítésük is gyorsabb. A nyers felület egyenletességétől függően, 2.. .10 mm vastagságban készíthetők, a következőkben ismertetett technológia szerint. A felület korábban megismert elő-fröcskölése általában ez esetben is szükséges, felesleges viszont vezető sávok készítése. A vékony vakolat készíthető kézzel, hagyományos módon, 5…10 mm vastagságnál pedig habarcsszivattyú és szórófej segítségével. A felhordott habarcsot ilyenkor is léccel egyengetik, majd habosított műanyagból készült simító eszközzel simítják. 7.. .10 mm szükséges vastagság esetén a vakolatot két rétegben kell felhordani, a simító réteg azonnal készíthető a második rétegre.
Ívelt felületek vakolása
Az utóbbi időben egyre gyakoribbak az épületeknél az íves felületek és az ívelt nyílások. A továbbiakban az ívelt felületek vakolásának néhány jellemzőjét ismertetjük. Hagyományosan falazott válaszfalba az íves záradékú ajtókat a falazás előtt kell elhelyezni, ezután következhet a vakolás. Hagyományos építésmód esetén tehát ívelt záradékú szerelt ajtót elhelyezni utólag szinte lehetetlen.
A következőkben bemutatásra kerülő megoldással elkészített nyílásokban azonban minden további nélkül elhelyezhetők az íves ajtók. A válaszfalban az ajtó helyét szabad falnyílásként, felül lépcsőzetesen átboltozva ki kell hagyni. A kész válaszfalat be kell vakolni, és a végleges padlószintet figyelembe véve, a szerelésre összeállított ajtótokot a falhoz állítva rajzoljuk át az íves nyílást a vakolt falsíkra. Ezt követi az ábra szerinti munkafázisok sora, befejezve az ajtó elhelyezésével (4.19. ábra). A kirajzolt ív mentén a bontáshoz előfúrjuk a falat, és óvatosan kibontjuk az ívet.
A szerelt ajtó a kész, vakolt falba helyezhető (4.18.-4.19. ábra). Főfalak és válaszfalak szabad falnyílásai ívelt záradékának vakolása többféleképpen is elkészíthető, pl. köröző lehúzóval (4.20.a. ábra), vagy ívelt élű sarokléccel (4.20.b. ábra). Először a kétoldali oldalfalvakolatot kell elkészíteni, ezután következik a káva íves vakolása. ívelt alaprajzú fali fülkék falazásának vonalvezetését a megadott sugárral, a kijelölt középpontból kell megrajzolni. A vakoláshoz egy függőleges tengely körül forduló, fából készített „célszerszám” szükséges. Az állvány-, illetve keret-szerűen elkészített szerkezet az alsó felső acéltüske körül elfordulva, a falsíkok mentén elsimítja az előzőleg felhordott vakolatmennyiséget (4.21. ábra).
Egyenletes, hullámoktól mentes vakolatfelület készítése a hengeres (kifelé domború felületeknél a legnehezebb. A felületen vízszintes vezető sávokat kell készíteni, az ívhez mért vagy szerkesztett lehúzó léccel gondosan elegyengetve. A megszikkadt és többszöri rákenéssel és „gyalulással” véglegesített vezető sávok közeit függőleges lehúzással kell le vakolni. Sajnos, az így elkészített vakolatfelületek „kigödrösödése”, azaz az egyenetlen felület igen gyakori.
Jobb eredmény érhető el, ha az ívelt falfelületre rugalmas műanyag csövet (lapot) vagy acélpálcát hajlítunk, és két végén kampósszeggel rögzítünk (4.22. ábra). Ezt a vezető „pálcát” általában az alapvakolat elkészülte után veszik ki, de jobban járunk, ha csak a simító réteg teljes eldolgozása után bontjuk ki. A vezető pálcák helyén maradó hézagot sávvakolással kell kitölteni. Rugalmas vezetőpálca mellett egyéb íves felületek, fali fülkék is jól vakolhatok.
4.18. ábra. Szerelt ajtótok utólagos elhelyezése készre vakolt válaszfalban; a) falazott és vágott falnyílásba; b) vaktok alkalmazásával; 1 válaszfal; 2 vakolat; 3 vaktok; 4 vaktok rögzítése; 5 bélés; 6 szerelt takaróprofil; 7 két tok félprofil; 8 végfelület.
4.19. ábra. Ívelt záradékú beltéri ajtó utólagos elhelyezésének menete a falazástól a vakoláson keresztül, a nyílás lezárásáig 1 válaszfal; 2 falnyílás szélességi mérete; 3 feltételezett nyílásvonal; 4 válaszfal erősítés 4,2 mm-es huzalokkal; 5 vakoló él léc; 6 vakolósáv; 7 vakolat; 8 vakolóléc; 9 vakolat felhordása; 10 durva alapvakolat; 11 sima vakolat; 12 keresztléc; 13 pillanatszorítók; 14 nyílásív „0″ pontjának szegmense; 15 körző; 16 végleges ív kijelölése; 17 előfúrás a falbontáshoz.
4.20. ábra. Ívelt záradékú falnyílások vakolása a) köröző lehúzóval; b) ívelt élű sarokléccel; 1 káva; 2 „gyaluló” profil; 3 köröző; 4 csuklós tengely; 5 csuklós rögzítés; 6 kereszttartó; 7 kampósszeg; 8 sarokléc (ívelt); 9 egyenes sarokléc; 10 vakolóléc; 11 az alapvakolat lehúzása.
4.21. ábra. Ívelt alaprajzú fali fülke vakolása, köröző állványról a) alaprajz; b) sík záradékú fali fülke esetén; c) félgömb záradékú fali fülke esetén 1 ívelt fal; 2 egyenes fal; 3 ívelt vakolat; 4 egyenes oldalfal vakolat; 5 alsó vonalléc; 6 fölső vonal-, állványléc; 7 rögzítő szeg, ill. kampó; 8 támasztó „nullpont” rögzítés; 9 függesztő „nullpont” kapcsolás; 10 tengelyrúd; 11 körző; 12 lehúzó léc; 13 rögzítő támasz; 14 segédléc; 15 ívelt lehúzó léc.
4.22. ábra. Ívelt felület vakolása rugalmas vezetőpálcával; 1 felkent felület; 2 hajlított vezetőpálca; 3 kampósszeg rögzítés; 4 lehúzott felület; 5 lehúzó léc; 6 lehúzandó anyag.
Szerszámok
A vakoláshoz egyszerű kőművesszerszámok használhatók (4.23.-4.25. ábra). A sarokcsiszoló (4.26. ábra) alkalmas falfelületek és a nyers felületek tisztítására, valamint elő- és utókezeléséhez.
4.23. ábra. A vakolás kéziszerszámai 1 kőműves serpenyő; 2 műanyag serpenyő gipszes munkákhoz; 3, 4 vakolókanál; 5-7 tisztító és kikenő szerszám; 8 zsinór; 9 függő; 10-13 meszelők és ecsetek; 14 csipesz.
4.24. ábra. Vakolateldolgozó és simító szerszámok: 1…3 ívhúzó (holker); 4, 5 elhúzó; 6, 7 mezősimító; 8 polisztirol simító; 9,10 műanyag saroksimító; 11 zugkiképző; 12 saroksimító; 13 fahóbli; 14 műanyaglemez hóbli; 15 fémlemez hóbli; 16 fémlemez kartecsni; 17 műanyag hóbli; 18 műanyag kartecsni; 19 fa kartecsni; 20 vakolóléc.
4.25. ábra. Vakolatsimítás gépi meghajtású forgó koronggal 1 cserélhető korong; 2 áttétel; 3 forgattyús kábel.
4.26. ábra. Nyers falfelületek és vakolandó falak tisztítása 1 sarokcsiszoló; 2 forgó drótkorong.