• teraszok burkolatai

Ragasztott teraszburkolatok

Te­raszok burkolásakor felmerül a kérdés, hogy habarcsba ágyazott vagy ragasz­tott burkolatot készítsünk-e? A tapasz­talatok azt mutatják, hogy a cementes habarcsokba rakott terasz- és erkély­burkolatok nagy része néhány év alatt felválik vagy kopogós lesz. Ennek az oka, hogy – ellentétben a beltéri bur­kolatokkal – a téli és a nyári időjárás, valamint a csapadék igen komoly igény­bevételeket jelentenek a burkolat szá­mára.

A téli éjszakai lehűlések után a másnapi tűző nap a felületet szinte per­zseli, és a szerkezeten belüli hőtágulás olyan feszültséget okoz, hogy a bur­kolat részben felválik. Általánosságban elmondható, hogy a vékony, néhány mm-es ragasztóréte­gek, anyaguknál, tömörségüknél és nem utolsósorban rugalmasságuknál, vala­mint fagytűrő képességüknél fogva, ide­ális burkolatrögzítő anyagok. Ragasztott teraszburkolatok új és régi aljzatra egyaránt készíthetők.

Aljzat és aljzatbeton

Az új alj­zat általában aljzatbetonból és simító-rétegből áll, a régi aljzat rétegfelépítése ettől eltérő is lehet. Bizonyos feltételek teljesülése esetén a meglévő burkolat is felhasználható új burkolat aljzataként. A burkolólapok lerakását ragasztásnál is megelőzi a szintek ellenőrzése. Bizonyos nagyságú szinteltérés azonban már nem egyenlíthető ki az ágyazó-ragasztó anyaggal, mert a felhordott réteg nem lehet vastagabb egy adott méret­nél. A ragasztó általában csak 2-3 mm vastagságban hordható fel az aljzatra, nemcsak azért, mert az anyag szét­terülése csak ennyit tesz lehetővé, ha­nem vastagabb réteg esetén a ragasz­tóanyag kötési hőjének aránytalan meg­növekedése miatt roncsolódások, alakváltozások, illetve zsugorodások lép­hetnek fel.

Az aljzat és a lap közötti kötéshez bi­zonyos rétegvastagság viszont feltét­lenül szükséges, a legtöbb burkolólap ragasztási felülete a jobb tapadás érde­kében feldurvított (pl. rovátkolással). Ez, valamint az aljzat sima, de porózus felületének tömítése indokolja, hogy a ragasztóréteg legkisebb mérete 2 mm legyen, az adott esetben szükséges vas­tagság a lapok méretétől és osztályba sorolásától (méreteltérésétől), valamint az aljzat egyenetlenségétől függ. A ragasztóréteg fogazott lehúzóval, a 4-8-as lehúzok valamelyikével húzható le egyenletesre.

A 4-es fogazás 2 mm-es, a 6-os a 3 mm-es, a 8-as a 4 mm-es rétegvastagsághoz felel meg. A ragasztott burkolatok készítésekor az aljzat minőségére sokkal nagyobb gon­dot kell fordítani, mint a hagyományos fektetési módok esetén. Különösen az aljzat szilárdsága, simasága, por- és szennyeződésmentessége, valamint kel­lő szárazsága fontos. Az aljzat szilárdsága akkor megfelelő, ha enyhe kalapácsütögetésre nem por­lik, nem válik föl, tiszta, csengő hangot ad, nem kong, továbbá kemény tárggyal megkarcolva porlódás nélküli fehér vo­nal marad nyomként.

Műanyagbázisú ragasztókhoz az alj­zatnak gyakorlatilag teljesen száraznak kell lennie, legfeljebb 2-3%-os víztartalommal rendelkezhet. Ragasztott bur­kolatok aljzata csak szárazon, seprűvel és porszívóval tisztítható. Vannak azonban olyan műgyantabá­zisú, vízzel hígítható anyagok, amelyek nedves felületen is jól kötnek, ezért, ha elkerülhetetlen a nedves felület bur­kolása, ezeket kell alkalmazni.

A víz nem oldja a műanyagot, csak ke­veréket képez vele. Az úgynevezett disz­perziós ragasztókat és festékeket még a gyárban úgy keverik meg, hogy a mű­anyagban igen apró vízcseppek milli­árdjai szóródnak szét. Ezáltal válik kenhetővé az anyag, a vízcseppek pe­dig akadályozzák a műanyag megszi­lárdulását. Amikor az anyag kiszárad, vagyis a vízcseppek eltávoznak, a mű­gyanta megszilárdult. Az ilyen diszpergált műgyanták szaba­don keverhetők vizes alapú építőipari kötőanyagokkal (cementtel, gipsszel, mésszel stb.). Ezért alkalmasak még nedves állapotban tapadó hidak készí­tésére, falfelületek glettelésére, bur­kolat ragasztásra és vizes felületek ke­zelésére.

Műgyantáknál

A kétkomponensű műgyantáknál más a helyzet. Ezek csak száraz felületű anya­gok ragasztására alkalmasak, vizes anya­gokkal nem keverhetők. A munka végzéséhez a +18 – +20 °C közötti hőmérséklet az ideális. +10 °C alatt nem szabad a munkához hozzá­fogni vagy folytatni, mert az anyag már +10 °C hőmérsékletnél sokkal lassab­ban köt, ennél is alacsonyabb hőmér­séklet esetén pedig súlyos károsodások lépnek fel (pl. a szilárdság részleges vagy teljes elvesztése).

Túl magas, 30 °C körüli hőmérsékletnél az anyag kötése meggyorsul, a bedolgozási idő jelentő­sen lerövidül, így előfordulhat, hogy a megkevert anyag a tárolóedényben megszilárdul, és használhatatlanná válik. Jó, ha tudjuk, hogy a szilárdulás kezdetét az anyag melegedése jelzi. Az anyagot ilyenkor már ne használjuk, mert minősége nem lesz megfelelő, inkább készítsünk új keveréket.

A ragasztóhabarcsok kiválasztásánál és előkészítésénél a következő szabályo­kat kell betartani:

• teraszoknál, erkélyeknél, ahol a burkolatot csapadék érheti, „fagy­álló” minősítésű készhabarcsot használjunk,
• az anyag keverésekor kövessük pontosan a gyártó cég előírásait,
• a keverésnél és a bedolgozásnál tartsuk be az előírt óvó rendszabá­lyokat, és használjuk a javasolt vé­dőfelszerelést,
• kézi vagy gépi keverésnél csak annyi anyagot keverjünk meg, amennyit a feldolgozhatósági időn belül fel tu­dunk használni (a feldolgozhatósági időt a csomagoláson feltüntetik),
• műgyanta ragasztók használata ese­tén a lapokat vízben áztatni tilos!

A burkolólapok felrakását az alábbi sorrendben kell végezni:

• A ragasztóhabarcsot a burkolandó felületen keskeny csíkban kiontjuk, majd fogas kenőlappal olyan széles­ségben terítjük el, hogy a burkoló­lapok vezetősorát lerakhassuk. A fogas kenőlap fogazatának mérete és alakja szabályozza a szétterített ragasztóanyag mennyiségét, és így biztosítja az egyenletes felkenést is.
• Az elterített ragasztóanyagra lerak­juk a vezetősorokat, szem előtt tartva a következő szempontokat:
• a vezetősorok lapjai és a falon levő lábazati lapok hézagosztása essen egybe, változó méretű lapoknál ter­vezzünk ritmikus összhangot,
• a hosszirányú és az arra merőleges vezetősorokat derékszögben kell rakni, nem derékszögű felület ese­tén a kimaradó részeket utólag vá­gott lapokkal kell pótolni.

A vezetősorok lerakása után el kell ké­szíteni a mezőburkolatokat. Ismét ra­gasztóhabarcs-terítéssel kezdjük, amely­nek szélességét úgy határozzuk meg, hogy azt a burkolólapokkal a még tisz­ta, ragasztóhabarcs nélküli felületről könnyen elérjük – általában két-három sorszélességgel számolhatunk. A lapok lerakásakor ügyeljünk a vezérsorok ál­tal meghatározott távolságok (hézagok) betartására. Tekintve, hogy a ragasztó „nyitott” ideje (lerakási idő) nem túl hosszú, azaz a lapok igen rövid idő el­teltével már nem mozdíthatók meg, a hézagok vonalvezetésének egyenessé­get gyakran és folyamatosan ellenőrizni kell.

A műanyag ragasztóval ragasztott bur­kolatok rövid időn belül (4-6 óra) jár­hatók, így a további munkafolyamatok (hézagolás, tisztítás) akadálytalanul el­végezhetők, a burkolat 2-3 napon belül használatba vehető.

10.10. ábra. Él-tégla teraszburkolat a) halszálkakötésben, négyzetes felülethez; b) sugarasan rakva, kör, ill. félkör alakú teraszhoz.

Szivárgó réteges burkolatok

A teraszok csapadékvizének elvezetésé­ben a burkolat felületének, de a hordo­zórétegnek is nagy szerepe van, első­sorban középnagyságú lapok vagy fagy­álló téglák használatakor. A szivárgó réteg az aljzatbetonra (ágya­zó habarcs vagy ragasztó helyett) készí­tett homokos szivárgó vagy támasz-tóbakos lapalátámasztás, az elem négy sarokpontján alátámasztva.

Homokos szivárgó esetében az ágyazó réteg:

• 4 m lejtésszélességig 2 cm,
• 4-8 m lejtésszélességnél 3 cm.

Ezeknél a szivárgó vezeti le a burkolati csapadék éves mennyiségének 90-95%-át, ha az álló fugák nyitottak, legalább 5-10 mm eséssel rendelkeznek, és nagy­szemcsés homokkal vannak kitöltve. Támasztóbakos szivárgó esetén a lapok vagy kapcsolt elemeik legalább 0,20 m² nagyságúak, és vastagságuk lehetővé teszi fogadóterhek stabil együttdolgo­zását az aljzattal.

E burkolattípus kb. egy évtizedes múlttal rendelkezik, a hozzá fűzött remények azonban igen kedvezőek:

• a födémnél közvetlenül a vízszi­getelésre készíthető, nem feltét­lenül szükséges aljzatbeton,
• lapos tetőkre (és régi burkolatokra) minden védelem nélkül felhelyez­hető,
• nincs felfagyási veszély,
• a csapadékvíz útja a lapok (ele­mek) alatt szabad, a burkolat felü­lete eső után azonnal száraz,
• a lerakás nem igényel szakértelmet,
• télire akár fel is szedhető.

A támasztóbakos burkolat további elő­nye, hogy a támasztó gumikorongok jól elnyelik a kopogó hangokat, pl.: lakótér felett az ilyen teraszok akusztikailag kedvezőbbek, mint a ragasztott burkolatúak.

Padlóburkolatok hézagolása

A cementhabarcs ágyazatba rakott bur­kolatokat cementtejjel vagy cementha­barccsal a fektetés után 48 óra elteltével kell kihézagolni, és a munka során csak a teherelosztó „tipegőkre” szabad lépni. A burkolat lerakását követően hét nap múlva a teherelosztó tipegőkre már nincs szükség.

Műgyantabázisú, valamint vékony gyorskötő habarcsba ragasztott bur­kolatok hézagolása a lerakás után 24 órával megkezdhető. A hézagok kitöl­tésére többféle anyag is alkalmas, a vá­lasztást a lapok fajtája, minősége, rög­zítési módja (ágyazó habarcsba rakás vagy ragasztás), a hézagok mérete és a burkolat igénybevétele határozza meg.

A hézagoláshoz cement, műgyantával javított cement és műgyantakötésű anya­gok, habarcsok használhatók:

• hézagoló cementtej,
• hézagoló cementhabarcs,
• gyorskötésű kerámia- és csempe-hézagoló, valamint
• műgyanta hézagoló habarcs.

10.11. ábra. Támaszbakos, nyitott szivár­gó rétegű teraszburkolat 1 burkolólapok; 2 gumibak fugaperemmel; 3 nyitott fuga; 4 szivárgó légrés; 5 tetőszigetelés (tetőfedés); 6 hordozóréteg; 7 hőszigetelés (kemény); 8 páraszellőző réteg.

10.12. ábra. Burkolópanel ágyazó kapcsolása tartó szövetréteggel.

10.13. ábra. Burkolópanel öntött kapcso­lása üvegszövet betéttel.

10.14. ábra. Teraszburkolat (álló) nyitott fugás szivárgó rés kapcsolattal.

10.15. ábra. Szivárgó réteges, támasztóba­kos teraszburkolat a) időjárásálló; b) a csapadék a szivárgó rétegen keresztülvezetve; c) párolgás és szellőzés az elemek résein keresztül; d) zajnak ellenáll, elnyeli a kopogó hangokat; e) könnyen felszed­hető.

Hézagolás cementtejjel és cementhabarccsal

A hagyományos módszerrel fektetett padlóburkolatok hézagolását – főkép­pen lakások esetén – általában cement-tejjel és cementhabarccsal végzik. Az 1-3 mm széles hézagokhoz a cement­tej, az ennél szélesebb hézagokhoz pe­dig a cementhabarcs szükséges.

A lerakott burkolat hézagolásakor az alábbiakat kell betartani:

• a burkolathoz kapcsolódó szegé­lyeket, lépcsőburkolatokat, padló-összefolyókat fóliával vagy papír­ral le kell takarni, hogy védjük a cementtejjel való szennyeződéstől,
• a burkolat felületét és a hézagokat le kell tisztítani, és porszívóval portalanítani kell,
• a cementtejet vagy a cementhabar­csot folyamatosan kell a burkolat felületére önteni, a hézagokat nye­les gumilappal vagy seprűvel tö­mítve,
• a hézagolást többször, rövid időkö­zönként meg kell ismételni, hogy a hézagok az anyag ülepedése után telítődjenek, ill. az esetleg nyitva maradt hézagok tömítődjenek,
• a hézagolás befejezése után kb. két óra elteltével a burkolat felületét meg kell tisztítani, mert a tisztítás csak így végezhető roncsolás mentesen, különben a burkolólapokra rákötött cementszennyeződés csak vegyi anyagokkal távolítható el, ami a hézagoló anyagot is roncsolja.

Hézagolás gyorskötő anyagokkal

A burkolatok hézagkitöltésének kor­szerű anyagai a gyorskötő hézagolók, amelyek kiváló tulajdonságaik, könnyű és egyszerű bedolgozhatóságuk miatt egyre szélesebb körben elterjedtek. A lerakott burkolatok hézagolásának előkészítése azonos a cementanyagú fugázásnál elmondottakkal.

A gyors­kötő fugázók bedolgozásának menete:

• a fugázó anyagot az előírt keverési arány szerint elkészítjük, és a fel­használás előtt, időnként átkever­ve, 20 percig pihentetjük,
• az elkészített gyorskötő hézagolót a felhasználás előtt ismét át kell keverni, majd a pépszerű folya­dékot csíkokban a hézagolási felü­letre öntve megkezdhető a bedol­gozás,
• az anyagot egy gumilemez íves mozgatásával töltjük a hézagokba,
• a burkolólapokra öntött anyagot a lehető leggyorsabban be kell dol­gozni a hézagokba,
• a hézagolást sávokban kell készí­teni, és egy-egy sáv kitöltése után a felületet gondosan meg kell tisz­títani.

A teraszokat úgy kell kialakítani, hogy elviseljék a meteorológiai terheket, és elégítsék ki az épületfizikai határérté­keket, valamint a zajvédelem alapvető követelményeit. Ismerni kell a kiválasztott burkolat és az alatta lévő szerkezet rétegrendjének hőtechnikai és hőszigetelési jellemzőit…

Valamint:

• vízfelvételét (a fagyállóság szem­pontjából),
• kopásállóságát,
• csúszásgátló képességét stb.