• szalagparketta

Keményfa anyagú padlók

Keményfa hajópadlók

A keményfa hajópadló tölgyfa vagy gőzölt bükkfa lécei 22 mm vastagok, szélességük 6-10 cm, hosszúságuk 1,0-1,6 m. A lécek oldalai hornyoltak, ill. eresztékesek, bütüik egyenesre fűré­szeltek. A padló beépítése és rögzítése azonos a hajó-, ill. a svédpadlónál el­mondottakkal.

A hajó és svédpadlót nem teljes felü­letükön, hanem csak az illesztéseknél esetleg kialakuló fogaknál gyalulják. E padlótípusok nem is csiszolhatok, mert a csiszolás a padlót „szőrössé” teszi. Az elkészült padlóburkolatot az építke­zés befejező szakaszában óvni kell az esetleges sérülésektől és szennyeződé­sektől. A túlzott nedvességtől a hasz­nálat során is óvni kell, elkészülte után a felületét célszerű viaszos pasztával bevonni, és felkefélni. A keletkező be­vonat eltömi a fa pórusait és így védi azt a víz ártalmas hatása ellen.

Parketta padlóburkolatok

A faanyagú padlóburkolatok leggyako­ribb fajtája a parketta padlóburkolat, amelyet széles körben készítenek lakó-és középületek melegpadlós helyisége­iben egyaránt.

A parkettalécek leerősítési módja sze­rint a parkettapadlók lehetnek:

• szegezett és
• ragasztott parkettapadlók.

A szegezett lécparkettákat rejtett szegezéssel kell rögzíteni az aljzathoz, a ra­gasztott parkettákat pedig jó minőségű betonaljzatra kell ragasztani. A parkettapadló vagy lécekből, vagy előre összeállított, nagyobb méretű táb­lákból, panelekből készül. A parkettalécek alakjuk szerint lehetnek csaphornyosak (a parkettalécek szom­szédos élüknél horonnyal, illetve eresz­tékkel csatlakoznak) és fecskefarkosak (aszfaltba rakottak). A táblás parketták nagyobb méretekre, több léctáblába összeépítve készülnek.

A parkettalécek vagy papírlemezre ra­gasztva (mozaikparketta), vagy faanya­gú aljzatra ragasztva (panelparketta) al­kotják a parkettapaneleket. Bármilyen alakú lécekből vagy táblákból készül is a parkettapadló, a lécek­nek vagy tábláknak jó minőségű, kellő szilárdságú, egyenletes felületű aljzat­ra kell kerülniük. A kész padlóburkolat minősége erősen függ a burkolat járó­rétegét alátámasztó aljzat minőségétől.

A parkettapadlók járórétegének aljzatai lehetnek:

• betonaljzatok,
• deszkából készülő, ún. vakpadlók,
• egyéb aljzatok.

A parkettaburkolatok alatti aljzatbeton rétegekkel szemben támasztott követel­mények a következők:

• nagy szilárdságú legyen,
• egyenes és sima felületű legyen,
• kellően száraz legyen, hogy a fa­anyagú burkolat rákerülhessen.

A vakpadló 20-25 mm vastag, 8-12 cm széles, és 3-6 m hosszú II. osztályú luc­fenyő deszkákból készíthető, amit fel­használás előtt gombaölő szerrel impregnálni kell. A vakpadlóhoz azonos vastagságú deszkákat kell használni. Készülhet normál vagy ritkított kivitel­ben, a normál vakpadló deszkái között 2 cm, ritkított esetén 2-10 cm széles közök vannak. A vakpadló deszkáit szegezéssel kell a párnafákhoz rögzíteni. A deszkák hosszirányban toldhatok, ügyelve arra, hogy a toldások ne azonos pár­nafákra kerüljenek.

A vakpadló szintbeállításánál számítás­ba kell venni a parkettaburkolat vas­tagságát és az ajtók küszöbszintjét. A vakpadló deszkáinak irányát a rákerülő parkettaburkolat rakási és száliránya határozza meg. A vakpadló deszkaterí­ték réseinek méretét a rákerülő parketta lécei határozzák meg, még keresztirá­nyú fektetésnél is. A vakpadló deszkái közötti rés nem lehet nagyobb a par­kettaléc hosszának 1/4-énél, de ez is csak akkor, ha minden parkettaléc lega­lább két vakpadló deszkára fekszik fel.

4.101. ábra. Parkettaburkolat.

4.102. ábra. Különleges mintázatú par­kettaburkolatok.

4.103. ábra. Halszálkás kötésben rakott parkettaburkolat a) egyelemes kötés, b) kételemes kötés, c) háromelemes kötés, d) négyelemes kötés.

A vakpadló alatti párnafák közeibe ré­gebben salak feltöltés került, később azonban kiderült, hogy ez a salak utógázosodása és a kisugárzása miatt ve­szélyes. A feltöltéshez salakot használni ma már TILOS, mert a felsza­baduló gázok nemcsak az emberi kör­nyezetre károsak, hanem a fa biológiai­lag kifejlett „fizikai rácsszerkezetét” is megbontják, 2-3 évtized után a fa el­korhad és „elengedi” a szegeket recse­gés és ropogás kíséretében.

Ennyi idő eltelte alatt az épület egyéb faanyagú szerkezetei még csak az életük első ne­gyed- vagy ötödrészénél tartanak. Vakpadlóként, hang- és hőszigetelő ré­tegként táblásított hőszigetelő anyagok használhatók, mert ezek jól bírják a terhelést és alakjuk is kis mértékben változik. Ennek köszönhetően a szege­zett parkettáknál oly jellemző recsegő hang néhány évtizeddel később, és ak­kor is sokkal finomabban jelentkezik.

A parkettaburkolatok készíthetők

• esztrich és
• magnezit-esztrich aljzatokon is.

Ez utóbbi a burkolatot rugalmasabban támasztja alá. Aljzatként előfordul sa­lakbeton, aszfalt, esetleg faforgács le­mez is. A salakbeton alkalmazása – az utógázosodás cementre és fára való, már említett negatív hatása miatt – kezd a háttérbe szorulni.

4.104. ábra. Téglakötésben rakott parkettaburkolat a) egysoros kötésben, b) kétsoros kötésben, c) háromsoros kötésben, d) háromsoros/ váltófeles kötésben.

4.105. ábra. Lécparketta burkolat eltérő méretű kisebb betétekkel a) kétnegyedes, b) egy-ötödös, c) két-ötödös változat.

4.106. ábra. Ragasztott mozaikparketta készítése fogas lehúzóval.

4.107. ábra. Aszfaltba ragasztott parketta­burkolat 1 fecskefarkú lécek, 2 forró aszfalt lehúz­va, 3 aszfaltragasztó, 4 lécbetét, 5 aljzat­beton, 6 fólia, 7 hőszigetelés, 8 dilatáció.

Szegezett parkettaburkolatok

A szegezett lécparketták anyaga tölgy, gőzölt bükk, esetleg akácfa. A lécek felső, gyalult felülete a léc színlapja, a gyalulatlan a hátlapja. A hosszabbik ol­dalak a hosszoldalak, a rövidebb ol­dalak a bütüké, az oldalaknak egymás­sal párhuzamosnak kell lenniük. A par­kettalécek hornyai, ill. eresztékei nem középre, hanem a hátoldalhoz közelebb esnek. A csapok és hornyok szoros egy­máshoz illeszkedése miatt két összeil­lesztett parketta – vízszintesen tartva – nem eshet szét.

A lécek lehetnek jobbosak és balosak. Ha a csap a hátlapjára fektetett, bütüs felével felénk fordított parkettaléc bal oldalán és felső bütüs végén helyezke­dik el, akkor a parkettaléc balos, ha az ellenkező oldalon, akkor jobbos. A parkettaburkolat készítésének kiegé­szítő elemei a fallécek és a széklécek. A falléc a parketta anyagával azonos, két­oldalt horonnyal kialakított, 1,0 m-nél hosszabb, a parkettáéval megegyező vastagságú léc. A székléc a parketta anyagával azonos anyagú, háromszög keresztmetszetű, 1,0 m-nél hosszabb léc, amely a fallécek és a vakolt falfe­lületek közötti hézag letakarására alkal­mas.

A parkettalécek szegezéséhez 2,5/50 mm méretű huzalszegek használhatók. A szegezett parketta különböző mintáza­tokkal és formákban rakható le, de a parkettalécek és sorok szálirányát a vak­padló lécezetének iránya határozza meg. A parkettázást a parketta kiosztásával kell kezdeni, figyelembe véve a mintá­zatot, a szoba alaprajzát és a helyiség­ben levő nyílások (ablakok, ajtók) elhe­lyezését is. A kiosztásnál el kell dön­teni, hogy a sorok milyen irányban fus­sanak, – halszálkás minta esetén a so­rok általában arra a falra merőlegesek, amelyiken az ablakok vannak.

4.108. ábra. Szegezett parketta készítése vakpadlóra 1 vakpadló, 2 párnafa, 3 mozgási rés, 4 fal­léc, 5 parkettaburkolat.

A sorok indíthatók fal mellől, amikor a helyiség szélén egész lécek fektetésével kezdjük a burkolást, nem törődve azzal, milyen lécek kerülnek majd a szem­közti falhoz. Indulhatnak a sorok a he­lyiség közepén, ahol zsinór mellett kell a sorok lerakását kezdeni – mintegy hídból indulva -, hogy a szemben lé­vő falaknál egyforma hosszú lécek ke­rüljenek.

Az előbbi két módszer közül az első a gyakoribb, mert a kezdő sor sablonnal gyorsan leszabható, és csak a záró sort kell egyenként berajzolva levágni, emel­lett a keletkező hulladék is kevesebb. A helyiség közepéről (hídból) való indu­lás előnye viszont, hogy a burkolás egy­szerre két irányba is végezhető. Miután eldöntöttük, hogy melyik mód­szert választjuk, a fallécekkel körülbur­koljuk a helyiség oldalfalait és a pillé­reket, valamint az egyéb, a helyiségbe esetleg benyúló szerkezeteket.

A fal­lécek elhelyezésekor ügyelni kell arra, hogy a léc és a vakolt falsík között 1 cm hézag maradjon, ami ideiglenesen elhe­lyezett kis faékekkel biztosítható. A fal­lécek fektetését a fordulókban kell kez­deni, a sima falak mentén és a beugró sarkokban a léceket egyszerűen egymás mellé helyezzük, a sarkoknál pedig a lé­ceket 45 fokban összevágjuk („gérbe” vágjuk).

4.109. ábra. Tökéletes ragasztási felületet adnak a fogasléccel lehúzott emulziók.

A fallécek felrakását követően – hal­szálkás parkettaminta esetén – két sor egyszerre fektetésével kezdjük meg a munkát (kétsoros nyitás). A falléchez csatlakozó első sor jobbos lécekből ké­szül, és minden lécet a bütü hornyába vert szeggel rögzíteni kell. A falléchez csatlakozó sorral egy időben, vele együtt rakjuk le a második – balos – sort is, amelynek léceit a hornyolt hosszolda­lakba vert szegekkel kell leerősíteni. A további sorok lerakásánál már elegendő minden második lécet leszegezni a vak­padlóhoz. Ügyelni kell arra, hogy a lé­cek a fektetés során szorosan csatlakoz­zanak egymáshoz, a lécek között maxi­málisan 1 mm hézag lehet, amelyeket a munka végén ki szoktak kenni.

Ragasztott parkettaburkolatok

Az idősebb korosztályba tartozó szak­emberek ragasztott parketta alatt a forró bitumennel ragasztott parkettát értik, ma már azonban számos más ragasztá­si módszer is létezik. A ragasztott parkettaburkolat jóval több­féle mintázatban készíthető, mint a sze­gezett. Az alapelem a szegezett par­kettaburkolatoknál ismertetett csaphor­nyos parkettaléc, ezenkívül használ­hatók vendégcsapos lécek is.

Egyenes ütközésű és fecskefarkos parkettát nem szabad bitumennel ragasztani és nem készíthető bitumenbe ragasztott par­ketta padlófűtéses fűtőaljzaton sem. A forró bitumenbe rakott burkolat lera­kásának menete azonos a szegezettével, azzal a különbséggel, hogy falléc nem feltétlenül szükséges.

A forró bitumen­be rakott vakolt parkettaburkolat elő­nyei a következők:

• tökéletes tapadás az aljzat és bur­kolat között,
• stabil kapcsolat, a padló nem ko­pog és ritkán válik fel,
• könnyű csiszolhatóság,
• a felület lerakás után azonnal igény­be vehető (járható).

Az előnyök mellett a hátrányok a kö­vetkezők:

• a javítás nehézkes,
• a lerakás körülményes, mert a ra­gasztóanyag csak 1-2 óra előkészítő munka (melegítés ) után hasz­nálható,
• az átrakás gyakorlatilag lehetetlen, ellentétben a szegezett parketták­kal.

A forró bitumenba rakott parkettánál különös figyelmet kell fordítani a bi­tumen minőségére, mert a túl könnyen felmelegíthető bitumennel készült bur­kolat szétszakadhat – elúszhat -, a fe­lületen rések keletkeznek, a fűtőtestek közelében pedig felpúposodik a burko­lat. A túl kemény bitumennel télen nem lehet dolgozni, és ha az ebből készült ragasztás egyszer felválik, az már soha nem ragad vissza, ellentétben a lágy bi­tumennel. Legjobban a középminőségű bitumen használható, amely télen-nyá­ron egyaránt jó minőségű ragasztást ga­rantál.

4.110. ábra. Mozaikparketta burkolat a) egyelemes kialakítással, b) kiegészítő kétnegyedes betéttel, c) kiegészítő egynegyedes kismozaik betéttel.

4.111. ábra. Mozaikparketta elemek kiegészítő léckerettel és kismozaik betéttel a) keretléces, b) – d) keretes, e) kismozaik kiegészítővel, f) – h) kombinált elemes.

4.112. ábra. Táblás keretes mozaikparket­ta burkolat a) hevedersorolt, b) keretes-párhuzamos, c) keretes-ferde betéttel.

Aszfaltba rakott parkettaburkolatok

A forró aszfaltba rakott parkettaburko­lathoz különleges keresztmetszetű fecs­kefarkú parkettalécek szükségesek. A lé­cek 305-455 mm hosszúak, szélességük 53-56 mm, vastagságuk 22 mm. A léceket rögzítő aszfalt 25 %-nyi ma­gas lágyuláspontú, alacsony paraffin tartalmú bitumenből és 75 %-nyi mész­kőlisztből készül. A munka első fázisa az aljzat gondos letakarítása és porta­lanítása (az aljzat hideg bitumenmázzal való bevonásával). Vízzel portalanítani szakszerűtlen és tilos!

A burkolat a máz felhordása után 16-24 óra elteltével fektethető az aljzatra. A 200 °C fölé melegített aszfaltréteget 5 mm vastagságban kell az aljzatra fel­hordani, és abban – a parkettaburko­lat besüllyedésének megakadályozására – 5 mm vastag, süllyedésgátló puhafa léceket kell elhelyezni. Az aszfaltba ra­kott parkettázást fallécek lerakása nél­kül, mindig a helyiség közepétől indul­va, zsinórba rakott lécsorral kell kez­deni. A burkolat és a fal között 1,0 cm széles hézagot kell hagyni, amit aztán a fektetés során kitüremlő aszfalt általá­ban kitölt.

Aszfaltba ágyazott parketta ma már nem­igen készül, költségei jóval magasab­bak, mint az egyéb módon ragasztott parkettaburkolatok költségei. Néhány évtizeddel ezelőtt azért volt különösen előnyös ez a módszer, mert az épületek alsó szintjénél nemhogy hőszigetelés, hanem talajvíz elleni szigetelés sem ké­szült, és az aszfaltréteg ellátta a vízszi­getelés szerepét is.

4.113. ábra. Táblás, kombinált mozaikparketta burkolat a) – b) keretes, c) körkörös elemekből.

4.114. ábra. Mozaikparkettából rakható felületi minták a) keretléces változat, b) kismozaik kiegészítővel készített változat.

4.115. ábra. Mozaikparketta és kerámia­burkolat kapcsolása fémprofil kiegészítő­vel (HOMELUX profil).

Ragasztókba rakott parkettaburkolatok

A hideg ragasztókkal rögzített parketta­burkolatok anyaga a szegezett és bitu­menba ragasztott parkettáknál bemu­tatott parkettaléc, amit a hideg mázzal kellősített betonaljzatra ragasztanak. E technológiával a vékony ütközőpere­mes (lamellás) parketta is ragasztható. Tekintettel arra, hogy a hideg mázak – és általában a hideg ragasztók – tűzve­szélyes oldószerekkel készülnek, ezért a munka során a helyiségekben a nyílt láng használata tilos! A használat előtt felhígítható hideg ragasztó fogas spatulyával hordható fel a felületre, 1,5-2,0 mm vastagságban, fo­gas lehúzóval elterítve. A ragasztó egy­szerre akkora felületen teríthető el, amek­kora a lécek elhelyezéséig nem hártyásodik meg.

Ragasztott parketta lerakásának folyamata

A ragasztott parkettaburkolat fektetését a fallécek lerakásával kezdjük, és soha­sem a helyiség közepétől indulunk, hanem a fal mellől, és egy sorral. A hideg ragasztókkal ragasztott parkettákból bármilyen minta kialakítható. Bitumenmázba bármilyen hornyolt par­ketta ragasztható, hátrányos azonban a többnapos pihentetési idő, amihez nyá­ron 4-5, télen akár 10-20 nap is szük­séges lehet. A bitumenmázhoz legal­kalmasabbak a BONOBIT-H alapozó (kellősítő) és a BONOBIT-S ragasztó.

A vizes parkettaragasztók ma már egyre inkább kívül kerülnek az alkalmazási palettán, a sok negatív tulajdonságuk miatt. A talán egyetlen előnyük, a víz­zel hígíthatóság egyben hátrányuk is, mivel a vizes bázis és hígító víz hatására a burkolat sokszor már a készítéskor felpúposodik és javíthatatlanná válik. Ugyanez az oka a később jelentkező, az idő előtti felválásnak és felszakadozásnak.

A lerakásnál egyszerre több helyiséget kell szakaszosan egyszerre elkezdeni, úgy, hogy egy nap 1,5-2,0 m-nél szélesebb összefüggő felületet semmiképpen ne parkettázzunk, de ez is csak +15 fok feletti hőmérséklet és jól szellőztetett munkavégzés mellett lehetséges.

A vég­ső felületképző műveleteket:

• ősszel és tavasszal 8-10,
• nyáron 5-6 nap

eltelte után lehet csak elvégezni, de in­kább több hetes pihentetés mellett dönt­sünk.

A műanyag bázisú ragasztók egy- és kétkomponensű változatokban szerez­hetők be a következő termékneveken: MAPEI Lignobond: kétkomponensű PU ragasztó, alkalmas beton és esztrich aljzatra, közvetlen vagy kiegyenlítővel bevont rétegre, fa padlóburkolat ragasz­tására. A komponenseivel előkevert ra­gasztó a fogadó felület egyenletességé­től és a parkettalécek hosszától függően 3-as vagy 4-es fogas lehúzóval dolgoz­ható be. A fogyás ütemének megfele­lően csak néhány órára való keverhető előre, mert nagyobb mennyiség meg­köt, és felhígítani nem lehet. Diszperziós bázisú ragasztókkal általá­ban vékony, lamella- és szalagparkettá­kat ragaszthatók.

Ilyen ragasztók a MAPEI Adesilex LC és LC/3: az előbbi 36, az utóbbi 24 óra kötés után csiszol­ható. Száraz betonra, ill. aljzatra 3-as fogas lehúzóval dolgozható be 10 °C feletti hőmérséklet esetén max. 20 perc­re, 4-6 m² ragasztót előre kiterítve. Me­legebb nyári napon a kötés gyorsasága miatt az előteríthető mennyiség akár 1-2 m²-re is csökkenhet. E ragasztótípus előnyei, hogy egyrészt jól bírja a hő­mérsékletváltozásokat, másrészt rugalmassága folytán követi az aljzat és a burkolat közötti mozgásokat. Padlófű­téshez parkettaburkolat esetén ez a leg­alkalmasabb.

Mozaikparketta burkolatok

A mozaikparketta burkolatok keményfa – általában tölgy vagy gőzölt bükk-lé­cekből, dextrin ragasztóanyaggal, papír­aljzatra ragasztott, 300×300, 321×321, 450×450 és 480×480 táblákból készülnek. A táblák egyenletes, sima, pormentes betonaljzatra ragaszthatók fel, műanyag vagy diszperziós bázisú ragasztóval, amelyet fogas spatulyával kell felhor­dani. A ragasztóval bevont aljzatra max. 15 percen belül fel kell kerülniük a par­kettatábláknak.

Egy-egy sor lerakása után a táblák fe­lületén levő papírréteget szivaccsal meg kell nedvesíteni, majd a táblákat sulykolófa segítségével, enyhe ütögetéssel le kell nyomni a ragasztórétegbe. Ez­után a papírt újból benedvesítjük, majd eltávolítjuk a parketta felületéről. A lécek ismételt megütögetése után meg­kezdhető a következő sor lerakása. A fal és a szélső tábla között 1 cm széles hézagot kell hagyni.

Táblás parkettaburkolatok

A burkolási munkák gyorsítása érde­kében üzemileg legyártott nagyobb mé­retű táblákba, panelekbe összeépített parkettatípusok is beszerezhetők. A par­ketták többféle változatban készülnek. Egyik típusuk a hangszigetelési köve­telményeket fokozottan kielégítő Banol M jelű, 300x300x30 mm névleges mé­rettel készülő gumialátétes mozaikpar­ketta panel.

4.116. ábra. Táblás vagy paneles parket­taburkolat a) helyszínen szabott kiegészítő betéttel, b) betétléc beszabása, 1 betétléc, 2 parkettapanel.

A panel elem felső rétegét keményfa lécek, hátoldalát pedig gumi­lemez alkotja. A burkolat készíthető aljzatbetonra ragasztva, de közvetlenül a teherhordó vasbeton lemez felső felü­letére is kerülhet. A ragasztáshoz gumi­lemez burkolatok ragasztója használ­ható, amit fogas lehúzóval kell felhor­dani.

Szalagparketták

A szalagparketta korszerű, nagy mére­tű padlóburkoló elem, amelynek lera­kásához nem szükséges különösebb szak­értelem, elemeiből egyszerű munkával jó minőségű és tetszetős padlóburko­latok készíthetők. Az 1-3 m-es egységcsomagokban for­galmazott parketta háromrétegű, 129 és 137 mm széles és 15 mm vastag, víz­álló ragasztóval egyesített, ún. rétegelt szerkezetű. A felső járófelület kemény­fából (tölgy, bükk, kőris, akác) a kö­zépső és az alsó réteg fenyő, lágy lom­bos vagy kemény lombos faanyagból készül. A járófelület kétrétegű, kopás­álló lakkal bevont.

A szalagparketta különböző anyagú alj­zatokra fektethető. Betonanyagú aljzat 4 m²-es felületén legfeljebb 4 mm sík­tól való eltérés a megengedett, az aljzat felső síkja 20 mm-rel legyen a tervezett padlóvonal alatt. A betonaljzat nedves­ségtartalma nem haladhatja meg a 4 %-ot. Aljzatként régi padlóburkolat is meg­felel, ha a szilárdsága és felülete kielé­gíti a követelményeket és nem fertőzött. A burkolás csak olyan helyiségben kezd­hető meg, ahol 20 napon át nem mértek +5 °C-nál alacsonyabb hőmérsékletet és a relatív légnedvesség-tartalom nem magasabb 65 %-nál. A fektetés napján a hőmérséklet legalább +15 °C legyen. A padlóburkolat anyagait is legfeljebb 65 %-os relatív légnedvességű, és lega­lább +5 °C hőmérsékletű, nedvességtől védett helyiségben kell tárolni.

Páraáteresztő réteg

A hagyományos építésű új épületekben az aljzatra párafékező réteget (pl. fóli­át) kell fektetni. A párafékező anyag toldásainál min. 50 mm átfedés szüksé­ges. Szerelt jellegű vagy öt évnél régeb­ben épített hagyományos építésű épü­letben párafékező réteg nem szükséges. A burkolat alá lépéshangtompító réte­get kell beépíteni, amit az aljzaton vé­gig kell teríteni, de ragasztani sem az aljzathoz, sem a burkolathoz nem kell. A helyiség szélén, a falak mentén ezt a réteget 2-3 cm-re fel kell hajtani, hogy a szalagparketta ne érintkezhessen a fal­lal.

Szalagparketta fektetése, felrakása

A szalagparkettát a beeső fény irá­nyával párhuzamosan kell fektetni és a fal síkjától 10 mm távolságot kell biz­tosítani (faékekkel) a ragasztóanyag megkötéséig. Hossztoldásnál a bütüs végeket egyenként ki kell ékelni. Az elsőként lefektetett szalagparketta hornyolt oldalának a fal felé kell esnie, a következő szalagparketta hornyolt ré­sze pedig a kifelé álló csaphoz csatla­kozzon. Az összeillesztés előtt a hossz­oldali csapot pontszerűen, 15-20 cin­enként be kell kenni vizes diszperziós ragasztóval.

4.117. ábra. Szalagparketta lerakása a) faforgács aljzatra ragasztva, b) pár­nafára szegezve.

4.118. ábra. Szalagparketta lerakása ho­ronyragasztással a) filcrétegre, b) régi szőnyegpadlóra.

A szalagparketta bütüs részét teljes felü­leten ragasztással kell toldani. Az egy­mást követő sorokban a hossztoldások között legalább 30 mm távolság legyen. Az induló szalagparketta oldalfalhoz viszonyított párhuzamosságát ellenő­rizni kell, majd enyhe ütéssel el kell he­lyezni a faltól való távolságot biztosító faékeket. Hosszirányú toldásnál feszí­tővassal a falhoz feszítve a szalagpar­kettákat kell összeszorítani.

A második sort a hosszanti csapok ra­gasztóval való megkenése után kell le­rakni, ezt azzal a szalagparkettával kell kezdeni, amelyikből az előző sor toldó darabját levágtuk. A falhoz kell ke­rülnie a kezdő szalagparketta lefűrészelt oldalának és csapos bütüjéhez csatlakoz­zon a ragasztóval bekent következő sza­lagparketta. Az élek mentén esetleg ki-türemkedett ragasztóanyagot enyhén nedves ruhával vagy szivaccsal le kell törölni.

A további sorokat is az előzőekhez ha­sonlóan kell lerakni, azzal, hogy az utol­só sornál – a 10 mm széles illesztési hézag megtartása érdekében – széles­ségi vágásra lehet szükség. A szalagparketta fektetése után 24 órá­val el kell távolítani a faékeket, majd a szegélyléceket méretre kell vágni és szögezéssel rögzíteni. Középületek, valamint az átlagos hasz­nálatnál erősebben igénybevett lakások helyiségeiben a lerakott padlóburkolat felületét kézzel finoman át kell csiszol­ni, és kétszer át kell lakkozni.

A kész burkolattal szemben támasztott követelmények:

• a padló szilárd és mozgásmentes legyen,
• a padlóburkolat paneljei között az illesztési hézag legfeljebb 5 mm le­gyen.

4.119. ábra. Szalagparketta burkolat ré­tegfelépítése 1 szalagparketta-panel, 2 filc, 3 vakpadló, 4 táblás hőszigetelés, 5 hangszigetelő úsztatóréteg, 6 szigetelés (vagy fólia),  7 aljzat vagy födém, 8 párnafa, 9 szegezés.

4.120. ábra. Szalagparketta lerakásának menete 1 faltő (elő) ékelés, 2 feles kötőelem elhelyezése, 3 élragasztás, 4 szorítópapucs, 5 beszabás, 6 záróelem beszorítása.

A járófelület kialakításának befejező műveletei

A parkettapadlók készítésének utolsó fázisa a felület síkját megadó gyalulás, ill. csiszolás. Ez azonban csak akkor végezhető el, amikor az épület szinte teljesen elkészült (hogy a csiszolt és be­eresztett vagy lakkozott padlóburkolat be ne szennyeződjék vagy meg ne sérüljön).

A gyalulás végezhető kézzel vagy gép­pel. Viszonylag ritkán alkalmazzák, mert a gyalugép meglehetősen vastag réteget távolít el a parketta felületéből, inkább csak a nagyon egyenetlen, fogas felületű parkettáknál kerül szóba. A mozaikparketták felületét szintén nem ajánlatos gyalulni, mert az előbbieken túl a gyalugép a mozaikparketta egyes elemeit ki is „kaphatja” a felületből. A csiszolással szinte bármilyen parket­taburkolat egyenletessé és simára vará­zsolható.

4.121. ábra. Különleges parkettaburkolat intarzia betétekkel, keretlécbe foglalt parkettamintázattal. Sugaras, ill. ívelt lécele­meknél csak paneles előregyártás lehet­séges.

A csiszolást először durva (16-os vagy 24-es), majd finom csiszo­lóvászonnal (60-as vagy 80-as) kell vé­gezni. A hengercsiszoló gépek nagy tel­jesítményűek és egyenletesen sima fe­lületet adnak. A csiszológépet egyenle­tesen kell a felületen mozgatni, mert ha a henger sokáig dolgozik egy helyen, akkor ezen a területen jól észrevehető bemélyedések keletkeznek. Az utolsó csiszolást mindig arra a falra merőle­gesen végezzük, ahol az ablakok van­nak. A fal melletti részek vagy kézzel, vagy erre a célra kifejlesztett szélcsi­szoló gépekkel csiszolhatok. A szalagparkettát – ha lehetséges – ne csiszoljuk, mert ez önmagában, már gyári késztermékként megkapta a végső felületet.

A parkettapadlókat a csiszolás és a szék­lécek elhelyezése után vagy viaszos anyaggal kell beereszteni, vagy lakko­zással kell védeni a nedvességtől. A beeresztés vagy lakkozás csak alapos portalanítás után, közvetlenül a csiszo­lás után végezhető el. A beeresztett és felkeféléssel fényesített vagy lakkozott padló egyszerűen tisztán tartható.

Különleges fa padlóburkolatok

Fakocka burkolatok

Fakocka burkolatok igen ritkán készül­nek, legfeljebb különleges rendeltetésű, általában műemlék épületek helyreállí­tásánál, új házak kapualjaiban, vendéglátóhelyeken, valamint üzemi épü­leteknél alkalmazzák. Alapanyaga lehet puhafa és keményfa, amelyből kb. 8 cm élű kockákat fűré­szelnek, amit – szükség esetén – meg­felelő szerekkel telítenek. E burkolatok régebben igen nagy koptató és mecha­nikai igénybevételű helyeken, pl. nagy forgalmú, járműforgalomnak is kitett kapualjaknál, műhelyeknél készültek, mert a burkolat kitűnően ellenáll a jár­művek okozta igénybevételeknek.

Külső tereknél aljzatbetonon vagy 20 cm vastag kavicsaljzaton, homokba vagy bitumenbe ágyazva készül. A kockák közötti 0,6-0,8 cm széles hézagokat legalább 3 cm mélyen bitumenkiöntéssel kell hézagolni, úgy, hogy a bitumenki­öntés alatti részbe homok kerüljön. Belső tereknél – az elemek méreteinek függvényében, amely lehet akár 3-4 cm – a ragasztott parketta fektetési tech­nológia szerint forró vagy oldott bitu­menbe, esetleg műanyag bázisú ragasz­tóba fektetve készítik.

4.122. ábra. Fakocka padló vastag hézag­gal, szilárd aljzatra ragasztva 1 fakocka, 2 látszathézag, 3 soroló hézag bitumenkiöntéssel, 4 soroló léc, 5 bitu­men (vagy aszfalt) ragasztó réteg.

4.123. ábra. Fakocka burkolat alátét szigetelésre rakva, látszatfugával (0-2 mm) 1 fakocka, 2 fuga, 3 csiszolt felület, 4 ra­gasztás (pl. bitumen), 5 vízszigetelés, 6 ra­gasztás, 7 teherhordó aljzat.

Olyan belső bur­kolatoknál, ahol a burkolat vastagsága nem haladja meg a 40 mm-t, és az alj­zat megfelelően száraz, nedvesség ellen szigetelt fakocka burkolat, hézagok nél­kül ütköztetve rakható le. A felület csiszolása előtt a hézagokat – hasonlóan a parkettaburkolathoz – itt is ki kell tölteni. A burkolat a zajcsökkentés, vagyis a kopogó hang elkerülése érdekében 1-3 cm vastagságú gumilemezre ragaszt­va is készíthető.

A kockák telítése külső térbeni beépítés esetén elengedhetetlen, belső tereknél azonban ez nem lehetséges, a kelle­metlen szaga miatt. A kültéri burkoló­kockákat kátránnyal, egyszer felhasz­nált olajokkal, olvasztott ipari zsi­radékkal telítik. A fakocka burkolat az északi népek ked­velt burkolattípusa, ahol a 2-4 cm mé­retű kockákból 5-6 cm rétegvastagságú burkolat készül, gyakran „kismozaik”-szerűen, eltérő alapszínű faanyagokból, különböző mintázatokat kialakítva.

A padló készítésének módja a következő:

• a négyzetes – több méteres – lé­ceket kiszárítják,
• száradás után négyzetesen átgya­lulják,
• helyszínen, fűrészgéppel egyforma hosszúra szabják,
• mint bármely ragasztott parkettát, kismozaik technikával (ahol a figu­rális alakot előre megtervezik, 1:1-ben papírra rajzolva) lerakják,
• a lerakott és a vágott felületű bütüs végeket néhány nap múlva felcsi­szolják. A további műveletek azo­nosak a parkettáknál elmondottak­kal.

4.124. ábra. Beltéri fakocka burkolat alátét gumialjzattal 1 fakocka, 2 látszatfuga, 3 natúr felület, 4 ragasztás, 5 rugalmas gumilemez (10-30 mm).

4.125. ábra. Bitumenbe ágyazott rönkbur­kolat 1 rönkfa karikák, 2 cementhabarcs kiön­tés, 3 bitumenréteg, 4 aljzatbeton, 5 víz­szigetelés, 6 aljzat vagy födém.

Rönkfa padlók

Alapvetően azonosak a fakocka pad­lókkal, azzal a különbséggel, hogy a le­hántolt farönköt nem kockákra, hanem korongokra „szeletelik”, és a telítés után ezeket építik be bütüs (vágott) végükkel felfelé és néhány hetes száradás után (többszöri faporos felszórást követően durván megcsiszolják a felületét. Egyes helyeken együtt használják a rön­köt és a fakockát, vegyesen rakva belő­lük a burkolatot.

Lécburkolatok

A lécburkolat Kanadában és a skan­dináv országokban kedvelt burkolat­fajta. Készítésekor egy ragasztott par­ketta aljzatával azonosan elkészített alj­zatra hosszában – szálirányban – ra­gasztják le az 5-10 cm² keresztmetsze­tű léceket. A horony nélküli, egyenes ütközéssel fektetett lécek kiválasztásakor elsődleges szempont a száltartás, miután kevésbé deformálódó faanyag szükséges. Kiválóan használhatók az északi fenyőféleségek (luc, borovi, fekete), valamint keményfák. Látványos padlófelület hozható létre a fában levő csomók kihangsúlyozásával. Több na­pos pihentetés után a lécek hézagait ki kell fugázni, és 1-2 nap múlva a fának megfelelő minőségű szemcséjű faporral felcsiszolják és lakkozzák a felületet.

4.126. ábra. Lécburkolat 1 léc, 2 ragasztó réteg, 3 aljzatbeton, 4 hőszigetelés, 5 dilatációs rés, 6 falléc, 7 vízszigetelés vagy födém.

Parafa lemezburkolatok

A paratölgy kérge számtalan területen hasznosítható a dugóktól kezdve, az ex­pandált parafadarán keresztül, egészen a sokoldalúan alkalmazható parafale­mezekig.

A parafa lemez a paratölgy kéreghasítékaként, parafadarából, ragasztásos úton sajtolva állítható elő különböző le­mezvastagságokban. A parafa burkolat a belsőépítészet kedvelt anyaga, mind a padozatoknál, mind a falaknál. Falakra 5-7 mm, padozatokra 10-15 mm vas­tagságú lemez szükséges. A kötőanyaggal kemény lapokká sajtolt elemek a tökéletesen előkészített alj­zatra bármilyen szőnyeg vagy gumi­padló ragasztóval leragaszthatok. A kész felületet nem szabad csiszolni, legfel­jebb végszükség esetén pácolni, pász­tázni azonban lehet.

Újabban megjelen­tek a színezett lapok, melyeknél a ter­mészetes ragasztási felületre készített koptatóréteg a festékbevonat folytán ja­vított felületerősítést kap. A minőségben legjobb, a mennyiségben legtöbb parafa Portugáliából és Spanyolországból, az Ibériai-félszigetről szár­mazik. A végeláthatatlan ligetekben so­rakozó paratölgy (Quercus Suber) kér­gét – amelyet kilencévenként hánta­nak, úgy, hogy a fa él tovább – már az ókortól kezdve hasznosítják a hajósok, a halászok és a bortermelők.

4.127. ábra. Parafa burkolat a) egyhasítékú lemez, b) őrölt parafada­rából sajtolt lemez.

Leglátványosabb formájában, belső bur­kolatként immár kétszáz éve alkalmaz­zák, de valójában csak a XX. században és különösen napjainkban hódít mind nagyobb és nagyobb tért szerte a vi­lágon, páratlanul előnyös tulajdonságai révén. Bebizonyosodott, hogy a parafa olyan ökológiai és egészségügyi szem­pontból kifogástalan, könnyen alkal­mazható, tartós, nedvességtaszító, ki­váló hang- és hőszigetelő burkolóanyag, amely szín- és mintagazdagsága révén elegánssá és széppé varázsolja a legkü­lönfélébb helyiségeket. Falra, földre, mennyezetre egyaránt lé­tezik megfelelő parafa burkolat, külön­böző tömörségben, felületkezeléssel és mintázatokkal. Nemcsak szobában, elő­szobában, hanem konyhában vagy für­dőszobában is alkalmazhatók.

Tökéle­tesen helyettesítheti a parkettát, a lam­bériát, a csempét vagy a tapétát. A pa­rafa különleges sejtfelépítésének kö­szönhetően a burkolat nem penészedik, nem gombásodik és a nedvességnek is ellenáll. Nehezen ég, és égésekor nem keletkeznek mérgező gázok. Sok más burkolat különböző előnyeit egyesíti, lerakása egyszerű, mosható és a háztar­tási tisztítószereket jól bírja.

A parafa burkolat jóformán minden­hova ajánlható: lakásokba, ahol a klímát is előnyösen megváltoztatja, hét­végi házakba, miután a rágcsálóktól is véd, egészségügyi intézményekbe, böl­csődékbe, óvodákba, könyvtárakba, iro­dákba, éttermekbe. Díszíthet parafa temp­lombelsőt, bankokat, üzleteket, hajókat, repülőtéri csarnokot, és a sornak még koránt sincs vége. Szinte kínálja magát dekorációs anyagként, alkalmas búto­rok tapétázására.