• penész
• pince

Nagy nedvességtartalom, penész, sótartalom a pincében

Habár a nedvesedés okát általában nem lehet egy tényezőre visszavezetni, mindig több körülmény kölcsönhatásaként jelentkezik, de a domináns hatást mindig meg lehet találni. Ez a tényező általában a pince környe­zetének és alakjának függvénye. Általánosan igaz, hogy a helyi adottságok és az épület elhelyezkedése alapvetően befolyásolja, hogy milyen típusú állagromlással kell számolni. Például penészgomba kialakulásávan, amelyet egyből a penészmentesítés terhe követ, már amennyiben fontos számunkra az otthonunk egészségének megőrzése

Más elhelyezkedésben és környezeti feltételek mellett ugyanabban a pincében nem következne be az adott károsodás. Az állagromlás okát meghatározhatjuk úgy is, hogy a további­akban tárgyalt típusok közül kiválasztjuk, melyik felel meg legjobban a konkrét pincének, és ez alapján megtervezzük a felújítás menetét. A hiba meghatározásakor feltételezzük, hogy az eredeti szigetelés már nem véd megfelelően, vagy az épületet egyáltalán nem szigetelték.

Felújítás és teendők

A felújítás során a legfontosabb feladat, hogy kiválasszuk az állagromlás okának leginkább megfelelő módszert. Optimális módszernek azt nevezzük, amellyel az adott körülmények között a leghatékonyabban érhető el a cél. A megfelelő technológia kiválasztását befolyásolja az is, hogy a kárel­hárítás mellett milyen más építési munkákat tervezünk.

A műemlék jellegű épületek felújítása feleljen meg a műemlékvédelmi hatóság által szabott feltételeknek. Az utólagos szigetelés tervezőjének tisztában kell lennie azzal, hogy a választott módszer mennyire hatékony az egyes környezeti feltételek mellett, és alkalmazható-e az adott épületkár elhárítására.

Az utólagos szigetelés tervezésének folyamata teljes felújítás esetén:

• a fal nedvesség- és sótartalmának vizsgálata, az eredmények kiértékelése, az esetleges mikrobiológiai kártevők jelenlétének megállapítása;
• a helyiség mikroklímájának felmérése a relatív páratartalom és a le­vegőáramlás figyelembevételével;
• előzetes konzultáció a beruházóval – az épület tulajdonosával, haszon­élvezőjével vagy a felújítás építész tervezőjével – a tervezett felújítási munkákról és az épület jövőbeni rendeltetéséről;
• konzultáció az épület épületgépészeti terveinek (vizes berendezések, fűtés, szellőzés és klimatizálás) készítőivel a javasolt módszerekről.

A vizsgálatok és egyeztetések alapján megállapodás születik a felújítás építészeti-épületgépészeti feltételeiről. A kiválasztott utólagos szigetelési módszerek még nem véglegesek, módosíthatunk rajtuk, mivel befolyá­solják azokat a szakági tervek részletei is (lesz-e szellőztetés, az termé­szetes vagy mesterséges lesz-e, hol lesznek vagy vannak közművezetékek az épület közelében, milyen speciális vakolatot használnak stb.).

A tervezés további menete az előzetes egyeztetések után a következő:

• meg kell határozni a helyiségek céljának és a gépészeti-higiéniai beren­dezéseknek megfelelő mikroklímát;
• ki kell választani az optimális utólagos szigetelési eljárásokat, és egyez­tetni kell a felújítás tervezőivel az azokhoz szükséges munkákat.

Az utólagos szigetelés tervezésének lépései, ha a cél csak a nedvesedés megszüntetése:

• a fal nedvesség- és sótartalmának vizsgálata, az eredmények kiér­tékelése, az esetleges mikrobiológiai kártevők jelenlétének megálla­pítása;
• a mikroklíma értékelése a helyiségek későbbi rendeltetésének figye­lembevételével (a jelenlegi és a jövőben elvárt relatív páratartalom össze­hasonlítása);
• egyeztetés a tulajdonossal, ül. a helyiségek használójával az általuk ter­vezett átalakításokról, elsősorban a padlóburkolatokról, azok réteg­rendjéről, a fűtésről, a falak felületképzéséről (vakolat, faburkolat, csempe stb.);
• egyeztetés a tulajdonossal a felmerülő költségekről, valamint azokról az eljárásokról, amelyeket csak kívülről lehet végezni, így érintik az épület környezetét is (közös udvar, közterületek);
• több alternatíva kiválasztása, általában mindig a két szélsőség, az ideig­lenes és a radikális átalakítás között.

A kárelhárítás tervezése során elkerülhetetlen a levegőáramlásnak, vagyis a helyiségek szellőzésének meghatározása, ill. a helyiségek felhasználásá­nak megfelelő levegőcsere megtervezése. Ha ismerjük a szellőztetéssel elvezethető pára mennyiségét (hogy a külső környezet mennyi párát tud felvenni), akkor meghatározhatjuk a bevezetendő levegő mennyiségét.

A belső levegő páratartalmát növelik a lakók, ill. azok a személyek, akik hosszabb-rövidebb ideig a helyiségekben tartózkodnak. Azt, hogy a pené­szedés elkerüléséhez mennyi külső levegőt kell beáramoltatni a helyi­ségbe, a következő képlet alapján számíthatjuk ki: V_L= Q / q_L, ahol V_L a szükséges külső levegő mennyisége, m³/h; Q a képződő nedvesség mennyisége, g/h; q_L az elvezetett nedvesség mennyisége, g/m³.

A 17. ábráról leolvashatjuk, mennyi szellőzőlevegő szükséges egy személy­nek (m³/h), hogy megelőzhessük a rossz hőszigetelésű épületekben a pe­nészedést.

A 18. ábrán megfigyelhetjük, hogyan befolyásolja a naponta szükséges szel­lőztetések számát a külső környezet hőmérséklete és a családtagok száma (egyéb feltételek: a lakóterület 100 m², vagyis 250 m³ levegő; a megtermelt nedvesség mennyisége 75 g/h).

17. ábra. A szellőzőlevegő mennyisége.

18. ábra. A lakók számának hatása a szükséges szellőztetésekre.

A megfelelő belső mikroklíma megteremtése, amely elkerülhetővé teszi a penészedés és a jellegzetes kondenzációs felületek kialakulását, egyér­telműen építészeti és kivitelezési kérdés. Ennek ugyanis előfeltétele a meg­felelő levegőcsere.

A levegőcserét többféleképpen megoldhatjuk, éspedig:

• természetes szellőzés, amelyet a külső és belső levegő nyomása közti különbség, azok eltérő sűrűsége okoz; hatással van rá a külső levegő áramlása, vagyis a szél és az ún. kürtőhatás – lényegében a következő megoldásokról van szó: épített szellőzőcsatornákkal, alagcsövezéssel bejuttatott levegő és légaknás szellőztetés;
• passzív szellőzés, amely ugyancsak természetes hatáson alapuló levegő­csere, és a különböző aknákba, világítóudvarokba vezetett szellőző­nyílásokon át megy végbe;
• kényszerített szellőztetés, amely alulnyomáson vagy túlnyomáson alapul, és ventilátorral hozzuk létre – vagyis adott térbe kényszerített be- és ki­áramlásról van szó.

A felújítás megkezdésekor a penészfoltokat, amelyeket az épület állagának felmérésekor találtunk, meg kell szüntetni. Valójában fertőtlenítésről van szó, vagyis vegyi és fizikai eszközökkel megakadályozzuk a penész továbbterjedését. Erre a célra különböző anyagokat fejlesztettek ki, amelyek a megfelelő technológiai előírások betartása mellett hatékonyan eltávolítják a penészgombát. Ezeket azonban csak akkor használjuk, ha a penész rontja az épületet használók egészségét (vagy komoly károkat okoz a szerkezetekben). A helyreállítási munkákra kidolgozott terv része a megelőzés is, vagyis olyan környezet kialakítása (építészeti megoldásokkal, szellőzéssel stb.), ahol nem jelenhet meg és terjedhet el (újra) a penész.

Ismerje meg, mit mond egy szakértő a pince penészmentesítéséről >>

Pince penészmentesítése

A pince egy nedvességnek kitett helyiség. A pince penészmentesítése egy különlegesen speciális folyamat, amit a következők szerint lehet véghezvinni: pince penészmentesítése, lépésről lépésre >>

Sótartalom

Az épületszerkezetek állagát, állapotát jelentősen befolyásolja a sótar­talom, amely a nedvesedéssel összefüggő, de külön kezelendő kérdéskör. A külső falak bizonyos mértékben vízben oldódó sókkal telítettek, első­sorban kloridokkal, kén- és nitrogénszármazékokkal. Ezt különösen a homlokzati falakra terhelő boltozatok vállánál tapasztalhatjuk. Egyes utólagos szigetelési technológiák a nedvesedés megfékezése mellett csök­kentik (vagy megszüntetik) a falak sótartalmát is.

Más esetekben ki­egészítő eljárásokkal távolíthatjuk el a sókat. Ezek közül a legradikálisabb az ún. só mentesítő vakolat. A módszer lényege, hogy a problémás felület­re speciális vakolatot hordunk fel, amelyet egy bizonyos idő után, miután feltöltődött sókkal, eltávolítunk a felületről. Erre az esetre is érvényes azonban, hogy elsősorban a jelenség okát kell megszüntetni, vagyis korlá­tozni kell vagy teljesen fel kell számolni a sók forrásait.

9. táblázat. A rossz hőszigetelésű épületekből elvezethető nedvesség mennyisége a külső hőmérséklet függvényében, ha a belső hőmérséklet 20 °C.