A vakolás és az időjárás
Ha az átnedvesedett vakolatban lévő víz megfagy, a térfogat növekedése miatt a vakolat levelesen leválik a falról. Fagyveszélyes időben tehát homlokzatvakolatok nem készíthetők. A belső vakolás – a hőmérséklettől függően – a következő feltételek betartása mellett végezhető,
Belső vakolás feltételei:
- ha a nappali hőmérséklet +5 °C felett van, de éjszaka már a fagypont alá süllyed, a belső vakoláshoz + 15-20 °C-ra melegített habarcsot kell használni, és a falnyílásokat éjszakára be kell zárni;
- ha a külső hőmérséklet +5 °C alatt van, belső vakolás csak a falnyílások elzárása, és a helyiség +10-15 °C közötti hőmérsékletre való felfűtése mellett végezhető. A már elhelyezett ablakokat ideiglenesen ipari polietilén fóliával kell elzárni. A hőmérséklet a padló felett 50 cm magasságban legalább +5 °C legyen, nemcsak a vakolás időtartama alatt, hanem végig a kötés, illetve a száradás ideje alatt is.
A helyiségek hőmérséklete kaloriferek által termelt, a helyiségbe csöveken juttatott meleg levegővel tartható + 10-15 °C hőmérsékleten. Régebben koksztüzelésű kályhákkal igyekeztek a megfelelő hőmérsékletet biztosítani, és az így, „központosán” előállított meleget bádogcsöveken keresztül juttatták el a helyiségekbe.
A belső és külső vakolatok előírás szerint csak száraz falazatokra készíthetők, ezért régebben az ún. „vakolási tilalmi idő” eltelte után lehetett csak vakolni. Ellenkező esetben a nedvesség a fal melegebb oldaláról a hidegebb oldal felé vándorolva a homlokzatot átnedvesíti és csúf kivirágzásokat idéz elő. Abban az esetben, ha valamilyen ok miatt a vakolás végképp nem halasztható, második szárítás is szükséges. A kiselemekből épített falazatokban lévő falazó- és a felhordott vakolóhabarcs szilárdulásának, illetve a habarcsban lévő fölös víz eltávozásának gyorsítására a következő lehetőségek vannak.
Ezek a lehetőségek:
- Nyílt tüzű vaskosarakban, ún. kokszkosarakban kokszot égetve, a mészhabarcs kötéséhez szükséges mennyiségű szén-dioxid (C02) termelődik, és a keletkező hő segíti a habarcsban lévő fölösleges víz elpárologtatását. A koksz égetése során keletkező égéstermék kevésbé szennyezi a vakolatlan vagy vakolt felületeket. Az égetés ideje alatt a nyílásokat valamilyen légzáró anyaggal kell elzárni. Ez a szárítási mód aránylag olcsó, a kosarak könnyen mozgathatók; hátrányos azonban, hogy a hőleadás egyenetlen és a mennyezet kissé elsárgul.
- Zárt tüzelésű szárítókályhákkal, illetve berendezésekkel is előállítható a szükséges hőmennyiség. A fűtés ideje alatt a helyiséget szellőztetni kell. Ezek a kályhák szabályozhatók, így egyenletesebb meleget adnak, tehát a kokszkosaraknál előnyösebben használhatók. A nedvesség egy része az ideiglenes szellőztető csövön, illetve a meglevő kémény- vagy szellőzőkürtőn keresztül távozhat el. A szárítással keletkezett pára gravitációs és mesterséges szellőztetéssel távolítható el. (Az ablakon át való szellőztetés csak télen eredményes.)
- Megfelelő hőfokú levegőszárító gépek, illetve központi légmelegítő készülékek segítségével termelhető a leggazdaságosabb módon. Ezek a berendezések nem annyira a meleggel, mint inkább a fokozott légcserével és a kis relatív nedvességű száraz levegővel érik el a kívánt hatást, nem hevítik fel feleslegesen a vakolatfelületeket. A levegő nagy átmérőjű bádogcsöveken át jut be az egyes helyiségekbe.
A vakolat természetes és mesterséges szárításának még az alapmeszelés előtt be kell fejeződnie, mert a mészréteg eltömíti a pórusokat, így a nedvesség már nehezebben távozhat el. A szárítás ne legyen túl gyors és erős, mert a vakolaton zsugorodási repedések jelenhetnek meg. A vakolat mesterséges szárításakor be kell tartani a következő szabályokat:
A helyiségek különböző pontjain a hőmérsékletkülönbség ne legyen 8-10 °C-nál nagyobb, a mennyezetnél a hőmérséklet ne legyen több +45 °C-nál. A mesterséges szárítást be kell fejezni, ha a vakolat nedvessége 7-8 tömegszázalékra csökken. Meleg levegővel való szárítás esetén a levegőt mindig a helyiség padlószintjénél kell bevezetni, és gondoskodni kell a keletkező pára eltávolításáról.