Homlokzatokat károsító tényezők: szennyezett sós levegő, fémszerkezetek korróziója
Az épületek, házak használata közben nem érzékeljük eléggé azt a veszélyt, amely egyre több épülettetőzet és homlokzat rongálódását okozza úgy, hogy eleinte észre sem vesszük, hogy valami megkezdődött.
A folyamat kialakulásában a következő tényezők játszanak közre:
- a szennyezett levegő, a savas eső és a kibocsátott gázok vegyi illóanyagai,
- a párás sós (savas) levegő,
- az anyagokban jelen lévő bomlékony részek kémiai reakciói (az anyag kémiai rácsszerkezetének megbomlását okozhatják),
- a különféle fémszerkezetek és elemek érintkezésénél fellépő elektrokémiai jelenségek (erre tanácsos nagyon figyelni, főként a réz-, bronz- és egyéb, pl. alumínium-, de a horgany- és horganyzott elemek és kapcsolók párosításakor egyaránt, mert a megkezdődött elektrokémiai folyamat ellen már nem sokat tehetünk).
Egyetlen megoldás tehát a szakszerű, elővigyázatos védekezés, a megfelelő (párosítható) anyagok és szerkezetek kiválasztása vagy szétválasztása. Az elektrokémiai jelenségek optimalizálásában egyébként a homlokzati és fémvázas tetőknél kötelezően alkalmazott védőföldelési rendszer is segítségünkre lehet.
Az épület külsejét és szerkezetét érő káros kémiai hatások másik okozója maga a használat, a helytelen működés. Ilyenek például az üzemi és egyéb fürdők, mosók, amelyeknél a vegyszeres pára a határolók szerkezetében fejt ki hatást, és máris kémiai jelenséggel állunk szemben. Ezek lehetnek külső-belső elszíneződések és reaktív lebomlások, pl. vakolat porladása stb. Ugyanide sorolható a piszoárok helytelen kialakítása, valamint a háztartási vagy ipari kemikáliák nem megfelelő tárolása, illetve a feldolgozási folyamatok hibái.
Megjegyzendő, hogy egy emberöltőt megért házon az épületkémiai jelenségek láthatóvá válása szinte biztosra vehető, mert „valami” mindig előfordul. Sűrűn találkozhatunk a helytelen tető-, illetve födémrétegződés miatti korhadással, oxidációval és a savas (sós) felületi kiülésekkel. Ez utóbbit salétromnak hívják, pedig általában csak a megjelenési formában azonos azzal, többnyire azonban valamely más kémiai jelenségről vagy annak utóhatásáról van szó.
Cikksorozatunkban nem szándékozunk a káros kémiai jelenségekről részletesebben szólni, de annyit érdemes megjegyezni, hogy az épület tervezésénél és megépítésénél a fizikai és kémiai hatások együttműködésére is figyelemmel kell lenni, mert ellenkező esetben elkerülhetetlen kárként fogunk tudomást szerezni róluk.
Épületeket érő kémiai hatásoknak legjobban ellenállnak a műanyag profilú ablakok, illetve tetőszerkezetek.