• viktoriánus stílus

A viktoriánus színek alkalmazása

Bár a Viktória-korszak bő fél évszázadot ölel fel, és számos, gyakran eklektikus építészeti és díszítőstílusokat befo­gadott, a főbb irányzatok színvilága markánsan különbözik. Az 1850-es évek előtt a világosabb klasszicista színek, főleg a halvány rózsaszín, mandula, levendulakék és irizáló fehérek voltak divatosak, bár a „fér­fias” könyvtárakban és étkezőkben sötétebb színeket is alkalmaztak, amilyen például a bíborvörös.

A 19. Század harmadik negyedében előtérbe kerülő markánsabb paletta uralkodó színei a hagyományos földszínek, a vörösek és barnák, élénk anilinzöldek, kékek, sötétlilák és sárgák, valamint az előszeretettel használt arany. A század utolsó negyedében ezen erőteljes, színpompás „érett viktoriánus” paletta ellenhatásaként a világosabb, visszafogottabb tónusok lettek népsze­rűek, különösen a sárgásfehér, az elefántcsont, az olívzöldek, a rózsa­pirosak, a halványkékek, a lágy szürkék és a fehér.

Fent: Világosabb, késő viktoriánus színek (fehér, szürkészöld és kőszínek) egé­szítik ki a mahagónibútorokat és a sötét rózsaszín, sárga és bíborvörös bútorszövetet.

Fent: A lécburkolatú viktoriánus házakon gyakran alkalmaztak kontrasztos színeket: ezeken az 1890-es években épült, fehérre festett amerikai sorházakon az ablakkereteket például palackzölddel emelték ki.

Fent: A Goodwin-társalgó (Wadsworth Atheneum, Hartford, Connecticut) virágmintás tapétájának visszafogott, harmonikus színei gyakoriak a 19. Század végi enteriőrökben.

Fent: A Viktória-korszak végén divatos, visszafogott harmadlagos színeket gyakran élénkítették. Itt ezt a szerepet a szék kék kárpitozása tölti be.

Fent: A festett üveg igen kedveltté vált a Viktória-­korban. A tökéletesedő síküveg-gyártás révén nagyobb táblák is készül­hettek, de a neogótika a kisebb, ólomüveg berakású ablakokat preferálta.

Fent: A tapétákon a 19. Század derekán divatos naturalisztikus, élénk színű növénymintákat fokozatosan felváltották a stilizált, tompább színű, például olajzöld és halványsárga motívumok.

Fent: A koloniális korszakban népszerű lambériázott szobák a 19. Század végén ismét divatba jöttek. A képen látható helyiség (Wadsworth Atheneum, Hartford) héjkupolás szekrényt is magában foglal.

Fent: A Viktória-korban az aranyozást a képkeretek, képsínek és a lábazat szegélyének díszítésére alkalmazták. Ez a megoldás gazdagította és melegebbé is tette a palettát.