• vakolatok

A régi vakolat leverése

A régi vakolatot mindenhol le kell verni, ahol már nem tapad jól az alaphoz. Ezeket a helyeket kalapácsos kopogtatással lehet felis­merni: megütögetve kongó hang­juk van. Nedves és sóvirágos falak felújításakor is célszerű az érintett helyeken lévő vakolatot teljes egészében eltávolítani.

Minél több vakolathiba fordul elő egy adott vakolatfelületen, annál kézenfekvőbb, hogy az egész felületet újravakoljuk. Különösen erősen strukturált felületű külső vakolatoknál lehet zavaró az utólagos javítás, mert nem mindig sikerül utánozni a vakolat eredeti struktúráját.

Ha csak a fedővakolat lazult meg, többnyire elegendő, ha csak ezt a vakolatréteget távolítjuk el. Javítás előtt az alapot (pl. durva csiszoló­papírral) érdesítsük fel, majd a ta­padás javításához hígított habarc­csal, egy kefével jól iszapoljuk be.

Vakolatkeményítő

Ha a vakolat felülete morzsáló­dik, a vakolat összességében azon­ban még stabil, akkor vakolatkeményítőt alkalmazhatunk.

Ez folyékony szer, amelyet bősége­sen fel kell hordani a vakolatra, és azt annyira megerősíti, hogy utána a felületet festeni lehet.

Hibás vakolat eltávolítása

A hibás vakolatot célszerű egészen a tégla síkjáig eltávolítani.

A még jól tapadó fröcskölt alapvakolatot azonban meghagyhatjuk. Kisebb felületeket a kőműves­kalapáccsal is leverhetünk. A lapos­véső is hasznos eszköz.

Nagyobb felületekhez célszerű lapos véső­betéttel ellátott fejtőkalapácsot vagy vakolatmarót használni. Vésés közben viseljünk védőszemüveget!

Seprű használata

A falat a vakolat eltávolítása után seprűvel alaposan seperjük le, hogy az új vakolat kellően megtapadhasson. Ha még vakolat­maradványok is tapadnak a fal­hoz, célszerű minél durvább kefét használni.