A viktoriánus stílus jellemzői
A viktória-korban, az 1830-as évek végétől a 20. Század elejéig az építészet és a díszítőművészet szokatlanul eklektikus. Számos stílus – többségük valamely korábbi irányzat felélesztett változata – virágzott különböző időszakokban.
Ilyen volt a középkori európai művészet architektúrája, ornamentikája ihlette neogótika; a neoreneszánsz, a neobarokk és a neorokokó; a 18. Század végi és 19. Század eleji klasszicizáló Adam-, regency és empire stílusok, valamint az Amerikában jellemző és nagyjából az angol regency mintáját követő „olaszos” irányzat. Emellett a külföldi utazások és a külkereskedelem lehetőségeinek bővülése is segítette az összefoglalóan „keleti”-nek nevezett (kínai, japán, indiai, perzsa, arab) ornamentika és díszítőstílusok asszimilálását.
Fent: A viktoriánus neogótika az 1840-es évektől vált népszerűvé. Angliában a házakat gótikus polikróm díszítősávokkal látták el. A szálfában bővelkedő USA-ban a deszka- és léczsaluzás terjedt el, ami színpompásabb külsőt tett lehetővé: ezt bizonyítja az 1846-ban épült Roseland Cottage (Woodstock, Connecticut) is, mely ma eredeti színeiben – bíbor és rózsaszín – pompázik.
- Huszonegyedik századi viktoriánus stílusú konyha
- Roseland Cottage (viktoriánus stílus)
- Mark Twain háza (viktoriánus stílus)
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Fent: A Viktória-kori stiláris eklekticizmust példázza Mark Twain házának (Hartford, Connecticut) 1881-ben kialakított könyvtára. Japonaiserie stílusú arany-türkizkék tapétájához a könyvszekrény klasszikus mintákat idéző faragványai (indázó voluták, közöttük félrozetta) társultak.
A korszak stiláris eklekticizmusa többféleképpen nyilvánult meg. Sok épületet egy bizonyos stílusban építettek és rendeztek be, de az is gyakori volt, hogy az egyes helyiségeket más és más stílusban tervezték, díszítették: a neogótikus könyvtár mellett békésen megfér a neorokokó hálószoba, a neoklasszicista előtér és a perzsa stílű dohányzó. Gyakran társították különböző stílusok jegyeit egy mívesebb, zsúfoltabb berendezésű helyiségben.
Az 1860-as évek végén megjelenő arts and crafts mozgalom hívei szerint ez stiláris szempontból zsákutca volt: ők inkább az egyszerű formákhoz, igényesebb kézműves munkákhoz való visszatérést hirdették, ami a középkori nemzeti építészetben lelhető fel, jóllehet reneszánsz és keleti motívumokkal, képi világgal társítva.
Az Atlanti-óceán mindkét partján egészen a második világháborúig hatott ez az egységesebb, „hiteles” stílus, amely előkészítette a modernizmus szigorúan racionális elveken alapuló irányzatát.
Fent: Roseland Cottage ikerszalonjának neogótikus formái, motívumai például a két helyiség közötti csúcsív (tölgyfát imitáló pácolt fenyőből), az áttört faragványok, a levéltekercs-díszek a pamlagok támláján, a csúcsban végződő székhátak, a középkori jellegű, színes üvegablakok.
Fent: A Christophe Gollut által nemrég felújított dél-londoni viktoriánus villa (az 1890-es évekből) világosabb, szellősebb, mint a 19. Század végiek általában. A diszkrét színek kontrasztját a fehér, simára vakolt mennyezet, halványsárga falak, ablakkeretek és baluszterek, halványbarna korlátok és korlátpillérek adják. Élénkebb színek csak a késő viktoriánus csillár festett üveglapjain tűnnek fel.
Fent: Fred Hughes 1889-ben épült New York-i lakóházában az élénksárga falak a 19. Század eleji empire markáns, telített színeit idézik. A bútorok, dísztárgyak (az amerikai indiánokat ábrázoló fényképektől a hordozható, ebonizált viktoriánus íróasztalig) a korszak ízlésének megfelelően eklektikusak.