• panelház
• tűzvédelem

Panel felújítások tűzvédelmi vonatkozásai

Fontosnak, elengedhetetlennek tartjuk mind az engedélyköteles, mind az a nélkül végezhető felújítások, korszerűsítések megvalósítá­sa során az építményekre kötelező jelleggel előírt tűzvédelmi köve­telmények – amelyeket jelenleg a 2/2002. (1.23.) BM rendelet 5. mel­lékletének 1. fejezete tartalmazza – figyelembevételét, betartását. A következőkben a cikksorozat témaköréhez tartozó munkarészekre vo­natkozó legfontosabb tudnivalókat ismertetjük röviden.

A tetőtér-ráépítések tűzvédelmi kérdései

A meglévő lapostetős épületek magastetővel való ellátása és az így kialakított padlástérnek lakás-, illetve egyéb rendeltetéssel való ki­használása is igényként merülhet fel. Tűzvédelmi szempontból fontos kérdés, hogy az így kialakításra kerülő építményszint¹ következ­tében módosul vagy sem az épület magassági besorolása. Jelentősen eltérnek a tűzvédelmi követelmények a többszintes épület (amelyben a legfelső építményszint 13,65 m alatti), a középmagas épület (amelyben a legfelső építményszint szintmagassága 13,65 m és 30 m közötti), illetve a magas épület (amelyben a legfelső építményszint szintmagassága a 30 m-t meghaladja) esetében.

Az említett szintma­gasságot az építmény főbejárata – bejárati előlépcsője – előtti járda szintje és az építményszint padlófelülete közötti függőleges távolság határozza meg. Az építményszintek számának megállapításakor va­lamennyi szintet figyelembe kell venni a pinceszint(ek), az alagsor, a galéria, a tetőszint és a tetőfelépítmény szintje kivételével. Tűzvédel­mi szempontból a tetőtér akkor minősül szintnek, ha a beépített rész az alapterület 25 %-át meghaladja. Amennyiben tetőtér-ráépítéssel módosul az épület magassági besorolása, fel kell mérni, hogy a szük­séges tűzvédelmi változtatások műszaki szempontból megvalósíthatók-e, mennyiben befolyásolják a megfelelőnek, biztonságosnak mondható kialakítást.

Nézzünk néhány példát:

Egy négyemeletes épület (amelyik jelenleg többszintes lakóépületnek minősül) tetőtér ­ráépítést követően középmagas besorolásúvá változik. Ennek eredményeként tűzoltási felvonulási területet kell biztosítani az épületnek legalább az egyik oldalán. Az épületnek a tűzoltási felvonulási terü­let felöli oldalán lévő homlokzatán tűzszakaszonként és szintenként kettő, mentésre alkalmas nyílászárót (legfeljebb 1,0 m mellvéd magasságú ablakot, loggiát vagy erkélyt) kell elhelyezni. A mentésre beépített ablak osztás nélküli üvegezett felülete legalább 0,75 m szé­lességű és 1,20 m magasságú legyen.

Tűzcsapok száma, oltórendszerek

A tűzoltási felvonulási terüle­ten a tűzcsapok száma kettőnél kevesebb nem lehet. Megváltoznak a kiürítési útvonalakra vonatkozó előírások, megjelenhet a füstmentes lépcsőház igénye. Két lépcsőház esetén a legfelső szinten megvilágí­tott, járható kapcsolatot kell kialakítani. Középmagas épületben szá­raz felszálló vezetéket kell kiépíteni, amelynek létesítési kötelezettsé­ge alól Budapesten és a megyeszékhelyen az illetékes I. fokú tűzvédelmi hatóság eseti felmentést adhat. A száraz tűzivíz-vezetékekkel kapcsolatban ellentmondások tapasztalhatók.

A probléma, hogy en­nek a rendszernek adott esetben való alkalmazhatósága – az eredeti szerepével és funkciójával ellentétben – időveszteséget jelenthet a tűzoltóság beavatkozása során (átvizsgálás, szerelvények elzárása stb.). Az épületekben keletkezhető tűzesetek gyors felszámolásának egyik feltétele az épületen belüli tűzivíz hálózat megléte, hozzáférhetősége, biztonságos használhatósága. Igen is szükség van a hasz­nálható száraz, felszálló vezetékre (középmagas épületeknél)!

Tűzivíz hálózat

Mérle­gelendő, hogy amennyiben a karbantartása, a folyamatos és teljes biztonsággal való használhatósága nem biztosítható, milyen módon történhet a kiváltása. Nem helyes és főleg nem felelős megoldás a megszüntetés vagy a kiépítés elkerülése. A kiváltás történhet ned­ves hálózattal vagy olyan műszaki megoldással, amely a száraz fel­szálló rendszerben megakadályozza a külső beavatkozás (szerelvény­eltulajdonítás, elzáró szerelvénymegnyitás) lehetőségét. A példák to­vább sorolhatók, és amennyiben középmagas épületre kerül a tetőtér-ráépítés, amelynek következtében az épület magas épület besorolást kap, további tűzvédelmi előírások betartása válik szükségessé.

Építményszint: az építménynek mindazon járószintje, amelyen meghatározott rendel­tetés céljára helyiség, helyiségcsoport (pl. pinceszinti, alagsori, földszinti, emeletszinti) van vagy létesül. (2/2002. (I. 23.) BM rendelet).

Az épületgépészeti strangok tűzvédelmi kérdései

Szellőzőberendezés

Nagyon egyszerűnek tűnő, de rendkívül fontos szabály, hogy a szel­lőzőrendszereket úgy kell kialakítani, hogy az egyes szintek és tűz­szakaszok között az esetleg keletkező tűz és füst átterjedését a rend­szer ne tegye lehetővé.

Épületgépészeti vezetékek beépítése (középmagas, magas épület esetében)

Az épületgépészeti vezetékek beépítése, lecserélése is szabályozott, amelynek jelentősége a tűz egyik lakásról a másikra, vagy az épület egyik szintjéről egy másikra való átterjedésében, illetve az átterjedés megakadályozásában jelentkezik. A falon vagy födémen átvezetett vezetékek átvezetési helyein a nyílásokat tűzgátló tömítéssel kell el­látni. Szerelőakna esetében, annak falszerkezete „nem éghető” anya­gú kell, hogy legyen, és szintenként egy szerelőnyílást szabad rajta kialakítani.

Mind a falszerkezet, mind pedig a szerelőnyílás lezáró szerkezetének, a tűzvédelemre vonatkozó rendeletben (1. 2/2002. (1.23.) BM rendelet 5. mellékletének I. fejezete tartalmazza) megha­tározott tűzállósági határértékűnek kell lennie. A szerelőaknát a födé­mek szintjében szintén meghatározott tűzvédelmi paraméterű szerke­zettel kell lezárni. A szintek között átvezető szellőzővezetéket és egyéb, éghető anyagú vezetéket (ejtővezetékek, elektromos kábelek és vezetékek) a rendeletben rögzített tűzvédelmi tulajdonságú szer­kezettel kell határolni.

Az elmúlt évtizedekben számtalan olyan tűzeset történt, ahol eze­ket az előírásokat figyelmen kívül hagyták, aminek következtében az egyik lakásban keletkezett tűz a szomszédos szintre/szintekre át tu­dott terjedni. „Megéri” a lakóépület-felújítás keretén belül erre a kér­déskörre kiemelt figyelmet fordítani a középmagas, magas, de a többszintes épületek esetében is!

A bejárati ajtók tűzvédelmi problémái

Az egy tűzszakaszból álló és egy lépcsőházzal rendelkező középma­gas épület esetében, valamint közép-, zárt folyosós vagy zárt oldal-folyosós kiürítési útvonallal kialakított középmagas és magas épület­ben a kiürítési útvonalra nyíló önálló rendeltetésű egységek bejárati ajtói legalább „nehezen éghető” 0,25 óra, vagy „közepesen éghető” 0,5 óra tűzállósági határértékűek kell, hogy legyenek. Léteznek olyan lakóépületek, amelyek az előző besorolás szerintiek, és még sem ilyen tűzvédelmi minősítésű bejárati ajtókat építettek be.

Ennek az oka, hogy az építés idején, eseti elbírálás alapján (elsősorban az ajtók egymástól lévő távolságai miatt) felmentést kaptak. A problé­ma akkor jelentkezik, amikor ezeket az ajtókat áthelyezik, vagyis be­építik a lakások előtt lévő kisebb tereket, megnövelve ezzel a lakás hasznos alapterületét, mert akkor megváltozik az eredeti, engedélye­zett állapot. Ilyenkor már nem lehet arra hivatkozni, hogy eddig is ezek az ajtók voltak beépítve, csak most áthelyezték őket néhány mé­terrel odébb. Ezekben az esetekben kizárólag a fentiekben rögzített előírásoknak megfelelő ajtók építhetők be, amelyek minősítéssel kell, hogy rendelkezzenek.

Homlokzati hőszigetelő rendszerek

A homlokzati hőszigetelő rendszerek elhelyezésére, beépítésére az érvényben lévő tűzvédelmi szabályozás szűkszavú, de fokozott fi­gyelmet igényel. Egy rosszul megválasztott szigetelőrendszer adott esetben „csak” utólagos pluszköltséget jelenthet (kijavítása, megfe­lelővé tétele), rosszabb esetben közrejátszhat a tűznek a szintek kö­zötti átterjedésében.

Homlokzati tűzterjedés határérté­ke

Nyílásos homlokzati falak, valamint üvegezett homlokzatok eseté­ben két- vagy többszintes épületekben egyazon tűzszakaszhoz tarto­zó, egymás feletti szintek között a homlokzati tűzterjedés határérté­ke az épület tűzállósági fokozatának függvénye. Az I. tűzállósági fo­kozatú, valamint a középmagas és magas épületekben, továbbá az „éghető” külső homlokzatburkolatot tartalmazó épületek esetében, a homlokzati tűzterjedés határértéke legalább az épületszintek közötti födémek tűzállósági határérték követelményének feleljen meg.

A tűzszakaszok közötti tűzterjedés megakadályozása céljából az épüle­tek homlokzatán, tűzszakaszonként, a tűzgátló szerkezetek vonalában (tűzfalak, tűzgátló falak és tűzgátló födémek előtt) tűzterjedés-gátat kell kiképezni. A hő- és hangszigeteléseket, amennyiben azok „közepesen éghető”-k, akkor 1000 m²-enként, ha „könnyen éghető”-k, akkor 500 m²-­enként „nem éghető” anyagú osztósávval meg kell osztani.

Javaslatok a felújítások tervezéséhez

Az épületek felújításakor törekedni kell az alapvető tűzmegelőzési szempontok végrehajtására.

A kiürítési feltételek biztosítása:

• Többszintes épületnek a kiürítésre számításba vett útvonalain éghető anyagok beépítéséhez, elhelyezéséhez a tűzvédelmi ha­tóság hozzájárulása szükséges.
• Középmagas és magas épületekben a lépcsőház szerkezeteinek burkolata, valamint a lépcső kiegészítő szerkezetek kizárólag „nem éghető” anyagból készülhetnek. A kiürítési útvonalak (fo­lyosó, közlekedő) határoló falának, födémének burkolatát és esetleg az álmennyezetét „nem éghető” anyagból kell létesíteni. A kiürítési útvonal falburkolatát úgy kell kialakítani, hogy az a burkolat mögötti részen anyagtárolásra ne adjon lehetőséget.
• Hő- és füstelvezető működőképességének biztosítása.

Az épület kiürítésének és a beavatkozás gyorsításának is elenged­hetetlen feltétele a berendezés működőképessége, megfelelő műsza­ki állapota.

A beavatkozási feltételek biztosítása:

• Külső és belső oltóvíz- (száraz és nedves) hálózat. Az épületben keletkezhető tűz oltásához elengedhetetlen a megfelelő oltóvíz-intenzitás biztosítása.
• Tűzoltási felvonulási terület biztosítása. A legnagyobb problé­ma a meglévő tűzoltási területen való gépjármű-parkolás, amelynek következtében esetenként szinte lehetetlen az épület tűzoltó-gépjárművekkel való megközelítése, ami a tűzoltás megkezdését lényegesen hátráltatja.
• Elterjedt megoldás a lakások előtti közös használatú terek ráccsal való lezárása. Az így lezárt területeken nem lehet tűzvédel­mi berendezés, közmű nyitó/záró szerelvény. Egyéb esetekben a kiürítést és a beavatkozást hátráltatják a rácsok, tehát nem ja­vasolt megoldás. Amennyiben a lakástulajdonosok úgy ítélik meg, hogy a vagyonvédelem miatt rácsra szükség van, akkor ezt a lakás bejárati ajtaja elé javasolt felszerelni.

Az elektromos és villámvédelmi rendszer felülvizsgálata: A lakásokban az elmúlt évtizedben jelentősen megnőtt az elektro­mos fogyasztó berendezések száma, amelyek következtében lényege­sen nagyobb a villamos hálózat terheltsége. Ennek felülvizsgálata, átépítése a felújítás részét kell, hogy képezze.

Egyebek: Az iparosított technológiával készült épületek felújítását megelő­zően célszerű előzetesen konzultálni az illetékes önkormányzati tűz­oltósággal, amelyen a várható problémás kérdések tisztázhatók, a tervezési irányelvek rögzíthetők. A témakörben az Országos Tűzvé­delmi Szabályzat kiadásáról szóló, többször módosított 35/1996. (XII.29.) BM rendelet és a Tűzvédelem és a polgári védelem műsza­ki követelményeinek megállapításáról szóló, 2/2002. (I.23.) BM ren­delet tartalmazza a legfőbb előírásokat.

A lakásokban keletkezhető tűzesetek megelőzésének a létesítési előírások betartásán túl, a használati szabályok betartása is nagyon fontos része. Ugyancsak fontos a tűznek a gyors észlelése, jelzése a tűzoltóság felé és a tűzoltás megkezdése. A lakásban a tűz gyors ész­lelésére alkalmas – könnyen felszerelhető – tűzjelzőt/ket célszerű felszerelni, továbbá egy tűzoltó készüléket készenlétben tartani.