• favédelem

Favédelem – tippek és tudnivalók

Biológiai sérülések elleni védelem

A tetőtér-beépítés egyik legfontosabb anyaga a fa. Védel­méről az épületek padlásterének beépítésekor gondos­kodni kell.

Kártevők

A fedélszékekbe és fafödémekbe beépített faanyag az idők folyamán elhasználódik, tönkremegy. Pl. Budapesten, a felmérések szerint, a 60-80 éves épületek tetőszerke­zeteinek 80…85%-a károsodott. Rongálódásukat mecha­nikai sérülések és biológiai fertőzések okozták.

A mechanikai sérülések lehetnek:

• repedések (hossz- és keresztirányúak),
• lehajlások (vetemedések),
• törések,
• beázások (csaptól, üzemi víztől stb.).

A biológiai sérüléseket okozhatják:

• emberek (az emberek által okozott fizikai sérülések következménye),
• rovarok,
• baktériumok,
• gombák.

Emberek

A fa felhasználása közben szükségszerűen és szerkezetépítési okokból (pl. ácskapocs, szegek, szer­számnyomok) mélyebb sérüléseket okozhatnak. E sérülé­sek elősegítik a rovarok, baktériumok, gombák meg­telepedését.

Rovarok

Főleg a gombával fertőzött területeken teleped­nek meg. Általában a rovarok álcái, egyes esetekben ma­guk a rovarok okozzák a kárt. Az aktív rovarfertőzést a kirepülő nyílások alatti furatliszt első ránézésre is elárulja. A rovarrágások átmérője, hossza, alakja, elhelyezkedése alapján könnyen meghatározható a kártevő fajtája, és így a hatásos védekezés módja. A leggyakoribb farontó bogarak: cincérek, szúfélék, darázsfélék, hangyák, kopogóbogár, falisztbogár.

Baktériumok

A nedves fán szaporodnak, elbontják a fa fehérjetartalmát. A rovarok táplálékául szolgálnak.

Gombák

A spórák megtelepedéséhez, szaporodásához a fa meghatározott nedvességtartalmára, 18-25 °C me­legre, a levegő 18-22 %-os nedvességtartalmára és mini­mális napfényre van szükség. Főleg az új épületek gombás fertőzéseit segítik elő a fatelepekről behurcolt kórokozók.

A főbb gombafajták a következők:

• penészgombák,
• könnyező házigomba,
• házi kéreggomba,
• pincegomba,
• barna fenyőgomba,
• lemezes fenyőgomba,
• pikkelyes fagomba.

Penészgomba

Először ezek, a szilárdságot nem be­folyásoló, elszíneződést okozó penészgombák jelennek meg, amelyek vörös, zöld, kékes, szürke és fekete színűek lehetnek. A fa felületét teljesen vagy foltokban takarják. A felszín alá max. 2 mm mélyen hatolnak. Ezek a felszíni foltok egyes gombafajták esetében (pl. kékülés) megnehe­zítik az olajos védőszerekkel végzett telítést.

Könnyező házigomba

Az épület faszerkezetének leg­nagyobb ellensége. Mindenféle fát megtámad. A meg­fertőzött szerkezet színe előbb sötét lesz, majd hossz- és keresztirányú repedések keletkeznek rajta. A gomba rövid idő alatt lebontja a fa cellulóztartalmát. Kiirtása nagyon nehéz és költséges eljárást igényel. Terjedését szinte alig korlátozza valami. A fal, a bádogozás, az üveg és a kövek hézagain, repedésein is áthatol. A légszáraz fát is meg­támadja és elpusztítja.

Házi kéreggomba

Barnakorhadást okoz. A fertőzött fa (a fenyőféléket támadja meg) kézzel szétmorzsolható. Élettere a fülledt, nagy hőmérsékletű és nagy páratartalmú helyiség, ahol a faanyag nem tud kiszáradni. Főbb elő­fordulási helyei: gerendavégek, vakpadló stb.

Pincegomba

Főleg új építkezéseken, átépítéseknél fordul elő; így számolni kell vele a tetőtér-beépítésnél is. Mind a lombos-, mind a fenyőfát megtámadja. Az építtető a födémgerendák falba nyúló végén találkozik ezzel – az egyébként pincében, földdel érintkező faanyagokban honos – gombával. Rendszerint rovarfertőzéssel együtt fordul elő.

A védekezés módjai

A faanyag védelme három részből tevődik össze:

• megelőzés,
• megszüntető eljárások,
• utókezelés.

Megelőzés

A megelőzés tulajdonképpen biológiai védekezés, amely ideiglenes védelmet nyújt. Elvégezhető a tárolás helyén vagy a beépítéskor. Legfontosabb teendő a kártevő gom­bák életterének megszüntetése. A tárolás helyén a talajt 5%-os klórmeszes vízzel kell fertőtleníteni. A fa tárolása lehetőleg betontuskón, máglyázva, hézagosan (légmozgást biztosítva), csapadékvíz ellen tetővel lefedve történjék.

Mielőtt a helyesen tárolt, gombamentes fát beépítenénk, vizsgáljuk meg a tetőszerkezetet. Ha fertőzött tetőteret kell beépíteni, a fertőzés mértékének meghatározására a födémben teljes feltárást kell végrehajtani. Pontosan be kell határolni a fertőzött területet, a fertőzési gócokat. Az elgombásodott területről (pl. a könnyező házigomba esetén) nemcsak a faanyagot, hanem minden feltöltést, vakolatot stb. – a beépítés megkezdése előtt – az erre kijelölt helyre el kell szállítani, és minimum egy méter mélyen el kell földelni!

Ezt követően a fertőzött területen nátrium-hidroxid 5%-os vizes oldatával kell fertőtleníteni. A régi, víz elleni szigeteléseket is meg kell vizsgálni. Sérü­lés, elhasználódás esetén ezeket ki kell cserélni. Csak ezután szabad az új feltöltést és a vegyileg kezelt új fa­anyagokat beépíteni.

Megszüntető eljárások

A vegyszeres védekezés tartós védelmet nyújt a kártevők ellen, ill. megállítja és megszünteti a fertőzést.

A vegy­szerek hatásuk szerint lehetnek:

• gombaölő,
• rovarölő és
• kombinált szerek.

A következőkben bemutatott szereket nem teljes termék­választékban és csak felsorolás jelleggel ismertetjük. Vala­mennyi vegyszer pontos adagolási és felhasználási módja megtalálható a forgalomban levő dobozon, üvegen. Mér­gező anyagok lévén a használati utasítást szigorúan be kell tartani!

A javasolt, vízzel oldható vegyszerek a következők: fedélszékhez:

• TETOLV 5%-os,
• TETOL FB 25%-os,
• IGNIS FKI 10%-os,
• ammónium-szulfát 12%-os,
• ammónium-szulfát + bórax 12%-os (3:1); födémhez:
• pentaklór-fenol-nátrium 5%-os,
• TETOL EZ20%-os,
• TETOL TB 25%-os oldata.

Lakkok. Felhasználásukat – alapozók nélkül – gyors öregedésük miatt nem ajánljuk.

Lazúrok. A fafelületek védelme mellett színezésre, felü­letképzésre is alkalmasak. Színskálájuk jól kielégíti az esztétikai igényeket. A vízfelvételt nagymértékben csök­kentik és nem akadályozzák a faanyag légzését. Ezzel kizárják a fülledést okozó gombák megtelepedését.

Fajtáik a következők:

• XYLADEKOR,
• TETOL-LAZUR,
• ALBONIN-LAZUR.

A XYLADECOR sokrétű alkalmazási területe miatt bő­vebb ismertetést érdemel. Hazai és trópusi fák konzervá­lására, külső és belső térben egyaránt alkalmas (a fedel­es födémszerkezetek, bútorok, zsalugáterek, padlók, ablakok). Mélyen beszivárog a fába, és megbízható védel­met nyújt a rothasztó és kékkorhadást okozó gombák, valamint a farontó bogarak ellen. Kiváló fényállóságú pig­menteket tartalmaz. Színtelen változata az időjárásnak huzamosan kitett helyen elszürkül. Sokféle színben kapható, amelyek egymással jól keverhetők. (Hígítani tilos!) Az egyenletes lazúrhatás elérése céljából a felületre felvitt anyagokat, egy-egy réteg felhordása után 30 perccel, száraz ecsettel vagy szivaccsal szálirányban el kell dol­gozni.

Alkalmazása előtt:

• a gyantás fákat nitrohígítóval gyantátlanítani kell;
• ajánlatos a felületet homokszemcsés csiszolópapírral simára csiszolni (erre a célra acélgyapot nem alkalmas);
• az anyagot alaposan fel kell keverni használat előtt.

Ecsettel vagy mártogatással, két, ill. három rétegben kell felhordani. (Az időjárásnak kitett felületen három réteg szükséges, felhordás közben a szert többször fel kell keverni.) A művelet ideje alatt a védőfelszerelés használata kötelező. A XYLADEKOR-t nem szükséges lakkal átvonni, de a nagyobb mechanikai hatásoknak kitett felületeken ez hasz­nos lehet (pl. padlóburkolat, bútorok). Ehhez olaj- vagy műgyantaalapú, színtelen lakk használható.

Ha a fa védelme a kártevők okozta nagymérvű statikai gyöngülés miatt célszerűtlen, akkor a károsodást szenve­dett részt ki kell cserélni. Ha nem az egész rész károsodott, akkor csak a hibás részt kell eltávolítani. Az új elem beépí­tése előtt a régi elemet is ajánlatos vegyszerrel kezelni. A fertőzött részt semmisítsük meg! (El kell égetni vagy legalább egy méter mélyre elásni.)

Utókezelés

Az időjárásnak kitett – a szennyeződéstől megtisztított – felületet kétévenként egy réteggel át kell festeni. Az idő múlásával a vegyszerek hatása csökken, ezért mindenféle kezelést időnként meg kell ismételni. Utólagos tetőtér-beépítés tervezésekor ajánlatos szakvéleményt kérni a FAKI-tól (Faipari Kutató Intézet), amely megvizs­gálja és véleményezi a szerkezetet, majd meghatározza a helyes kezelés módját.

Tűz elleni védelem

A fa gyúlékony, könnyen éghető anyag. Huzamosabb ideig nem áll ellen a nagyobb hőmérsékletnek, és a tűztől tartó­san nem is védhető.

Nehezebben gyullad meg, ha

• nagy keresztmetszetű,
• tömör,
• sima felületű,
• élei lekerekítettek.

Összetétele 105-110 °C-ig nem változik; ennél na­gyobb hőmérsékleten azonban desztillációs folyamat zajlik le. Gázok keletkeznek, amelyeknek lobbanáspontja 230-260 °C, gyulladáspontja 260-290 °C. E hőmérséklet felett a fa elég. A Függelékben található tűzvédelmi előírások betartása a tervezőtől nagyon gondos munkát igényel, hogy a fa és a fapótló anyagok égéskésleltető védőszereinek kiválasz­tásakor – a beszerzési lehetőségek, az esztétikai, gazda­sági és műszaki szempontok figyelembevételével – a megfelelő szerkezeti megoldással és anyagválasztással biztosítsa a tűzvédelmi előírások betartását.

Az égéskésleltető anyaggal kezelt és a tűzvédő festék­bevonattal ellátott épületszerkezeteket úgy kell beépíteni, hogy rendszeres vizsgálatuk, szükség esetén utólagos védőszeres kezelésük – a telítéssel végzett égéskéslel­tetés kivételével – megoldható legyen. Ezek az anyagok késleltetik a fa meggyulladását, és las­sítják a tűz továbbterjedését. Felhasználásuk előtt fontos teendő a használati utasítás elolvasása. A kezelés előtt a fát szárítani, a portól, szennyeződéstől meg kell tisztítani.

A telítés a legköltségesebb eljárás. Előnye, hogy eltömi a hézagokat és megakadályozza az oxigén bejutását a fába. Hátránya, hogy a fa házilagosan nem telíthető égés­késleltető anyagokkal. Mindenféle kezelést időszakonként meg kell ismételni (utókezelés).